Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-08-25 / 34. szám

34-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. augusztus 25. 2 hez és ennek székhelyéhez volt forgalom szempontjából — kötve. Az igaz, hogy az elvesztett előnyöket most már ezzel az összeköttetéssel egészben visszanyerni nem lehetne. Az is igaz, hogy abban az időben, a mikor a kisvasutak Nánásig terjedő szárnyvonalának kiépítéséről volt szó, ezt a tervet, hogy ugy mondjam, nagyon népszerűtlenné, szinte kivihetetlenné tette akkor annak a kérdésnek is előtérbe lépése, hogy Nánás— Dorog az ősi vármegyei kapcsolatba visszahozassák, az említett helyek Szabolcsvármegyéhez csatoltassanak. De azt hiszem a Nyíregyháza—Nánás közötti vonal ki épitésének akadályául szolgáló ez a hangulat, most már ha egészen el nem enyészett is, legalább annyira leapadt, hogy a bizonyára irányítással felajzott érzelmi szempont ma már nem uralja ezt a kérdést. Nánás értelmes közönségével most már azt hiszem könnyen megérthetővé tehető, hogy a NyVK. kérdéses szárnyvonalának oda való bevezetése magának Nánásnak is fontos forgalmi és gazdasági érdeke, rá nézve legalább olyan kívánatos, mint magára Nyíregyházára! Neveli a kisvasutak szárnyvonalának Nánásig való kiépítése kívánatosságát magára Nánásra nézve az is, hogy megválótás előtt áll a Debreczen—Tiszapolgár — Miskolcz közötti vasútnak Nánástól kiágazással tervezett kiépítése. Ez által a nyiregyházavidéki kisvasutak szóban levő szárnyvonalának Nánásra is befutása által, lesz ennek a püspökségnek székhelye, mind a két esetben több ezer, a kérdés által eddig nem érdekelt egyénnek az érdeke szóródik a nánási szárny kiépítéséhez, hogy ez által H.-Dorog —Nyíregyházával és illetve Nyíregyháza—H.-Doroggal is egyenes és közvetlen vasúti összeköttetésbe hozassék. Ha Nyíregyháza lenne az uj püspökség székhelye, kívánatos ennek a szárnynak mielőbb való kiépítése abból az érdekből, hogy a Hajdúság több tízezerre menő gör. kath, vallású lakossága püspökével, annak székhelyével közelségbe hozassék, ha pedig Dorog lenne püspöki székhelylyé, abból az érdekből, hogy az innen eső, Szabolcsvármegye keleti felében fekvő számos és népes gör. kath. hitközségek érdekeltjei, a Debreczenen át való körbe utazás helyett, Nyíregyházán át való egyenes utazással jussanak egyházi elöljáróságukhoz!! De fontos érdeke ez a Nyíregyháza — Nánás közötti nagy területen fekvő népes nyíregyházi tanyák lakosságának és külön magának Nyíregyházának is! Az uj püspökség székhelyének és a Debreczen—Miskolcz közötti uj vasútnak Nánástól kiágazással Tiszapolgáron át tervezett kiépítése kérdése, azt hiszem nagyon is alkalmivá, szükségessé, a vármegyére és Nyíregyházára egyaránt kívánatossá teszi, hogy a nyiregyházavidéki kisvasutak, ha még ma lehetséges minden más előtt, a Nyíregyháza—Nánás közötti szárnyvonalát építse ki. Nánásnak mint egy gócpontiságot kölcsönözne, aminek előnye már igazán nagyon is belátható és olyan világos, hogy azt semmi érzelmi elfogultság el nem homályosíthatja. Ezenkívül a nyiregyházavidéki kisvasutak előbb és már szóba volt ennek a vonalának kiépítését ez idő szerint alkalmivá és szinte sürgetővé teszi az uj magyar gör. kath. püspökség felállítása is. Akár H.-Dorog, akár Nyíregyháza Ez annál is inkább kívánatos, mert a Dombrád — Kisvárda közötti vonalnak kiépítése nem is a vármegye és Nyíregyháza közös érdekét fogja szolgálni és ez által is szaporodik azoknak a vasúti vonalaknak száma, melyek egyes vármegyei vidékek forgalmát, különösen fontos közérdek nélkül, a vármegye székhelyétől elterelik. Ezen kivül sürgetőbb a Nyíregyháza—Nánás közötti szárnynak kiépítése azért is, mert a Dombrád—Kisvárda közötti egy-két község, valamint a bokortanyák lakossága várakozással sem fog idegen érdeket szolgáló közlekedési irányt keresni, míg á nánási összeköttetés elhalasztásáról ugyanez nem mondható. Azt hiszem, hogy a felhozott körülmények érdemesek a kérdésben döntő tényezők figyelmére. Ne vegyék hát rossz néven, ha azokat e helyen nyilvánosan szóba hoztam. Szerintem ez nagyon is — alkalmi kérdés. K. I. I városok versengése. Kaszárnya-láz. Az uj véderőtörvény következtében nagyobb számú katonaság elhelyezése válik szükségessé a városokban. A honvédségnek tüzérséggel felszerelése folytán hat uj honvédtüzér ezredet állítanak fel, melyek mindegyikét a magyar városokban fogják elhelyezni. Még alig szentesitettek az uj véderőtörvények, megindult a városok versengése a katonaságért. Nap-nap után olvassuk, hogy a városok tanácsai, közgyűlései, sürgősen tanácskoznak azon, hogy mily módon és mily anyagi áldozatok árán juthatnak katonasághoz. A katonasággal már biró városok csak ugy, mint az ilyennel nem rendelkezők egyaránt horribilis összegű áldozatokra készek, csak katonaságot kapjanak. A városok az anyagi áldozatokat illetőleg egymásra licitálnak. Csak a napokban ajánlott fel egyik nagyobb város 24 katasztrális hold telket a katonai kincstárnak és modern uj kaszárnyákat, a másik dunántuli kis város pedig, melynek lakossága alig tesz ki 10000 lélekszámot, régen megállapított programmjához hiven, igyekszik a várost katonavárossá fejleszteni és majdnem másfélmillió koronát ajánl fel kaszárnyákra. Az összes városok megmozdultak s midőn híre megy, hogy egyik-másik város már féligmeddig Ígéretet nyert arra, hogy az általa kérelmezett katonaságot horribilis áldozatok árán megkapja, a másik magyar város siet a katonai kincstárra nézve még kedvezőbb ajánlattal előmár folyton erősbülő gyötrődéseket hozott. Valami végtelen ürességet érzett a lelkében. Napról-napra komolyabb lett, végre már határozottan komorrá vált a hangulata. Egyetlen gondolata csak — fájdalmat, kínt okozó szerelme volt. Mit ér az élet egy ilyen halálos sebbel ? Van-e célja, van-e értelme a további tengődésnek, kínlódásnak ? Hosszas megfontolás után ugy találta, hogy nincs. Hogy minden kapocs szétszakadt, mely őt a Margit révén a világhoz fűzte: fölösleges, céltalan, bűnös küzdelemnek tartotta a további életet. De amily szigorú számítással rájött erre az eredményre, épp ugy meggondolta azt is, hogy ha a műveletben hiba nincs is, lehet tévedés az alapul vett számok ériékének megválasztásában. Hátha az a Margit, akit ő végtelen értékűnek vett, csak nullát fog érni — ezután. Hogy tehát e nagyon is komoly dolgot el ne hamarkodja, elhatározta, hogy elutazik és megpróbál . . . feledni. Irt is a nagybátyjának, aki őrömmel ragadta meg az alkalmat s tréfálkozva felelt a levélre: „Csak gyere, kedves öcsém! Még pedig azonnal . . . különbeni elővezettetés terhe alatt...!" (írhatta, hiszen főszolgabíró volt.) Endre csomagolt és vonatra ült. Amint a hosszú kocsisor megmozdult, mint ha két erő ragadta volna meg a lelkét. Az egyik irtózatos gyorsasággal vonta előre, messze . . . hiszen feledni akart! A másik rettenetes erővel nyomta le, hogy ne menjen, ne mozduljon, legfeljebb vissza a városba . . . hisz Margitot őrültebben szerette, mint valaha ! E két erő hatása alatt sóhajtott fel. E két hatalom szorította össze a szivét ugy, hogy — köny jelent, meg a szemében. . .. Mint az álomképek, ugy suhantak tova a vonat ablakai előtt a vidék halmai, hegyei. A folyó hol neki fordult a vasúti vonalnak, hol eltávolodott tőle. Itt ott vár tűnt elő a hegyormon, néhol a nyáját legeltető pásztor kunyhója látszott. A mezőkön illatos virágok bólingaltak a szellő lágy szárnycsapásai alatt. A kék mennybolt ragyogó azúrjában madarak fürödtek, selyemfürtü bárányfelhők úszkáltak . . . Szép volt minden, kivált az Endre fájó lelkének. A tájképek suhantak tova, egymás után szép sorban, míg végre a vonat megérkezett az állomásra, hová Endre igyekezett. Nagybátyja, a főszolgabíró, már ott várta egy könnyű kocsival, melybe két pejló volt fogva. A nemes állatok ugyancsak kapáltak s a kocsisnaK erősen kellett fogni a gyeplőt, hogy meg ne induljanak a kelletténél korábban. — Hozott Isten, öcsém! — kiált már messziről a főbíró Endrére — csakhogy már egyszer itt vagy! — Köszönöm, Béla bácsi, a szives hívását. Bizony rég nem láttam Béla bácsiékat, illett már, hogy eljöjjek. — Bizony illet öcsém ! KülÖDben hogy vagy ? — Hát csak ugy lassan, kedves Béla bácsi. — Ördögöt! Talán csak nincs valami bajod ? Kissé sápadt vagy! — No, ne ijedjen meg Béla bácsi, nem vagyok én beteg. Csak amolyan szívbaj gyötör .. . — Bajnak baj az, öcsém, de nem nagyon. Látod-e ezt a két lovat ? — Hát mit néznék meg, ha két ilyen gyönyörű állatot nem ? ! — Én ezt a két lovat igen szeretem. De ha elpusztulna egyszerre, mind a kettő, biz én nem busulnám halálra magam. Ördögöt! Vennék másik két lovat — szebbet. — De csak sajnálná egy kicsit ? Vagy egész közönyösen tudná a dolgot venni, Béla bácsi ? — Dehogy sajnálnám! Ördögöt: ha az ember elveszít valamit, az mindig egy hatalmas figyelmeztetés: igyekezzék szebbet, jobbat szerezni. Endre tudta, hogy a főbiró mennyire bolondja a szép lónak. Szavait nem vette tréfának, hanem átértette mély jeléntőségét. — Mond valamit, Bela bácsi! — A tapasztalat sok mindenre megtanítja az embert, öcsém ! — Hajts, János! — A kocsis megeresztette egy pillanatra a gyeplőt s a két ló tüzes futásnak eredt. — Majd gyakran kikocsizunk ám evvel a két lóval. — Az nagyon jó lesz, Béla bácsi! — Aztán a Hektorral is elmegyünk egy párszor vadászni. — Endrefrápillantott a hosszú lábu, sovány gólyaorru agárra és bólintott: — Az is jó lesz. — Aztán majd kártyázunk. — Már ahoz, Bi'la bácsi, nem értek. Még kocsin ülni: nem nagy dolog

. Az se roppant nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek j Olcsó árak. Herpay Ernői uri divatáraháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona a. 5.