Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-08 / 50. szám

48-ik szám. JNyIryidék. 1912. december 1. 3 nyert a jnnius 7-én kibocsátott „Christifideles graecr' kezdetű pápai bulla. A nuncius dekrétumának érdekesebb pontjai ezek : Az újonnan alapi!olt egj házmegye apostoli adminisztrátorává Papp Antal munkácsi püspököt nevezik ki, aki november 17-töl kezdődően átveszi a hajdudorogi egyházmegye adminisztrációját és kormányzását és az uj egyházmegye papjai tartoznak őt törvényes elöljárójuknak tekinteni. Az uj vezetés nem kezdődik meg azonnal, mert három evig minden parochián az a liturgikus nyelv marad hasznalatban, mely eddig használatos volt, kivéve mindig a magyar nyelv használatát, melyet a liturgikus cselekményekben sohasem lesz szabad használni. E három év elteltével a liturgikus cselekményekben a klasszikus görög nyelv fog használtatni, melyet, — ha a papok nem ismernének — három ev alatt tartoznak megtanulni és a laikus híveket legalább a görög szöveg olvasására kell megtanitaniok. A nép nyelvének használata a liturgián kívüli ténykedésekben, miként azelőtt, ezentúl is megengedtetik, ugy különösen a magán imák elmondásakor, a szentbeszedekben és a nép tanításában. A szentbeszéd és tanítás azon a nyelven végzendő, melyet a hívek mindnyájan hasz nálnak és ha különféle nyelvű a lakosság, e nyelv ek mindegyikén kell prédikálni. Ezt a nuncius által kiadott dekrétumot nyomon követte Papp püspöknek első körlevele a hajdudorogi egyházmegye papjaihoz, mely a püspök beköszöntőjen kivül a következő irányleveleket, illetőleg utasításokat tartalmazza : 1. A kath. egyház isteni tanításának megőrzése. „Krisztus papjainak, — irja a püspök — nemcsak az a kötelességük, hogy a Ézent katholikus hitet megtartsák s e szerint éljenek, hanem arra is kötelezve vannak, hogy a gondjaikra bizott lelkeket az igaz hitre oktassák, ezek hitét megerősítsék, folyton ápolják és védelmezzék a hamis prófétáknak hitetlenségre és erkölcstelenségre csábitó vakmerő üzelmeivel szemben." 2. A skizmával és a tévtanok hirdetőivel szemben a buzgóságot, a tiszta életmódot és a hittudományok s egyéb hasznos tudományok kellő ismeretét sürgeti a püspök. „A mai kor társadalmára — úgymond — bátran alkalmazhatjuk szent Ágoston szavait, melyek szerint a tévelyek és kételkedések szülőoka a tudatlanság ; ma azért támadják oly erősen szentegyházunk dogmáit és intézményeit, azért van oly sok tévely és kételkedés, mert vallási dolgokNagy pillanat volt; és ez 1880-ban történt, akkor, midőn Stanley beutazta Afrikát és Noidensköld megtette a Vega-utat. Midőn elcsöndesült az Örökkévalóhoz küldött hálaének, a/ egyik német munkás fölemelkedett és egy írott pergamentot nyújtott át. A főmérnök, Favre Lajos emlékének szentelt díszokmány volt. Andrea ment keresztül elsőnek az alagúton s igy ő vitte Favre emlékét és nevét a kis munkásvasuton Airolóba. Szép nap volt és az éjszaka nem kevésbé szép. Airolóban azután bort ittak, olasz bort; és tűzijátékot gyújtottak. Majd beszédet tar tottak Favre Lajosról, Stauleyről és Nordensköldről; majd a Gotthárdról. a titokzatos hegyről, a mely évezredeken át válaszfalat képezett Németország és Itália között, észak és dél között. Igen válaszfal volt bizonyára, de némileg gyűjtőpont is. Mert a Szent Gotthárd épp oly becsületesen táplálta vizzel a német Rajnát, mint a francia Rhone-1, az Északi tengert épp ugy, mint a Földközit . . . — És az Adriai tengert, — vágott közbe egy tessini. — Kérlek, meg ne feledkezz a Ticinóról, valamint Itália legnagyobb folyójáról, a Póról. — Bravó ! Ugy van ! Éljen a Szent Gotthárd, a nagy Németország, a szabad Itália és az uj Franciaország! Szép éjszaka volt! Egy nagy nap után. * Másnap reggel Andrea ott várakozott a mérnöki iroda elölt. Olasz vadászruhában volt, tollal a kalapja mellett, vállán puska és hátizsák a hátán; fehér volt az arca és a keze. — Ugy, te már megelégelted az alagutat, — mondta a pénztáros. — Azt nem is lehet ban talán sohasem uralkodott nagyobb tájékozatlanság, mint napjainkban." 3. A tudományok elsajátítása mellett a lelkipásztori kötelességek pontos teljesítését kívánja papjaitól. 4. Inti papjait, hogy tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodjanak a pápához, mert a római pápával való közősség a katolikus igazság tana, amelytől eltérni a hit és üdvösség veszélye nélkül senkinek sem lehet. Hivatkozik a szent atyákra, akik szerint „ahol Péter, ott az egyház," ahol tehát szent Péter nincs, ott az egyház sincs. Figyelmezteti a papokat és a híveket, hogy ne hallgassanak azokra, akik a pápának ezt az uj egyházmegyét megalapító rendelkezése ellen lázítják a hivek egyrészét. (Főleg oláhlakta vidékeken.) 5. Annak bejelentése után, hogy az uj püspökség létesítésének egyik hatalmas tenyezője I. Ferenc József király és hogy a magyar kormány — a dtkrétum tanúsága szerint — az uj egyházmegye papságának anyagi helyzetéről és a papözvegyek és árvák ellátásáról épp ugy. sőt még jobban fog gondoskodni, mint a többi gör. kath. egyházmegyékben, királyhüségre és hazaszeretetre buzdítja papjait, mely utóbbi nemcsak honfiúi érzésben, hanem főleg a haza javára irányuló becsületes, lelkiismeretes é« önzetlen munkálkodásban nyilvánuljon. Érdekes a körlevél befejező része, melyben közli a püspök papjaival, hogy az uj egyházmegye kreálása nem irányul a nemzetiségek ellen, hogy a hitoktatás és prédikálás nyelve továbbra is olyan marad, amilyen eddig volt. A hol e tekintetben talán változtatásra volna szükség, ott a lelkészek önhatalmúlag nem járhatnak el, hanem a főpásztorhoz tartoznak fordulni. A pápai dekrétumnak a liturgikus nyelvre vonatkozó utasítására való hivatkozásnál raegigeri, hogy gondoskodni fog a liturgikus könyvveknek ó-görög nyelven leendő kinyomatásáról. A nemzetiségi (oláh) egyházmegyék befolyásának pedig egy csapással véget vet az a kategorikus intézkedés, mely szerint a pápa ugy határozott, hogy a hajdudorogi egyházmegye területén az 1912. evi november hó 17-től kezdve törvényesen üresedésbe jövő paróchiák elnyerése iránt csakis azok az áldozópapok folyamodhatnak, akik a „Christifideles graeci" kezdetű pápai bullában fölsorolt paróchiák valamelyikén működnek. Viszont a hajdudórogi egyházmegye papjai előbbi egyházmegyéik szolgálatába a jelzett naptól kezdve a pápa engedelye nélkül át nem léphetnek, tehát a saját egyházmegyéjük területén kivül eső lelkészi javadalmakat nincs joguk kérelmezni. rosz néven venni tőled, hiszen most már csak a kőmivesmunka van hátra. Tehát számoljunk le! A pénztáros felütött egy-egy nagy könyvet, nyugtát irt és leszámolt tiztzer lírát aranyban. Andrea rajzolta a kézjegyet, az aranyakat pedig becsomagolta a hátizsákba és elbúcsúzott. Ráült egy munkásvonatra és tiz perc múlva a leomlott válaszfalhoz érkezett. Tűz égett a hegy belsejében a sinek mellett, a munkások megeljenezték Andreát és sapkájukkal integettek felé. Nagyszerű volt! Tiz perc múlva már a célnál volt a német oldalon. Midőn meglátta a világosságot, megállította a vonatot és leszállt. Igy ment a zöld világosság felé és meglátta a falut ismét napsugárban és virulóan ; a a kis falu még szebb volt, fehérebb és tisztább, mint azelőtt. És a mint ment, a munkások mindenütt üdvözölték, mint az első emberüket. Egyenesen a kis ház felé irányozta lépteit; és egy diófa alatt, méhkasok mellett állott Gertrúd, csöndesen, bájos szelídséggel, mintha nyolc év óta állt volna ott reá várakozva, — Nos megjöttem, — mondotta — és ugy jöttem, a hegy belsején keresztül! Követsz-e engem az én országomba ? — Követlek, a hová te akarod. — Megvan még a gyűrű, itt van? — Itt van! — Hát induljunk azonnal! Nem, ne fordulj meg; semmit se hoz magaddal! És elindultak kéz a kézben! De nem az alagúton át mentek. — Föl a hegyre! — mondta Andrea és fölkapaszkodtak a régi ösvényre. — Sötétségen keresztül vezetett az utam hozzád; most napfényben akarok veled és érted élni! II törvényhatósági tisztviselők, lelkészek, tanitók fizetési utáni helyhatósági adókról. Minél közelebb jövünk ahhoz az időhöz, mikor az uj adótőrvények életbe lépnek, annál több kérdés merül fel a törvény egyes intézkedéseinek mikénti [értelmezése tárgyában. Egy ilyen fontos kérdést vetett fel most Nyíregyháza város adóügyi tanácsosa s kér arra utasítást az illetékes legfelsőbb hatóságtól. A kérdés ez: fizetnek e helyhatósági pótadót a törvényhatósági tisztviselők fizetésük s a lelkészek és tanitók javadalmaik után. Az adóügyi tanácsos előterjesztése a következő : Az 1913. évi január hó l-ével az állandó illetményt élvező tisztviselők által tízetett IV. oszt. ker. adó megszűnik, s e helyett az 1909. évi X. t.-c., a jövedelmi adó lép életbe. Ezen törvény 67. §-ában akként intézkedik, hogy az állandó illetménynyel biró tisztviselők és hivatalnokok jövedelmi adója és jövedelmi pótadója képezi a helyhatósági adó kivetésének alapját. Ugyancsak ezen törvény 68. §-ában az állami és a királyi kormány igazgatása alatt álló közalapítványi szolgálatban állókat mentesiti a jövedelem adón, s bet^gápolási pótadón kivül kivethető helyhatósági adóktól. A miniszter a 68. §-t következőképen indokolja: „Az állami lisztviselőknek eddig is törvényben biztosított községi pótadómentessegét a 68. §-ban foglalt kijelentéssel továbbra is fenn kívánom tartani, jól lehet a tőrvényhatóságok zöme azzal a kéréssel fordult az országgyűlés képviselőhazához, hogy a jelenleg fennálló tőrvenyes rendelkezések törvényhozási uton akként módosíttassanak, hogy az állami alkalmazottak a kincstártól húzott illetményeik után községi adókkal legyenek megróhatok. Tagadhatatlan, hogy nyomatékkal bír az elvi álláspont, mely szerint a község minden lakosa, tehát az ott lakó állami tisztviselő is, nemkülönben a községben bármily haszonhajtó foglalkozást űző idegen köteles legyen a helyi önkormányzat, terheihez hozzájárulni. Mégis az állami tisztviselőknek illetményeik után községi adókkal való megterheltetését — habár ez némely tekintetből jogosnak is mutatkozik — egész általánosságban és minden esetben, különösen a mi viszonyaink közt sem elvi, sem gyakorlati szempontokból nem helyeselhetném-" stb. Amennyiben az 1886. évi XXII. t.-c. 138. §-a az állam, törvényhatóság tisztviselőit, hivatalnokait, hivatalaik után járó fizetéseiktől, illetőleg nyugdijaiktól, valamint a lelkészeket és tanítókat javadalmaiktól a községi pótadó fizetésétől felmenti: az 1909. évi X. t.-c. azonban a községi tőrvény ezen intézkedését hatályon kivül nem helyezi, kérdést képez, miként értelmezendő az 1909. évi X. t.-c. 68. §-a, az állami tisztviselők kivételével a községi tőrvényben felsorolt többi közszolgálatban álló adóalanyra? Kérem, hogy a községi pótadók helyis kezelése ügyében a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztériumhoz, a magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága utján kérdést intézni méltóztassék. Kosárfonó-gyár Polgáron. A földmivelésügyi kormány már régen tárgyalásokat folytat az egri káptalannal, mint lehelne segíteni azon a földéhségen, mely a káptalani birtok határában elterülő Polgár község lakosai részéről minden pillanatban megnyilvánul, ahol a szegénység sokszor akkora, hogy télen valósággal éheznek az emberek. Ezek a bűnesetek is napról-napra növekednek s attól kellett tartani, hogy a nép vagy kivándorol, vagy erkölcsileg annyira lezüllik, hogy a társadalomra végleg elveszett. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter tehát mindent elkövetett, hogy ennek a kétségbeejtő nyomornak útját szegje és az emberek részére a betevő falatot biztosítsa. Kitartó odaadással működött közre, hogy az egri káptalant rábírja, engedjen át hatalmas birtokából pár száz holdat, ahol az állam a maga áldozatkészségével olyan intézményeket létesítene, melylyel a környék népe tisztes keresethez, kenyérhez tudna jutni. Buzgó munkáját siker ko-