Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-07-28 / 30. szám

14 2 7-ik szám. N Y I R V I D E K 1912. julius 7. \ ma azonban valami szelid szellő napkeletről, vagy napnyugatról felém görgetett egy levelet, melynek hű másolatát itt adom : .Kelt Mózes születése előtt 5 évvel Szodo­mában. Én Lótnak — a kiállhatatlan, erkölcsös bábnak szomjazó felesége irom ezeket a sorokat: Délelőtt nem unatkoztam, Szodoma várps főbírája jelent meg nálam szmokkingban. Én mentegetőztem toilettem egyszerűsége miatt és kértem, várakozzék türelemmel, mig párisi min­tára készült toilettemet felveszem. Ő azonban mosolyogva bókolt, hogy ő lévén a város fő­bírája, az igazságnak embere rögtön is kijelenti, hogy neki egyszerűségem imponál és bizonysá­gául szavainak, át is karolt és tüzes csókokat rögtönzött, amikkel kimondhatatlan bájos érzé­seket okozott. Tudja Isten, én félek ennek az embernek a szemeibe nézni, annyi imponáló, annyi férfias van benne — szóval nagyon jói eltöltöttem vele az időt délig, amikor is meg­érkezett az én drágalátos uracskám. Látszott rajta a nagy éhesség, — de olyan utálatos ez a vonása, hogy mindig délben éhes s sohasem éfjélkor, — és felszólította a főbirót, hogy csó­koljon meg és búcsúzzék el, mert ő szeretne már ebédelni. Én utálattal gondoltam arra, hogy megint egy ebédet kell közösen letudnunk, ő pedig nyugodtan ette föl az elé rakott étele­ket s sohasem gondolt arra, hogy ha beleha­rapna abba a két almába, amely a két arcomon virit, ha átkarolna, mint egy férfi: akkor nem lenne étel, ami jobban jóllakatná, nem lenne ital, ami jobban feltüzesitené. Délután megjelent 3 szárnyas valami, az ember nem tudta volna kitalálni, hogy férfi-e vagy nő. ők tudtunkra adták a város tragikus végzetességét. S nekem ekkor a szivembe nyi­lait. agyamat felháborította az a gondolat, hogy el kell hagynom ezeket a gyönyörűen impozáns férfiakat s el kell mennem Lóttal, akiről min­dent eltudtam volna képzelni, csak azt nem, hogy férfi, annyira elfelejtette már velem az ő férfiasságát. S nyugtalan szemem aggódva akadt meg az egyik szárnyason, — később tudtam meg, hogy ez volt az egyetlen férfiú köztük, ki aztán alkalmat talált velem négyszemközt beszélni. Itt aztán nőiességem varázsával rátud­tam venni, hogy teremtse elő a következő állapotot." (S tisztelt utódaim, hiszen lehetséges, mikor e levél felszinre vetődik, hogy Krisztus urunk is megszületik, lehetséges, hogy kitalálják a szerelmi közeledéseknek a legelfinomultabb mód­jait, de a mi csókjainkat a Szahara pora járta még át s nem szálló-szálló parfüm illatok, a mi öleléseinket oroszlán orditások zavarták meg s nem pedig a férj-uram orditásai, ne vegyétek zokon, ha kissé banális ez az egyezség): „Lótné holnap sótömeggé változtatik át, melynek belsejében emberi érzések uralkodnak a Lótné által kiszemelt három férfi: Szodoma főbírája, főhadnagya és kadétja gyönyörű hím­szarvasokká, akik szintén emberi érzésekkel fog­Dak hivalkodni s az esti alkonyainál felváltva megjelennek s busán fogják nyalogatni a só­tömeget. Köteleztetik az utókor, hogy minden túl­ságos elsózásban a szerelemnek cáfolhatatlan megnyilatkozását ismerje fel. Dr. Dániel Sándor. Gazdasági egyesületi közlemény. 74341. sz. X/3. 1912. Vetőmag eladás. A kisbéri, bábolnai, mezőbegyesi és fogarasi ménes birtokok, valamint a gödöllői m. kir. koronauradalom gabona- és egyéb termény­készletéből az erre alkalmas minőségű magvak az alábbi feltételek mellett vetőmagul mind­azoknak a gazdáknak kiadatnak, akik ez iránt a birtokok igazgatóságaihoz fordulnak. Az egyes termények csak készpénzfizetés mellett engedtetnek át. Az eladási ár Kisbérre, Bábolnára, Mező­hegyesre és Gödöllőre nézve a budapesti tőzsdei, Fogarasra nézve pedig a fogarasi piacon jegyzett árak szerint állapittatik meg oly módon, hogy az elszállítást megelőző napon jegyzett tőzsdei piaci árakból szállítási költségre: Kis­béren 837, Bábolnán 60 fillér, Gödöllőn 30 fillér, Mezőhegyesen pedig 100 fillér 100 kg.-onként levonatik, az ily módon megállapított árhoz azonban — mivel jól megrostált vetőmag en­gedtetik át, — mindegyik birtokon 2 K, azaz kettő korona hozzászámittatik. Egy gazdának egy és ugyanazon gabona­nemből 100 q-ig, egyéb magvakból pedig 10 q-ig terjedő mennyiség engedtetik át. A vásárolt vetőmag kizárólag csak vetésre fordítható, ezért a megrendelő gazda kívánatra, a megrendelés teljesítése előtt hiteles községi bizonyitványnyal igazolni tartozik, hogy a meg­rendelt vetőmagra saját gazdaságában tényleg szüksége van. A szállítást a legközelebbi vasúti állomásra mindegyik birtok ingyen, illetve költ­ségfelszámitás nélkül teljesiti, a vasúti szállítási költségeket azonban a megrendelő fél viseli. A szükségelt vetőmagvakra előjegyzéseket is kérhetnek a gazdák az emiitett uradalmak igazgatóságaitól és pedig: őszi gabonára f. évi október hó l-ig, a tavasziakra pedig december hó végéig, megjegyezvén, hogy az előjegyzett vetőmagvak kiszolgáltatása az őszi, illetve jövő tavaszi vetés végéig fog eszközöltetni. Minden előjegyzett vetőmag után előlegül illetőleg bánatpénz gyanánt métermázsánként 1 korona az illető birtoknak, melynél a meg­rendelés történik, beküldendő, mely összeg azon­ban a szállításkor az egész vételárba beszámit­tatik. Budapest, 1912. julius hó 8. M. kir. földmivelésügyi miniszter. A kisbéri és bábolnai m. kir. állami méne­sekből kiselejtezett, de tenyésztésre még alkalmas kancák 1912. évi szeptember hó 8-án Kisbéren árverésen el fognak adatni. Az eladandó kancák neve és leszármazása, valamint az árverésre vonatkozó feltételek a gazdasági egyesület titkári hivatalában a hiva­talos órák alatt megtekinthetők. II SZflBDLGSV&RMEGYEI TMiITO EGYESÜLET KŐRE. Felhívás a tanító egyesületek elnökségéhez. Megakarjuk teremteni a magyar tanitósag országos betegsegélyző alapját, melyből min­denki részesüljön, aki arra — nehéz munkájá­ban ért bajok alkalmával — rászorult! Az előmunkálatok nehézségeit fárasztó küz­déssel elvégeztük a Pénzügyminisztertől 1 koronás sorsjáték rendezésére engedelyt szereztünk, a Vallás- és Közoktatási minisztert megnyertük védnöknek, a sorsjegyeket elkészíttettük, a ter­vezetről azok teljes tájékozást nyújtanak . . . szóval a magunk részéről mindent elkövettünk, hogy a magyar tanítóságnak egy humánus in­tézményével több legyen! Most már igazán csupán a tanítóságon múlik, hogy a mi jó szándékunk és fáradozá­sunk meghozza a gyümölcsöt! Arra kérem tehát összes igen tisztelt Elnöktársaimat, kö­Ekkor elbeszélte Helle, hogy azon az éj­szakán, amely napon az izsáki palotát kirabol­ták, őt felzavarták és egy súlyos beteghez hív­tak. Egy paraszt szekeren ide-oda hurcolták, nádason is átvitték, majd szemét is bekötötték. Midőn szemkötelékét levették, egy kis paraszt szobában találta magát, ahol egy ágyon egy szép paraszt legény ült, egy gyönyörű paraszt asszony kezét fogva. A legény vállából egy katona golyót kapart ki. Műtéte után a legény parancsára egy ládá­ból az asszony pénzt vett ki, papírba tette, neki átadta, amit zsebretett anélkül, hogy meg­nézte volna. Csak ma reggel nézte meg s látta, hogy 200 forint volt. Nyomban hallotta a postarablást és hite szerint a pénz a posta­rablásból származott. * Dönti Peti volt a postarablás szervezője és ezzel buktatta is meg a bandát. Nemcsak Baski Gyula kapott golyót, akinél Helle doktor járt, hanem az öreg Bogár János, ugy fiai János és Sándor is kaptak lövést és pedig ugy, hogy még futás közben lefordultak lovaikról. Ott, a homok buckák közt vannak elhantolva. Sírjai­kon változik a takaró ; hol északról, hol kelet­ről fújja a szél rá, majd hordja róla a sárga homokot. Rossz kereset volt a postarablás azért is, mert most már megszűnt a csendbiztosi határ, üldözhette most már a Bogarakat akármelyik csendbiztos és Balla Kálmán, a dabosi csend­biztos nyomban ki is lépett a porondra hét legényével. Balla Kálmán ez alkalomra maga vett em­Napernyők bereinek lovat. Minden legény nemes lovon ült, amelyek nem egyhamar fáradnak el. A betyá­rok sem valami paraszti lovon ülnek. Kitudják azok válogatni a ménesekből — engedély nélkül. Balla Kálmán maga egy kiismert fajlován vezetett. * Az Örkényi homokoknál várt embereivel Dönti Peti. Valami pesti vásárost óhajtott el­csípni. Egy dombnál voltak meghúzódva. Gon­dolták, őket meg nem láthatja senki, ők meg ellátnak a szélrózsa minden irányába. Bogár Jakab egyszerre Örkény felé muta­tott. Valami mozgópontok tűntek ott fel. Ezek a pontok mindig nagyobbodtak, majd ki lehe­tett venni, hogy lovasok. Hét, vagy nyolc. Egyik megelőzte a többit s még igy a lovon is lát­szott, hogy magas termetű en^ber. — Balla Kálmán! kiáltott Dönti Peti. A betyárok lovaikra ugráltak s indultak menekülni. Balla Kálmán egyet lőtt revolveréből s felemelkedve nyergében, félvér arab lován csak ugy repült a betyárok után, emberei pedig szét­terjeszkedve rohantak előre, hogy bekerítsék a betyárokat. Több mint fél óráig tartott az üldözés anélkül, hogy a pandúrok karéja sikert igért volna. A betyárok pihent lovakon ültek, a Balla Kálmáné és a pandúroké épen azon nap nagy utat tettek. Csak Balla Kálmán rohant egyedül, folyton lövöldözve és közte és a betyárok közt folyton rövidült a távolság. A betyáro k vissza s e néz tek s nem tudták, minden kivitelben a legnagyobb vá­lasztékban kaphatók hogy már csak egy ember üldözi őket. A többi messze elmaradt. Egy völgybe eltűnt Balla elől mind az öt betyár. Abban a völgyben hogy meglephették volna Ballát. Balla szerencséjére a betyárok nem is gondoltak erre. Balla gondolt, de azért feltartózhatlanul rohant előre. Sok veszéllyel nézett ő már szembe. A félelemmel nem volt barátságban. Tudta is ezt minden betyár és Ballát egymagában is csapatnak tekintették. Balla nem is vette észre, hogy a völgy túlsó oldalán csak négy betyár kapaszkodik fel. Ő csak rohant tovább. A völgybe érve lova meghorkant. Akkor vette észre, hogy felbukott lovas van előtte. A ló ráesett lovasára s az ájultan majdnem alatta feküdt. Bogár Imre volt. Balla szintén szánalommal tekintett a szép legényre. Jól tudta ő, hogy Bogár Imre fel sem vette volna, ha harc közben halálosan találja egy golyó, mig szégyelli azt, ha elfogják s akasztófára huzák. De nem lehetett kegyelem. Beszüntette az üldözést, megkötözte Bogár Imrét s vitte, vitte a rögtönitélő bíróság, a halál elé. Már másnap dalolták: Bogár Imre kérem, Üljön fel a lóra, Nem ülhetek, mert már Áll az akasztófa. Ez a nap volt a Bogár, illetve Dönti Peti bandájának végzete, ezen a napon lőtték agyon Dönti Petit a saját pajtásai. (Folytatjuk. ) Kohn Ignátz női-, férfi- divat és rövidáru üzletében Tetefon 129. 653-4Í52

Next

/
Thumbnails
Contents