Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-12-08 / 50. szám

nyíregyháza, 1912. XXXIII. évfolyam, 50. szára. vasárnap, december 8. Megjelenik szerdán és szombaton este. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 kor., Fél évre 5 kor., Kegyed évre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-TÉR 10. SZÁM. Telefon >záms 139. Késiritlolrit nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Olvasóinkhoz. A JSÍYÍRVIDÉK. harmincharmadik évfolyamát ez idén betöltve, büszkén vallhatja, hogy hivatásának: a köz érdektelen szolgálatának mindég hűségesen tett eleget. Most egy lépést tesz előre. December 5-től kétszer jelenik meg hetenként szombaton és szerdán este. A haladó kor követelményeinek kifolyása ez a lépés és hiszszük, hogy általános helyesléssel fog találkozni. Az előfizetési díjat mindössze fa pósta-bélyeg és kihordási díjtöbbletnek megfelelő) évi 2 koronával emeltük 1913. január 1-től kezdödőleg. Ez évi decemberben díjtalanul adjuk a szerdai számot ugy régi, mint most jelentkező előfizetőinknek. Kérjük a jövőben is munkatársaink, előfizetőink és hirdetőink szíves támogatását A JNStmBÉK. szerkesztősége és kiadóhivatala. A városok bajai. Tudvalevőleg hosszas küzdelmek után a kormány végre arra határozta el magát, hogy a városok az általuk teljesített állami feladatokért állami segélyben részesittessenek. A segélyezésre szükséges öszszeget annak idején 8 millióban számították ki. Kilátásba is helyezték, hogy a 8 milliót évenkint fokozódó részletekben a városok között szétosztják. Közben ujabb és ujabb eszmék merültek fel a városok megsegítése körül. Igy felmerült az a sokat hangoztatott eszme, hogy a rendőrségeket államosítják s ekként megszabadítják a városokat a rendőrség fentartásával járó kiadásoktól, miáltal abba a helyzetbe kerülnek, hogy a rendőrség által lekötött jövedelmeiket egyéb céljaikra fordíthatják. A rendőrség államosítása mellett amúgy is számtalan érv szólván, ez a megoldás igen tetszetősnek és célszerűnek látszott. Lassanként azonban oda redukálódott ez az eszme, hogy a rendőrséget korszerűen fejlesztik s ennek lehetővé tétele céljából a városok részére a megígért 8 milliónak egyik felét találták legalkalmasabbnak. Igy történt, hogy a városok fejlesztéséről szóló, ez év nyarán életbelépett törvény már csak 4 milliónak a szétosztása iránt intézkedett, a másik 4 milliót a rendőrség „korszerű fejlesztése" céljaira tartván fenn. E miatt a városok elestek a 8 millióból remélt segély felétől. Ennek viszont első következménye az lett, hogy a 4 millióból az egyes városoknak jutott öszszegek arra is kevésnek bizonyultak, amire a törvény elsősorban azokat rendelte, tudniillik a tisztviselők javadalmazásának rendezésére. Nyíregyházán ma még nem vert a törvény akkora hullámokat, mint. igen sok városban, minek az a magyarázata, hogy Nyíregyháza a törvény életbelépése előtt nemrégiben rendezte a tisztviselők javadalmazását, még pedig ugy, hogy a törvény következtében aránylag kisebb rendezés szüksége merül fel. A legtöbb városban azonban nem igy történt és a városok legtöbbje abban a helyzetben van, hogy a nekik jutó államsegélyből nem telik ki az az összeg, ami a tisztviselők javadalmazásának a törvényszerinti rendezésére szükség volna s a községi pótadóval elterhelt városi lakosság nem akar hallani sem a pótadó ujabb emeléséről. Kivált mert az a tisztviselők érdekében történnék. Akadtak már is városok, melyek kimondották, hogy a törvényt nem hajtják végre, illetve annak végrehajtását felfüggesztetik mindaddig, mig az államsegélyt megfelelő összegben meg nem kapják. Nyíregyházán a családi pótlékok kérdése fog nehézséget okozni. A törvény ugyanis elrendeli, hogy a városok ugyatiA Szent Gotthárd mondája/) — Hisz ez az ördög volt! — szólt az ezredes. — Nem, egy olasz volt! — jegyezte meg a postamester. — Minthogy már késő este van, mondta a bíró, elmondok néktek egy fontos politikai titkol, ami csak reggel lesz benne az újságban ! — Halljuk, halljuk! — Hát azt táviratozták, hogy a franciák császárját elfogták Sedannál, az olasz csapatok kiűzték a franciákat

tRómából és Victor Emánuel ebben a pillanatban vonul a főváros ellen. — Ez már nagy újság! Igy hát vége a németek római sétáinak! — Ezt már bizonynyal tudhatta Andrea, azért volt olyan hetyke. — Talán még többet is tudhatott! — szólt a biró ! — Mit ? Mit ? — Majd meglátjuk ! Majd meglátjuk ! És csakugyan meglátták. Egy napon idegen urak jöttek a faluba és szerszámaikkal vizsgálták a hegyet; és ugy tetszett, mintha Barbarossa gyűrűjét keresték *) Svédből fordította Leffler Béla főgimnáziumi tanár. Megjelent a Magyar Könyvtár 67tí. számú füzetében: Strindberg: A Szent-Gotthárd mondája és egyéb elbeszélések eimmel. volna, mert mindig arrafelé irányították a távcsövet. Azután méregettek az iránytűt, mintha nem tudnák, merre van észak és dél. Majd nagy ebéd volt az Arany Lóban és a biró is velük volt. A csemegénél milliókról meg milliókról folyt a szó. Egyszerre aztán lebontották az Arany Lovat; majd a templomot is elhordták és darabonként állították ismét egybe; majd a fél falut planirozták; kaszárnyákat építettek; a pataknak más medret ástak és a malomkerekeket elvitték, a gyárat becsukták és a marhákat eladták. Majd háromezer munkás jött, kik mind olaszul beszéltek. Ekkor elhallgattak a szép dalok az ősi Svájcról és a tavasz örömeiről. Ehelyett éjjel és nappal csak kopácsolás hallatszott ; és ahol egykor Barbarossa gyűrűje függött, oda illesztettek egy hegy fúrót; és megkezdődtek a robbantások, mert alagutat fúrtak a hegybe. Ez időben már nem okozott semmi nehézséget lyukat fúrni a sziklába ; itt azonban két lyukat akartak fúrni, mindegyik oldalról egyet ; és a kettőnek találkozni kell; és ezt nem igen hitték, mert másfél mérföldet kellett átfúrni. Másfél mérföldet! — Mi lesz, ha nem találkoznak! Ujbó kell kezdeni az egészet! A főmérnök azonban azt mondta: Kell, hogy találkozzanak. És Andrea az olasz oldalon hitt a főmérnöknek ; hiszen ő maga is a legjobb célzó volt, a mint tudjuk. Így hát belépett a munkáscsapatba és az első lett. Igazán Andreának való munka volt. A napfényt, a zöld mezőket és a fehér Alpokot nem látta többé; de ugy tetszett neki, mintha önmagának vágna utat Gertrudhoz, egy utat a hegy gyomrán keresztül, a mint egy fenhéjázó pillanatban megígérte, hogy ugy fog eljönni hozzá. Nyolc évig volt a sötétségben és dolgozott mint egy barom. Többnyire meztelenül, mert olt bent harminc fok meleg volt. Egyszer egy forrásra akadtak és ekkor a vizben dolgoztak; máskor agyagrélegre bukkantak és ekkor iszapban álltak. Legtöbbször nem volt elegendő levegő és a társai mind elhullottak; de jöttek ujak. Végre Andrea is ellankadt és a kórházba vitték. Ott azután mindig azt gondolta, hogy a két alagút sohasem fog találkozni! És ez emésztette a legjobban. Sohasem találkoznak ! Néhány Uri-beli is volt vele egy teremben Karácsonyi occasió vásár megkezdődött Kerekes Pál áruházában Nyíregyháza. Uridivat, kalap ét fehérnemfi különlegességek. Telefon 147. Occasió árak!!