Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-13 / 13. szám
13-ik szám. JfhmiütK. 1913. február 13. 3 is tapasztaltuk — kitűnően állta meg most is a helyét. A Liptay Irénke, Hoffmann Sándor és Szikszay Gábor által előadott trio kitűnően sikerült, A növendékek általában mély érzéssé^ játszottak. Igy hegedűn : Preiser Ernő, Kardos Endre, Elek Gábor, Kovách Dénes és Hoffmann Sándor. Ezek közül kimagasló természetességgel és mondhatni művészettel játszott Kovách Dénes, kinek minden fellépését tetszés kisérte; Bájos megjelenés volt Eckerdt Bözsike szereplése, kinek finomult játszása részben familiabeli zenei magas kiválóságon alapszik. Nagy hatással játszott Szabó László gordonkán. Zajos elismerés és ünneplés közepette élvezte a nagy előkelőség Líeber Árpád, Leveles Katalin, Liptay Irénke, Schwartz Évi, Friedrnann Erzsike, Faragó Renée, Zoltán Erzsike és Fuhrmann Margit zongora játékát. Faragó Renée mesés temperamentuma, Zoltán Erzsike illusztris játéka es Fuhrmann Margit virtuóiz előadása külön is feltűnést keltettek és szép reményekre jogosítják a szereplőket. Általában mondhatjuk, hogy az idei zenedei saisonunk egyik legkiválóbb eseményéhez érkezett el a vasárnapi hangversenyével, s az előkelő nagy köiönség állandó tetszés nyilvánítás mellett, egy nagyon élvezetes délután kedves emlékével távozott a Korona-szálló díszterméből, dr f. e. A Szanatórium megnyitása. Rövid vonásokkal ismertettük már mult számunkban olvasóinknak a Klekner —Spányiféle szanatóriumot. Most a vasárnap délután végbement megnyitásról akarunk beszámolni. Az az érdeklődés, amely a megnyitás alkalmából a szanatórium iránt — nem csak az orvosok részéről, megnyilvánult, jól eső érzéssel töltheti el azokat, akik ennek az uj közegészségügyi intézménynek a létesítésén annyit fáradoztak. Az a sok elismerés, a mely sok vezető férfiú ajkáról buzditólag elhangzott, nem volt frázis, nem volt hízelgés, nem volt bók, vagy kötelesség, azt mind a létesített nagyszerű intézmény megtekintése váltotta ki az arra hivatottaktól. Jól esik hinnünk, hogy, ha kitartással is, minden kezdet nehézségeivel küzködve is, létjogosultsága van és lesz az uj szanatóriumnak, amely két idealista orvos álmának megvalósulása, amelybe belevitték lelkük, tudásuk, munkájok, anyagi és szellemi erejök összeségét, hogy egy nagy emberi célt itt, szűkebb pátriájukban előre vigyenek. késésben, a rossz élelmezésben, meg abban a körülményben volt, hogy a ruméliai török hadak nem csekely resze macedón, albán, meg görög legénységből állott, akiknek egy csepp kedvük sem volt V. Mehemmedért ontani vérüket, s mihelyt tehették megadták magukat, sőt néha egyenesen az ellenséghez pártoltak. A bolgárok mindjárt támadásuk első napjaiban megszállották Musztafapasa török határállomást, közben a török flotta október 19-én és 21-én kevés eredménynyel Várnát bombázta, a bolgárok pedig Drinápoly felé nyomultak előre. E régi hires várost, mely 1356-tól 1453-ig Törökország fővárosa volt, ahol nem egy török szultánnak hamvai nyugosznak, a bolgárok nehéz harcok után körülzárták, ugyanakkor Kirkkilészénél irtózatóan véres csatában megverték a török főyezért, Abdulláh pasát, kinek hadvezéri tálentumát nemcsak Törökországban, de Európában is nagyon tartották. November 1-én a törökök Vizánál súlyos csapást mértek Ferdinánd hadaira, de a bolgárok, kik közben szerb segítséget is kaptak Drinápoly ostromához, hamarosan kiküszöbölték a csorbát a rettentően véres lüleburgaszi és csorlui csatákban, amire a törökök kénytelenek voltak az úgynevezett csataldzsai vonalra visszahúzódni. A török sereg fővezérletét ekkorra már teljesen Názim pasa hadügyminiszter vette át, régi kipróbált ember, kinek katonai tehetségét honfitársai igen nagyra becsülik, bár a jeuneFejlődő városunk ma még talán nincs is teljes mértékben tisztában azzal, hogy mit nyert az uj közegészségügyi intézmény létesítésével. Nem is képes talán felfogni, hogy mit jelent két hivatott orvos vezetése alatt itthon egy ilyen felszerelésű és berendezésű szanatórium, ahol feltalálja a modern orvosi tudomány és hygienia minden követelményét. Mi, akik végig néztük a szanatórium minden zegét-zugát, csak az ámulat hangján Írhatunk róla. Nem hittük, nem vártuk, nem reméltük, hogy ezt fogjuk találni. Nem volt a nagyszámú érdeklődő díszes közönség sorában egy sem, aki csodálkozó, jól eső érzésének kifejezését ne adott volna. „Hiszen ez nem Nyíregyházára való!" , Ilyen szanatórium a fővárosnak is díszére válnék! " Ilyen és hasonló kifejezésektől volt hangos vasárnap este a szanatórium. És mikor jól eső, megnyugtató érzéssel távoztunk a látottak után, elgondoltuk, hogy most már csak rajtunk, nagyközönségen és az orvos kollegák jóindulatán múlik, hogy ezt az uj, óriási hiányt pótló intézményt meg is tartsuk magunknak az által, hogy akkor, amikor szükség van rá, teljes bizalommal keressük fel. . Természet — társadalom. Szives olvasóim, kik e rovatot talán meg sem érdemelt figyelemben részesitik, tapasztalhatták az eddigiekből, hogy az eredetileg vagyonközösségen alapuló társadalmak, a magán tulajdon kifejlődésével átalakultak rabszolgaságon épült társadalommá. Ennek szertelenségei uj alakulatot tettek szükségessé, mely ismét arra volt alapitva, hogy a termelési eszközök — a földbirtokosok — az állam (vagy államfő) tulajdonaivá tétettek, igy keletkezett a hűbér. Mihelyt ezt a magántulajdon vállotta fel, — a régi állapot állott elő, csak a rabszolgák lettek jobbágyok. Megismétlődtek a régi szertelenségek és a közben keletkezett polgári rend feltörekvéséből keletkezett az uj társadalmi rend, mely a szabadság és egyenlőség alapjára helyezkedett, a nélkül, hogy a magántulajdont megszüntette volna. Ennek a rendnek a szemlélete könnyű, mely ugy szólván szeműnk előtt fejlődött, ma is benne vagyunk, — csak azt érezzük, hogy recseg-ropog valami körülöttünk, — hogy az elégedetlenség nagy mérvű, — és hogy mindez uj elméleteket vált ki. Most tehát ezzel kell foglalkoznunk. türkök, kik Hakki pasa kabinetjének bukása után minden téren félre tolattak, sokkal jobban szerették volna, ha a szultán Mahmud Sefket pasára bizza a fövezérletet. Valószínűnek tartom, hogy ez helyesebb is lett volna, mert Mahmud Sefket pasa igazán rászolgált a bizalomra eddigi fényes katonai pályája, hihetetlen erélye, munkabírása és szervezőképessége alapján. Azonban Gsataldzsánál Názim pasa is derekasán megfelelt feladatának s a közben egyre sűrűbben érkező kisázsiai hadakkal, meg a keskeny földnyelven már segítségére kész török hajórajjal nemcsak megállította a diadalmámorban uszó bolgárokat, hanem oly súlyos veszteségeket is okozott nekik, hogy a bolgárok jónak látták december 3-án aláírni á fegyverszünetet, melyet a törökök kértek. A bolgárok, kik eddig már közel 100.000 embert veszítettek s minden épkézláb emberüket fegyverre szólították, nyilván érezték, hogy Csataldsza előtt elvérezhetnek drága szövetségeseik felől, s ezért inkább lemondottak erről a káprázatos álmukról, hogy most azonnal elvégezzenek mindent és Konstantinápolyba is bevonuljanak. A békekötéskor a harctéri helyzet a következő volt: A törökök kezében volt a Csataldzsai vonal, a Dardanellák, Drinápoly, Skutari és Janina. A fegyverszünetet György király nem fogadta el, mert arra számított, hogz az Aegei tenger szigetein a görög hajóraj minden naGsakhogy egy nagyfontosságú jelenséggel kell számolnunk. Amerika felfedezése, az onnan beözönlő rengeteg arany, a keresztes háborúk, — az India megközelíthetősége — a nagy fogyasztó piacok, a távoli gyarmatok létesítése felette nagygyá emelte az ipart és a kereskedelmet. Európa a natural gazdaságból — pénzgazdaságba lépett át. Az emberek szükségleteiket nem maguk, nem házilag elégite'ték ki, — hanem a kielégítés munkája nagy megosztásra lelt. A míg eddig az élelmet, a ruhát, a bútorokat otthon, házi cselédség és uradalmi iparos készítette, addig most száz és száz embert foglalkoztatunk igényeink kielégítésével. Az óriásivá nőtt kereskedelmi és ipari forgalom a tőkék felhalmozódását tette lehetővé. A nagytőkének azonos a természete a nagybirtokoséval. Törekvése az olcsó munkabér. Ez a törekvés ösztönözte az elméket az emberi kézerőnek géppel való helyettesitesére. Az ipari cikkeknek nagyban és idők folyamán gépek segélyével való előállitasa a kézműipart teljesen versenyképtelenné tette. A mester elbocsátotta segédjét, tanoncát, mnjd maga is a géphez szegődött munkásnak. Csakhogy óriási lelt a kínálat munkásban, — mindenki oda tódult, mert hiszen a kisipar nem adott többé kenyeret. Ennek következtében a munkabér kicsi lett. A családfő munkája nem képes a családot eltartani, — a feleség, — a gyermek is munkába kellett, hogy álljon. Mentül több a munkás, annál inkább csökken jelentősége. Nincs különbség tanult és tanulatlan munkás között, — nincs szükség remek munkára. Szörnyű nyomor keletkezett a gyáripar nyomán. A szabadság és egyenlőség korában, a gyáros lesz a rabszolgatartó. Zsúfolt lakások, — egy szobában 26 ágy, mindegyikben kéthárom egyén. Nők, férfiak, gyermekek összevisszaságban, A törvénytelen gyermekek szama szaporodik, — azonkívül is a muokásházasságok termékenyek. És mindig több és több a munkáskéz, és mindig olcsóbb a munkabér. Meg van a szabadság, — de hová menjen a munkás, ha mindenütt ez a helyzet ? A gazdasági kényszer — jó rabszolga felügyelő! Ez a helyzet még elviselhetetlenebbé vált, mikor egy-egy uj gép, egy-egy új szerkezet ismét egy csomó munkáskezet tett nélkülözhetővé. A munkanélküliek száma folyton gyarapodott. A munkások azt hitték, hogy a gép mindennek az oka, azért a gépek ellen fordult és megkezdődtek a géprombolások. Évtizedeken át ezekről lehetett hallani. Csakhogy a géprombolás a munkásoknak munkát nem adott, — gyobb áldozat nélkül még jelentékeny sikereket érhet el. Közben tudvalevőleg Románia királya, Garol aki a jeune-ture régime óta igen barátságos viszonyt tart fenn Törökországgal, komoly követeléseket támasztott Bulgáriával szemben, Szilisztriának s vele a Duna mentén jelentékeny területnek átengedését követelve, amiből a mind a mai napig megoldatlan román-bolgár feszültség támadt. A szerbek albániai kegyetlenkedései s az adriai tengerpartra való törekvésük, mint az köztudomásu, az osztrák magyar monarchiának is bőséges okot adtak a komoly fellépésre ; erről a kérdésről szólanom azonban, ugy hissem, nem volna időszerű. Tény az, hogy a londoni béke konferencia eddig eredményre nem vezetett s hogy a nagyhatalmokon orosz-francia angol egyetértés nyomása alatt egyelőre diplomáciai utón akarják rákényszeríteni Törökországot arra, mit a szövetséges balkáni államok fégyveres kézzel elérni nem tudtak, nevezetesen Drinápolynak Bolgárország részére való átengedésére. A helyzet tehát ismét csak az, hogy Tőrökországgal szemben fegyverben áll az egész Balkán, a nagyhatalmak pedig végpusztulással fenyegetik. Hogy mi lesz mindennek a vége, az ma még beláthatatlan. Lehet hogy a bolgárok, ha Törökország a drinápolyi kérdésben tényleg nem enged, képesek lesznek újból neki menni a csataldzsai töSrin^nn olcs (* lintinn 0 Cnmnnl cipő üzletében, Zrínyi Ilona-utca 3. Id/ull c iP őtaka r> llnílRl u üOÍTlUnI Szerezzeb e' h0la |estartósal)liésle9elepsalili y ' akkor azt csakis ^•wlllll Ui UUIIIUUI férfi, liÖÍ ÉS gyermekcipők vannak raktáron
