Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-12 / 4. szám

Nyíregyháza, 1913. január 12. Vasárnap XXXIV. évfolyam, 4. szám. A Szabolcsvármcgyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 6 kor., Kegyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratok»t nern adtrak vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szé 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Tanítóink munkája és helyzete. Munka, küzdelem, remény — igéret, várakozás, csalódás: ime általánosságban a magyar tanítóság kulturképe. Kétezer évvel ezelőtt a rabszolgákból választották a paedagogusokat; ma a paedagogusokat tartják a szegénység és függés rabszolgaláncán. Fizetésrendezés... az már csak lenne, de milyen ?! Szolgálati pragma­tika ... az is csak lesz, de mikor?! Lapunk a Szabolcsvármegyei Tanító­egyesület hivatalos közlönye lévén, szinte napról-napra látjuk az égető sebeket s halljuk az elkeseredett nyilatkozatokat; érzéketlenek lennénk tehát az igazság és méltányosság iránt, ha feladatunkat ki­merítettuek tartanok az egyesületre vo­natkozó hírek közlésével s nem ismernők kötelességünknek, hogy a „nemzet nap­számosai" által végzett munka értékelé­sével s ennek alapján helyzetük javítá­sának követelményével is foglalkozzunk. Ha felülemelkedünk azon az általá­nos tételen, hogy minden élethivatásnak kenyérkereset a célja, s arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy kik azok, akik­nek munkájához egész nemzedékek leg­nagyobb érdekei fűződnek : habozás nél­kül mogállapíthatjuk, hogy e nágyfontos­ságu feladat óriási súlyának túlnyomó része tanítóink vállára nehezedik, kik a magvető munkáját végezvén, a Jövő szá­mára dolgoznak, s még csak azzal se biztathatják magukat, hogy meg is fogják érni munkájuk gyümölcsét. A nevéhez méltó tanitó az iskolában a gyermekek szunnyadó tehetségeinek föl­ébresztésével és kifejlesztésével s java­részben jellemük megalapozásával is a nemzet jövendő munkaerőinek előkészí­tője, az iskolán kivül pedig — egészséges viszonyok között az arra hívatott lelkész oldalán s vele egyetértőleg — példájával, közhasznú intézmények létesítésével s egész tevékenységével a felvilágosodás, vagyo­nosodás és haladás útmutatója. Ám ha e munka elfoglalja minden idejét s megőrli minden erejét: szabad-e a társadalomnak szűkmarkúnak lennie a munka méltányolásában s a munkás megbecsülésében? S nem maga ellen vétkezik-e minden iskolafenntartó, ha nem gondoskodik oly föltételek megteremtésé­ről, amelyek mellett e végtelenül fontos feladat gondtalanul és zavartalanul vé­gezhető ? Eszünkbe jut-e csak néha is, hogy tanítóinkról máskép beszéljünk, mint a lekicsinylés, legjobb esetben a vállvere­getés hangján? Gondolunk-e arra, hogy törekvéseiket még csak figyelmünkre is méltassuk? Készek vagyunk-e csak meg­hallgatni is őket, mikor minden panasz­tól, vádaskodástól és irigységtől távol azzal a néma kérelemmel fordulnak hoz­zánk, hogy mostoha sorsukon legalább valamit lendíteni igyekezzünk? Más élethivatásoknál a javadalma­zásnak esetleges hiányait talán a rang s az ezzel járó nem egy külső előny pó­tolja. Megsértenők tanítóinkat, ha f'öl­tételeznők róluk, hogy ilyesmi után vá­gyódnak s múlhatatlanul igényelik a tár­sadalmi elismerést; különben is úgy érezzük, hogy ez nem annyira rang­fokozata, mint egyéni értéke szerint illeti meg az embert. Ám nem visszás dolog-e, hogy nincs olyan alacsonyrendü tiszt­viselő, aki a társadalom mai becslése szerint minden téren meg ne előzné a tanitót ? S még ez is hagyján, ha munkáját abban a tudatban végezhetne, hogy kor­látlan ura szavainak és tetteinek, ame­lyekért felelősséggel csak a törvénynek és saját lelkiismeretének tartozik. De vájjon hány tanitó mondhatja ezt el ma­gáról, különösen faluhelyen, ahol egy vagy több — inkább egy, mint több — té­nyező hatalmi érdekét kell szolgálnia az iskolában is, az iskolán kivül is? Nem tojástáncot kell-e folyton járnia, ha azt akarja, hogy száraz kenyerét el ne ve­szítse, s családját, mert hisz a tanitó s a nagy család egy anyaméhben született, romlásba ne döntse ?! Valóban csak a jóllakottak logikája mondhatja a tanítóság közelebbi országos mozgalmáról, hogy mint afféle joglalan és túlzott követelőzés nem megszívlelésre, hanem megrendszabályozásra érdemes. Az óhajok hangosabban megnyilatkozó Mikor aludni térnek a rózsák. itt, mi felénk a napokban húzták le téli pihenőre a rózsafákat. Szeles idők jártak már régeta és az éjszakai viharok eltépték őket a karóik mellől, meghajlott derékkal, lecsüngő ko­ronával ugy buktak yolna már lefelé mint az almos ember, ha még mindig ébren kell neki maradnia. Ablakomból néztem a munkát. Ki­mérték, mennyire kell ásni törzsüktől a gödröt, • ks hogy minél kevesebb legyen a munka, le­vagdalták róluk a hosszabb galyakat. Ugy néz­tek most ki mint az öreg ember, ha fiatalosan fésülködik : lerivóan fiatalon, vagy mint beteg­sége utón a lenyirthaju asszony. Azután meg­húzták a derekukat és lenyomták koronájukat a földbe. Almosak voltak-már, de mintha nem akartak volna azért még pihenni, vagy mintha mondották volna : r.e igy, igy nem jól esik a hosszú téli álom, hagy igazodjam el én ma­gam ! — és eltörve recsegtettek megvagdalt agaikat. A kertész nem hallgatott reájuk, ha­nem odadobott egy kapa főidet, azután még egyet és akkor már nem birtak tovább akara­toskodni, vagy csak a föld alól nem hallatszott már ki eltemetett, sikitó kérésük, őszi falevél, elszáradt virág, nyirkos föld, dombot rakott fölöttük és az élőhalottaknak ugy kellett alud­niok, hogy fele részük kint volt a főidből. Azt tartja az ember, hogy a rózsafa derekán ugy sem nyílott virág, az kint is maradhat. Egé­szen emberi gondolkozás. Egy-kettőre apró diadalivek épültek a földön már most, hogy alattuk vonulhasson majd be a diadalmosolyos, fiatal tavasz. Másnap kimentem magam is a kertbe és jártam a csak fejeket takaró friss sirok között. Levágott szárakon elkésett bimbók fagyódtak a földön. Talán egy héttel előbb ezek a bim­bók nem merték érezni, csak izgatott belső örömben álmodták az álmot, a menyasszonyok álmát. Szépítgették magukat, hogy bimbójuk vége csókfogóra csucsorodjék, a piros élet ki­pattantós csókja elé és szirmaik szélén piros utat húztak, amelyen majd lefuthasson reme­gésük szomjas szivük véréül, a nem egy, ha­nem az ezer meg ezer naptól kapott csók után. És nem kaptak szegények egyet sem, vagy ta­lán ha egyet, amely kacérkodott csak az őszi napsugárban, de sem életet, sem meleget nem adott. Késett rózsabimbók, szántás fölött uszó, kóróktól hasított menyasszonyi fátylak ! Csortos városában valami villanynyal ki­világított kerékfajta szerkezet mutatta, hogy itt van a gyógyszertár. Egészen uj volt még csak tegnap tettek az ajtó fölé. Kolozs Béla is meg­nézte nagyon, és mig szeme a magasban járt, a lába bokáig belelépett az útszéli pocsolyába. Összeszidta önmagát, hogy mit keres ő ott fent, és hogy az a pocsolya épen neki való figyel­meztetés volt, aki a patikába megy. Már hetek óta láza volt minden este. A szemei tüzese* ragyogtak és kicserepesedett ajaka annyira sza­raz volt, hogy alig tudla összecsukni őket. Állandóan szedett valami orvosságot és most egy ujabb szállítmányért ment. Bálépve a pati­kába, olyan tiszteletteljes áhítat fogta el, mint amilyent érez az ember, ha a maga utoisó krajcárjáért olyasmit vesz, amely utál görcsö­sen vágyik és csodálkozik rajta, hogy olyan olcsón adják, alig akarja elhinni, hogy nem milliókat kérnek érte, és fél, hogy a tévedés kiderül, és neki kevés lesz a pénze. Ó életet akart venni a patikában. Leült a kis bársony székre és iparkodott illendően, csöndesen visel­kedni, de nem tudott. A mellét fojtogatta a köhögés és hiába izgett, mozgott a széken, azért csak hallható volt az mégis, hogy nagyon mély­ről jön és tépve, szaggatva hoz föl valamit. Az orvosság elkészült és a patikussegéd nagyőri szórakozott lehetett, mert keveset számított föl érte és olyan egykedvűen adta át, mintha el­felette volna hogy kincset ad. 11 és smokking öltönyök a legele- KorGkGS Pál Utódánál um m Csikkekben » psa'üb kivitelben készülnek Myiregyháza Telefon 197 VáltOKtOS Újdonságok „

Next

/
Thumbnails
Contents