Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-09 / 20. szám

2 20 ik szám. JÍYÍRHDÉK. 1913. március 9. mikor a közköltője az állami adó 126°/o-a. Ehez jön most egy nagykiterjedésű drága telek. Azután az ehez vezető tiz (10) méter szélességű út kisajátitási ára. Ennek a tetejébe 150,000 korona a gimnáziumi építkezésre. Bizony nem csuda, ha nagy tűnődés és nagy tusakodás előzte meg a képviselőtestületi gyűlést ennek a tárgynak nagy fontossága miatt! Mert csakugyan kérdésbe tehető: kifizeti-e magát Kisvárdának mar már, mikor a vidékét minden tekintetben elvesztette, ez a nagy áldozat?! . . . Mert 15 - 20—30 év előtt valószínűleg kifizette volna! De ma? Mikor a vasutak elterelték tőle a tiszahátat (Csap - Nagykárolyig); a beregséget és nyírséget (Nyíregyháza Vásárosnamény) és Dombrád, Cigánd vidékét (a nyíregyházi— dombrádi kisvasút), ma már kérdés, de talán nem is kérdés, hogy régebbi központi állását, sem közgazdasági, sem kereskedelmi, sem ipari tekintetben, Nyíregyháza és Ungvárral szemben semmiféle vasútépítési mesterkedésekkel nem nyerheti többé vissza; egyszerűen azon fizikai törvénynél fogva, hogy a tömegerő (Nyíregyháza és Ungvár) vonz. De ha már (vagy még?) Kisvárda most is csakugyan olyan kereskedelmi központ, amilyennek állíttatik, akkor kár volt meg nem maradni a mellett a régibb, de olcsóbb s üdvösebb terv mellett, hogy a polgári iskola feljé állítottak volna kereskedelmi iskolát! Igy célt értek volna! Lett volna kereskedelmi, tehát középiskolájuk és aránylag elég olcsó pénzen ! Mig igy, ahogy a helyzet ma ott áll!?... Bizony meggondolni való dolog Kisvárdának is, a felelősségben osztozó Szabolcsvármegyének is, az államnak is ; sőt az államot, a vall. és közokt. minisztériumot tájékoztató hatóságoknak is: vájjon akármely szempontból helyes-e Kisvárdára gimnáziumot helyezni!? . . . Na, de itt van még a versenyzők közt Nyírbátor is! Erre ugyan némelyek azt mondják, hogy : hiszen az más! Az hime, van meg s ezért is eljön a szörnyeteg. Azért sírunk, mert nem tudjuk megmenteni. Susanoo erre azt mondotta, hogy ö megöli a sárkányt, ha neki adják a leányt feleségül. Az öregek ebbe örömmel beleegyeztek s az isten utasítása szerint igen erős szakét, rizspálinkát, főztek s azt egy helyre kitették nyolc cseberbe szétosztva. Jött aztán a rettenetes sárkánykígyó. Nyolc feje volt és nyolc farka, hátán, mely nyolc hegyoromhoz hasonlított egy egész fenyőerdő. Amint a szakét megérezte, hozzá látott az iváshoz egyszerre mind a nyolc szájával. A szesz a fejébe szállt és elaludt. Susanoo erre kirántotta a kardját és felaprította a szörnyeteget. Mikor a farkát vagdosta, kicsorbult a kardja, mert a sárkány testében egy gyönyörű, remekművű acélkard volt. Susanoo nagyon megörült az isteni fegyvernek, de nem tartotta meg magának, hanem hódolata jeléül átadta testvérének, Amateraszu omikaminak s aztán feelségül vette a megmentett szép leányt s palotát épített neki Izumóban. Ekkor szerzette Susanoo a következő dalt : Nyolc felhő tornyosul, Nyolc fal Izumóban, Feleségem védelmére Nyolc falat épitek, Nyolcat Izumóban. Idővel Susanoónak és Kushinadahimének ivadékai benépesítették a környéket s a Nap nagyasszonya leküldötte hozzájuk uralkodóul unokáját, Ninigit, királyi hatalma jeléül neki adván az említett kerek érctükröt, a drágakőfüzért meg Susanoo kardját. Ninigi unokája, Kamu-Yamato-Iware-Biko no Mikoto, kit később, mint első mikádót Jimmu csak egy felekezeti iskola! Dehát van egy előbbi és nagyobb kérdés; tudniillik az, hogy Nyíregyháza, Nagykálló, Kisvárda mellett van-e még szükség egy negyedik és akkor is épen egy felekezeti középiskolára Szabolcsvármegyében! . . . Mert ha a XVII-XVIII, században járnánk, akkor talán! ... De a XX. században, új felekezeti középiskola?! Ma már ez, a legszelídebben szólva is, anachronizmus! . . . Talán jobb is volna, ha elmaradna! Mert ilyen formában nincs is reá szükség! Azután Nyírbátor is ezerféle teher alatt roskadozik, amelyeknek se szeri, se száma! De ha mégis! Van egy gazdasági, földmives iskolája! Talán helyén volna ezt fejleszteni, hogy ilyen legyen minél több a par excellenc földmivelésre utalt Szabolcsvármegyében !... Igy lenne aztán Nyíregyházán, Nagykállón főgimnázium, Kisvárdán polgári és kereskedelmi, Nyírbátorban gazdasági, földmives iskola és ezekkel Szabolcsvármegyében kulturális téren, legalább egyidőre, minden igény ki is lenne elégítve! "V • • • • Közgyűlés a városnál. Nyíregyháza város képviselőtestülete pénteken délután rendkívüli közgyűlést tartott Májerszky Béla kir. tan. polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés elején alig 20—25 képviselőtestületi tag volt jelen, pedig a tárgysorozaton szerepelt a sokat emlegetett erdő melletti vadászterület bérbeadási ügye is, lassanként azonban gyülekezni kezdtek többen is, ugy, hogy mire egy névszerinti szavazásra került a sor, már 56 szavazat adatott le. A vadászterület. Talán negyedszer foglalkozott ezúttal a közgyűlés a Sóstó erdő melletti vadászterület bérbeadásának kérdésével. A Sóstói erdei vadásztársulat meg az Egyesült vadásztársulat versenyeztek ezért a területért. A képviselőtestület hol az egyiknek, hol a másiknak adta ki a területet az eddigi árverési eredmények alapján, a felsőbb hatalmak mindig találtak valami Tenno néven kezdtek emlegetni. Kiushu szigetéről kiindulva meghóditta Hondo szigetének nagy részét és Narában épített magának királyi székhelyet. Ez állítólag Krisztus előtt 660-ban történt s azóta Jimmu Tenno ivadékai szakadatlanul követik egymást Yamato trónján. A jelenlegi mikádó, Yoshihito, a 122-ik a sorban. Jimmu utódai örökös harcban állottak az ország őslakóival, kik idővel jobbadán kipusztultak vagy az ország legészakibb vidékeire szorultak s délebbi tájakon már csak régi barlang lakásaik s a belőlük előkerülő háziszerek, fegyverek emlékeztetik a mai kor gyermekét a régletünt idők félvad embereire. Nagyobb világosság akkor derül Japán történetére, mikor Koreán át bekerült a Buddhizmus és vele a kínai irás olvasás mestersége. Csodálatos gyorsasággal terjed ettől fogra a kínai műveltség, melynek hatása kiterjed építkezésre, szobrászatra, festészetre, müiparra, de ugyancsak meglepő módon szinte káprázatos fejlődésnek indul a japáni nemzeti irodalom, melynek virágkora a Krisztus utáni 7-dik századtól a 12-dikig terjedő időre tehető. Két hatalmas versgyűjtemény hirdeti ennek a kornak elmúlhatatlan irodalmi dicsőségét ; az egyik a Manyoshu, a másik a Kokinshu; mindegyik több ezer verset foglal magában s különösen a japáni lirát oly magas fokon mutatja, amelyet például a latin soba meg sem közelitett, a német pedig csak Heinével ért utói. És ami ennek a sajátságos költészetnek egészen különös bájt ad, a végtelen diszkrétsége, szinte bűvös szimbolizmusa, rithmusának okot, hogy a várost ujabb árverésre utasítsák. Most legújabban az árverés február 19-re volt kitűzve. Azon megint szembe került a két érdekeltség. Annyira ment a verseny, hogy a kjzdethen 200 koronás évi bér most utoljára 1050 koronára emelkedett fel, ugy, hogy a váro« az eddig elvesztett kamatokra is bőséges fedezetett talált. A vadászterület ezúttal az Egyesült vadásztársulaté lett; kikötötte azonban a közgyűlés, hogy a szerződésbe a vadóvásra vonatkozó intézkedesek is bevétessenek. Építkezések a nagy laktanyában. A hadtestparancsnokság azt kívánja a várostól, hogy a nagy laktanyában a gépfegyver osztály és a 15 ik huszárezred pótkerete számára uj épületeket emeltessen. A város azt az ajánlatot tette a hadtestparancsnokságnak, hogy erre a célra a jelenlegi hunvéd huszár laktanyát alakittatja át, minthogy abból a honvédek úgyis kimennek az uj laktanyába. A hadtestparancsnokság azonban nem akarja elfogadni a honvéd laktanyát, az hozván fel ellene, hogy az a nagylaktányától távol esik. A közgyűlés erre azt feleli, hogy a nagylaktanya területén csak akkor hajlandó építkezni, ha katonaság a tényleges költségeknek 8%-át biztosítja bér gyanánt. A sóstói vendéglő bérlete. A város a sóstói vendéglő bérletére a Wetczel Károly ajánlatát fogadta el. Wetczel most bejelentette, hogy mivel az a budapesti pénzintézet, mely annak idején részéra' a szükséges tökét kilátásba helyezte, e^t a pénzviszonyok miatt visszavonta, kénytelen lemondani a bérletről. A polgármester előbb egy értekezletet hívott egybe ebben az ügyben. Majd ennek véleménye alapján tárgyalásba bocsátkozott Wetczellel, hogy miként lehetne a felmerült nehézségeket eloszlatni? Azután a szakosztályok elé került a dolog. Igy jutott az ügy a képviselőtestület elé, melv névszerinti szavazással valamennyi szavazattal egy ellen kimondotta, hogy a vendéglői üzlethez szükséges berendezési tárgyak közül azokat, melyek az elhasználódásnak kevésbbé vannak kitéve, a város veszi meg s azokat bérlőnek használatra adja át; ugy azonban, hogy azoknak vételárát a bérlő 6 év alatt visszafizeti a városnak s a mindenkori hátralék után 7%-os kamatot fizet. nemes egyszerűsége és a világirodalomban páratlanul álló szűkszavúsága. Nem mintha hátrányos következtetést akarnék belőle vonni, de mivel nagyon jellemző az európai és a japáni lirát egymástól elválasztó nagy különbségekre, bátor vagyok az igentisztelt hallgatóság figyelmét Petőfi Sándornak „Szülőföldem* című versére felhívni. A halhatatlan magyar lírikus hazakerül szülőföldjére s a lelkét elfoglaló kedvesnél kedvesebb képzetekből, a szivét átjáró boldog hangulatokból megszületik a .cserebogár, sárga cserebogár"-refrainü vers, 6 strófányi harminchat sornyi terjedelemben. Ezzel szemben Ki no Tsuraynki, a legkiválóbb ó japáni költők egyike, mikor közel 20 évi távollét és sok viszontagság után szülőfalujába vetődik, ezzel a parányi verssel tolmácsolja mindazt, amit érzett: Az embereket, hej, Ismerem is nem is, De a virágillat Még mindig a régi Kis szülőtalumban. Az eredeti mindössze 31 szótag öt sorba elosztva, se több, se kevesebb ! A helyzetet festi csak, két három szóval s az olvasóra bizódik, hogy elképzelje magában, mit érezhet az az ember, aki sok évi távollét után szülőfalujában nem talál más ismerőst, mint a virágok illatát ! És ez az eljárás a japáni lirában nem kivétel, hanem általános szabály, csak ugy, mint a vonalakkal, színekkel való gazdálkodás az igazi japáni festészetben. Ugyancsak a fentemiitett Ki no Tsuraynkitól, aki 900 esztendővel ezelőtt élt, maradtak