Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-12 / 4. szám

2 4-ik szám. JíyiHVIDÉK. 1013 január 12. szava lehet szokatlan, a nem fokozható türelem megszakadása lehet kellemetlen : de még mindig több benne a mérséklet, mint amennyit a teljes öntudatra ébredéstől várhatunk. Adja az Ég, hogy gyermekeink tanítóinak és nevelőinek a létért vívott, még pedig kénytelenségből vívott küzdelme az új évben óhajtott megoldásra, s a tanítóság nyugodt, egyenletes munkája a jövő nemzedék igaz bold'ogítására vezessen ! x. A modern városok feladatai. Irta : igoston Péter. A községi üzemek megvalósításának akadályai szintén a kortól elmaradt törvényeink. A nii községi törvényünk ugyanis olyan korban készült, amikor a városok feladatát az igazgatásban kimerülőnek tekintették. Ezért nincsen törvényeinkben a községi üzemek megvalósítása és üzemben tartása tekintetében olyan szabályozas, mely a mai igényeket kielégítené. Miután nem elég megengedni, de megparancsolni kell a munkát, mi sem természetesebb, minthogy a magyar betegségben senyvedő városi hatóságaink nem létesítettek városi üzemeket. Pedig a városok polgárságának imminens érdeke, hogy ily üzemek mielőbb megvalósuljanak. Mi sem természetesebb, minthogy a közszükségletek kielégítésére szolgáló vállalatok a városéi legyenek. Mert a város jobban kielégítheti a lakosság igényeit, könnyebben terjeszkedlietik. A város más irányú feladatainak megvalósítására szükséges jövedelmeket is nyer belőlük s általuk egészséges munkáspolitikát folytathat. Mindezeken kivül azonban azért van a községi üzemeknek olyan nagy jelentősége, miyel a drágaság elleni küzdelem csak azokban a Tárosokban folytatható, melyekben a város üzemei gondoskodnak nemcsak az egyenlő minőségű fogyasztási szükséglet kielégítéséről, hanem a többi közszükségleti cikkek előállításáról is. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a községi üzemeket ne korlátozzák, csak a város szükségleteinek kielégítésére (pl. városi építési vállalat, lakatos műhelyek stb.) hanem a városi lakosság szükségleteit is a városi üzem elégitse ki. Azzal szemben, amikor a város csak a fogyasztással s ennek könnyítésével törődik, a községi termelés szükségességének felismerése nagy haladás. Bizonyos az, hogy ma már a városi politikának vitán felül álló kérdése, hogy a varosok nemcsak saját, hanem lakosaik szükséglétéi részere is tarthatnának fenn üzemeket. — Sőt azt lehet mondani, hogy a minőségileg egyenlő cikkek előállítását általában városi feladatnak tekintik.*) Ilyenek a víz, a világítási, villamosmüvek, közúti vasutak stb. Nem ennyire vitán felüli ma már az a kérdés, hogy pl. hus, kenyér, lakás és egyéb szükségletek ellátása városi feladat-e, vagy sem. Azonban kétségtelenül megállapítható az az irányzat, hogy ezeknek ellátása is a városi feladatok közé kerül. Az első lépéseket már mindenütt megtették, ahol vásárcsarnokokat építettek, közvtfgóhidakat létesítettek stb. Bár ezek az intezmények először csak az élelmiszerek egészséges voltának megállapítását célozták. Miután az élelmi szerek közt a tej egészséges voltának megállapítása a városba hozatalakor lehetetlen, csakhamar bekövetkezett a városi pasteurizáló intézetek felállítása a csecsemők részére, majd több városban tehenészet berendezése. Ezek mellett a városi husmérés, kenyérsütés, bérházak, szállok építése stb. Kétségtelenül nagy perspektívája a városi tevékenységnek az, amit a külföld városainak tanulmányozásával nyerünk, de ezzel egyáltalán nem látjuk még azok hatását. Hogy az árak leszállanak, az csak egyik resze a kérdésnek, a másik az, hogy a város az üzemek által példát adhat az alkalmazottak jogviszonyainak mikénti szabályozására. Már pedig modern városi viszonyok közt ez nem lehet alárendelt szempont. E mellett egy hatalmas üzemekkel rendelkező város a munkáspolitika irányításába közvetlenül nagy befolyást gyakorolhat s a munkanélküliséget nagyban ellensúlyozhatja munkáinak megfelelő beosztása által. Ide vág a községi munkáknak vállalkozók általi végeztetése esetén való versenytárgyalások ügye. Eí nálunk az érvényes miniszteri közszállitási rendelet dacára nagyon szabályozatlan kérdés. A mi városainkban ugyanis a legprimiüvebb módon látják el ezeket az ügyeket. Tekintet nélkül a piaci árakra, a legolcsóbb árajánlatot tevő kapja a munkát. Ha nem tud boldogulni vele, akkor utólag felemelik a vállalati összeget, vagy kiengedik az obiigóból. E helyett sokkal célszerűbb volna s a tisztessegtelen versenyt is kizárná, ha egy bizottság előre megállapítaná azokat az árakat, *) V. ö. Szerző : A községi üzemek Németországban. (Városi Szemle 19U9. évf. 515. s. köv. 1.) melyeken alul a kiirt munkát elvégezni nem lehet, vagy százaiékokban kifejezve megállapítaná azt. a legmagasabb eltérest ugy fel, mint lefelé, mely mellett az ajánlat még figyelembe jöhet. Ugyanitt rá kell mutatni arra is, hogy a városok nagyon helytelenül és egyoldalú kapitalisztikus érdekek hatása alatt a munkások munkaidejére és bérére nézve nem tesznek a/, utóbbiak érdekében a városi munkák kiadásánál kikötéseket. Pedig ezeknek a munkásviszonyok javítása szempontjából nem maradna el az üdvös hatásuk. A városi penzügyek kezelésének elvei tekintetében tisztában kell lenni azzal, hogy sohasem a fedezet kérdését kell előtérbe helyezni; hanem a szükségletet. Hi valamely intézmény létesítése, vagy fejlesztése szükséges, akkor a polgárság megterhelése nem lehet akadaly. Ha üdvös, hasznos, vagy épen szükséges valamely cél, akkor annak megvalósítása bőven ká: pótolja a polgárokat. A városi ügyek intézésénél tehát sohasem szabad, hogy az adóleszállitás demagóg jelszava irányítson. Épen ezért a frázisszerü takarékosság jelszavát se szabad hangoztatni. Más szempont nem irányithat, mint a polgárság java. Ennek érdekében teheremelés tői sem szabad megijedni. Helyes városi politikát nagy pénzügyi áldozatok nélkül megvalósítani nem lehet, amit a külföldi adótételek eléggé megvilágítanak, ahol néhány száz százalék pótado általános. A pénzügyi kérdések legnevezetesebbje az adókérdés. Enné! a kérdésnél is előtérbe kell lépni annak az elvnek, mely a terhek viselését a teherbíráshoz méri Elért, tehát követni kelt a progresszív adót. Csakhogy a városok pénzügyeinek rendezéséhez egymagában ennek megvalósítása nem elegendő. Szükséges a városoknak önálló adóztatási jogot adni, melyet saját viszonyaik szerint önállóan gyakoroljanak. Miután pedig a városok minden irányú fejlő dese első sorban a városi ingatlanok értekemelkedésével jár, ezért a városi adóztatás súlypontját erre kell helvésni. A város fejlődésre hátrányos telekspekulációt azzal kell megakadályozni, hogy minden adóíárg/at ertéke s nem hozadéka szerint kell megadóztatni, másrészt, hogy minden városi közintézmény, vagy befektetés által előidézett értékemelkedést meg kell adóztatni (betterment.) A szegény néposztályok helyzetének könynyitése ne csak jel szo legyen, hanem nyilvánuljon meg a városi pénzügyi politikában, tehát a fényűzési adókon kivül minden fogyasztási adókat el kell törölni. (Folytatjuk.

) Kolozs Béla, zsebkendőjét a szája elé tartva, sietve haladt a lakásuk felé. Egy ház előtt meglassudtak a lépései és mélyen benézett annak minden ablakán. A házban sötét volt, csak egy ablakon át csapo't fény a szemébe, a bert égő kályha meleg, családias fénye. És ebben a pár lépésben, melyet a ház előtt tett, sokkal jobban kifáradt, mint előbb majdnem szaladva jövet a patikából. Hátralevő utján már csak vonszolta magát. A ház elmaradt mögötte és ő tudta, hogy az a ház csak állani fog, csak kisebb, elveszőbb lesz mindig, és hogy ő mindjobban távozik. A gyógyszertárba menet is az életről gondolkozott, meg hazafelé jövet is. Akkor kergette az, hogy orvossága legyen, most szerette volna lábbal tiporni azt az orvosságot Pár nap múlva el is kel! utaznia. Az az egy hónapi szabadság, melyet a főnökétől kapott, elsején letelik, és jön megint az iroda, a tinta, meg a sárga, hivatalos levélboriték, szélén gummi arabikummal. Egyrészt nem bánta, hogy elmehet. A szülei annyira ápolták, hogy sorvadó idegeit már épen ez bántotta. Mindennap jött látogató, kikről tudta, hogy már akkor őt nézik, mikor még kivül kopogtatnak az ajtón, azután beszélnek össze-vissza mindent és mikor búcsúzásra adta nekik a kezét, nagyon bántotta, hogy a kézfogás előtt mindig meg keliett törülnie azt, annyira izzadt volt. Pesten sokkal jobb. Az irodából haza kerül sápadtan, kimerülve és nem sajnálja senki, nem nézi senki, nem bánják, hogy beteg. Vissza is ment volna napokkal előbb, de a szüleinek az volt az óhajtásuk,hogy maradjon november elsejéig és együtt világítsák ki fiatalon elhalt nővérének sirját. így lehat maradt. No meg a Margit is tartóztatta. Hogy ki volt az a Margit? Akinek a házukból olyan szépen melegedett ki a kályha családias fénye, aki Kolozs Bíla egészseges életének az élete volt, épen ugy, mint összemenő életének az orvosság. Halottak estéjén ő is vitt ki a karján koszorút, de hogy elbírja, a botjára kellett támaszkodnia. Kivilágították a sírt, és szülei ugy zokogtak, mintha tegnap halt volna meg a nővére. Csodálkozott is ezen nagyon, és nem értette, hogy nem tudnak az emberek felejteni, milyen gyönge szívűek! . . . Hazafelé együtt ment a Margittal. A temető kapuban uri asszonyok ültek. Asztal volt előttük, és rajta gyertya, épen ugy, mint a sirokon. A temető látogatóinak zsongása egész eddig kihallatszott, azért az uri asszonyok is nagyon haikan mondogatták : Csak egy virágszálat ! Adakoztak mind a ketten. Az egyik csak egy virágszálat, a másik — csak egy virágszálra. — Ugy-e Béla, maga maholnap már utazik? — Igen, Margitka. Szabadságom letelt, és árva leszek megint. A vonatból kiszállok és mikor haza értem, magamnak kel! begyújtanom a kályhába. Ezzel megmondottam mindent. Szerintem az a legelhagyottabb ember, akinek a szobájában önmagának kell tüzet gyújtania. — De ne hagyja itt abba, hogy magam gyújtok be a kályhaba, hanem folytassa, hogy lepihenek a díványra, és várom míg az a tűz. melyet magam gyújtottam, magasra föllobog. Árnyékok táncolnak a falon, mint változó fejű és testű szellemek. És higyje el, ezek az árnyékok nagyon kedvesek. Én emberekkel nem tudok elbeszélgetni ugy, mint ezekkel az árnyékokkal. Mindegyik egy-egy gondolat. Öngyujtotta tüzországom alattvalói, hol én rendelkezem, és le jobbra vagy épen balra ugranak a falon, ugy gondolom, hogy én is épen ugy akartam volna. Magány és gondolatok, amelybe nem szokhat belo senki, nem vihet el senki, amely a legszentebbet csak még szentebbül őrzi, ahol talán könyek között tiltakozik az igazság a kierőszakolt hazugság ellen, és arra a kérdésre, melyet fájván kérdez valaki, csak itt felelhet meg, ahol minden ember ugy beszél velem, ahogyan én óhajtom, mert az is, akivel beszélek, az én gondolatom. A lélek kibuggyan egy könycsepben, kacag egy mosolyban, szemek sugarában az én lelkemre talál, és ott táncol a falon is azokban a csapkodó árnyékokban, melyet a magam gyújtotta tűz a szobám falára az életemből rajzolt. Kinek lelki világa van, az sohasem lesz elhagyott, annak minden megmaradt, megállott épen akkor, mikor legkedvesebb volt és nem kell félni attól, hogy talán roszszabbra változik. — És mondja Margitka, ez az öngyujtotta tüz, mit világit m?g abban a szobában, melyben én lakom? Nálam semmi sem beszél, csak ÖS2Í ÍÍÍ3tCÍIÍ6Í ^^^^^^ Herpay Ernő f Olcsó Rri dÍTatáruháa

a Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. á.