Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-11-03 / 44. szám

KyíregyMza, 1912. XXXIII. évfolyam, 44. szám. vasárnap, DOYember 3. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. < SíaMii feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fiHér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TBR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilí-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó • fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Jelentés a SzaMcsyármegyeí Bessenyei-Kör szabad iícenmánat 1911-12. éyi möMóéséról A szabad oktatásnak, a közművelődés egyik leghatalmasabb tényezőjének, hazánkban még alig van története. Vállalkoztak ugyan a múltban is egyesek épp úgy, mint egyesületek arra, hogy a társadalomnak ez irányban jelentkező igényeit kielégiteni igyekezzenek; de ez a kísérletezés annyira szórványos és e mellett annyira szerteágazó irányú volt, hogy az egységes cél hiánya s az eszközök bizonytalansága miatt figyelemre méltó eredményt nemcsak elérni, hanem még remélni sem lehetett. A műveltebb nemzetek példájának egyre erősbödő hatását kellett befogadnunk, hogy a szabad oktatás országos szervezésére gondoljunk; nem azért, mintha ebben volna a sikernek egyetlen biztositéka, hanem azért, mert e nélkül talpra állani és haladni képtelenek vagyunk. Az országos szervezés feladata azonban inkább csak az irányításra s ezzel a nemzeti érdek megóvására szorítkozik; a nagy szervezet tág kereteit megfelelő tartalommal betölteni s ezzel a közművelődést előbbre vinni a mi kötelességünk. Mennél változatosabb az egyes szervek munkaköre, mennél nagyobb az erők munkabírása s mennél elevenebb valamennyinek összemüködése, annál inkább magában hordja mind az életrevalóság föltételeit s annál sikeresebben szolgálgálhatja a nemzeti kultura szent ügyét. Ily egészséges, erős és hasznos szerv óhajtana lenni a mi szabad líceumunk is a hasonló jellegű intézmények nagy sokaságában. Izzó lelkesedéssel, tervszerű munkával és széleskörű anyaggyűjtéssel próbáljuk megközelíteni a nagy célt, melyet eddig alig láttunk s így magunk elé nem is tűzhettünk. Első évi előadásaink tárgyául az embert választottuk a maga testi és lelki tulajdonságaival, úgy egészséges, mint kóros állapotban; e mellett ismertettük ugyancsak az embert a családban, a társadalomban és az államban. A most szóban levő második évben munkásságunk irányító szempontja egyfelől az emberi művelődés fejlődésének bemutatása, másfelől a földrajzi és természettudományi ismeretek terjesztése volt. Természetes azonban, hogy e nagy rftucrkakörnek egyelőre csak alapvető eszméit igyekeztünk megvilágítani, részben későbbre hagyván, részben a hallgatók magánmunkásságára bizván a részletekbe való elmélyedést. Megtartott előadásaink a következők voltak: Dr. Radó Endre főgimn. tanár: Földünk alakulása (két előadás); Dr. Jósa András vármegyei ny. főorvos : A szabolcsvármegyei muzeumról. Dr. Spányi Géza orvos: A darwinizmusról ; Porubszky Pál főgimn. tanár: A világtörténelem vezető eszméi; Zimmermann Rezső főgimn. tanár: A honfoglaló magyarok műveltsége; Dr. Vietórisz József főgimn. tanár: A görögök művészete; Dr. Leffler Béla főgimn. tanár: A renaissance-kori festőművészet; Dr. Cholnoky Jenő egyet, tanár: Tripolisz ; Moravszky Ferenc főgimn. tanár: A mai Görögország; Dr. Radó Endre főgimn. tanár: Magyarország földrajza; Dr. Lendl Adolf székesfővárosi állatkerti igazgató: Az állatok szine, továbbá : Külföldi és budapesti állatkertek (két előadás) ; Szomjas Gusztáv földbirtokos: A mezőgazdaságról ; Szalay Sándor főgimn. tanár: Az elektromosság köréből; Sítankay F. Béla fémipariskolai igazgató : A vasgyártás; Masznyik Béla fémipariskolai tanár: A levegő meghódítása. Hogy e betöltött programm iránt, melyet részben az iparos és gazda-közönség óhajtásának megfelelőleg bővítettünk ki a jelzett szakszerű előadásokkal, mennyire érdeklődött a közönség, abból ítélhető meg, hogy látogatóink átlagos száma 150-en felül volt; egyes MARI ANNE. Irta: Biró Lajos. k szoba tele volt kofferekkel és skatulyákkal. Marianne kinyitott egy skatulyát, kivette belőle a pirosvirágos kerti kalapját, egy pillantást vfitett a tükörbe és megállapította, hogy »z a kalapja ál) neki a legjobban, belemosolygott a tükörbe és szótlanul indult kifelé. — Marianne, — szólalt meg az anyja kétségbeesve — hová mégy ? Magtm pakoljak ? — Igen, mama, — felelte Marianne — pakolj magad. Az an\ja kiegymesedett és elszörnyedten nézett rá. Maiíarne biccenteit a fejével és indult kifelé. Az anyja panaszosan mondta: Bizonyosan megint . . . Marianne félbeszakította: — Igen, mama, megint a terraszra megyek, megint mister Williams-szel fogok beszelgetni, mígint n<m lehet a teszélgetes végét kivárni . c . és te igazán hálás lehetnél a leányodnak, hogy igy fáradozik az erdtkedben. — Az én érdekemben? — Igen, hogy minél előbb megszabadulj tőlem. Az anyja megint elszörnyedve akart felelni, azutén meggordolta a dolgot és intő hangon mondta: — Marianne, vigyázz! Megjárod. Hátba ez a Williams kalandor és csak pénzt akar? Marianne rejtelmesen mosolygott. Az anyját idegessé tette ez a mosolygás. — Csak nevess, — mondta haragosan — azt hiszed, mindig, le vafy az okosabb. Majd meglátod még! Ez az ember kalan-dor! . . . . Ha glasgowi gyáros volna, nem ülhetne itt Velencében harmadik hónapja. Te pedig egy ostoba liba vagy, tudod, hogy beugrasz neki. Ka-lan-dor! Érted? — Édes mamám, — felelte Marianne halkan, nyugodtan és felsőbbségesen — hát azt hiszed, hogy ez nekem sohasem jutott eszembe ? — Annál rosszabb! — Édes mamám, ez nekem már az első héten eszembe jutott és én rögtön irtam Viktornak Pestre és rögtön Írattam vele egy nemzetközi hitelludósitó irodának. — Mi-i-i? — Felvilágosítást kérettem mister Jostph Róbert Williams glasgowi gyárosról. Megnyugtathatlak:, a legkitűnőbb információkat kaptam. Elsőrangú referenciák ! Az anyja álmélkodva nézett rá, ő csókot dobott az anyjának és mosolyogva kiment a szobából. Lement a terraszra. Williams már várta. Elébe ment, megszorította a kezet, azután mind a ketten leültek a terrasz sarkába, a kis sátor alá. Előttük tágan, kéken, hullámosan

4 őszi napfényben ragyogva terült el a tenger. Hallgattak. Néztek ki a tengerre. — Este utaznak? — kérdezte azután Williams. — Igen, este utazunk — felelte Marianne. Odafordult Williamshez, csendesen ráemelte a szelíd és őszinte tekintetét, azután elfordult es ismét kinézett a tengerre. — Milyen szép napok voltak ezek — szólt halkan Williams. — Csodaszépek — mondta melegen és halkan Marianne. Állandóan kinézett a tengerre. — Most elválunk egymástól — szólt Williams. Marianne összeszorított ajakkal szótlanul bólintott. — Miután ugy összebarátkoztunk. Marianne feléje fordult és barátságos, bizalmas, helybenhagyó mosolylyal intett igent. Azután ismét komoly lett az arca és komolyan, elgondolkozva, mélázó szemmel a messzeségbe bámulva nézett ki a tengerre. Williams nem szólt többet. A leányt nézte egy ideig, azután ő is a tenger felé fordult és habozva, töprengve, összeráncolt homlokkal nézett maga elé. A leány egyszer-kétszer óvatosan rápillantott; Williams láthatóan küzdött I

elmenet! és téli kabátokat valódi angol szövetekből készit J Divatcikkekben folyton Táltozatos újdonságok! Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Telefon 197.