Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-09 / 20. szám

24-ik szám. JSftíRVSBÉK. 1913. március 23. 203 Igy aztán akadálytalanul megnyilhat a sóstói vendéglő április közepén, melyhez annyi reményt fűznek az egész városban. Uj vasatmegálló. A Nyíregyháza és Király telek közti vasút' vonal mentén lakók aziránt tettek lépéseket, hogy a 140 számú őrháznál egy feltételes meg­álló létesíttessék. A debreceni üzletvezetőseg azt válaszolta, hogy erre a célra az érdekeltek, avagy a varos 900, illetőleg 3700 korona költ­séget biztosítson, aszerint, amint a feltételes megállót várószoba nélkül, vagy várószobá­val kívánják. A közgyűlés a polgármestert azzal bízta meg, hogy irjon fel az államvasutak igazgató­ságához, melyben fejtse ki, hogy a megálló létesítése első sorban a vasút üzleti érdeke és igy a költségeket is viselje a va sut egészen. A zálogtárgyak dolga. Még egyszer és utoljára szerepelt a köz­gyűlés tárgysorozatán a megszűnő Práger-féle zalogházban elhelyezett zálogtárgyak dolga. A Kereskedők és Iparosok Hitelszövetkezete ismételten kijelentette a tanácsnak, hogy a neki szánt szerepet a több oldalról felhangzott gya­núsító magyarázgatások miatt nem vállalhatja. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul, hogy a megkezdett mentő akció ekként nem vezethetett eredményre s egyúttal köszönetet mondott azoknak a pénzintézeteknek, melyek a hitel nyújtásával a mentést lehetővé tenni haj­landók lettek volna. A zálogházban egyébként az egyik árverést már meg is tartották, a másik árverés még e hónapban fog megtartatni. A cselédszerzöfc. Az egyik helybeli cselédszerző és foglal­kozást közvetítő intézet tulajdonosa azt az ajánlatot tette a városnak, hogy 1000 korona kártalanítás ellenében üzletét megszünteti, A képviselőtestület nem ment bele az üz­letbe. Egyidejűleg felhívta a rendőrség figyel mét arra, hogy a magánközvetitő intézeteket rendszabályozza meg; mert addig, mig azokban a mostani állapodok uralkodnak, a sokat emle­getett cseléd-mizériákon a városi cselédszerző intézet sem tud segíteni, mivel a hely nélküli cselédek inkább mennek azokba, ahol több sza­badságot élveznek. Még pár apróbb tárgy volt napirenden s a közgyűlés négy óra után valamivel már vé­get ért. ránk uti naplók és a költészet lényegéről való értekezések, melyeknek stílusa, előadási mo­dora a japáni szép prózát már a fejlődésnek körülbelül azon a magaslatán mutatja, amelyre a modern eun' pai nemzetek irodalmában Madame de Sévigné előtt alig van példa; s éppen erről az összevetésről jut eszembe az a sajátságos körülmény, hogy a japáni irodalom klasszikus korában ugy a költők, mint a legkiválóbb pró­zaírók között igen sok előkelő női nevet talá­lunk s hogy még a következő évszázadokban is, mikor a férfiak a nemzeti nyelvet és iro­dalmat a kinai kedvéért elhanyagolták, a müveit japáni nők voltak a japáni nyelv és irodalmi ízlés tisztaságának fenntartói, a nemzeti hagyo­mányoknak e téren leghívebb ápolói különö­sen a császári udvarnál. A császárok politikai hatalma egyébiránt egyes hatalmaskodó főurak, meg a budhista papság fondorkodásai miatt már a 12-dik szá­zadban nagyon elhanyatlott s az ország hallat­lan pusztítással, vérontásokkal járó polgár­háborúk színhelye lett. A tizenharmadik század végén Hojo Toki­mune még az egész nemzetet harcba tudta vinni és diadalmasan vissza tudta verni a mongol hajóhadat, de nemsokára azután újból kitört a teljes fejetlenség s a legvadabb olig­archia dult majdnem háromszáz esztendőn át az egész országban. A világi hatalmat rendesen az a főúr gyakorolta, aki a többit ugy ahogy féken tudta tartani, a mikádók pedig valóságos árnyék Kultúra Kemecsén. Annak az immár szélesen ágazó folyamat­nak, mefyet a Bessenyei-kör kebelében alakított szabad lyceum Nyíregyházán megindított, s a mely folyamat napról-napra mindnagyobb te­rületet hálóz be, az egyik életerő sugara az elmúlt hetekben Kemecsere ért. S nem is lehet másként! Ennek a minden izében kulturát és csakis a kulturát szolgáló munkának nem is lehet más fogadtatása, s mi csak a legbensőbb öröm érzetével konstatáljuk, hogy az általános érdeklődés nemcsak itt Nyíregyházán fokozódik szinte napról-napra, hanem a .csöndes jó vidék" is szinte meglepő jelenségeit mutatja annak, hogy haladni, tanulni akar. Ennek a minden­esetre eléggé nem is dicsérhető törekvésnek első jelensegei abban mutatkoztak, hogy olvasó­köröket alapítottak, a gazdaközönség szövet­ségbe tömörült, s ujabban, hogy felolvasások tartásával, szabad előadásokkal, s legújabban vetített képek bemutatásával igyekeznek emelni a lakosság szellemi nívóját. Mint értesülünk a legutóbb elmúlt hetek­ben a Bessenyei kör szabad lyceumának vetítő gépei közreműködésével Kemecsén Szomjas Gusztáv gazdasági tárgyról, dr. Radó Endre főgymnasiumi tanár pedig a balkáni háborúról tartott szines és általános figyelmet keltő elő adást. De kirándult Kemt cséré hadadi Kovássy Béla gazdasági akadémiai igazgató-tanár, ki a termelés fokozásáról és a műtrágyázás haszná­ról és szükségességéről értekezett. Reméljük, hogy a szépen megindult kez­detet követni fogja a méltó — folytatás ! Természet — társadalom. A X. Károly bukása és elüzetése után a polgár király Lajos Fülöp (és nem Bonaparte Lajos, ez a név itt e helyen toll hiba,) lett az uralkodó. Polgári érzése nemcsak külsőségeiben, hanem főként engedékenységében nyilvánult meg. Külügyi kérdésekben gyöngeség, belső kér­désekben taktikázás jellemzik uralmát. Legelső nagyszerű intézkedése az, hogy a sajtóvétségek elbírálását az esküdtszékre ruházza vissza. Nem volt Istenkegyelméből király és nem „Francia­ország," hanem a .franciák" királya. A katho­likus vallás megszűnt .állami 1' vallás lenni. Az uj Gharte 7-ik pontja nemcsak megszünteti a cenzúrát, de kijelenti, hogy azt soha sem lehet visszaállítani. életet éltek kiotói palotájukban, hol a polgár­háborúk legviharosabb éveiben nem egyszer éheztek, sőt eső és szél elől is alig találtak menedéket. Az első ember, aki a rettentő zűrzavarban íölényes belátással és törhetetlen akarattal ren­det akart teremteni, Ota Nobunaga, ovarii daimió volt, aki a vele szomszédos oligarchákat sorra legyőzvén, az akkori mikádótól kormány­zóvá és a birodalom tővezérévé neveztetett ki, ki, majd ennek halála után Nobunaga nagyhírű tábornoka Hideyoshi ragadta magához a fő­hadvezéri és kormányzói hatalmat s mikor minden vetélytársát legyőzte, az egykori pa­rasztfiú, aki Nobunaga udvarában mint kályha­fütő kezdette a szolgálatot, országra szóló ün­nepeket adott, melyeken a mikádó és egész udvara ís részt vett. Hideyoshi, vagy miként némelyek nevezni szokták, a japáni Napoleon, miután otthon csendet és rendet teremtett, meghódította Koreát s hadai már Peking alatt állottak, mi­kor 1598-ban váratlanul elhunyt. Ekkor már Japán déli részén közel 2 millió hivőt számlált a keresztény vallás, melyet Xaveri Ferenc és tanítványai terjesztettek a legnagyobb buzgósággal és igazán meglepő sikerrel. Hideyoshi egy darabig semmi sem törő­dött az egész mozgalommal, mikor azonban felmerült az a gyanú, hogy a portugálok a kereszténység kellő elterjedése után meg akarják lepni Jappánt, hogy leigázzák és gyarmatsorsra Csak a munkásosztályról feledkezett meg mindenki. Pedig a gyáripar fellendülésével óriásivá nőtt a munkásság nyomora. Ennek következté­ben egymást érték a zavargások. Nem birták a 18 órai munkaidőt, az elsatnyult gyermek mun­kát, a zsúfolt egészségtelen lakásokat. Lyonban 20,000 munkás lázad fel, Párisban folyto­nosak a merényletek, barricadok. Ezt a mun­káselégedetlenséget most is, mint már annyi sok­szor ezelőtt és ezután, a politikai pártok a maguk céljaira használtak fel. A bérkérdés meg­oldásának ígérete mellett a népiélekre ható jel* szavak hangzottak el. Lengyelország, a királji civillista, a jezsuiták, mind izgató jelszavak lettek. Mellékes, hogy a köztársaságiak, bonapar­tisták, legitimisták (bourbonisták) voltak a fenn­álló rend ellenségei. A fogalmak és ideák zavarához járultak az elméleti socialisták müvei. Saint simon a javak egyenlőtlenségéről írott müveivel iskolát alapit. Fourier utópiát állit fel, mely az összes jöve­delmeket állami kezelésbe veszi és felosztja ugy, hogy 5/is a munkásoké, 4/u a tőké é és 3/i2 a szellemi munkáé. Egyébként a mindinkább növekedő mun­kanélküliség enyhilésére nemzeti műhelyek állít­tatnak fel, hol napi 2 frankért lehetett munkát kapni. Aztán bárki beléphetett a nemzetiségbe. Igy jutunk, — mellőzvén a Lajos Fülöp bukásának részleteit — az 1848-ik évhez, mely­nek januárjában a reactióssá vált királyság nem birt ellenségeivel, melynek februárjában a pro­letárság csatlakozott a politikai forradalomhoz. E hó 22-én a parlamentben a minisztérium vád alá helyezését indítványozza az ellenzék, éjjel a munkások barricádokat emelnek, a fel­fegyverzett munkás sympálhiával eltelt nemzet­őrség csatlakozik a mozgalomhoz, a kormány megbukik, a nép a külügyminisztérium felé fart, itt egy lövés dördül el, majd sortűz és 50 halott és sebesült hull a földre. Most már leomlik minden korlát munkás és nemzetőr, képviselő és nép között. Febr. 24-én Loius Blanc a katonák lefegyverezését és eltávolítását követelte, Proud­ban nyíltan szól igy: Lajos Fülöp gyilkoltat, mint X. Károly: menjen X. Károly után. Febr. 25-én Lajos Fülöp lemond. És jő a köztársaság, melynek első kiált­ványa ekként emlékszik meg a munkásságról. A munkások rabszolgák voltak, azután jobbágyok, most fitetettek, törekedni kell, hogy társak rangjára emelkedjenek. Ez volt a februári forradalom, mely a mun­kásság vértanúival, segítségével és önfeláldozá­juttassák, Hideyoshi a legkegyetlenebb eszkö­zökkel igyekezett a kereszténységet kiirtani. Az üldözést a legnagyobb rendszerességgel folytatta Hideyoshi utóda Tokugawa Iyeyasu, aki 1600-ban a sekigaharai csatával ragadta magához a soguni hatalmat, mely attól fogva 1868-ig örökös lett az ő családjában. A polgárháborúknak, zűrzavarnak, rendet­lenségnek Iyeyasu vetett végett Japánban, amiért emléke az egész nemzettől múlhatatlan hálát és kegyeletet követel. Ö adott hazájának uj törvényeket is, melyek legnagyobb részt nap­jainkig életben és érvényben voltak s az a rend és fegyelem, melyet ő és utódai, az úgyneve­zett Tokugawa sógunok teremtettek Japánban, vetette meg tulajdonképen Japán mai nagysá­gának alapját. Hogy az oligarchák többé moccanni se mer­jenek, Iyeyasu elrendelte, hogy minden daimyó, azaz zászlós ur, tartozik magának palotát épí­teni a sóguni székvárosban Yedóban, itt kell tartania állandóan feleségeit és gyermekeit, maga pedig fegyveres kíséretével az év felét saját birtokain, felét Yedóban köteles eltölteni. Ez az életmód nem engedte meg, hogy a daimiók vagyona túlságosan felszaporodjon; a két helyen való udvartartás, az örökös utaz­gatás diszes fegyveres csapatok élén, melyek a legpazarabb látványosságnak is beillettek, nem engedte meg a pénzek élére rakását. Legjellemzőbb azonban a Tokugawák rend­szerében a legteljesebb feudalizmus, a lovagi erkölcsöknek sehol nem hallott és nem tapasz­|| ff • I | B 8 8 összes tavaszi uj- ¥T loi ruhadiszekoen & ol m I13JI I UllUUlULUnyUII 17-52-18 nöi-, férfi divatáruházába. Telefon 129.

Next

/
Thumbnails
Contents