Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-08 / 50. szám

4 51-ik szám. JŰtKiflOÉK 1912. december 12 ronázta. Mert a káptalan a közeli napokban dicséretes nagylelkűséggel méltányolta a földmivelésügyi kormány törekvéseit s mintegy 300 hold földet engedett át Tiszapolgár község határában a kormánynak. A minisztérium pedig életrevaló tervet dolgozott ki az átengedett terület kihasználására. Nemes füzest létesit azon s ennek termését egy nagyszabású kosárfonó gyárban értékesiti. A gyártelep létesítése végett pedig a miniszter felkérte Polgár községet, hogy a község földjéből alkalmas területet engedjen át az államnak. ahol a tervezett telepet felépíthesse. A község örömmel teljesítette a miniszter kérését s a kosárfonó gyár építésére három hold földet díjtalanul átengedett. A miniszter ezek után tárgyalásba bocsátkozott az Országos Háziipari Szövetkezettel, melylyel abban állapodolt meg, hogy a földet és a gyárat ötven évi használatra, ennek engedte át. Kikötvén mindazokat az előnyöket, melyek a föld kihasználása és a gyár üzembehelyezéséből a polgári szegény lakosság boldogulására vezethetnek. A miniszternek ez az atyai gondoskodása a polgári lakosság körében nagy elismeréssel találkozott, mert a maga iniciativájából sietett a lakosság segélyére. Hogy eredménynyel, azt a jövő fogja bizonyítani, amikor minden épkézláb ember megkeresi nemcsak a maga eltartására, de kényelmének kielégítésére valót is. Mert a kosárfonás olyan mesterség, melyben nők. aggok és gyermekek is részt vehetnek s tisztességes keresetre tehetnek szert. A Leányegyesület. Annyira köztudatban van már városunkban a Leányegyesület célja és működésének minden mozzanata, hogy szinte nem is tudunk már róla ujat mondani közönségünknek. Most is csak azt akarjuk itt leközölni, amit ők maguk mondanak el a városhoz intézett következő beadványukban : „Tekintetes Városi Tanács! Ama páratlan jóindulat, melylyel alapitásunk, a „Gyermektelep" a tekintetes Tanács részéről találkozott, és a mely ez intézmény létesitesét és virágzását lehetővé tette: kötelességünkké teszi, hogy két évi eredményünkről beszámoljunk. Mindenekelőtt megállapítjuk, hogy intézményünk bevált, hézagpótló és áldásos. A 7—12 éves korú gyermekeket az elemi iskola tanítói válogatják ki azok közül, kikről az iskolai idény alatt tapasztalják, hegy vérszegénység, vagy táplálkozás, elhanyagolt ápolás miatt lehangoltak, gyöngék,bágyadtak.Ezeket orvosunk dr.Demjen József ur vizsgálja meg, vájjon tuberkulózis, trachoma vagy mas ragályos bajban nem szenvednek e ? Az ekként alkalmasaknak talált gyermekről környezet tanulmányt végzünk — vagyoni viszonyaik, szülőik foglalkozása, a testvérek száma és hasonlók tekintetében és a ieginkább reászorultakat 8—10 leány és 4—6 fiút julius elsején a város által rendelkezésünkre bocsátott sóstói helyiségbe szállítjuk négy heti üdülésre. Három hálószobánk van, elég tágasak, hogy 4 — 5 gyermek az amúgy is folyton szellőztetett és nyitott abl.iku szobában elférjen. A szobák egy közös folyosórol nyílnak, és ide nyílik a szakképzett felügyelőnő szobája is, kinek ez az" irodája és lakszobája és aki egy gyermeket is felvesz szobájába. Külön konyhánk és cselédszobánk is van külön udvarunk, ahol a gyermekek társas játékaikat űzik. Reggel tej és zsemlye, 10 órakor vaj vagy turó es kenyér, délben husieves, elsőrendű hus és főzelék, vasárnap tészta, pénteken nincs hus ebédre, délután vaj vagy turó kenyérrel, vagy tej. Este főzelék vagy tej és kenyér. Összes szabadidejüket az erdőben töltik játékkal, énekléssel. Ebéd után le kell pihenniök. Hetenként kétszer fürödnek. A gyermekek négy hét alatt 1—IV2 kilót gyarapodtak. Ennél fontosabb, hogy kedélyük egészen megváltozik. A zárkozott, bágyadt, kedvetlen gyermek sereg egy hst után vidám, életkedvvel telt, piros arcú és — boldog. Sőt a mint a tanító urak jelentik az egész iskolaidényen észrevehető és maradandó a hatás. Ez intézmény anyagi szükségletei az első évben 2688 koronát igényeltek, amelyben az első felszerelés — ágyak, konyha, jégszekrény stb. költségei mintegy 1500 koronával szerepelnek. Ezekhez a költségekhez a május 6—7 iki és 10-iki előadás 1600 kor. bruttó jövedelemmel járult. Ezenkívül adakoztak: N. N. 500 K, gróf Dessewffy testvérek 200 K, Kállay Rudolfné, N. N., Kereskedők és Gazdák Köre 50-50 K. gróf Vay Tiborné 40 K, özv. Básthy Barnáné, N. N. 20— 20 K. Békassy Gézáné, Felter Sándorné, dr. Bartos Sándorne, Stein Alice, Bleuer István, Haas Emiiné, dr. Nagymáté András, Eisier Piroska, N. N. 10—10 kor., özv. Jánószky Andrásné 15 K, báró Fischerné 5 K, összesen 1040 korona. A második évben a kiadás 1158 koronát te!t ki, minthogy 32 gyermek volt elhelyezve, egy-egy gyermek átlag 4 hétre 36 koronába került. A kiadások fedezéséhez következő adományok járultak: Klár Gusztáv 100 K, N. N. 500 K, Lányi Dezső 20 K, Papp Lajosné 2 K, összesen 622 korona. Különösen ez évben, a páratlanul tevékeny és jóságos Komáromy Ilonka óvónő kezei között rend, tisztaság, jókedély és testi gyarapodás tekintetében óriási eredményeket értünk el, ugy hogy a látogatók minduntalan elragadtatásuknak adtak kifejezést. Sok szülő kifejezte azt a vágyát, hogy kis gyermekeit egy hónapra itt elhelyezhesseE mellett azonban azt a tapasztalatot szerzetfük, hogy sokkal több az a gyermek, aki e szünidei felfrissülésre szorul, mint amennyit ellátni tudunk. Mi azonban nem riadunk vissza a nehézségektől és hajlandók vagyunk üdvösnek bizonyult intézményünket fejleszteni, ha a Te kinietes Tanács jóindulata ezt lehetővé teszi. Abban a helyiségben u. i., mely céljainkra szolgál, van a nyári úgynevezett, kóser vendéglő. Ez a vendéglő nem prosperál és maga a vendéglős jelentette ki, hogy többé nem reflektál reá. Különben is csak 50 koronát fizetett egy idényre bér fejében, nincs is ennek érlelnie többé, midőn ama nagyon kevés — egy szezonban 3—4 vendég a mai közlekedés mellett különleges igényeit a városban könnyen elégítheti ki. Ugy véljük tehát, hogy jobban és üdvcsebben használható ama szoba és konyha ami céljainkra, mint a kóser vendéglő céljaira. Most, hogy a Sóstó bérlet a Tanács kezébe lett letéve, az volna tiszteletteljes kérésünk, hogy a kóser vendéglő eddigi helyiségeit is nekünk átengedni szíveskedjék julius augusztusra. Mi ezeket a szobákat felszereljük, meg egy óvónőt alkalmazunk és a szünidei gyermektelep áldásait kiterjesztjük azokra, akik még erre rászorulnak. Tiszteletteljes kérésünket jóakaratú figyelmébe ajániva, vagyunk készséges hivei a nyíregyházi Leányeaycsület. A Szeboicsvármegyei Tanító Egyesület Köre. Mi lesz hát? Olvassátok a tanügyi lapokat s megtaláljátok e kérdésre a feleletet. Egyre kevesebb helyet foglalnak el bennük a tanügyi cikkek, de annál többet az egyre hangosabb, türelmetlenebb, önérzetes állásfoglalások a fizetésrendezés ügyében. Elhallgatnak lassanként a nyugalomraintők, a békések, a várakozók, ehelyett általánossá vált a panasz, a keserűség, a türelmetlen kifakadás országszerte lapjainkban s olyan hasábok szólalnak meg önérzetes, bátor hangon, melyekről azt hittük eddig, hogy végleg a lealázó szolgai meghunyászkodás .számára vannak fenntartva. Igy van ez jól! Bújjanak el sötét odvaikba a tanítóság legfontosabb érdekeinek kerékkötői, kik eddig hitvány magánérdekből és aljas förtetes céljából „csak azért is" jó fiuk akartak lenni. Bújjanak el, mert már nagyon kevesen vannak és a tanítóság méltó felháborodása előbb utóbb lehetetlenne fogja tenni őket örökre, hogy céljuknak ép ellenkezője teljesedjék be rajtuk. Di forró testvéri szeretettel fogadjuk a megtérteket, kik eddig igaz meggyőződésből nem állottak a harcosok kazzé, mert ideálisan naiv hittel biztak a kormány és a magyar kultura vezéreinek kulturszeretetében. Biztak abban, hogy ezek belátják végre, mit kiván a nemzeti népnevelés érdeke; belátják, hogy csak az anyagi gondoktól ment tanítóság teljesítheti kellő módon kulturális és nemzeti hivatását. Csalódtak! És most már szívvel-lélekkel csatlakoztak hozzánk. Ezért nő a táborunk naprólnapra, hála érte elnyomóinknak. Kétszeres hála, mert az uj katonák a legértékesebbek közüi valók. Mi lesz hát ? Harc, még pedig az eddiginél erősebb és a végén győzelem! Igy lesz, mert most már végsőkig fokozódik nehéz nyomorúságunk, most már tényleg együtt van a „harminckétezer jaj" s ennek ereje győzedelmeskedik, mint a legyőzhetetlen orkán! A kormány pedig ismét hiteget. Zichy János gróf azzal áltatja magát, hogy fizetés rendezési javaslat általános megelégedést tog kelteni a tanítóság körében. Hát igen, már előre veti árnyékát a megelégedettség: egyre sűrűbb lesz a harcosok csoportja, mert az Ígérgetések értékét mar mindnyájan megtanultuk ismerni s mert a szép szavak mögött látjuk a tettet is. A kormány kitesz magáért ! Javaslata szerint mindsn tanítóra jutni fog 178 koron i fizetesjavitas, melyből, ha addig törvény lesz. 1913-ban kapunk 89 koronát, mert a többit elveszik nyugdíjba, a világ legdrágább nyűg dijára. Lesz hát egy évre 89 korona javítás? Nem lesz! Mert majd ezt, is elveszik adó címén, a lakbér és a mellékjövedelmek után. Hát nyugodjatok meg kedves tanitótestvéreim, legyetek bekések, várjatok türelemmel, mert ad a kormány, csak győzzetek visszafizetni. Hogy a javaslat még nem törvény? Hogy a törvényhozok majd talán tudni fogják kötelességüket? Csak hiszékeny bolondok ne legyetek. Láthatjátok, hogy a javaslatot hogyan kezelik a dúsgazdag heltaiak s a többi konclesők. Ezektől ti nem várhattok semmit. Akiknek fontosabb az Opera épületének külső figurája, meg a Nemzeti színház helyárainak megállapítása, mint a népnevelés munkájának és munkásainak sorsa, azok csak miniszteri kegyeket lesnek, csak a maguk javát keresik, reánk mi gondjuk ? Mi lesz hát ? Válaszul Gyura Vilmos sorsa int hivogatólag felénk. De nem ! nem! Mi már más időket élünk és más fából vagyunk faragva. A tanító ság végre megértette az idők szavát, nem vár más kezéből alamizsnát, maga veszi kezébe saját sorsának intézését. Nem is f.nyegetődzünk már, hanem bátran, nyíltan és lankadatlanul dolgozunk. Lassanként átjárják mindnyájunk szívét, agyát azok az eszmék, melyek eleven erőt adnak a tömegeknek s lehetővé teszik az uj világ megteremtését, melyben boldogabb, egymást megértőbb s a közös érdekek iránt fogékonyabb lesz az ember. Ebben a gondolatban, e gondolat hitében szinte jól esik a lekicsinylés, az elnyomatás, mindnyájunk kö'.ö-i nyomorúsága, mert mindez csak keményebbre kovácsolja a bennünket összekötő kapcsokat. Csak igy intézzétek sorsunkat továbl) is jó nagyuraink! még most jajgatunk, panaszkodunk, de nemsokára elhal a jajszó, megszűnik a panasz s rövid idő multán eljő a megváltás, a miénk és a milliókél Mi már hallani véljük az uj aleluját. Hát ti ... ? A legfinomabb francsía és amerikai Friedmann Sándornál, cipő újdonságok kaphatók NYÍREGYHÁZÁN. I^R