Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-06 / 19. szám

19 ik szám. 1913. március 6. 3 adott birtoka vételárából megmaratd 600 arany évjáradékát naponként a szegények közt osztotta szét, volt tiszti ügyész, árvaszéki elnök, táblabíró, alispán — ingyen, fizetés nélkül — törvényszéki táblabírói diurnumáit a rabok kosztjának javítására szentelte, egy zalaegerszegi fáklyás parádéjának 3000 forintos költségét saját zsebéből 1000 forinttal kiegészítve, jótékony alapítványra áldozta és halála előtt 10 nappal is azon töprengett, hogy temetésén sokan megfognak hűlni, ez a Deák Ferenc a tisztviselők speciális érdekeiről, fegyelmi jogairól teljesen megfeledkezett és e tekintetben megmaradt ósdi táblabírónak ! De a vád e téren nemcsak őt, összes kortársait megilleti. A Kisfaludy-társaság ez évi közgyűlésén Beöthy Zsolt elnöki megnyitója arra a nagyjelentőségű évre, mely az 1848. folytatása volt, visszatekintve igy kiált fel: ,1861 !" A nemzet, melynek súlyos bilincsei lehuilanak, az alig mult keservének és a jövő mámorának lázában ég. De sem a keserv, sem a remény nem tétlen és meddő. Mozgalmai, törekvései, alkotásai törekvésének bizonyítékát szolgálják, szinte az áradat bőségével és hevével, hogy életereje a hosszú és szigorú rabság alatt nemcsak meg nem tört, hanem ellenkezően izmosodott, érett és fejlődött. Nemcsak Petőfi volt a vates, ki a forradalmat megjósolta, hanem vates volt lángelméjének nagy osztályosa Arany is, aki a Rákhelben, a Szondi két apródjában, az V. Lászlóban, a Széchenyi ódában a föltámadást jövendölte meg, a szellem és jog diadalát az erőszak fölött, ennek tehetetlenségét az eszmével szemben. Nemcsak a hosszan elfojtott érzés ősereje tört ki elemi szilajságával és fékezetlenségével az úgynevezett „kis forradalomban" országszerte, hanem a szószékekben, az irodalomban, a művészetben a fölszabadult szellemi erőnek egyszerre olyan gazdasága és mélysége tárult fel, amelyről a tétlenségre kárhoztatott közelmúltban alig lehetett sejtelme valakinek. És ez az ujon felpezsdülő nemzeti élet, tele politikai szenvedéllyel, minden jellemző mozzanatában a legerősebb áthatottságot mutatja a kulturától, politikai törekvésében, nyilatkozataiban, szereplőiben a legbensőbb szövetséget. Mi szemére vetjük ennek az 1861nek, hogy annyi felszínre hozott eszme kiforrasztásánál a tisztviselőkkel szemben nem teljesítette a „nagy idők" kötelességét. A magyar energia bűne nyilvánul itt meg. Ez az energia, mely más téren csodákat művel. Belső Ázsiában egy század óta csodás kitartással keresik fajrokonainkat s nemzeti bölcsőnket, Kőrössy Csorna Sándor Budha zárdákban negyvenezer tibeti szót gyűjt, megirja a tibeti szótárt és nyelvtant. Fázva, koplalva éjjel-nappal utazik, Lasszától Khán tartományig, onnan éjszakkeletre Khina nyugati határáig. Vámbéry Ármin a Mario Polotol hét évszázaddal ezelőtt járt utakon haladt Nyugat-Turkesztán felé s rettenetes küzdelmek közt keresi a magyart. * lia olcsó és jó ' íl / íi 11 ^P^ akar, U&«UI!j akkor azt csakis Zichy Béla grófot ez lelkesíti 3 expedíciójában. Lassza miniszterei indítják útnak gróf Széchenyi Bélát (1877 — 1880-ban) Lóczyval, Kreitnerrel, Lasszát nem érik, de a Góbi-sivatag déli szélén meg Kanszu, Senszi és Sz-csavan tartományok határán, nyolcezer kilométeres utjukban olyan vidékeket jártak be és irtak le, melyeken európai ember nem fordult meg. Stein Aurél sok évezredes emlékeket ment meg az utókornak s e mellett fényt dérit A fehér hunok és rokontörzseik eredetére. Újfalvi Károly Fergánát járja, kutatja, de a Pamir-ra: „világ tetejére" nem jutott el. Dr. Cholnoki Jenőt, miként mesterét; dr. Lóczyt, Escher von der Linthnek, a halhatatlan zürichi professornak, a Szahara múltja első felismerőjének tanítványát, báró Richthofen iskolájának hivét: Khina és Mandsuország meg a mongol puszták hívogatták küzdelemmel teljes útjára, dr. Almásy Györgyöt és vele dr. .Prinz Gyulát a Tien-san s az euráziai hegyláncoktól közrefegott platók, a magasan fekvő legelök: szyrt (vagy szűrt) vidékek, miközben utjukban megvilágítják Belső-Ázsia gazdasági rendszerét, mely a nagy népvándorlás kérdését közelebb viszi a megoldáshoz ... A Glóbus másik felén keresik a magyart és . . . itthol elfeledkeznek pár százezernyi magyar köztisztviselőkről ! Egyik közeli népszámlálás adatait sietünk itt azon célból felhasználni, hogy a magyar köztisztviselők s általuk eltartott családtagoknak, (a vasúti s gőzhajózási és fegyvereserő alkalmazottaitól eltekintett) számarányát következő nagy vonásokban összeállított demografióját bemutathassuk, ezek szerint: A kenyérkereső szellemi munkások túlnyomó része: 114761 lélek persze a férfiakból való — s csak 29498 a nő, ebből is egyharmadnál több az ideiglenes alkalmazásban lévő irodista, napidíjas és betegápolónő. Tiz évvel ezelőtt a status 27 ezer lélekkel kevesebb volt. A férfiak száma azóta közel 19 ezer, a nőké 8 ezer lélekkel növekedett; az emelkedés amott kerek 20, emitt közel 39 százalék. A feministák annál kevésbbé panaszkodhatnak nálunk, mert a nőimunka térfoglalása csaknem kétszeresét teszi a férfiakénak, eltartottak dolgában pedig 71 ezer fiúgyermekkel 160 ezer hitves és leánygyermek áll e munkakörnél szemközt. Legtöbb férfierőt az állami, megyei és városi közigazgatás foglalkoztat: közel 34 ezer lelket. S ha meggondoljuk, hogy a létszám itt előbb alig ment tul a 2572 ezren, csaknem 10 ezer újonnan kreált hivatali álással kerülünk szembe egy évtized leforgása alatt! Az állami tisztviselők száma 2V2 ezerrel, a községi jegyzőké IV2 ezerrel, a megyeieké 1000-rel, a városiaké IV2 ezerrel s elég jellemzőleg: a községi dijnokoké 3000 rel szaporodott. A nők e téren nem is mutatkoztak, mindössze 171 gépiró-kisasszony képviseli a feminizmust közigazgatási hivatalainkban. Annál arányosabb a két nem munkamegoszlása a közoktatás mezején: férfiakban ezidőszerint közel 30 ezer, nőkben 14 ezer tanerőt birunk. Tiz év alatt a férfi-status 3300, a nőké 6700 lélekkel nőt meg s ez összesen 10.000 uj tanügyi állás kreálását jelenti. Az elemi oktatásnál 372 a szakiskoláknál 1000, a középiskoláknál 600, de főleg magántanárok és tanitók, nevelők és korrepeditorok dolgában 4 V2 ezer a létszám növekedése. De iskoláink elmaradt volta, az analfabéták borzalmas száma, főleg a nőképzésben történt mulasztások nemcsak érthetővé, hanem kívánatossá is teszik a tanügyi személyzetben történt ily mérvű progressziót. Az igazságügyi szolgálat — csakúgy, mint a közigazgatásé — kizárólag a férfiak dominuma. A létszám itt meghaladja a 19 ezer lelket. Ebből biró 2 72-szer, ügyvéd 4 72-szer, ügyvédjelölt és segéd közel 2000, ügyész és közjegyző, börtön és fogház felügyelő közel 1000, a többi mind segédhivatalnok és díjnok, A status tiz év alatt 4000 állással gyarapodott meg; ebből 6—600 a bírákra és bírósági segédhivatalokra, 800 az ügyvédekre és segédeikre, közel 1000 — 1000 az ügyvédi írnokokra és bírósági dijnokokra esik. Főleg a két utolsó tétel: jogvégzett vagy középiskolát abszolvált embereknek ezerszámban tolongása az írnoki és dijnoki proletárság felé, — szomorúan világítja meg közviszonyainkat. Elég sokan keresik fel az egyházi pályákat is. A létszám itt meghaladja a 20 ezer lelket; ebből 16 72 ezer a pap, 4 ezernél több az apáca, vagy hitközségi nőalkalmazott. De mig a papságnál tiz év alatt a státus mintegy 200 lélekkel csökkenést mutat, eddig apácák dolgában 1800 lélekkel vagyunk többen, A közegészségügyi személyzet többsége nőkből áll, számuk messze túlhaladja a 9000-et, mig a férfiaké ugyanitt alig közelíti meg a 8000 et. Ez aránytalanság tiz év előtt még tetemesb volt: az egészségügyet szolgáló férfiak száma akkor 7, a nőké 9 ezer volt. Kiegyenlítéshez nagy mérten hozzájárult az, hogy gyakorló orvosaink 1200, gyógyszerészeink 400, állatorvosaink 100 lélekkel növelték a maguk statusát, mig a nőorvosok száma csak 2-vel, a női gyógyszerészeké 50 körül emelkedett, a szülésznőké pedig 300-al csökkent. Végül a tudományos, irodalmi, művészeti s egyéb kulturfoglalkozások körében a munkásállomány 7800 lélekre tehető, — ebből 5700 férfi, 2100 nő ; amazok tiz év alatt 1700, emezek 650 léleknyi erővel szaporodtak s az emelkedés ott 42, itt 44 százalékot jelent. A két nem közt való arány elég szimetrikus, fejlődésük csaknem egyenletes. íme tehát megközelítőleg egy félmillió lélek érdekéről van akkor szó,, mikor a köztisztviselők említtetnek. Azon félmillió ember érdekéről, akik jórészt a a köznemesek örökébe léptek. Nem az elpusztult nemesi kúriákat*) hanem a *) Azok más kezekbe jutottak a hozzájuk tartozó birtokokkal egyetemben. cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. szerezze be, hol o. legtartósabb ás legele^ánsab b férfi, IIŐI és gyermekcipők vannak raktáron.