Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-09 / 3. szám

3-ik szám. JYYÍEÍTIDÉK 1913. január 9. 3 minden ágában, vagy intézkedési jogkörrel, vagy felebbezesi jogsörrel bir. Ebből a hiányos felsorolásból is szembetűnő, hogy a városok igényét a mai törvényes állapot nem elégítheti ki s hogy a saját fejlődésük érdekében az önkormányzat megszerzesére minden erővel törekedniük kell. Az önkormányzat megvalósításának minden akadálya tehát megszüutetendő, ezért külön városi törvényt kell követelni. A városok küiönböző fokozatának megállapítása mellett a negyeknek a rendezett tanácsú városok feletti íelsobbsége teljes megszüntetésére kell törekedni, mert ha jogosult, hogy valamely város liaiározatait ellenőrizzék, ugy erre a mezei lakosságból alakult megyék nem lehetnek hivatottak. A kormány ellenőrzesi joga csökkentessek, a főispáni állás megszüntettessék s a közigazgatási bizottság szervcztessék át. Pozitív irányban a városoknak kötessége az egyenlő szabadság nagy elvének visszaálliiasa, mely epen azért szűnt meg, mivel a városokat a megyei törvényhatóságokkal egyenlő elv.k szerint szabályozták. Az az egyenlőség azonban, melyeket a városoknak kell irányadó eivül szem előtt tartamok, nem mindennek egy kaptafára való húzása, nem mindenkinek egyenlő terhekkel való megrovása, hanem az arányosan fokozódó, tehát progresszív megterhelés és a kiváltságok megszüntetése. A polgárság csak a tiszta demokrácia elvére helyezkedhetik, t. i. hogy a kinek nagyobb a tehetsége, az viseljen tójjb terhet, de akinek több a vagyona, annak ez alapon nem lehet több joga, mert a jog az embert illeti, a teher a vagyont sújtja. Meg kell tehát szüntetni a virilizmust s a község; ügyekben is az általános egyenlő titkos választójogot kell követelni. Dd az egyenlőség es igazság elvének érvényesülését keli követelni magában a városban is, a városrészek egymásközti viszonyában. A városok középpontjának európai színvonalra emelése a külső részeknek, sőt mellékutcáknak teljes elhanyagolása ma már nem hagyható szó nélkül. A központi fény és piszok kiáltó ellentetenek véget keli vetni. A tisztaságnak az a latstala, mely a külvárosok sártengerével ntm törődik ; a közegészség megőrzésenek az a falzuma, mely a külső részek miazmáinak miiHarcijait szabadítja a lakosságra, nem csak hogy nem egyenlőség, de a lakosság legkisebb részének sem szolgál vedelműl. A közlekedési utak központi részeinek jó burkolása a külső részének kövezetlensége folytan fennmaradó óriási társadalom-gszdssági kárt fel nem mérheti. A legprimitívebb igazság érzet is megköveteli, hogy a suuin cuique elvének érvényesülését követeljük. Ez a kérdés összefüggesben van a városi képviselőtestületeknek mai választási rendszerével, melynélfogva kerületenkint választják a tagokat. E rendszer mellett mindig a belvárosi tagok 'a virilisekkel együtr. adjak ki a közgyűlés többségét. A tisztán állami feladatokat lássa el az állam saját közegeivel, azért tehát mindenütt állami rendőrséget létesítsen, illetve államosítsa a rendőrségei. Pelgárainak nyilvántartása szinten az állam feladata s ezért ott, ahol az szükséges, bejelentő hivatalokat az állam létesítsen. Állami feladat a bíráskodás és a gyámügy, azt tehát lássa el az állam. A városok tisztviselőiket maguk válaszszák, sőt a kerületi tisztviselőket a kerületek. A közigazgatási ügyekben is lehessen birósát hoz fordulni s ezért alsót'oku közigazgatási bú óságokat kell szervezni. Nem utolsó jelentőségű az a végül emlit tt körülmeny, hogy milyen sok helytelenség forrása törvényeinknek az az elve, melynél fogva csak jogásztisztviselőnvk van intézkedési jogköre, mig az orvos, mérnöknek csak véle* ménvezés a feladata. (Folytatjuk.) t yj adótörvény.') Különböző államok akkor szokták rendszerint módosítani adótörvényeiket midőn az állam pénzügyei azt követelik, amidőn uj jövedelemforrások nyitására, vagy a régiek, a meglévők hatékonyabb kihasználására van szükség. *) Felolvasta Oltványi Ödön v. adóügyi tanácsos az Ipartestület vasárnapi közgyűlésén. Nemcsak a külföldön járnak el igy, úgy jártunk el magunk is a múltban. Ennelz a következménye az, hogy a közönség bizalmatlansággal fogad minden uj adótörvényt s nyugtalanság fogja el az adói ókat. Nálunk ezek a jelenségek még pregnánsaiban mutatkoznak mint máshol. Mert nálunk évszázadokon át idegen kormány nevében s igen gyakran idegen erdekek számára szedték az adot s nem fejlődőlt ki a nepben. de nem is fejlőd hetett az az egészséges iudat, hogy minden befizetett adó olyan áldozat melyet ez egész haza javára hoznak s olyan kötelesség, melylyel az egyes a nemzet egeszenek tartozik. Az a bizonytalanság és bizalmatlanság, melylyel közönségünk az 1909. évi adótörvényeket fogadja és fogadta adták meg résiemre is az alkalmat, hogy itt körükben megjelenhettem s az uj adótörvényről egyetmást elmondhatok. Tisztelt Közgyűlés! A nyíregyházi ipartestület előljárosaga aital kibocsátott meghívó szerint az én köteiessegem az, hogy az ujadótörvényeknek az iparosok adózási viszonyaikra val.í halasáról tartsak ismertetést, de aki figyelemmel van a mi politikai es közgazdasági eletünkre,az bizonyára tudja, hogy Magyarországon az adókivetés 1913. jan. 1-tól, — hogy igy mondjam — kivetési ex lexbe jutott s hogy 1913. évre addig az adókivetési előmunkálatok sem a régi, sem az uj alapon a mai napig elrendelve nem lettek s igy ma adókivetésről beszélni nem időszerű. Szives engedelmükkel tehát én jelen akalommal arról togok beszélni, hogy mi lép most életbe az uj adótörvényből. » Legelőször is a legnehezebb részével az adófizetéssel kezdem s ami megmaradt a régiből. Az állami egyenesadók, valamint a törvényhatósági es községi bevételek zavartalan befoiyása erdekében, az ujadókivetésig mi most eltolódott köteles mindenki egyenesadóját az 1912-ik é?re megállapított mértékben megfizetni. Természetes azonban, hogy ez a kötelezettség a muü evre megadóztatott adótargy létezesével és birtoklásával kapcsolatos. Ha tehát az 1913-ik év folyamán az adótárgy megszűnésének esete áll be, az adófizetési kötelezettség is megszűnik. Például. Ha valaki az 1913-ik évben, házát, földjét eladja, üzletét bezarja vagy foglalkozasával felhagy, a ház, föld, üzlet, kereset után kivetett adók megfizetésére sem kötelezhető, de viszont, ha valaki főidet vagy házat veszen az 1912-ik évre ezen adótárgyakra megállapított adót fizetni tartozik, habár reá oly címen 1912-re adó kivetve nem volt. Az 1913-ik évtől kezdve az 1909-ik évben hozott s az 1913. evi L1II. törvénynyel módosított Wekerle-féle adótörvények jogi állapotába vagyunk. Igy kell magunkat kifejeznünk, mivel az adótörvények az adónovella módosításaival és kiegészítéseivel együtt 1913. évi január 1-én hatályba léptek, az uj költségvetési törvény pedig a most idézett törvényeknek a hatályba lepésre vonatkozó rendelkezéseit nem érvénytelenítette, csupán felhatalmazta a pénzügyminisztert, liogy a négy uj egyenes adónak a hadmentességi díjnak kivetését függőben tarthassa, s igy a most feszült gazdasági élet javulása esetere a pénzügyminiszter az adó kivetést később életbe léptetheti. Mit eredményez a költségvetési törvény ez intézkedése? Azt tisztelt közgyűlés, hogy az adókivetesnek s az adókivetes előkészítésének mind ama részeit, melyek az adózók közreműködéssel kapcsolatosak, tehát a vailomásadást s az adóösszeirást a városi adóhivatalok nem teljesíthetik. Az ipartestület tagjainak legnagyobb része, házzal vagy földdel bir s tudja azt, hogy a múltban az ingatlanra bekebelezett terheket január havában be kellett vallania, hogy a kamat lO°/o-aaház vagy föld általános jövedelmi pótadojából levonassék. Most ezek a terhek sem valihatók be, mivel nem tudni ma még, hogy 1913. évre az adókivetés a régi törvények vagy az ujak alapján fog e megtörténi utóbbi esetben a terhek a jövedelemadó vallomási ivében lesznek íelsorolandók. A bizonytalan helyzetnek, hogy vájjon az 1913-ik évre az adókivetés az uj, avagy a régi egyenes adótörvények alapján történjék-e legkésőbb julius l-ig el kell dőlnie s nem is lehet ketséges, hogy a pénzügyminiszter enníl az időpontnál jóval előbb, ha a gazdasági helyzet megengedi, az adókivetést egyik vagy másik iranyban elfogja rendelni, hogy eloszlassa azt a bizonytalansagot, amely ebben az átmeneti állapotban, ugy az adózó közönséget % nem kevésbbé a hivatalokat fogva tartja. Mert nem közömbös a varmegye és különösen a város pénzügyi helyzetére sem az, hogy az adó munkalatok kellő időben megkezdetnek és befejeztetn-k-e. Az állami adók képezvéa a községiek alapját, minden község helyhatósági adójat az állami adóra bazirozza, már p dig ha az állami adó kivetését sem fogják tudni a hivatalok teljesíteni, önként értetődik, hogy nem lesznek kellő időhen elő irhatok a helyhatósági adók sem, mi a községek háztartásai zavarhatja meg. Mely adók vethetők tehát már most ki. Erre a kéidésre azt felelhetem, a reáladok a föld és a haz adó, mely két adónem függőben tartására a költségvetési törvény intézkedése nem vonatkozik. A földadót azonben az 1913-ik évre mar netn az eddigi 25"5 %>, hanem 20 %> adókulcs szerint kell kivetni, mert a főidado leszállított kulcsa az 1909. évi V. t. c. 30. §-na.< rendelkezése szerint 1913. év január l-3vel eletbelépet. Nem vethetők tehát ki, a) tőke, kamat és járadekadó, b) a nyilvános számadásra kötelezet vallalalok adója, c) az aitalános kereseti adó, d) a jövedelem adó s végül a haduientességi dij mint a családfői és családtagi mino ég, nemkülönben az adómentes létminimum esetén megállapitando

(dijtét 1, a jövedelmi adóról szóló törvényben lévén szabályozva, a hadmentességi dij egyelőre szintén nem vetuető ki mindaddig, ameddig el nem dől, hogy a többi adónemek kivetése, az uj vagy a régi törvény alapján történjk-e. Mi történik akkor, ha az adókivetés a függőben tartott adónemekre a régi törvény alapján rendelik el? Tisztelt Közgyűlés! Akkor a következő helyzet áll elő. Az 1912. évre már megállapított III. osztályú kereseti adó érvényben m rad 1913-ik évre is, éppen ugy, mint ha az 1913-ik év ez eddigi 3 évi kivetési időszak utolsó éve lenne s a régi adókivető bizottságok a régi törvenyek alapján adóztatják meg az ujabb vállalatokat s a III. osztályú kereseti adó alanyait és targyait valamiBt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat is. Ebben az ese'ben mé^

r egyéni tneghosszabitást nyer a I., II. es IV. osztályú kereseti adó is, nemkülönben a hadmentessegi dij is régi vonatkozásaiban. Hatályba lépnek az 1913. év január l-ével a közadók kezeléséről szóló uj törvények. Ezen törvény intézkedésének legnagyobb része a hivatalokra tartozván csak azokat említem meg, melyek a polgárok érdekével s erszényeivel is kapcsolatosak. Az intés elmarad. Mindenki adóivet kap, s ennek kézbesítésétől számit a föld és házadó mértéke ellen intézhető felebbezés 15 napi terminusa. Tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett közadókat ezután nem 3, de 5 évig lehat vissza követelni. A késedelmi kamat ezután nem az évnegyedek végéig, de a befizetés napjáig lesz csak követelhető. A közigazgatási bizottságnak a fölebbv;telre vonatkozó jogköre ennek adóügyi bizottságára, mint egészen uj fórumra menjen át. Az illeték fizetési kötelezettség ezentúl 10 év alatt akkor is elévül, ha az illeték kiszabás e céljából szükséges bevallást elmulasztottak. Röviden ezekről kivantam a jelen alkalommal megemlékezni. Természet — íársadalem. Véderő — kivándorlás — 300 évvel Kr. sz. előtt ? Mintha a mai súlyos kérdéseket hallanók! Mire kellelt a véderő? Három szesepe volt. Az egyik, hogy megvédje az otthont, az idegen betörésektől, a másik, hogy megvédje a társadalmi rendet a belső zavargásoktól, a harmadik, hogy hóditások áital gyarapítsa a meglévőt. Láttuk, hogy a hazában jól csak a pat riciusok élnek, — a plebejusok elvesztették in-