Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-22 / 54. szám

54-ik szám. JSÍYtalDÉIC 1912. december 22. 3 Vasúti közlekedésünk. Sokszor foglalkozott már a Nyírvidék Nyiregyháza város és Szabolcsvármegye vasúti közlekedési kérdéseivel. S méltán. Mert alig van a fejlődő életviszonyok közt fontosabb és általánosabb érdekű intézmény a vasutaknál. Jó vasúti hálózat, jó vasúti összeköttetések, jó vasúti menetrend : általános gazdasági fellendülést idézhetnek elő; viszont ahol ezek hiányoznak, vagy hiányosak, ott visszamaradás következik be. Nem is kell ezt példákkal bizonyítani, annyira köztudomásu tények. Szabolcsvármegyéről általánosságban el lehet mondani, hogy az ország különböző vidékeivel meg vannak a vasúti összeköttetései s magában a vármegye területén a vasúti hálózat meglehetősen fejlett és folytonosan fejlődik. Ámde a meglevő vasúti összeköttetésekkel, ha azokkal kissé közelebbről foglalkozunk, még távolról sem lehetünk megelégedve. Nem lehetünk megelégedve a meglevő vasutvonalak mennyiségével sem, az azokon közlekedő vonatok menetrendjeivel sem. Egészen természetes, hogy első sorban az ország fővárosával, gazdasági és szellemi központjával való összeköttetés hiányosságai jutnak eszünkbe, mikor a vasuti kérdésekkel foglalkozunk. Csak nemrégiben foglalkozott ezzel a kérdéssel épen a Nyírvidék is, mikor közölte, hogy mit válaszolt a kereskedelmi miniszter a Nyiregyháza város által hozzá a menetrend javitása érdekében intézett kérelemre; valamint közölte azt is, hogy milyen ujabb felterjesztést intézett a város a miniszterhez. Lesz-e eredménye az ujabbi felterjesztésnek, nem tudjuk. Minden esetre kívánatosnak tartanok azonban, ha a város nem elégednék meg az írásbeli felterjesztés egyszerű Írásbeli elintézésével, hanem utána is járna az illetékes köröknél, hogy % kérés teljesítessék. Ez annyival is könnyebben kivihető volna, mert maga a város felterjesztése mutat reá arra, hogy a város kérelmének teljesítése semmi áldozatba nem kerül. Ezzel azonban még csak a Budapestre történő utazás könnyittetnék meg és tétetnék kényelmesebbé. Ámbár igaz, hogy ez is nem kis jelentőségű dolog és a mi fő, a legkönnyebben és leghamarabb megvalósítható. Ezen kívül azonban még számtalan tenni való áll a város és a vármegye előtt a vasúti közlekedések megjavitasa érdekében. Köztudomásu dolog, hogy egy sor uj vasúti vonal létesítése van előkészítés alatt. Ezek között Nyíregyházát legközvetlenebbül a Kisvasutak újonnan tervezett vonalai érdeklik. A kisvasutak hálózatát tudvalevőleg ki akarják terjeszteni a balsa — rakamazi, dombrád — kisvárdai, nyiregyháza—ramocsaházai és a nyíregyháza - nagycserkeszi vonalakkal. Az érdeklődés mind a négy vonal iránt meg van az érdekeltségben; csak az a kérdés, meg lesz-e a szükséges áldozatkészség is? Mert hiszen a vasutak létesítéséhez is először, másodszor és harmadszor is pénzpénz-pénz kell! A mostani pénzpiaci viszonyok ugyan a legkevésbbé alkalmasak arra, hogy bármilyen célra pénzt lehessen előteremteni, ez azonban nem lehet ok arra, hogy a tervezett vonalak létesítésének előkészítését a pénzpiac helyzetének megváltozásáig elodázzuk, mert hiszen az előkészítés maga is hosszú időt igényel. Mig ezek az előkészítő munkák tartanak, addig csak megváltozik a pénzpiac helyzete, mert hiszen örökké nem maradhat igy, mint most van. Ezekkel a kisvasúti vonalakkal olyan hálózata áll elő a kisvasutaknak, melynek horderejét belátni is alig lehet. Kivált még ha bekövetkezik majd az az időpont is, amikor a Nyiregyházavidéki kisvasutak vonalait összeköttetésbe hozzák a már épités alatt álló Bodrogközi kisvasutakkal a Tiszán keresztül! Mert ez is a levegőben van már és ennek is be kell következnie valamikor. A nagyvasutak közül a már meglevő nyiregyháza - vásárosnaményi vonalnak Beregszászig és a nyiregyháza —nyiradonyi vasútnak Ermihályfalváig való ríieghoszszabbitása volna a legközelebbi tennivaló. Ha ezek a meghosszabbítások megvalósulnak, egyfelől Bereggel és Máramarossal, másfelől Biharral jutna Szabolcs közelebbi vasúti összeköttetésbe. Mind a két irányú összeköttetés elsőrendű közgazdasági érdek, melyekért a szükséges áldozatoktól szintén nem szabad visszariadni! Nagy és sok tekintetben megmagyarázhatlan hiánya vasúti összeköttetéseinknek azonban főképen az, hogy nyugotí irányban nincsen vasutunk. A debrecen — szerencsi vonalnak Szabolcsvármegyén átfutó részétől keletre három rendes és a kisvasút vonala is található. Ellenben nyugot felé a szerencsétlen útirányú görögszállás - polgári vasúton kívül egy sincsen. Ennek a ferde helyzetnek a magyarázatát meg lehet ugyan keresni és találni, de mennél tovább gondolkozik valaki felette, annál érthetetlenebbnek fog feltűnni az, hogy erre felé vasút nincsen. Pedig épen az az irány volna az, amerre legtöbb közvetlen haszna lenne egy jól vezetett vasútnak. Aki megnézi Szabolcsvármegye és a nyugotí szomszédos vármegyék térképét és elképzel azokon egy vasutvonalat Nyíregyházától Hajdúnánáson, Polgáron keresztül a miskolc—budapesti vonalig, — például Mezőkövesdnél való beágazással, — az előtt egészen uj perspektíva nyílik meg az egész vármegye, sőt az egész északkeleti Magyarország jövő vasúti forgalma tekintetében. Szinte az első tekintetre nyilvánvaló lesz előtte, hogy ez a vasútvonal lenne az, amely Budapestet Galíciával a legrövidebb és a legjobb vasúti összeköttetésbe hozná. A császár látomása. — Legenda. — Irta: Lagerlöf Selma.*) Fordította: dr. Leffler Béla. Azon időben történt, midőn Augusztus volt a császár Rómában és Heródes a király Jeruzsálemben. Történt pedig ekkor, hogy egy nagy, áhítatos csendü éjszaka borult a főidre. Ez a legsötétebb éjszaka volt, melyet valaha láttak az emberek, kiknek ugy tűnt fel a koromsötétség, mintha az egész földet egy nagy pinceszerű boltozat kupolája födné. Lehetetlen volt megkülönböztetni a száraz földet a víztől s még a legismertebb uton is alig lehetett eligazodni. Ennek meg volt az oka, mert egyetlenegy fénysugár se jutott ie a földre az égből. Ezen a sötétséges éjszakán mély csönd és némaság uralkodott. A folyok csobogó folyása megszűnt, szellő se mozdult . . . még csak a nyárfa levele se rezzent mfcg. A tenger partján járóknak is észre kellett venniők, bogy a viz felszíne csendesen pihen s a hullámok sem ütődnek a parthoz; ha az ember a pusztában járt, még a futóhomok suhogó zizzenését sem erezte lábai alatt; minden megdermedt és mozdulatlanná lett ezen az éjszakán : a fű sem nőit, a harmat sem hullott, sőt még a virágok fem illatoztak!! *) A nálunk is kedvelt és olvasott, szelid hangú svéd Írónőnek „Krisztus legendák" c. kötetéből. Ezen az éjszakán a vadállatok nem üvöltöttek, a kígyók nem haraptak, az ebek nem ugattak ... és a mi még ennél is szebb volt, a lelketlenek sem akarták megzavarni gonosz tettükkel ezen éjszaka szentséget; a tolvaj nem tudla felnyitni a zárakat ... a gyilkos kéz nem ontott embervért. Épen ezen az éjszakán Rómában egy kis csapat vonult le a császár palotájából és a forumon keresztül a Capitolium felé ment. Ugyanis néhány nappal ezelőtt azt kérdezte meg a Senálus a császártól: „Vájjon nem volna-e kifogása az ellen, ha Rómának ezen a szent hegyén templomot emelnének az ő tiszteletére?" Augusztus császár nem adta meg erre azonnal az engedélyt; nem tudta ugyanis, „hogy az istenek illőnek találják-e, hogy az ő számára is egy templom emelked jék s azt felelte, hogy majd egy éjszaka megkérdezi a saját védőszentjét ezen dolog felől. Ezért ment. épen most néhány hivétől kisérve, hogy a tervezett áldozatot bemutassá. Augusztust, mivel öreg volt s a capitoliumi lépcsők hosszú sora is elfárasztotta volna, hordszéken vitték fel, kezében tartotta a kalitkát, melyben az áldozatra szánt galambok voltak elzárva. Sem pap, sem katona sem senátor nem kisérte, csupán néhány meghitt barátja volt vele. Fáklyavivők mentek legelői a mély sötétségben utat csinálni, utánok jöttek a rabszolgák, hozva a háromlábú oltárt, szent késeket, szent tüzet és az áldozathoz szükséges többi kellékeket. Útközben a császár nyájas vidámsággal beszélgetett híveivel és ezért nem figyelte meg az éjszaka csodálatos csendjét, némaságát! Csak midőn a Capitoliumra fölértek és arra a térre léptek rá, a hová az uj templomot szánták, jöttek annak tudatára, hogy valami csodálatosnak kellett történnie. Fenn a szikla csúcsán valami csodálatos jelenést láttak. Eleinte azt hitték, hogy az, a mit látnak, egy elszáradt öreg olajfatörzs; majd arra a gondolatra jöttek rá, hogy a Jupiter templomának egyik ősrégi szobra vándorol előttök a sziklán, végül jöttek rá mégis, hogy az alak nem más, mint az öreg Sibylla jósnő. Olyan öreg, olyan megviselt, olyan szokatlanul nagy volt, a milyet még soha sem láttak. Valósággal rémületet keltő, ijesztő alak volt ez őreg nő. Ha a császár nem lett volna velük, mindnyájan haza menekültek volna félelmükben. „Ez az — suttogták egymásnak — a ki talán több évet számlál, mint ahány fövényszem van a tengerparton. De vájjon miért is jött ki barlangjából épen ezen az éjszakán ? Mit akarhat tudtára adni a császárnak és a birodalomnak ő, épen ő, a ki különben jóslatait mindig falevélre szokta felírni, mert tudja, hogy a szél oda és ahoz viszi el jósszavait, a kinek szánta azokat?" Annyira meg voltak illetődve, hogy bizonyára a földre borulnak homlokaikkal, ha Sibylla csak egy mozdulatával is int feléjök. Azonban ő oly némán ült helyén, mintha élet se lenne benne. Ott ült meghajolva a szikla szélén, egyik kezét szeme fölé tartva bámult ki a messze éjszakába. Ott ült s ugy az összes téli áruk: Szőrme muffok és boák, téli alsóruhák, harisnyák, keztyük és az összes ajándék tárgyaknak alkalmas cikkek leszállított árban árusittatnak nöi-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 6I&-02 11