Nyírvidék, 1913 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1913-02-09 / 12. szám
4 12-ik szám. Jfí-ÍE YI DÉK. 1913. február 9. felszólítások és beperlésekkel igyekeztünk egyes tagjainknak szivéhez nyúlni, és őket fokozottabb mértékben kötelességeik teljesítésére színtani. Némi eredményt elértünk ugyan egyeseknél, de legtöbbje alapnélküli nehézményekkel van eltelve, talapszabályunk alkalmazása miatt. Bocsánato kérünk, ez a kényes kéidés az egylet vezetőségének még kellemetlenebb, mint az adós tagjainknak! Ami az egylet anyagi oldalát illeti, arról a számvizsgáló bizottság tesz jelentést, mely lelkiismeretes munkájával mélyen behatolt az egyesület fenyegető anyagi örvényei közzé. Az 1911-iki közgyűlés tudomásul vette hogy a felszaporodott és bevehetetlen hátrányokból a közgyűlés hozzájárulásával 1465 koronát az egylet választmánya törülni határozott, az 1912. év folyamán több egyleti tag hátránya 1050 korona értékben perre Jtereltetett. Hogy ezen anyagi körülményeinknek ezt a szomorú oldalát itt megvilágítva látjuk, erre kénytelen voltam kitérni, bár a számvizsgáló bizottsági gyűlésen ezen kérdés teljesen letárgyaltatott és javaslat hozatott a választmány [által oly irányban is, miszerint ezután már nemcsak régi, de legújabb egy- két éves hátrányok is beperlésre kerülnek, nehogy követeléseinket: futóhomok porszemeit helyi és távoli mozgó szelek el ne hordják. Hogy egyesületünk nehéz anyagi körül mérjyei dacára mégis prosperálni tud azt azon egyleti tagoknak köszönhetjük, kik nemcsak tagdijaikai pontosan minden évben a pénztárba befizetik, az egyesület által nyújtott billiárd és kártyajáték szórakozásaiban résztvesznek s ez által tekintélyes jövedelmi összeggel az egylet fenntartásához hozzájárulnak. Az egylet összes ügyei 1 rendes évi közgyűlésben, 4 választmányi és 2 bizottsági ülésben 'nyertek elintézést; Az 1912. évi március hó 6-án megtartott választmányi ülés a folyó ügyeken kivül '.több egyleti tag kérelmére 12 darab uj dákót határozott beszerezni a 4 karambol asztalhoz. A szeptember 26 iki választmányi gyűlésben, mely akkor súlyosan beteg elnökünk helyett ami kedves veterán Lipták Dániel alelnökünk vezetése mellett tartatott, határozat hozatott, hogy a mi hazafias egyesületünk Kossuth Lajos emlékének Nyíregyházán felállított szobor leleplezési ünnepélyén minél több taggal részt vesz és saját pénztára terhére egy díszes, egyletünkhoz méltó koszorút rendel, melyet, szeptember hó 29-én megtartott szoborleleplezési ünnepélyen Ruttkay Gyula választmányi tag volt szíves lelkes és hazafias szavak kíséretében a szoborra letenni. Fogadja érte egyesületünk és beteg elnökünk nevében az erőszakos pacifikálás ellen, sőt egyenesen autonomiát követeltek a lázongó nemzetiségek számára. Az első hatalom, mely Tőrökország szorult helyzetét a maga számára igyekezett gyümölcsöztetni, Itália volt, aki 1911 október havában igazán minden ok nélkül rátámadt Tripoliszra. Az éjszakafrikai háború körülményei ismeretesek. Oiaszország egyenesen kinos, sőt Tripoiisz annexiójának idő előtt való törvénybe iktatásával nevetséges helyzetbe kerüli, és ilyen helyzetben volna még ma is, ha közben szép c endben meg nem alakul a balkáni négyes szövetég, mely a balkáni szlávok és keresztények számára követelt autonomia sürgetésével kötött bele Törökországba, hol időközben a tarthatatlan kül- és belpolitikai helyzet a jeune-turc regime bukásához vezetett. Itália érdeke kétségtelenül a balkáni háború kitörését követelte, Oroszország pedig, hol Mensikov herceg a mandzsúriai óriási kudarc óta folyton hirdeti az orosz nacionalisták evangéliumát, mely szerint az orosz presztízsen esett csorbát mennél előbb ki kell köszörülni, csak gyönyörködhetett Törökország kétségbeesett vergődésében. Oroszország évszázadok óta dolgozik következetesen Törökország feldarabolásán, de a birodalom testéből eddig még kevesett kapott. Hogy a balkáni félszigeten magán nem szerezhet magának tényleges birtokot, azt az orosz politikának be kellett látnia, mert ezzel a balkáni szláv népeket ellenségeivé tette volna; de ott van Kisázsia, az még igen értékes terűhálás köszönetünket! A diszes koszorúnk nemzeti szinü selyem szallagján a következő szavak voltak láthatók: „ A magyar nép atyjának" „A nyíregyházi Polgári Olvasó Egylet". Ugyancsak ebben a gyűlésben nagytermünk kifestését is elhatározta a választmány, melynek végrehajtásával az egyleti gazda a többi tisztviselővel együtt bízatott meg. Az olvasó egylet mult évi december hó i-én egy házi estélyt tartott, mely bár anyagi tekintetben kevés jövedelmet hozott, de szellemi oldalát tekintve a legsikerültebb házi estélynek mondható, mivel egyleti tagjaink kedves családtagjaikkal á legjobb hangulatban hagyták itt egyesületünk kedves helyiségeit. Ami az elmúlt évben a tagok hullámzását illeti, van szerencsém jelenteni, hogy az egyleti tagok száma 26 taggal szaporodott, ellenben eltávozás és elhalálozas által fogyott 12-vel. Sajnálattal és fájó szívvel jelentem, miszerint elhalálozás folytán örökre elveszítettük: Balczár Lajos, Fekete János, Gólián László, Mártonffy Károly, Pátrovics Gyula, Rubliczky Mihály, Szarvady Mihály kedves tagtársainkat, kik mindig örömmel látogatták egyleti helyiségeinket. Legyen emlékük áldott! Ezzel talán évi jelentésemet be is fejezhetném, mely bizonyára nem is oly alapos és nincs is annyi gonddal és eléggé aktuálisan kidolgozva, mint amilyenhez az Olvasó Egylet tagjai elnökünk részéről hozzá vannak szokva. Érzem ezen jelentésem fogyatkozásait, miért is a közgyűlés szives elnézését kerem, ha netalán nem eléggé hiven és részletesen szóltam. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az emberi társadalomban a legszebb erény és cselekedet az, ha azt a bizonyos első érmet nem protekció és igazságtalanság utján nyerjük el. Ugy vagyunk ezzel a nagy társadalomban szervezett egyesületek életében is, hol emberi gyarlóság sok esetben nem azon körülményekben keresi a maradiságot, a mindent megakadályozó könynyelmü nemtörődést, a hol a szeget fején találja ; hanem többnyire az ügyek élén álló vezetőkben. Bocsánatot kérek, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy ezzel egy néhány tagnak véleményére reflektálják. M;rt az ember sohse induljon a hosszú vándorútra anélkül, hogy fontolóra ne vegye azokat az akadályokat, melyek a haladásnak útjában vannak. Mi mindnyájan, a tisztviselők ugy mint az egyesület lelkes választmánya, igyekeztünk az egylet ideális céljait előbbre vinni, bölcseséggel és erővel odahatni, hogy a mi vállalkozásainkat mindig szép és nemes törekvés kisérje utunkon. Hogy azt teljesen el nem érhettük, mi nyugodt let s arra a kisszláv testvérek nem tarthatnak számot ott van a Dardanellák kérdése, azon is lehet alkalomadtán Oroszország előnyére változtatni, mert mindeddig nagyjából érintetlenül áll az 1856-diki párisi egyezmeny, mely szerint nem török hadihajók csak a Porta engedelmével mehetnek át a szoroson, ami a feketetengeri orosz hajórajra nézve különösen kellemetlen. Egyenesen nekitámadni Tőrökországnak, Oroszországra nézve ma is időszerűtlen, de marcangoltatni, bomlasztani Törökországot, feltétlenül előnyös, mert igy lassanként elérkezhetik az az idő, amikor Oroszország az ázsiai Törökország ból végre megint a maga számára kanyaríthat ki egy jó darabot. Franciaország tudvalevőleg jó idő óta nem folytat önálló külpolitikát. A quai d' Orsay alapjában véve épp oly expositioiraja az orosz külpolitikának, mint akár Nikitának, Petárnak vagy Ferdinándnak királyi palotája, Angliát pedig a német birodalommal szemben táplált féltékenysége ugyancsak a cár karjaiba kergette. A törők politikusok, még pedig nem csak Noradughián külügyminiszter, hanem az utolsó stámbuli hordár is jól tudja, hogy a franciaorosz-angol entente egyszerűen azt jt lenti, hogy Törökországnak ellensége az egész világ. Bulgária már a nyár folyamán gyanús szinű fegyvergyakorlatot tartott, Kelet-Ruméliában, mire a törők hadvezetőség jónak látta Drinápoly vidékén tartani a hadgyakorlatokat, nemkülönben tervbe vette bizonyos kis-ázsiai hadtesteknek Európába való szállítását. A nagyhatalmak látszólag a béke fenntarlelkiismeretlel elmondhatjuk, mi szerint épen ennek okai nem vágunk, mert az emberek las san, lépésről lépésre haladhatnak csak előre ! Mi akkor leszünk a legboldogabbak, ha egyesületünk minden tagjának nemesen érző szive a mi szivünkkel és eszünkkel egy lesz a gondolatban és érzelemben. Midőn a szép számban megjelent mélyen t. tagjainkat s távol levő egyleti elnökünk nevében üdvözlöm és köszöntőm legméltóbban azzal fejezhetem be jelentésemet, hogy Is len áldása legyen rajtunk és egyletünkön ! Egy veszedelmes ellenség. Amerre csak fordul az ember, mindenütt a drágaságot, a pénztelenséget panaszolják. Nem kevés azoknak a száma sem, akik uton-utfélen az adót szidják. Pedig hát nagyon sokan meg birnák fizetni az adójukat is, meg gyenge csib hust is ehetnének, ha apránkint el nem költenék a pénzüket sörre, borra, pálinkára. Ezzel .aztán a pénzüket is pusztítják, az erejüket is pocsékoljak. Nem komédiabeszéd ez. Ki lehet okoskodni a számokból. 1908-ban elfogyasztottak magyar földön annyi sört, bort, pálinkát, hogy — ha a sör literjét 40, a borét 60, a pálinkáét 60 fillérbe számítjuk, abban az évben alkoholos italra kiadtak nálunk hatszázhatmillió hatszázezer koronát, m\bő\ egy-egy felnőtt férfira 128 korona jut. Mar pedig nagyon, de nagyon sok embernek az állami adója fele ennyire sem rug. A nagyon panaszos szájuak hát ne feledjék el, hogy nem csoda a pénztelenség, ha olyan gavallérok tudunk lenni, hogy az ördög italára egy évben hatszázmillió koronát kidobunk! Az alkohol nemcsak nálunk okoz ilyen rettenetes pénzkidobást. Franciaországban például 175.000 büntevés történt évente; ennek ellensúlyozására 130.000 hivatalos személy van alkalmazásban, kikre 70 millió frankot fordít az állam.' Mivel 115.000 büntetés a szesz élvezete miatt történik, 86.000 hivatalnokot évi 40 millió frankkal a szesz miatt tart el az állam. Az alkohol e mellett, hogy anyagilag gyöngíti az embereket, testi és szellemi elmaradottságukat is okozza. Érdekes megfigyelés az, hogy a statisztika szerint az alkoholt nem élvező katona 30 lövés közül 27-szer célba talál: ugyanaz a katona 30 gr. alkohol (kis pohár bor) élvezete után már csak 7-szer találj4 el a célt. tásán fáradoznak, de minden lépésük kihívja a gyanút. Szerbia, Montenegró, Bulgária és Görögország „komoly" intelmeket kapnak, hogy ne fegyverkezzenek, ne kezdjenek háborút, mert terület foglalást a nagyhatalmak nem fognak engedélyezni, viszont Törökországot ridegen figyelmeztették ugyanazok a nagyhatalmak, hogy ázsiai hadait ne hozza Európába, mert azt kihívásnak tekintenék és nem lenne módjukban a balkáni államokat békére hangolni. Törökország ne tegyen fegyveres készülődéseket, hanem adja meg a balkáni vilájetek számára a sürgetett, autonómiát. Nikita király október 1 én a palotája erkélyéről népéhez intézett beszédében még békés húrokat pengetett s arról elmélkedett, hogy a mozgósitás még nem háború és nincs kizarva, hogy a szláv testvérek érdekeit békés uton is lehetséges lesz biztosítani. A nagyhatalmak külügyi hivatalai szüntelenül tanácskoznak, tervezgetnek, jegyzékeket váltanak, de mindezeket a tanácskozásokai a béke fenntartására való hajlandóság szempontjából nem tanácsos komolyan venni. Szazonev Sergej és Raymond Poincarré például a mult év október havának hetedikén tartottak hosszas tanácskozást a quai d' Orsay-n, s az optimisták azt hitték, hogy ennek a tanácskozásnak csak lesz valami üdvös eredménye, de már 8-án arra ébredtünk, hogy Montenegró hadat üzent Törökországnak s 9-én a montenegrói követ már el is hagyta Konstantinápolyt s az ellenségeskedések azonnal meg is indultak. (Folytatjuk.)
