Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-20 / 23. szám

23-ik szám. (JN^ÍRFIDÉK. 1913. március 20. 5 augusztus 31. számában közölt adatok szerint leglényegesebb az, hogy a codex Juris canonici szabályai alapján beiktatott pap állásától elmozdithatlan másként, mint kánoni per utján, de holtiglani eltartásukról még ez esetben is gondoskodni kell. Közönséges lelkész csak 9 esetben mozdítható el, ilyenek : elmegyengeség, tudatlanság, munkaképtelenség stb.. Ebben leljük egyik magyarázatát annak az örvendetes dolognak, hogy ez a különben is kiváló, — a tudományos és társadalmi műveltség legmagasabb fokán álló s már a szigorú Semináriumokban rendkívül fegyelmezett papi testület tagjai oly ritkán Ítéltetnek hivatalvesztésre. A katonai fegyelmi szabályok hibája az, ami miatt nagyon sok aktiv és tartalékos tiszt panaszkodott a tisztikarok ítélkezésére. Az aktiv tiszt ugyanis egész magánéletével feleló's a tisztikarnak. . S ennek joga van fölötte bíráskodni. Elméletben ez nagyon szépen van kieszelve és egy szót sem lehet ellene szólni, hogy az egész tisztikar figyeljen mindig tagjainak magánbecsületére. Még az ítélkezés formája is nagyon helyes — elvben. Mert tulajdonképen az esküdtszéki intézmény van meghonosítva teoretice az ezrednél. Kollegák Ítélnek a kollega felett. Mikor azonban gyakorlati kivitelre kerül a sor, akkor kisül, hogy igen sokszor a tisztikar független ítélkezése csak illúzió, tulajdonképen pedig érvényesül itt is a felsőbb parancs. Amit a legmagasabb rangú tiszt óhajt, azt parancsnak tekinti minden alárendelt tiszt és nem a meggyőződése szerint szavaz, hanem ugy, ahogyan a fölebbvalójának tetszik. A tisztikar bíráskodásának ideális szervezetében van egy nagy hiba. Az nevezetesen, hogy a tisztek nem titkosan szavaznak, hanem mindenkinek nyíltan kell bejelentenie véleményét. Még pedig mindig a legkisebb rangú tiszt kezdi meg a szavazást. Ezt a rendszert azzal a hivatalos naivitással csinálták meg, hogy ha előbb nyilatkozik a kisebbrangu tiszt, akkor szabadabban szavazhat, mintha megfordítva, a parancsnok kezdi meg véleményének nyilvánítását. De ezzel jóhiszemüleg csak önmagukat csalják a katonák. Hiszen minden tiszt tudja előre a parancsnok véleményét. És ugyan hol van az az alantas, a kit ez a vélemény ne befolyásolna ? Elenyésznek-e szépséghibák a katonai szolgálati szabályzatban lefektetett többi humánus elvek mellett, melyek meghazudtolják a szálló igévé vált „katonai brutalitás" téves eszméit és megszégyenítik a polgári elem rendszertelenségeit. Szükségesnek látjuk ezen állítás beigazolására a Honvédség szabályzataiból kiírni a következő szemelvényt: 17. §. 107 — 109 pont: az alárendeltekkel követett bánásmód igazságos, jó akaró, következetes és az egyesnek sajatsctgaihoz alkalmazott legyen. Ily bánásmód bizalmat gerjeszt és előmozdítja azt a befolyást, melyre az elöljárónak súlyos helyzetekben szüksége van. Az elöljárónak tehát igyekezni kell részrehajlatlanságra. Minden tul szigortól és szenvedélytől ment erély épen ugy megóvja a szolgálat érdekeit, mint az előljáró tekintélyét emeli. Az alárendeltek melletti kicsinyes gyámkodás, önállóságukba való indokolatlan beavatkozás kedvetlenséget szül és a szolgálatnak kárára van. Az előljáró, tehát oda is igyekezzék hatni, hogy alantasainak becsület és önérzetét folyton ébren tartsa és a szolgálat javára értékesítse. Fenyítések csak éiett megfontolás után és nem az első lelheviilésben szabandók ki. 86. §, 647. pont: fenyítéseket soha sem szabad a kfogásolt cselekmény és bizonyítékainak megfelelő megvizsgálása, valamint a vádlottnak kihallgatása nélkül kiszabni. 91. §' 694. pont: a fegyelmi fenyítő hatalomnak igazságos és célirányos kezelése az ilyennel felruházott minden elöljárónak egyik legfontosabb kötelessége. Nem szabad az alantosok elnyomását, vagy a visszaéléseket tűrni. Oly elöljárók, kik e téren kötelesség mulasztást követnek, vezető állásokra alkalmasoknak nem tekinthetők és minősítési táblázatukban ez értelemben különösen megjelölendők. Ahol alárendeltek iránt önkényeskedések, vagy a fegyelmi hatalom tul lépésének esetei volnának észlelhetők, ott az ellenőrzésre hivatott elöljáróknak a hibásak ellen kíméletlen szigorral kell eljárni. Betűről betűre átvesszük ezeket a polgári tisztviselők fegyelmi szabályai közzé s a lefektetett elvek közül üdvözöljük, különösen azt, hogy a felettes közeg a fegyelmi hatalom túlkapásaiért felelőségie vonandó és büntetendő. (Folytatjuk.) A rendőrök illetményeinek javítása. 10000 korona államsegély. A belügyminiszter a törvényhatósági joggal felruházott, valamint a rendezett tanácsú városok rendőrségeinek fejlesztésére az 1912. évi LVIII. t.-c. 1. §-a alapján az 1913. évi állami költségvetésben felvett egy millió koronából Nyíregyháza város részére 10000 korona államsegélyt engedélyezett. Ezt az államsegélyt a belügyminiszter első sorban a városi rendőrségnek legégetőbbnek mutatkozó s alábbiakban megjelölt szükségleteinek a kielégítésére rendeli fordítani és pedig: 1. a rendőrlegénység (rendőraltisztek és rendőrök) illetményeinek javítása, 2. rendszeres rendőri szakoktatási célokra, 3. a legtöbb városban a közbiztonság hátrányára teljesen elhanyagolt polgári biztosi (detektív) szolgálat létesítésének, illetve fejlesz tésének megkezdése, 4. ugyancsak a közbiztonság javítása érdekében u. n. rendelkezési alap rendszeresítésére a rendőrfőkapitány kezeihez utalványozandó. A belügyminiszter arról győződött meg, hogy a rendőrlegénység javadalmazása a legtöbb városban oly csekély s helyenként oly silány, hogy annak ellenében a közrendőri szolgálat ellátására megbízható anyag csak kivételesen kapható. Elrendeli a miniszter, hogy addig is, mig a rendőrlegénység illetményei maradandó jellegű rendezést nyerhetnek, elvül szolgáljon a jelenlegi államsegély felhasználásánál, hogy a rendőrök, illetve rendőraltisztek ősszilletményei fejenként legalább 100 koronával magasabb összeget tegyenek ki az állami és vármegyei szolgák, illetve altisztek illetményeinél. Mindenekelőtt kiszámítandó!? a rendőraltisztek és rendőrök jelenlegi ősszilletményei, a törzsfizetésen kívül a személyi, működési és egyéb pótlékok az 1913. évre esetleg engedélyezett drágasági pótlék, fajárandóság, lakpénz, valamint a természetbeni járandóságok értéke. Viszont azonban a meghatározott külön szolgálatokért engedélyezett külön díjazások (mint például felügyeleti, élelmezési dijak) továbbá ruházati, lótartasi s egyéb felszerelési költségek számításon kivül hagyandók. Az ekként kiszámított jelenlegi illetmények összege a folyó évi január hó 1-től számítandó hatálylyal akként egészítendő ki, hogy a rendőr összílletményé az állami és vármegyei szolgák részére I. II. III. IV. V. VI. VII

. polgári lakbéroszt. szerint 400 360 320 280 240 200 160 koronában megállapított lakpenzei megfelelő összegen leiül 0—5 évi szolgálat után legalább évi 700 K 5-10 „ , „ „ 800 K 10-15 „ „ , 900 K láévenfelüli» „ „ ,, lOOOk-t és minden egyes rendőraltiszt összilletménye ugyancsak a már megállapított lakáspénznek megfelelő összegen felül 0—5 évi szolgálat után legalább évi 1000 K-t 5-10 „ „ „ „ „ 1200 K-t 10—15 „ „ „ „ „ 130D K-t 15 éven felüli „ „ „ „ 1400 K-t tegyen ki. Húsvéti bazár. Alig pár hete még hogy Vay Jella grófnő egy jótékonycélu bazár rendezését ajánlotta a Leányegyletnek, melynek elnökségét ő volt szíves elfogadni. Hogy nem csak névleg fogadta el, azt megmutatta azzal a lelkes, kitartó, buzgó munkálkodással, melyet lankadatlanul folytatott mindent elkövetve a bazár érdekében. Buzdító példája mindenkire hatott, mert vele dolgozott nem csak a Leányegyesület minden tagja hanem a nagyközönség is. Minden kedvezett, még az idő is, mert olyan fényes szép ragyogó tavaszi napot ritkán lehet látni mint a bazár két napja volt. A tavaszi napsugár csak ugy vonzotta az embereket az utcára onnan egyenesen a vármegyeháza dísztermébe, mely valóban meglepő látványt nyújtott. Négy szép fehér sátor volt felállítva halványkék és rózsaszínű dísszel, ami finoman összhangzott a gyönyörű terem díszítésével. A legnagyobb sátorban a kézimunkák voltak felhalmozva, szebbnél-szebb bizonyítékai a leányok szorgalmának. Másik sátorban a bazár cikkek változatos ízléses tárgyai — egyik kis sátorban a húsvéti cukorkák, a negyedikbon a virág. Ennyi virágot mint ez alkalommal a teremben még talán soha sem láttunk egy csomóban. Pár perc alatt az egész terem telve volt csodás szép virággal, az egész terem maga volt a virágzó tavasz. Bájos szép leánykák egész serege vezetve a nemes célért lelkesülő szép asszonyoktól, olyan gyönyörű iátványt Dyujtottak, hogy nem lehet csodálni, ha a bazár reggeltől estig telve volt igazán válogatott közönséggel. A kisteremben volt felállítva a buffet, ahol válogatott étlap, s épen a résztvevő közönség által tul olcsónak talált árak mellett szórakozott állandóan a társaság. Hangos jókedv, általános elégedettség uralkodott mindenütt az egész két napon keresztül,, a mi a legnagyobb bizonyítéka volt a sikernek. Vasárnap délután a tombolára a szó szoros értelmében zsúfolásig telt meg a terem s ez volt a méltó bejezése a vásárnak. Az erkölcsi sikerhez méltó volt az anyagi is. Gyűlt a pénz a szegény kis gyermekek javára. Az egész rendezőség teljes elismerést érdemel, első sorban természetesen Vay Jella grófnő mint elnök. Nagy része volt a sikerben Szikszay Sándor gazd. titkár urnák, ki nemcsak jó tanácsaival segítette mindenben a rendezőséget, hanem fáradságot nem ismerő buzgalommal dolgozott, hogy e szép munkát minél nagyobb siker koronázza. Hogy Kégly Szeréna, Ruzsonyi Kató, Klár Panna elnökök s az egész tisztikar mind dolgozott, azt talán felesleges is említenünk. Mint értesülünk a tiszta haszon meghaladja a 4000 koronát.