Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-07-28 / 30. szám
14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ Lélek analisisok. Dohány és bajusz. Megadott a sors, vagy ha ugy tetszik — tudományosan szólva — a vérnek kiválasztása a férfinek és nőnek is egy jellemző vonást, mely nélkül, ha nem is elképzelhetetlennek, de legalább is Ízetlennek, csúnyának, természetes mivoltukkal hanyat-homlok ellentétes groteszknek tűnik fel a két teremtés. Az egyiknél e vonás positivum, a másiknál negatívum. Mert amily elválaszthatatlan elsőrendű a bajusz a férfiarcon (tekintetes pap urak és nagytekintetü színész urak, bocsássanak meg, de tudom, meg is bocsátanak, hiszen főtisztelendő uram világért sem viselné el, ha férfinak szólítanám, hogy lehetne az Isten szolgája egy közönséges férfi; színész uraira pedig felragaszszák magukra azt a bajuszt, amikor férfiaknak akarnak látszani) ép oly elsőrandü ruhadarab a nőn a bajusznak hiánya. Ne többet erről! Tehát amint mondám: a férfinak kelléke a positivum : a meglétei; a nőnek kelléke a negatívum: a hiány. No de oda akartam kivezetni a dolgot, hogy okos beleéléssel a két különnemű teremtés maga is választott egy-egy cikkecskét, aminek élvezése annyira egybeforrott a két lény különnemüségével, hogy hasonlóan elválaszthatatlan függeléke, ruhadarabja lett: a férfiúnak a dohány, a nőnek pedig a parfüm, a rizspor, az ajkak, szemhéjak bájos megfestése. És eddig gyönyörűen, természetes mederben haladt az állapot. Mikor aztán esztelenül, botorul kezdett a két teremtés berendezkedni, amikora férfi a dohányfüst helyett parfümökkel itatta be ruháját, a nő pedig az éktelen pipaszárat dugta finom ajkai közé: akkor haragudott meg a fajfentartó természet erre az emberre és rá rajzolta először a bajuszt a női ajkra, azután letarolta a férfi ajakról. Most elsírhatjuk vagy nevethetjük, nostra culpa, nostra culpa. (Én sírok, nekem sincs bajuszom.) * * • A perdita. A Rosenfeld fiuk előre megfontolt szándékkal megöltek egy perdita nőt és az érdeklődő nagyközönség elé tanuként lett megidézve az áldozatnak szelleme s mindazon élők és holtak, akiknek szellemes teste érintkezett valaha az elhunytnak megtestesült szellemével. Szakértőként lettek megidézve az összes szimpátiák és unsipatiák miket egy perdita nőért érezünk; a nagyságos elnök szeme elé meghatóan bájos képet varázsoltak a tanuk ellágyulásai és a nagyságosan szigorú keménységet is valami meghatóan színes tükörrel vették körül, valami meghatóan gyönyörű illatokkal lágyították el a tanuknak csukló visszaemlékezései. E hangulat közepette kezd beszélni a kidülledt szemű vádló: „Uraim, Cserépfedelü Tőrvényszék, ityergő Beáim! Hjgy e testvéreket odajutassam, ahová szent kötelességem parancsolja, t. i. az akasztófára, olyan alapokra kell fektetnem a vádamat, amely alapokban parányi igazságoknak sem szabad foglaltatnia, mert ha valamiben igazság van, ott nemcsak az igazság bukik el, hanem az is, aki vele a legtávolabbi cimboraságba mer elegyedni. Tudják-e, mi a perdita nő? Hogy sokáig ne keressem, nyíltan odavágom és már tegezlek benneteket nagy meghatottságomban: egy mártír, egy szent, aki feláldozza magát nektek becsületes férfi biráim és nektek, ti nadrágot viselt esküdt urak; ugy-e, szeretitek a csatornát, mely az esővizet elvezeti, szeretitek a villámhárítót s s ne rogynátok le ezek előtt az áldozatok előtt, akik kéjenergiátok feszültségeit kiegyenlitik, akik a bennetek duló és rongyos szerelmi indulataitok levezetését eszközlik, akik elfogadják krajcáraitokat, csakhogy nektek élhessenek mindig kidiszitve, mindig felcicomázva. Meg kellene a dühtől pukkadnotok, földet kellene rágnotok vadságaitokban, ha ezek oda nem dobnák s fel nem áldoznák magokat nektek s értetek, ti egybegyülekezett férfiai az igazságnak. ítéljétek a vádlottakat akasztófára! A tüzes beszéd ellentétes hangulatokat teremtett. A jelenlevő férfiak az igazságnak nagy megértésével tekintettek a nagytekintetü vádló felé, ámde a nők a védőt tépázták, hogy rontsa le a vád érveit rikácsoló hanghordozásával. S felállott a bedülledt szemű védő. Kérem a vádló ur érveit semmisnek tekinteni, mert előadásában annyi igazságot halmozott egybe, ami nem fér meg a mi hivatásunkkal. Próbáljuk meg nyakát tekerni ezeknek a szólamoknak s ravasz cikornyálással olyan védelmet előterjeszteni, aminek se vége, se hossza, sem tartalma, sem értelme, hogy a tekintetes esküdt uraim ne tudják : mi a vád, mi a védelem, ne merjék ^zeket a szegény vádlottakat elitélni. Én azonban más alapokra fektetem védelmemet s onnan kezdem, mi is az a perdita nő? Perdita szónak értelme elveszett, ami anynyit jelent, hogy aki ezen nemes jelzővel felruházva van, az reánk nézve teljesen elveszett, az nem képvisel reánk nézve semmi értékít, közömbös tehit, hogy mi történik vele. Másik értelme pedig a fentidézett színit, hogy .romlott". Esküdt embereim, bírák, emberek, kikben az igazságszolgáltatás najy kőtelességteljesitésekor hitrább vonul minden olyan sántikáló érzés és ezen szólamomnak bensősége, magamtól eredése és hatalmis átérzése késztet, hogy tígezzelek bennatecet — mely eszetekbe juttatja, hogy férfiak vagytok, mert ti — családapi — tekintetes bírák —• u*y-e féltitek családi életetek tisztaságát, filtitelc fiaitok erkölcseit, akarjátok a bennetek dúskáló tiszta erkölcsi érzéseiteket fiaitokba is átörökíteni? Na ugye levezettem, hisz vesszem észre, hogy könnyeztek érveléseim okosságától, hogy egy ilyen nőt megölni nem nagy vétek, sőt nem is vétek, sőt akik teszik, a becsületrend sokszoros keresztjével kellene kitüntetni; oda merem az előttem görnyedő vádló umak vágni, hogy ő is ezen a fejtegetésen kezdte volna, hogy mi is az a perdita nő, elvesztette volna ő nigy hivatásának átérzését, átalakult volna az ő vádlószelleme védővé s még jobban görnyedve, még alázatosabban meghajolva könyörgött volna hozzátok : mentsétek fel a szegény vádlottakat! No siessetek gratulálni, az a fő, hogy szépen beszéltem, az mellékes, hogy a vád ottakat felmentitek-e. A bíróság könnyezve vonul Ítélkezni, a nők meghatva, de meg kendőlobogtatva közelednek a védő felé. Lótné. Isten ami tehetetlenségűak vigasztalója. O't ahol megszűnik az ember hatalma, ott kezdődik a tér, idő által átfoghatatlan Isten fogalma. Csakhogy a civilisatió terjedésével mindig nagyobb teret, mindig nagyobb időben , vagyunk képesek átkarolni, mindig kisebb lesz az ismeretlennek, az Isten őfelségének tágas birodalma. Istennek nyájas szolgái: a hagyomány, a legenda, egyszóval a biblia is elveszti ösmeretlen jellegét és a letarolt leveleken évezredeken már beavult Írásoknak napfényre vetődése meghazudtolja a csupán tehetetlen szükségből elfogadott bibliai adatokat. Szodoma város az Ur haragjából az ő telhetetlen paráznaságuk mián elpusztíttatik a föld színéről, egyedül az ártatlan s erkölcseiben szelíd Lót menekül meg a tűzeső elől. Lót felesége, ki az angyalok minden tilalma dacára visszatekint a pusztuló városra, sótömeggé változik, hogy méltán mutassa át utókornak a női kíváncsiság gyászos következményeit. Eddig elfogadtuk ezeket a bibliai adatokat, Izsákon lakó nagyanyját. Az a vén asszony nevelte fel Petit. Szerette azt a jó vén aszszonyt s meg-meglátogatta néha, hogy nincs-e valami buja, baja, bánata. Dehogy nincs szegénynek. Mindig van neki, de csak az, hogy Peti elbujdosott, nem tudja mit csinál, nem feledte-e el az Istent, a becsületet, az emberszeretetet? Miért nem jön vissza, ki fogja az ő öreg szemeit lefogni, ha az örök álomra készül lehajtani ősz fejét ? Nem mondták meg neki soha, hogy Peti rablóvezér s midőn haldokolt is, utolsó szava is az volt: én Istenem, segítsd Peti fiamat az ő munkájában. Baski Gyura azonban tudta, hogy nem Bogár Imre a vezér, hanem Dönti Peti. Hát ha csakugyan ő jön. — Gyura! Jelentkezel? szólalt meg mellette hirtelen egy hang. Gyura megfordult. Szemben állt vele Dönti Peti. — Igen, Peti bátyám egy feltétellel. — Had hallom. — Ha a kedvesemet is elvihetem. Dönti Peti elkacagta magát. — Hisz az ott is jó, ahol van. — De én azt szeretném, ha külön lakna. — De hisz akkor veszélybe viszed. — Dehogy. Meg aztán ha eljön, akkor nem is fél. — Ez igaz. Várj csak. A szabadszállási tanyák a központ. Ott pedig kaphatsz egy kis házat, akár hányat. Na kezet. Meg lett az alku. És harmadnapra a szabadszállási tanyák egy kis házikójában a legszebb, a legújabb betyár kedvese bekötött fővel járt-kelt várvavárva azt, akiért ott hagyott apát, anyát, testvéreket és a tisztességet. Egy sikeres kirándulás után Dönti Peti, Baski Gyura, Bogár Imre és Bogár Miska a szabadszállási tanyák közt vágtattak. — Ejha, Gyura, — szólalt meg Dönti — egy kis harapós enni való nem ártana. A korcsma még messze van. Talán nálad haraphatnánk? — Van egy kis sonka, — felelt Gyura — tán egy kis bor is. — Menjünk. A kis házikó előtt megálltak. Gyura halkan kezdett dúdolni. Gyorsan kinyílt a ház ajtaja s látható örömmel lépett ki egy gyönyörű menyecske. Dönti Peti hátratántorodott. A menyecske a kiskőrösi Nagy Juci volt. Akit ő hites feleségének megkért s aki inkább választotta a betyárt, aki inkább elment a betyárral vezetőnek, mint hozzá hites feleségnek. A menyecske lány vidám, jókedvű volt. Zavar nélkül beszélt a betyárokhoz, behivta őket és kiszolgálta. Dönti Peti mogorva volt. , * Nem sok idő múlva azt mondta Dönti, hogy miért ne legyen nekik háztartásu k néhanéha. És megállapította, hogy pihenő idősben vacsorára olykor-olykor a Baski Gyura házába mennek, minek okáért a háznak minden időben enni-inni valóval ellátva kell lenni. Hogy mire gondolt Peti ezzel az intézkedéssel, ki tudja. Az azonban bizonyos, hogy Baski Gyurának majdnem hízelgett ez után Peti, mind a mellett a legveszélyesebb pontokra küldte. Pedig nem igen olvasta a hsgedüs Dávid király történetét. * Ezután történt az izsáki postakocsi kirablása. Az izsáki Kanöl-posta Kecskemét felé haladt. Három lovas katona kisérte. 20000 forintot vittek. A kalontói nádasoknál megtámadta a Dönti banda. A betyárok, katonák lövöldöztek egymásra. A három katona elhullott, a betyárok elrabolták a pénzt. # Az esetet követő reggel Szabadszálláson kihirdette a pap, hogy dr. Helle 200 forintot adott az egyház szegényei részére. Ez a jó példa ne álljon követők nélkül. Dr. Helle rohant a paphoz, hogy miért hirdette ki az ő nevét, mikor ő ismeretlen akart maradni. A pap elővette a cédulát. A receptszerü papíron ez állt: Valaki 200 forintot küld az egyház szegényeinek. Dr. Helle. Vagyis Helle megszokásból, mint a receptekre, a nevét is aláirta. nyakkendők, cipők, keztyük, uti bőröndök, Ingek, sétabotok nagyválasztékban érkeztek j Olcsó árak. Herpay Ernői uri divatáraháza Nyíregyháza, Zrínyi Ilona a. 5. °
