Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-09 / 3. szám

2 3-ik szám. JMYÍÍÍ¥IÖÉIC. 1913. január 9. bizonyára egyet ért velünk mindenki abban is, hogy annak hiányain egy uj, diszes és a célnak megfelelő épület eme­lésével sürgősen segíteni kell. Ezt meg­kívánja, megköveteli a városnak, az igaz­ságügyi szakban működő tisztviselőknek és a jogkereső közönségnek együttes ér­deke. A város joggal kívánhatja meg, hogy külsejét ne éktelenitse el, ne disz­telenitse tovább ez a „palotádnak keresz­telt, ósdi középület, a tisztviselők joggal megkívánhatják, hogy közérdekű munkás­ságukat világos, tágas, jólevegőjü, az egészségügy követelményeinek megfelelő helyiségekben folytathassák s a jogkereső közönség joggal követelheti az általa kü­lönböző illetékek cimén fizetett óriási összeg ellenében, mely az állam igazság­ügyi kiadásait nemcsak fedezi, de azok összegét sokkal tul is haladja, hogy olyan helyiségben szolgáltassák neki az igazsá­got, amelynek berendezése az egészség­ügyi s bizonyos fokig a kényelmi szem­pontoknak is megfelel. Meg vagyunk róla győződve, hogy vá­rosunk illetékes tényezői a cikkünkben felhozottak igazságát maguk is tudják, átérzik s hogy meg van bennük a haj­landóság és a buzgalom a helyzet orvos­lására. A mi cikkünk nem is akar egyéb célt szolgálni, mint dokumentálni azt, hogy ezen kérdés megoldásának szüksége átment a köztudatba, az közóhajt képez, tehát azt akarjuk cikkünkkel elérni, hogy a cél elérése érdekében indított actió si­kerét az egyik leghatalmasabb érvvel : a közönség immár kifejezésre juttatott óha­jával, akaratával előmozditsuk. L r. k modern városok feladatai. Irta: igostou Péter. A modern város lényegesen különbözik a régi várostól. A város kifejezést itt olyan közületekre használjuk, melyek nem a törvény szerint, hanem ugy lakosaik foglalkozása, mű­veltsége, mint a város vezetőségének tevékeny­ségi iránya alapján ezt az elnevezést megér­demlik. A régi városok célja egyrészt a béke biztosítása, az igazgatás ellátása, az önkor­mányzat s a fogyasztás szabályozása volt. A A mai városok ugyanezt teszik még általában, nem jutottak tehát előbbre, mint a közép­koriak. Az igazgatás és a polgárság közszüK­ségleteinek miként való fedezésének szabályo­zása, vagyis a piaci rendtartás megállapítása azonban ma már nem elégítheti ki a polgárok igényeit. Az elővásárlás, a kofálkodás szabá­lyozásában, a piacon a termelőknek a viszont­elárusitóktól való elválasztásában nem merül­het ki a városok vezetőinek tevékenysége. A középkori városi elöljáróságok praktikus érzékére vallottak azok a szabályok, melyeket a fogyasztas biztosítása érdekében létesítettek. Ebben is nagyon tul haladták a mai városo­kat, mert a legtöbbször nagy élelmiszer rak­tárakat tartottak, melyekből a polgárságnak eladták az élelmiszereket. Az angol városok és Velence maguk vásárolták még a XVI ik szá­zadban is polgáraik részére a gabonát. Amiens a sót. Ugyanúgy jártak el a skót, az orosz városok. Nálunk Késmárk városa a takácsok vásznát összevásárolta és maga értékesítette. A megvásárolt áruk, eladási árát a városnagy (polgármester) bizalmi férfiak közbenjöttével állapította meg. Amikor nagy inség támad, a mikor a vá­rosi lakosság nem tud a nagy drágasággal megküzdeni, még most is nagyon sok esetben nemcsak a városok, de még az állam is is olyanformány siet a polgárok segítségére, mint ahogy azt a középkori városok tették, A ta­pasztalat azonban megmutatta, hogy a támo­gatásnak ez a módja nem kielégítő. Állandó jellegű intézkedések kellenek, a melyek nem­csak a fogyasztásra hatnak szabályozólag, ha­nem a termelésre is. Ezt a modern városok már mindenfelé kezdik belátni s épen ezért mint termelők lépnek fel. A községi kenyér­gyárak, a husszékek mellett községi zöldség és fa-üzletek vannak, de sok beiyen községi tehe­nészetet, sertéshizlalást tartanak üzemben, a községi marhaalkuszokról s hasonlókról nem is szólva. Mindezek azért érdemelnek külön tárgya­lást, mert élénken világítják meg azt a körül­ményt, hogy a városok tevékenységi köre lé­nyegesen bővült, nemcsak az önkormányzat, az igazgatás s a fogyasztás, hanem a termelés is feladatai közé sorozódott. S ennél a pont nál megint kiemelendő az a körülmény, hogy ilykép most már nem csak azoknak az áruk­nak termelése, melyekre a község minden lakosának kivétel nélkül és egyforma minőség­ben van szüksége, mint a gáz, villany, viz, közúti közlekedés stb. tartozik ma már a vá­ros feladatai közé, hanem mindenféle áru ter­melése. A lényege csak az, hogy a lakosság könnyebbségére szolgáljon. Mindezeken kívül azonban annyiban is különbözik a modern város a régiektől, hogy az igazgatáson, az anyagi szükségleteiről való gondoskodáson kivül gondoskodnia kell lakosai­nak kulturális szükségleteiről is. A tudományos gyüjteményok, képtárak, könyvtárak létesítése sokkal inkább kulturszükséglet, mint % mai színházak. De nem merülhet ki még ezzel sem a városok feladata, mert polgárait képeznie kell előadások által is. E tekintetben a legelső kit eddig iszákos mostoha apja koldulásra kény­szeritett, most betegen a szegényházban fek­szik. Lázasan csodálatos nép álmokat lát, me­lyek a színpadon tényleg megtörténnek. Angyalok jelennek meg és ő drága meny­asszonyi ruhát kap ; üvegkoporsóba teszik és a falusi tanitó a megváltó alakjában jön hozzá ... vigasztaló nép csodák közepette alszik el örök­re a rideg életben megkínzott, elgyötrött árva­lány. Amint látjuk itt Hauptmann a szimboliz­mus meséjére tért, melyen csak igazi nagyköl­tők tudnak biztosan járni, mig a féltehetségek menthetetlenül lesülyednek az értelmiség fene­ketlen mocsarába. Teljesen szimbolistává válik pazarszinü mesedrámájában „Az elsülyedt ha­rangban." Hasonlóképen a valóság és mese ol­vad össze nagyszerű játékká „És Pippa táncol* darabjában. Küzdelem folyik itt életre halálra! Piszkos korcsmában indul a darab, hol embert ölnek az arany miatt, a kis tisiánhaju Pippa apját. Pippa a tüneményszerű, lidérclányhoz ha­sonló lény, csak táncol mindenkinek és mind­egyik mást lát benne. A vándorló költő esz­ményképét, a megöregedett óriás üvegfúvó kristálypoharat, amilyent ő is fujt egykor, az élvezet kereső gyárigazgató érzékiséget. És Pippa betáncol a halálba, a rajongó költő megvakul és azt hiszi, hogy lát és . .. kimegy a fehér hósivatagba, mert lelkét titkos szózat hivja a lagúnák csodás országa felé. Káprázatos képek, nagyszerű szimbolumok ! De hol vannak még a többi drámái? Ilyen futólagos elmélkedésben nem igen ölelhetjük fel egész költészetét. Hauptmann a legérzékenyebb költői lelkek egyike; a külső benyomásokat mohón szívja magába és a legváltozatosabb formában dol­gozza fel. Irt Shakespeare-féle burleszkeket (Schluck und Jau), naturalisztikus drámákat (Vörös kakas, Bernd Róza), intim lélekrajzokat (Kramer Mihály) romantikus és újklasszikus versdrámákat (Elga, A szegény Henrik) stb. Mindegyikben jelét adja bámulatos technikai ügyességének. Élete delén áll a nagy német drámaíró, kit a német költészet megkoronázatlan királyá­nak tartanak, elérte a legnagyobb irodalmi ki­tüntetések egyikét, királyok és népek egyaránt tisztelettel csodálják a nagyerejü drámaírót benne. A világirodalomban maradandó nevet vivőit ki és liiszszük, hogy nemsokára ujabb csodálatos munkával lép a közönség elé! Lefller Béla. feladata pedig az, hogy saját tisztviselőit ké­pezze s megismertesse őket nemcsak a modern igazgatás, városrendezés, hanem a tudomány és művészet uj irányaival is. Csak modern tisztviselői kar létesíthet modern városi igaz­gatást. A városi igazgatás elveinek megállapítása tekinteteben felmerült az a kérdés, hogy nem volna-e célszerű, sőt nem kellene-e azokat az elveket, melyek megvalósítása a törvényhozótól függ, elválasztani azoktól, a melyeket már a mai törvényes állapot mellett is minden város vezetőségétől követelhetni. Ez a gondolat az e'ső pillanatra tetszetősnek és ezért helyesnek látszik. És megvalósítása még sem jár semmi­féle eredménynyel, nem csak azért, mert a tör­vény nagyon sok hibáján lehet segíteni az összes alkalmazó tényezők közreműködésével, de főleg azért, mert a törvény fekteti le a vá­rosi igazgatás elveit, melyeknél képződő rend­szer egységes. Sajna, hogy ez a rendszer hibás. Ha a magyar városi igazgatás hibáinak okát kutatjuk, ugy azt abban a körülményben találjuk, hogy az 1886 : XXI. t..-c. még a régi közjogi babonák hatása alatt jött létre. E törvénycikk meghozatalánál nem az volt a lényeges szempont, hogy a városi teendők mi­nél könnyebb s akadálytalanabb ellátásnak módja biztosíttassák, hanem hogy a városok valahogy ne látszassanak kevesebbeknek, mint a megyék. A városok közül némelyek, az u. n. törvényhatósági joggal felruházottak, a törvény szerint a megyékkel egyenlő rangba tartoznak, de ennsk fejében ügyeiket épen olyan módon tartoznak ellátni, mint a megyék. Arra senki­sem gondolt, hogy a városok viszonyai mások, hogy tehát a más természetű ügyek ellátása más ügyintézést is kívánna. Ezen a bibán kivül van persze igen sok más is, a melyek közül csak néhányat fogunk felemlíteni. A városok ugyanis, ugy mint a megyék, szabályrendeleteket alkothatnak. Ezek a szabályrendeletek sem a törvénynyel, sern a kormány rendeleteivel nem ellenkezhetnek és az önkormányzati hatáskört tul nem léphetik. Csakhogy ezeket a szabályrendeleteket csak akkor hajthatják végre, ha a kormány jóvá­hagyta, az olyan szabályrendeleteket pedig, melyek meghozatalára a törvény kötelezi, a miniszter kívánságához képest kell pótolni, módosítani, sőt a miniszternek joga van a meg nem felelőnek talált szabályrendelet helyett ön­állóan intézkedni. Ilyen esetben igaz, hogy panaszjogot ad a törvény a törvényhatóságnak, ez azonban olyan körülményes jog, hogy ezzel való élésre nagyon kevés alkalom lesz, mert a mindenkori kormány hivei részére rendesen biztosítva van a többség. A mi a törvényből hiányzik, az a tulaj­donképeni önkormányzat. Abból a célból, hogy a törvénynek ezt a szellemét eltakarják, a törvényhatóságoknak magánjogi ügyekben is adtak szabályrendelet alkotási jogot. Ezek köi­zül a szolgálati ügyekben nyert szabályrendelet alkotási jog a megyék és a megyei urak szempontjából becses, mert a gazda és béres, az ur és szolga viszonyában a gazdára ruházta a törvényhozás jogát is, a mikor a bírói ha­táskör már ugy is megilleti. Miután a városok jelentősebbjei a megyékkel ugyanegy törvény alatt állanak, világos, hogy az elégedett me­gyék nagy számukkal a törvény megváltozta­tására irányzott minden törekvést ellensú­lyoznak. Az 1S86. XXI. t.-c. 5. §.-a szerint a tör­vényhatóságnak határozatait a miniszternek kell jóváhagyni a következő esetekben : a) ha költ­ségvetés megállapítását; b) hu ingatlan szer­zése vagy elidegenítését tárgyazza ; c) ha köl­csönfelvételre vonatkozik ; d) ha a helyben­hagyott költségvetésben elő nem forduló ter­hes szerződések kötésére vagy felbontására és közmüvek emelésre vonatkozik ; e) uj hivatalok rendszeresilésere, régiek megszüntetésére vonat­kozó határozatokat. Ugyanígy jóváhagyás kell minden esetben, melyekben ezt a törvény kü­lön előírja. A városi közgyűlés elnöke a kor­mány bizalmi embere : a főispán, a ki a hatá­rozatokat megfelebbezheti. A város minden ügyébe egy vagy más formában beleavatkoz­hatik a főispán. Tisztviselőket nevez ki, a tisztviselők. választásánál végeredményben ö je­löl. Mindezekhez hozzájárul meg, hogy a köz­igazgatási bizottság, mely csak részben áll a városok embereiből, a közigazgatásnak majdnem

Next

/
Thumbnails
Contents