Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-27 / 17. szám

Nyíregyháza, 1913. február 20. Csütörtök XXXIV. évfolyam. 15. szám. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Negyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit

. Nyíregyháza—Unyvár. A mult napokban Nyiregyházán járt Ungvár város rendőrfőkapitánya, mint az ungvári 'szinikerület szinügyi bizottságának elnöke. Az itteni szinügyi bizottsággal tárgyalt itt a felől, hogy Nyíregyháza szakítson a debreceni szinikerülettel és Ungvár—Munkács városokkal alakítson uj szinikerületet. Az uj szinikerület alakítása lehetővé tenné azt, hogy Nyíregyháza téli sziní idényhez jusson s mint a legnajyobb város, vezető szerepet vinne a szinikerületben. A mult szombaton és vasárnap a nyíregyházi Bessenyei kör Ungváron előadásokat rendezett az ungvári siketnéma intézet javára. Akik az előadókat elkísérték, elragadtatással beszélnek arról a meleg és szívélyes fogadtatásról, melyben őket Ungváron részesítették. Azzal a hírrel jöttek haza a nyíregyháziak, hogy a Bessenyei kör látogatását az ungvári Gyöngyössy irodalmi társulat visszaadni szándékozik A nyíregyházi ipartestület mozgalmat indított Szabolcs,- Bereg,- Ugocsa- és Ung vármegyék részére egy uj kereskedelmi és iparkamara létesítése iránt. A mozgalomhoz való csatlakozásra meg akarják nyerni az ungváriakat s ebből a célból rövid időn belül a végrehajtó bizottság Ungvárra megy. íme agyszólván pár nap, pár hét alatt egy sereg nagy jelentőségű kérdésdésben érintkezik egymással Ungvár és Nyíregyháza! Eddig ez a két város alig tudott többet egymásról, mint amennyit a földrajzból megtudhatott. Talán a munkácsi görög katholikus püspöknek Ungváron való székhelye tartott fenn csak valamelyes érintkezést a két város között, meg legfeljebb az, hogy a tartalékos tisztek egy része Ungváron rótta le fegyvergyakorlatát. És íme ez a néhány alkalom már is kiderítette, hogy ez a két város: Nyíregyháza és Ungvár a természettől fogva mennyire egymásra volnának utalva. Nyíregyházát Debreczen közelsége nyomja. Debrecennek egész gazdasági berendezkedése, a debreceni civis felfogás és világnézet annyira különböző a Nyíregyházáétól, hogy Debrecentől Nyíregyháza legfeljebb a lehulló morzsákat élvezhette. Nincs mit tagadnunk benne, mert ugy van, Debrecen annyira lenézte mindig Nyíregyházát, mintha szándékosan nem akarta volna észrevenni, hogy itt mellette egy életerős, fejlődésre hivatott fiatal város van. Bennünket a debreceniek alig néztek többre, ha ugyan nem kevesebbre, mint a hajduvárosokat : Szoboszlót, Böszörményt, Náuást. Ha aztán 'egy-egy debreceni vezető ember, vagy más gondolkozni tudó fő véletlenül Nyíregyházára vetődött és látta itt a pezsdülő életet, a város rohamos fejlődését, vagy barátságos vállveregetéssel dicsért meg bennünket, vagy felébredt • benne az óvatosság, hogy ne mondjuk : az irigység, mely azt mondatta vele: jó lesz vigyázni erre a fiatal szomszédra, mert még ez is akar lenni valami! Amiből természetesen más nem is következhetett, mint az, hogy Debrecen igyekezett elszedni Nyirégyháza elől azokat az előnyöket, amiket Nyíregyháza elérni akart. Nyíregyháza hosszú időkön keresztül ugy érezte magát, mintha végképen ki volna szolgáltatva az ősi, hatalmas Debrecen túlsúlyából kifolyó természetes elnyomásnak. És mintha beletörődött volna ebbe a helyzetbe. ' Most azonban mintha egyszerre csak felnyílt volna a szemünk és látni kezdenénk. Látni kezdenénk azt, hogy mi nem lehetünk örökre a Debrecen hűséges Sancho Panchája; nem okvetlenül szükséges, hogy azok legyünk. Van nekünk terünk más felé, ab onnan és amelylyel a saját fejlődésünk további feltételeit megszerezhetjük. Itt van előttünk az egész északkeleti Magyarország! Itt vannak Ungvár, Munkács, Berégszász városok. Itt vannak Ung, Bereg, Ugocsa vármegyék: földrajzi fekvésünk, összes közgazdasági érdekeink, vasúti összeköttetéseink errefelé utalnak bennünket. Keressük hát errefelé az összeköttetéseket ! Modern bajainkról. Irta s az ev. templom-egyesület 1913. febr. 23. estélyén Nyiregyházán felolvasta Dr. Szlávik Mátyás eperjesi ev. theol. akad. tanár. Hölgyeim és Uraim! Suves örömmel és készséggel jelentem meg Önök közölt. Kitüntető bizalmuknak engedve itt vagyok s mint az erkölcstan tanára néhány nagyon komoly dolgot akarok elmondani. Kezdem egy kis bemutatkozással. Nyíregyháza és Eperjes között igen régi az érinikezés. Egyházkerületünk szellemi központjának : az eperjesi collegiumnak mindenkor Nyíregyháza városa és ev. egyházközségé volt a legerősebb párlfo?ója. Nagy papjaihoz engem évtizedes barátság fűz, kiváló felügyelői tanitoi és tanárkarának buzgóságát a távolból is öröm mel szemléltem. S hálával említem meg, hogy amint tiszai egyházkerületünk egyik legújabb alkotása: a Theolófciai-Ollhcn működését megkezdette, Nyíregyháza ev. egyházközsége és később a városi közönsége a> ónnal a legrael gébben karolta föl ügyét s a derék főgimn. tanárkarral egyetemben, külön is évről-évre segélyezi ami diákjainkat. Igy hát csak természetes, hogy hálával és örömmel jövök én mindig s jöttem most is egyházkerületünk jelenlegi egyházkormányzati centrumába: Nyíregyházára. De áttérek a tárgvamra. Mai „modern bajainkra" célozva én is följajdulok Bánftyval: „Megnehezült az idők járása mifelettünk" : s „rossz időket élünk, rossz csil lagok járnak* ! S ennek a rossznak mi lehet a I

gyökere ? Némelyek szerint a mi bajaink oka a szegénységben van. Biz az kétségtelenül nagy baj. Most bizony baj az, ha az ipar pang, a kereskedés gyenge s a földnek leszáll az értéke, mert ennek az általános elszegényedés a folyománya. De én a biblia szellemében mégis azt mondom : nemcsak az a baj, ha az erszény üres. Az Úr azt mondotta, hogy „szegények mindig lesznek veletek*. Ennél sokkal nagyobb baj, ha a sziv üres s nincsen erénye, nincsen erkölcse. Nincs fegyelem, rend, szorgalom, munkásság, takarékosság, mértékletesség, hűség, becsületesség, szerénység és alázatosság. Ezek a régi ker. erények manapság egytől egyig fogyófélben vannak, mert a hit kialvóban van. Nem hisszünk ugy, mint kellene, sem Istenben, sem az ő igéjében. Nagyobb ma a hitetlenség, mint volt bármikor. A mi modern korunknak ez a legnagyobb betegsége és szerencsétlensége. Azért oly hatástalan a mi prédikálásunk. Pedig a vallásos hit minden életrevaló erkölcsösség forrása és szülőoka s viszont a hitetlenség összes bajainknak a kútfeje. Azzal az erős hittel dicsekedett aminap a németek erős akaratú császárja, mely hit a természeti kincsekben legszegényebb Poroszországot a német birodalom alapjává tette. Ez a hit mondatta fölemelt szemmel, szóval és akarattal, Istenben vetett erős bizodalommal a hatalmas első nagy kancellárral: Mi németek csak az Istentől félünk és senki mástól a világon ! Ez a hit ád mind a mai napig a német prot. keresztyénségnek nagy hitvédő tudósokon kivül erős karokat is, amelyek ott nagy munkát végeznek. Ez a hegyeket megmozdító hit azonban nincs meg nekünk. Azért oly sok nálunk a baj és jaj minden téren. De nézünk csak egy néhány példát „modern bajaink* tükörképéből! Manapság szinte vérünkbe ment át a nagyzolás hóbortja magán és társas közösségi életűnkben. Még ha tudnánk is, nem akarunk már természetesek lenni. E folyton, nyavalyaként terjedő betegségért elsősorban felelősek az anyák, mint gyermekek nevelői, aztán a család, az iskola, a sajtó, az irodalom, a társadalom és általában egész mesterkélt környezetünk. Szinte szédületes az a tátongó mélység, amelybe mi modern emberek túlzott igényeinkkel és követeléseinkkel jutottunk s amelynek a vége csak romlás és züllés lehet az egész vonalon. Anyáink nagyzolok saját gyermekeik képességinek megítélésében és bizonyos pályák divatos megválasztásában. Onnan a sok összetűzés a szülők és a tanárok között. Azt hiszik, hogy nenj a képesség és a szorgalom, hanem bizonyos társadalmi állás szükséges kelléke gyermekeik iskoláztatásának. Azért oly nagy a feltűnően gyenge tanulók száma a közép- és felsőbb iskolákban széles e hazában. A proletariátus s a sok kétes ekszisztencia a viszás állapotoknak egészen természetes folyamánya. Csak az igaz keresztyén nevelés komolysága segíthet e bajokon. S a család? Ott sem természetesek az állapotok. Annak is túlzottak az igényei a szellemiekben s főleg anyagiakban. Hiányzik abból a természetesség, az egyszerűség s a takaré-