Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-13 / 21. szám

Nyíregyháza, 1913. március 13. Csütörtök XXXIV. évfolyam, 21. szám. A Szaboícsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Hirdetések árszabás szerint szamittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség es Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon számi 139. Kísiratokat nem adunk vissza. Különvélemény. — A Nyírvidék legutóbbi számában egy komoly, figyelemre méltó cikk jelent meg ezzel a cinimel. Sok, nagyon sok igazságot tartalmazott ez a cikk s én még is bátorságot veszek magamnak, hogy azzal szemben bizonyos tekintetben külön véleményt jelentsek s ezt meg is indokoljam. Tökéletesen igazat adok a kérdéses cikknek abban, hogy nincsen szükség Szabolcsvármegyében négy főgimnáziumra. Mert ma ennyi van, illetőleg ennyinek a létesülése van folyamatban. Abban azonban már nem tudok egyet érteni vele, hogy legyen főgimnázium Nyíregyházán és Nagykálióban, Kisvárdán polgári és kereskedelmi, Nyírbátorban gazdasági, földinives iskola és ezekkel S^abolcsvármegyében kulturális téren, legalább egy időre, minden igény ki is volna elégítve. Először is nem oszthatom azt, hogy ezekkel az intézményekkel Szabolcsvármegyében egyelőre minden igény ki volna elégítve. Tudjak nagyon jól, hogy Nyíregyházán a főgimnázium tul van zsúfolva. Tudnunk kell azonban azt is, hogy azok az uj gimnáziumok, melyek a vármegye területén: Nagykállóban, Kisvárdán és Nyírbátorban létesültek, illetve a létesülés folyamatában vannak, nem enyhítettek a nyíregyházi főgimnázium túlzsúfoltságán. Nem enyhítettek azokban az osztályokban sem, amelyek a többi gimnáziumokban megvannak. Mit bizonyít ez? Azt, hogy azoknak a jóslata teljesedett be, akik a többi vármegyebeli gimnáziumok letesülésének előjelei után is azt hangoztatták, hogy a nyíregyházi főgimnázium nem térhet ki a párhuzamos osztályok létesítése elől. Vagy pedig Nyíregyházán kell egy uj, másik főgimnáziumot is létesitení. A verseny nem ártott volna a meglevő evangélikus főgimnáziumnak sem. Nyíregyháza a maga tömegvonzó erejénél fogva nem érezheti, mint ahogyan nem érzi meg a vármegyebeli gimnáziumok versenyét. A kérdésnek ez a része tehát szerintem akként volna formulázandó: mi helyesebb ? Nyíregyházán a párhuzamos osztályok, esetleg még egy főgimnázium felállítása, avagy a vármegye kisebb helyein gimnáziumok létesítése? A nyíregyházi főgimnázium nem csökkenő túlzsúfoltsága minden ékesszólásnál hangosabban megadja a választ. Ez a válasz azonban egyúttal megerősíti a szóban forgó cikknek azt a felfogását is, hogy nincsen létjogosultsága a a vármegyében négy községben gimnáziumnak. Abban a tekintetben, hogy hol ne legyen hát gimnázium, szintén nem egészen értek egyet a kérdéses cikkel. Elismerem, hogy Nagykáliónak vannak bizonyos történeti előnyei a többi községek felett. Ámde viszont épen Nagykálló van Nyíregyházának közvetlen szomszédságában, másfelől Kisvárda tagadhatatlanul túlszárnyalta és túlszárnyalja Nagykállót mindazon tekintetekben, melyek — történeti előzményektől eltekintve — figyelembe jöhetnek ennek a kérdésnek az elbírálásánál. A nyírbátori gimnázium dolgában teljesen egyetértek a cikkben foglaltakkal. Ellenben megint nem tudok egyet érteni abban a tekintetben, hogy a kereskedelmi iskolát Kisvárdán találja helyén valónak. A magyarországi felsőkereskedelmi iskolák múltja és sorsa amellett tanúskodik, hogy ezek talán még inkább csak nagyobb városokba valók, mint a főgimnáziumok. A kisebb helyeken levők nem állják meg a versenyt semmi tekintetben a nagyobb városokban levőkkel. És ez egészen természetes is; mert hiszen a felsőkereskedelmi iskolák sokkal közvetlenebb kapcsolatban vannak az élettel a tanítás folyama aiatt, mint például főgimnáziumok. Szabolcsvármegyében a felsőkereskedelmi iskolának másutt, mint Nyíregyházán létesülnie nem lehet, nem szabad; ha azt akarjuk, hogy az jó iskola, jó hirü iskola legyen, melynek növendékei bizonyítványa mellett ott legyen ajánló levél Japán és népe. Irta és a Bessenyei Kör szabadliceumában felolvasta: Dr. Prőhle Vilmos. II. Az 1912-ik év nagy gyászt hozott az országra. Mutsuhitó császár munkában, dicsőségben gazdag élet után elhunyt s népe még jóformán ki sem sirta magát, mikor az egész világot bejárta a rémhir, hogy Nogi Kiten gróf, Portarthur oroszlánszívű ostromlója, a császár temetése után feleségével együtt öngyilkos iett, hogy felejthetetlen urát ne engedje egyedül másvilági útjára. Tudom, sokan kérdezték akkor és kérdezik ma is, hogy lehetett ilyet tenni a huszadik században. Ez a kérdés azonban nem Nogi szégyene, hanem a huszadik századé, amely megérti sőt megbocsátja a szerelemféltésből való gyilkosságot, de barbárnak tartja Nogit azért, hogy a halálba követte azt a császárt, akiben hazája nagyságának dicsőségének megalapítóját látta és imádta. Nekünk magyaroknak, kik tengeren tul alig vagyunk érdekelve, ha csak nem amerikai kivándoroltjaink révén, Japán az általános emberi szempontokon kivül azért is érdekes, mert népe, az az apró fürge nép, velünk egy fajból való s nyelve a magyarral — aránylag elég közelről rokon. A magyar nyelvészvilág eddig keveset, vagy épen nem törődött a japáni nyelvvel és az összehasonlitó magyar-ugor nyelvtudománynak jelenleg első tekintélyei, köztük Szinnyei József, igen tartózkodóan beszélnek és irnak erről a kérdésről, ami azonban a tényeken semmit sem változtat. A japáni nyelv az alt-iji nyelvek egyik legtipikusabb kialakulasa, a magyar ugor nyelvekkel szerkezetében és szókincsében olyan kétségbe vonhatatlan egyezéseket mutat, melyek alapján habozás nélkül ki merem mondani, hogy a legtávolibb kelet hatalmas urai, a japániak, meg a nyugat szegény szolgái, a magyarok, ugyanannak az ősi nyelvtörzsnek két egymástól messzire elhajlott ágát beszélik. A tulajdonképeni Japán három nagyszigetből áll. melyek Kiushu, Shikoku és Hondo, s ezekhez töméntelen sok apró sziget tartozik, továbbá Hokkaido vagy Ezo, ahová aránylag későn telepedtek japániak. A hetvenes években Szaghalinért Oroszországtól a Kurdokat kapták cserébe, majd meghódították a Riu-Kiu szigeteket, 1895-ben a shimonoszekii békében kapták Formosát, a Pescadores és Bonin szigeteket; az orosz háború után szerezték meg a Liaotung félszigetet s Szaghalin déli részét és szállották meg Koreát, melyet 1909-ben kebeleztek be az anyaországba. Formósa, vagy Tajwan szigetét a ráktérítő majdnem középen metszi, ez tehát a forrő égöv alá esik, s a Riukiu szigetek csatolják a tulajdonképeni Japánhoz, mely Tanegashima sziget déli csúcsától, vagyis körülbelül a 30-ik éjszaki szélességi foktól a Hokkaidót Nippon szigetétől elválasztó Tsugaru szorosig, a 42-ik szélességi fokig terjed, szóval körülbelül a Kairó és Konstantinápoly közé eső övnek felel meg. Kiushu szigetét Koreától egy elég széles, de csekély tengerszoros választja el, melynek legnagyobb mélysége 128 méter. Ezen a szorosan át Japán valamikor összefüggött az ázsiai szárazfölddel. Kelet felé Japánt a Csendes Óceán mossa, melynek feneke már a japáni partok közelében igen meredeken szédületes mélységre süllyed, ugy hogy a Yokohama és Honolulu között közlekedő hajók 8486 méternyi mélység felett siklanak tova. A szigetek partja általában nagyon tagolt, hajózásra, halászatra kiválóan alkalmas. Partvonalainak hosszúsága 60 000 kilóméterre rug. A japáni szigetek területe Formosával, a Kurilokkal, Bonin és Vulkán szigetekkel együtt 417—412 négyzet kilométer, amihez az oroszPárisi kalap divat! Már megtekinthető ! Kalap formák 7 kor. feljebb. Tűzék és virág nagy választékban! ingyen díszítés! Nyíregyháza, Szarvas-u 5. Bartsch Ottóné 190-4-2 ü vármegyei középiskolák.