Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-08 / 50. szám

10 53-ik szám. JSÍYÍíUriDÉK. 1912. december 19. olyan családi pótlékokat tartoznak adni tisztviselőik számára, mint aminőben az állami és vármegyei tisztviselők részesíttettek. Ez a családi pótlék a tisztviselők részére az 1913. év január 1-től jár. További nehézséget okoz az, hogy a kormány a városok fejlesztéséről szóló törvényről nem adott ki végrehajtási utasítást, pedig a törvény sok tekintetben közelebbi magyarázatra szorul. A legnagyobb bajt azonban az okozza, hogy a 8 millióból csak 4 millió osztatik szét a városok közt, a másik 4 millió a rendőrség "korszerű fejlesztésére" fog fordíttatni. — holott máris kiderült, hogy a rendőrség fejlesztésére nem lesz elegendő a 4 millió. A törvényben foglalt megoldással tehát sem a városok, sem a rendőrség dolga nem rendezhető. A városok kongresszusának állandó bizottsága e hó 9-én tartja ülését Budapesten Bárczy István székesfővárosi polgármester elnöklete alatt, melynek legfőbb tárgya a városok fejlesztéséről szóló törvény végrehajtásának akadályairól szóló tanácskozás lesz. Az állandó bízottsági ülésre Budapestre utazik Májerszky Béla kir. tanácsos polgármester is. Több érdeklődést! A napokban egy közlemény vonult meg szerényen a lapok hírrovatában. Szürke számsorok, rideg statisztikai adatok kit is érdekelnének most, amikor a hanyatló félhold és a diadalmasan előretörő balkani szlávok véres csatáiról, borzalmas tömeggyilkolásokról, vérlázító kegyetlenségekről érkező hirek izgatják a huszadik század emberének ernyedő idegzetét!? És mégis... Azok a szürke számsorok, azok a rideg statisztikai adatok, az a szerény hü közlemény, nekünk magyaroknak sokat jelentenek, nagyon sokat! Megtudjuk ebből a közleményből, hogy a legutolsó decennium alatt a magyarság számaránya 44 6%>ról 54'5% ra szaporodott! Megtudjuk ebből a közleményből, hogy a magyarság lélekszáma — szemben az 1880. évben összeszámlált 6,446.000-rel — 10,050-re emelkedett, ami 55 9 százalék szaporulatnak felel meg, mig ezzel szemben a nemzetiségiek lélekszáma csupán 17-8 százalékkal növekedett. És megtudjuk végül, hogy a magyarosodás magasztos munkájának legtöbb részesei a városok, a magyar államnak ezek az oly sokáig és jórészt még ma is mostoha gyermekei voltak és a magyarság zászlója mindenütt ott emelkedett a legmagasabbra és ott lengett a legdiadalmasabban, ahol a zászlótartók, a városok előretörekvő, kulturára vágyó és a kultúráért áldozni tudó lakosai vol'ak! Magyar kultura lelkes harcosai, ti diadalmas, előretörekvő, szegénységgel, gondokkal küzdő, magyar városok boldog büszkeséggel hajtom meg előttetek az elismerés zászlaját! Csodálattal tekintek rátok és fényes diadalotokra. nagyobb csodálattal, mint Kirchkilisse és Lüle-Burgas barbár hőseire! És boldogsággal, örömmel tölt el, hogy a ti győzedelmes, egy csepp vérbe, egy csepp könnybe nem kerülő, hóditó hadjáratoknak egyik tényezője az én szeretett szülővárosom! De — és ezt be kell vallanom — az én diadalt ünneplő örömömbe jó adag keserűség is vegyül! Nem látom biztosítottnak, hogy a magyarságnak, a magyar kulturának hóditó előnyomulása tovább fog tartani és kétségeskedem különösen azon, hogy vájjon az én városom ott marad-é továbbra is a győzelmesen előretörők között ? Az én lelkemben a győzelem ünnepén feltámadt emez aggodalomnak alapos és súlyos indoka van! Pusztuló-félben látom a köz java iránti érdeklődést, a közügyek igaz szeretetéi, a köz érdekének önzetlen szolgálatára való készszégét! E nélkül pedig nincs haladás, nincs előbbre-jutás, csak pusztulás, csak visszafejlődés! Számtalan érvet tudnék ennek a tételnek az igazolásául felhozni, de elegendőnek tartom, hogy csupán egy példára mutassak reá: a szerencsétlen Törökország példájára, Törökországéra, mely hihetetlenül korrupt, önző, csupán önös érdekeit tekintő társadalmának bűne miatt összetörve, megalázva kénytelen visszavonulni az egészséges kőzszellemben növekedett balkáni szlávok elől! Egyes — hála Istennek még szórványos — jelekből kénytelen vagyok megállapítani, hogy az egészséges közszellem nálunk is hanyatlóban van! A közügyek napról-napra kevesebb embert érdekelnek, tettre napról-napra kevesebb embert lelkesítenek... És ez nemcsak az országos, az általános nemzeti érdekek több hivatottságot, több arravalóságot, nagyobb áldozatkészséget igénylő szolgálatánál van igy, hanem fellelhetők ennek a nyomai a mi szűkebb társadalmunkban: a mi városunkban, a mi speciális érdekeink szolgálatánál is! A mi városunk hatalmas fejlődésének, erős előretörésének, óriási jelentőségű feladatai megoldásának homályában hányszor, de hányszor tapasztaljuk, hogy a legnagyobb jelentősegü kérdések a városi képviselőtestületben a sivár részvétlenség legkiáltóbb tanújele: üres padsorok előtt tárgyaltatnak?! Hányan, de hányan vannak a város bizalmának letéteményesei közül, akik a személyükben összpontosult bizalom megszolgálása fejében, ellenértékében még csak annyit sem tartanak kötelességüknek, hogy a város ügyei iránt érdeklődjenek és ebbeli érdeklődésüket a képviseleti közgyűléseken való megjelenésükkel dokumentálják! Ha pedig a városi képviselők közölt is sokan akadnak, akiknek lelkében ennyire kevéssé él a köznek a szeretete, — ugyebár kézenfekvő a következtetés — mennyire halványulhatott ez az érzés a város egyéb polgáraiban ?! Nagy célokat elérni, nagy feladatokat megoldani csak igazán lelkesedni, önös célokat háttérbp szorítani, önző érdekeket önmagukban legyőzni tudó embereknek adatott meg! A mi hatalmasan fejlődő, szeretett városunk is ugy juthat előre nemcsak, hanem már elért pozícióját is ugy tarthatja meg csupán, ha minden polgára át lesz hatva a köz szeretetének, a köz érdekében való áldozni tudásnak szellemétől ! E nélkül a közszellem nélkül a városra elkerülhetetlenül a decadencia, a pusztulás, a vissza fejlődés szomorú korszaka vár!! Uraim, városi kepviselők és városi polgárok, több érdeklődést és több szeretetet tehát a közügyek, a város ügyei iránt! ! —r. k hejdüdorogi uj püspökség. Az uj görög-katholikus püspökség, illetőleg egyházmegye kormányzásával a pápai szék a magyar kormánynyal egyetértően Papp Antal munkácsi gör. kath. püspököt bizta meg, aki nek e minőségében kötelességévé tétetett az uj egyházmegye megszervezése. Ha e munkával Papp Antal munkácsi püspök és a hajdudorogi egyházmegye apostoli adminisztrátora 2—3 év alatt elkészül, csak akkor fogják az uj püspököt kinevezni. Ez intézkedéssel kapcsolatban november 17-iki kelettel a bécsi apostoli nuncius dekrétumot küldött az uj egyházmegye összes papjaihoz, mely dekrétummal kánoni végrehajtást és félrebeszéltek; lázmentes perceikben csak mindig egyet kérdeztek: — Gondoljátok, hogy találkozunk? Bizony soha sem kívánták a tessiniek és az úriak annyira a találkozást, mint most a hegy belsejében. Tudták, hogy ha most találkoznak, vége szakad az ezeréves ellenségeskedésnek és kibékülve borulnak egymás karjaiba. Andrea ismét egészséges lett és munkába állott. Részt vett a sztrájkban, 1875 ben, dobott is néhány követ, elfogták, de csakhamar kiszabadult. 1877-ben leégett Ariolo, a szülőfaluja. — Most már elégettem a hajómat a hátam mögül, most már csak előre mehetek — mondotta. 1879 julius 19-ike a gyásznapja lett. Az egé6z alagút főmérnöke bement mérni és számolni a hegybe; és amint ott állott egyszerre szélütés érte és meghalt! Épp az ut közepén! Mintegy fáraónak, a világ legnagyobb kőpiramisa lett a sírja; és a nevét — F*avre — oda vésték be. Ezalatt multak az évek. Andrea pénzt, tapasztalatot és erőt gyűjtött. Göschenent azonban soha föl nem kereste; egyszer azonban mégis elment a ,szent erdőbe" és megnézte a pusztulást, a hogyan ő nevezte. Gertrudot sem látta azóta, sem pedig nem irt neki; de nem is volt rá szükség, hiszen gondolatban mindig vele volt és tudta, hogy az is jó szívvel van iránta. Hét év múlva meghalt a biró nagy szegénységben. — Milv szerencse, hogy szegény volt! — gondolta Andrea; azonban nem mindegyik vő gondolkozott ilyen formán. A nyolcadik évben valami csudálatos dolog történt. Andrea mint első munkás dolgozott az olasz alagútban és ütötte a fúrót. A levegő kevés és fojtó volt, ugy hogy fülzugást kapott. Egyszer csak halk kopácsolást halott, mint mikor a szu serceg, amit. halálórának is neveznek. — Tán az utolsó órám jött el ? — gondolta fenhangon. — Az utolsó órád! — suttogta valami belül vagy talán rajta kivül. Nagyon megijedt. A, következő napon ismét hallotta a kopácsolást, de tisztábban, s azt gondolta, hogy az órája perceg, a mit magávai hord. Másnap azonban ünnep volt, nem hallott semmit; és igy azt képzelte, hogy csak fülzúgás volt az egész ; félelem fogta el és misére ment; és itt csöndesen ^gondolkodva panaszkodott az élet múlandóságán. Hiányzott belőle a reménység, a remény, hogy megéri a nagy napot, a remény, hogy elnyeri a jutalmat, mely annak volt igérve, aki először fúrja át a falat, a remény, hogy megkapja Gertrudot. Hétfőn ismét ott állott legelsőnek a fúrójával, de bátortalanul; azt bitté, hogy sohasem fognak a németekkel a hegyben találkozni. Csak egyre furt és fúrt, de nem nagy buzgalommal, mint a hogy a szive is lassabban vert a betekség után. Egyszerre egy dörrenést REICH ARNOLD és rögtön rá erős zuhanást hallott^ de nem a hegyben, hanem a másik oldalon. Most végre tudta, hogy találkoztak. Eiőször térdre hullott és ugy adott hálát Istennek; azután fölemelkedett és megkezdte a kopácsolást. Kopácsolt ebédig, uzsonnáig, minden pihenés és vacsora nélkül. Majd balkézzel dolgozott, mert a jobbja ellankadt. E közben eszébe jutott a főmérnök, aki a cél előtt esett el; és elénekelte a három forró kemencébe dobott férfiú énekét, mert a levegő épp oly égető meleg volt körülötte, a fejére pedig folyton viz csöpögött, mig lábai iszapban állottak. Midőn az óra hetet ütött 1880 február 28-án, egyszerre csak előre bukott, mikor fúrója keresztül hatolt a sziklafalon. Hatalmas hurrá-kiáltás a másik oldalról ébresztette föl; és most megértette, hogy találkoztak, hogy ez volt az utolsó keserves órája és hogy most tízezer lírának lett a birtokosa. Ekkor, a Mindenhatóhoz intézett ima után, oda tartotta száját a nyíláshoz és azt suttogta, hogy senki sem hallotta: Gertrúd! És azután hangosan kiáltott át kilenczszeres hurrát a németekhez. Tizenegy órakor éjjel hatalmas vigyázz!kiáltás hangzott el az olasz oldalon és mintha ágyúból lőttek volna, olyan zuhanással hullott le a válaszfal. A németek és az olaszok egymás karjaiba omlottak és ugy sirtak, az olaszok megcsókolták egymást és mindannyian térdre borulva énekelték el a Te deum laudamust. EuáesoByi ajándékul ékszer. óra,ezüstnemüek és brilliáns áruk legnagyobb választékban csakis pazar berendezésű uj ékszerüzietében található,Nyíregyháza, Rákócziutca 1. szám, Takarék-palota.