Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-02-27 / 17. szám

2 17-ik szám. 1913. február 27. És ime, kiderül, hogy ezen a vidéken nem csak közös érdekekre, hanem rokonérzésekre is találunk! Egyik ungvári lapban a Bessenyei kör látogatása alkalmából megjelent cikkben a következőket olvassuk: „Örvendünk, hogy Nyíregyháza város társadalmának vezető egyéneivel haladhatunk egy uton és itt saját falaink között bizonyíthatjuk, hogy lélekben és szeretetben velünk összeforrni nem csak jól esik, de azt közös nagy céljaink elérhetésének feltételéül is tekintjük." Nos hát, ahol igy nyilatkoznak rólunk, ott meg vannak a feltételek érzelmi tekintetben is arra, hogy lélekben és szeretetben összeforrva, a két város közös nagy céljainak elérésére együtt munkálkodni sikerrel lehessen. A közgazdasági érdekek azonosságának felismerése a rokonérzelmekkel ekként találkozva, a legszebb kilátásokkal kecsegtethetnek bennünket nyíregyháziakat ép ugy, mint az ungváriakat. A közös célok felé egyesült erővel törekedve, azokat biztosabban és gyorsabban érhetjük el Óhajainkat, kívánságainkat kölcsönösen megismerve, azoknak megvalósítása érdekében nagyobb tevékenységet fejthetünk ki közösen, mint külön-külön, amikor talán néha egymás utait vélnők kereszteződve. A megkezdett és ezután bizonyára gyakori személyes érintkezések utján sok olyan komoly eszme fog még felvetődni, melyeket most már egymás iránti teljes bizodalommal érlelhetünk meg és juttathatunk a megvalósuláshoz. Ezért nem kisebb a mi örömünk az ungváriakénál akkor, mikor azt látjuk, hogy a két város már is mennyire közel jutott egymáshoz! ::: Legeredményesebbek a :: :: : Nyírvidék hirdetései ! kosság. Zsuroló családjaink valóságos szalonok, ahol unatkoznak, ha nem játszanak, vagy váltócédulák árán zajosan nem mulatnak. Komoly mulatságról vagy szellemi szórakozasrol alig van itt szó. Azért van annyi züllött család napjainkban. A sok családi dráma ott veszi eredetet. Mindinkább ritkul az I-ten igéjéből táplálkozó komoly keresztyén családoknak a száma S a sajtó és irodalom? Az természetesen segítségére siet azoknak a romlo't c-aládi és közállapotoknak. P. o. mai regényirodalmunk felületes, sikamlós és minden komolyabb irányt és tartalmat nélkülöző. Hisz ma már Eötvöst, Keményt vagy Jókait nem szereljük o vasni ! A mai írónak meg van a mai napi közönsége. A század költőjét és íróját a heti verselő vagy zugiró váltja fel. S aztán a komolyabb irodalmat napjainban kiszorítja a napi sajtó, ame Ivet nagyrészben a szenzác'ó es a frázis elht és táplál. Minden lapnak főleg politikainak, meg van a maga közönsége. Nem egy ember úgy esküszik a maga kedvelt és a szája ize szerint iró lapjának nagy hangú vezércikkere, mint az evangéliumra. Ma, sajnos, gyorsan élünk, hamar olvassunk, felületesen ítélünk s épp azért könynyen is felejtünk. Egy egy bibliai mondatban, vagy a klasszikusok műveiben több az élettartalom, mint a mi hasábos tálcacikkünkben. Az evangélium ize és sava hiányzik a mi lapjainkból Azért nem épitik és oktatják az olvasót. Pedig e tekintetben is a Krisztus evangéliumában vannak a bölcsességnek összes kincsei elrejtve. De hamis, igaztalan, önönmagunkat és másokat ámitó ami tarsas érintkezésünk is, mely nélkülözi az őszinteséget és a bizalmat, mint táisas közéletünk egészségének és egészségeszségének egyetlen alap • es létfeltételét. A Bessenyei-Kör Ungvárt. Irodalmi és közművelődési egyesületünknek ungvári szereplése több oldalról származó értesülésünk szerint minden tekintetben fényesen sikerült. Arra a hírre, hogy az egyik előadást maga a kór elnöke, Geduly Henrik püspök fogja tartani, Ungvárnak úgyszólván egesz társadalma megmozdult, s a rendkivül meleg fogadtatás nemcsak az érdekes programmnak szólt, hanem annak a buzv'ó kis társaságnak is. mely az elnököt erre a jelentős útjára elkísérte. Ott volt ugyanis a püspök kíséretében a Bessenyi i-Kör két alelnöke, főtitkára, líceumi szakosztályának elnöke és szertárosa, dr. Pröhle Vilmos és Bodor Zsigmond egyesületi lagok, úgyszintén Geduly Henrikné, dr. Popini Albertné és Bodor Zsigmondné úrnők, kik mindannyian példát akartak mutatni arra, hogy akkor, mikor a közmüvelődes ügyének szolgálatáról van szó, sem időt. sem fáradságot nem szabad k mélni. Az első előadás napján, február 22 én, szombaton d. u. érkező társaságot Lőrinczy J

jnő alispán, Fincziczky Mihály polgármester, Romanecz Mihály, a Gyöngyösi-Kór elnöke, Hidasi Kornél tanfelügyelő, Berzeviczy István rendőrkapitány s az ottani ág. h. ev. egyház elnökségéből álló küldöitség fogadta az állo máson, honnan hosszú kocsisorban vonult be a menet a fellobogózott városba. Elnökünk a hatóságok fejeinél, igy Papp Antal gör. kath. püspöknél is látogatást tett, akiknek viszont iátogatásat másnap délelőtt fogadta a tanfelügyelőnél pompásan berendezett szállásán. Este a szinházban tartotta meg általunk már ismert gyönyörű előadásat a Bibliáról mint egv másfélszáz vetített képpel; a mesteri tollal mpgirt es lelkesen előadott munka ez alkalommal is megtette a maga hatását s talán nem is téve dünk abbtli föltevesünkben, hogy éppen e hatás ujabb ösztönzést adott elnökünknek arra, hogy előadásával más helyeken is hasznos szolgálatára legyen a közművelődés ügyenek. A biblia két része közt dr. Popini Albertné urnö énekelt. Egyik száma Schubert Allmacht-ja, a másik Gounod repentirja volt s mindkettőben ragyogtatta csodálatos szép hangját és képességét a zenemüvekben kifejezett mély érz-lmek teljes kifejezésére. Az énekszámokat gordonka, zongora es harmónium kisérte. Az előadás után mintegy háromszáz terítékű társas vacsora volt, mely alkalommal lelkes ünnepié-ben volt része ugy a Bessenyei-Körnek, mint a közreműködő hölgyeknek és uraknak. Nagy örömünkre szol gálna, ha az ott fölvetett eszme a ket irodalmi Szinte az illemhez s a jó tónushoz számítjuk azt, ha egymással szemben kerüljük a komoly természetességet és őszintességet tarsas érintke zésünkben. Egymá?nak magasztalásában vagy leszó lasában sxinte túllicitáljuk egymást aszerint, amint önös érdikeink kívánják. Alig van a szótarnak oly szava vagy jelzője, amelyet mindannyi társas érintkezésünkben az igazság rovasára az augurok módjára egymással szemben ne hasznalnánk. Az emberben az istenségnek a tisztelete mintha kiveszett volna belőlünk. Azért annyi a hamisság mibennünk és miközötlünk. S azért nem ismerjük és nem értjük meg egymást. Általában véve társas életünk egészséges fejlődesének egyik legfőbb akadálya az önzés, mely rut emberi tulajdonság napjainkban nagyon erőre kapott s minden bűneinknek az indító oka és rugója. Az emberek minden nemesebb szolidaritással szemben önérdekért harcolnak, egyéni törekvéseik elérése végett tűle kednek s utjukbol irgalmatlanul löknek félre mindenkit, aki törtetésükben gátolja Őket. A socialis érdekeket az önzők váltják fel. A fele baráti szeretet helyére az önös érdekek léptek. Magasztos eszmékért és közös javakért „riribus umtis" lelkesedni, mások boldogulásán örü'ni, embertársaink javát előmozdítani, a könyeket felszárítani, az anyagi bajokat enyhíteni s az éhezőt és szomjuhozót lelki és testi táplálékkal kielégíteni: ma már ritka dolog. Mindig azt keressük ami csak nekünk és nem másnak is jó s az keressük, ami elválaszt és sohasem azt, ami közelebb hozza, szinte összeforrasztja a sz veket. Nem tudunk és nem akarunk egyesülni az Isten országa nagy közös javaira és céllaira. Pedig erre volna szüksége szegény magyar hazánknak és ebben evang. egyházunknak. egyesület látogatásainak állandó vállalkozása ügyében valóságra válnék. Másnap dr. Pröhle Vilmos, főgimnáziumunknak tanára és egyetemi magántanár tartott előadást Japánról, melynek ismertetése iránt szintén nagy érdeklődést tanúsított az ungvári közönség s teljes elismeréssel jutalmazta a professzor munkáját. Befejezésül csak azt akarjuk még fölemlíteni, hogy mindkét előadás jótékonycélu volt, a süketnémák ungvári intézete számára, melynek igazgatója, Scholtz Lajos, fáradhatatlanul buzgólkodott a két estély összehozatala s az egész fogadtatás rendezése körül. A viszontlátásra — nálunk! A. Országos tanítói nagygyűlés. Hazánk tanítósága jellegre való tekintet nélkül a tanítók illetményeiről szóló törvényjavaslatok sérelmes rendelkezései ellen f. hó 23-án d. u. Budapesten a vármegye székházában rendkivül népps nagygyűlést tartott, melyen 2000 tanitó vett részt az ország legkülönbözőbb részeibői. Voltak városok, melyeknek tanítói egytől-egyig fenn voltak a nagygyűlésén. Bar a magyar tanítóságnak csak porszemnyi a reménye ahoz, hogy a szemfényvesztő javaslatok sérelmes rendelkezesein a. mai ko mányzat valamelyes kedvező vállozást végezne a demonstrálo gyűlés hatása alatt, mégis annak messzeható eredményeível teljesen tisztaban van a tanítóság. E gyűlésnek volt előljátéka a nyíregyházi tanítók f. hó 20-án íartot't értekezlete, melytn inpozáns módon nyilvánult meg a helyi tanítóság egyértelmű, közös felfogása. Az országos nagygyűlést Kecskeméthy László korelnök nyitót'a meg, majd Moussong Géza elnök vezette, társelnökeiül az országos tanítói egyesületek elnökei válaszlattak me^. Mkor azonban az állami tanítók országos egyesületének nem régen szabályellenesen megválasztott elnökére, a szomorú nevezetessegü Blázsik Mihályra került a sor, óriási kavarodás támadt s a gyűlés nem választotta meg az egyik társelnöki allásra. A gyűlés előadója Balögh Karoly, nagyváradi közs. igazgató-tanító, tanitóvezér volt, ki felháborodással tárgyalta a jogfosztó törvén>javaslatokat, melyek szemfényvesztő módon rövidítik meg a 20 éven felüli szolgálattal biró tanítókat azért, hogy ebből az ifjabb tanítókat juttassák valami c-ekélységhez. Határozati javaslatot terjeszt a nagygyűlés elé, melynek Arra nem gondolunk, hogy egy a szülőföldünk s egy a hazánk, :nely apol s eltakar s az^al nem gondolunk, hogy árvák vagyunk s igen sok az ellenségünk, aki agyarkodik ellenünk. S azzal legkevásbbé törődünk, hogy egy az Istenünk, akihez naponként imádkoznunk kellene minden templomban. Hí azt tennők és azt éreznők, akkor összeomlanának a társadalom válaszfalai, megszűnnék a bizalmatlanság, megértenék és megszeretnők egymást s akkor lenne, de csakis akkor hazában és egyházban egyaránt „még egyszer ünnep a világon"! S mennyi ferde felfogás uralkodik mai magán- és társas közéletünkben a műveltség fogalma körül!? E fogalom alatt közönségesen a sok rendezetlen tudományos ismerethalmazt értik, amelynek pedig semmi köze a valódi műveltséghez. A valódi műveltség az értelem, érzelem és akarat tehetségeinek alapos kiművelésével azonos, mely csakis lelki tehetségeink harmonikus összműködése alapján érhető el. Ismerünk tanult, diplomás embereket, akik épen nem müveitek és kevésbé tanultakat, akiknek műveltsége jótékonyan hat környezetükre. Különösen nagy szerepet játszik a valódi müveltseg dolgában az érzület tisztaságának s a jellem nemességének és energikus szilárdságának gyökeres kiművelése, mig az értelem és tudás egyoldalú fejlesztéséről oly találóan mondotta már a nagy apostol, hogy „rész szerint vagyon mi bennünk az ismeret." Igazi lelkiismeretes, tehát keresztyén művelődésre van szükségünk, amely gondolataink tisztaságában, érzületünk nemességében, céljaink biztonságában és akaratunk szilárdságában jut kifejezésre. S amint a legjobb lelkiismeret a keresztyén ember jó lelkiismerete, ugy a valóban müveit ember a valódi keresztyén ember. A müveit ember fogalma és <