Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)
1912-09-29 / 39. szám
2 37-ik szám. J Sf YÍ Ri ri BÉ E 1912. szeptember 15. Az apagyi református templomszentelés. Szeptember hó 22-én folytonos esőben, de lelki melegségben folyt le az apagyi református egyház örömünnepe, megújított temlomának felszentelése. Régen készültek már erre a magaszlos ünnepre az apagyi ref. egyház lelkes elöljárói és hívei, miután mindeneket megújítva, teljes szépségében láthatták s az igazi kalvinista öntudat érzetével szemlélhették fáradságos, de buzgó és áldozatkész munkájoknak magasztos gyümölcseit, a teljesen uj iskolákat, a megújított lelkész és tanítói lakot és páratlan szépségű templomukat. Évtizedek munkájának is példaszerű volna az az alkotás, amit az apagyi hívek pár év alatt végeztek s talán ennek az érzete tette az ő ünnepélyüket olyan bensőségteljessé. Reggel 8 órakor érkezett meg a tiszántúli ref. egyházkerület fáradhatatlan püspöke, főtiszteletű és méltóságos dr. Baltazár Dezső ur, hogy részt vegyen hívei örömében s apostoli buzgóságával és lelkesedésével az élő ker. hitet erősítse leikeikben. Az állomásnál a közigazgatási járás nevében Szunyoghy Ferenc főszolgabíró ur, a templom előtt pedig az egyház buzgó főgondnoka üdvözölte szeretett főpásztoruokat. A templom megnyitása és megszemlélése után a lelkészlakon vártuk az istentisztelet kezdetét. A nagy és díszes templomot teljesen betöltő hivek arcáról csak ugy sugárzott az áhitat melege, midőn hallgatták a püspök ur magasztos felszentelő imáját. Bizony a sok cifra ceremóniánál sokkal fenségesebb, szivhezszólóbb és felemelőbb az a hálaadó és megáldó ima, amelyet mindenki ért és érez egyaránt. A mélységes gondolatoknak és előadásnak nagymestere, Andrássy Kálmán buji lelkész ur tartotta ezután az alkalmi praedicátiót, gyönyörködtetve hallgatóit remek beszédével s tanítva ama nagy igazságra, hogy csak a Krisztustól kell nekünk tanulnunk, mert ő az, aki az alvó, haldokló lelkeket is életre kelti. Urvacsorai beszédet Korocz József főjegyző tartott, Bokros Eiek rohodi lelkész pedig keresztelt. A templomszentelés méltó befejezője volt a nagy tiszteletű Görömbey Péter esperes ur záró beszéde, aki költői és történeti vonatkozásokban mutatta fel az egyházak, közelebbről az apagyi egyház haladását, megújhodását s ihletett szavakkal kérte reá s az e;»ész anyaszentegyházra Isten áldó és megszentelő kegyelmét. Templom nyitás után a vendégek a lelkészlakra vonultak, hol a főtiszt, püspök urat Szabó Aladár helybeli lelkész fogadta és üdvözölte. Küldöttségek fogadása után a háziasszony fáradhatatlan gondosságát dicsérő közebéd volt, amelyen a püspök ur, a 2 esperes ur, (középés felsőszabolcsi) Péchv Béla ur, az egyházmegyei fő- és aljegyző s a helybeli lelkész mondottak remek beszédeket. Délután pedig a templomban tartott orgonahangverseny nyújtott a megjelenteknek feledhetetlen élvezetet. Ennek fénypontja volt a Kozma Zsigmond biharnagybajomi lelkész ur által előadott s az énekvezérek által kísért melodráma. Ugy az előadó művészi, temparementumos előadása, mint a kísérők gyönyörű éneke és zenéje lebilincselte az egész hallgatósigot. Nagy András debreceni, a dévaványai, kunhegyesi és sárrétudvari énekvezér urak töltötték be a programm többi pontjait. Különösen napy volt itt az Erdélyi Imre bátyánk öröme, midőn a saját darabját hallotta Nagy András úrtól előadni, mert a remek darabhoz egészen méltó volt az előadás. A hangverseny után főtiszteletü püspök ur elbúcsúzott az esteli mulatságra még ott maradt társaságtól, egy teljesen újra épült, virágzó s élő hiitel dicsekedhető egyház minden tagjának s a' megjelent vidékieknek igaz ragaszkodását s hódoló tiszteletét vivén magával. l'ataky Lítsiló, nyirgyulaji lelkész. A faluért. A falu már többé nem nyugodt, csendes és boldog. Fölverte azt a modern bűnök nagy hatalma. S ma nincs, aki vagy ami elébe állva, feltartóztathatná. Ugy gondolom, a tizenkettedik óra adja a vészkiáltást. Mentsétek, ami még megmenthető. De rendre veszem a dolgot és megjelölöm mindjárt azt az intézkedést, melynek véleményem szerint a falu legnagyobb hasznát venné. Első helyen említem a korcsmai zárlatot, vagy is azt az intézkedést, hogy faluhelyen az ivóhelyiségek szombat estétől hétfőn reggelig zárva legyenek. Erről már sokat irtak. Statisztika, tapasztalat egyezőleg igazolják, hogy az alkohol anyagi és erkölcsi romlásba taszítja a népet. Nem munkaszünet, nem Urnák napja a vasárnap, hanem a dorbézolás, az éktelen lárma, az istentelen verekedések és gyilkosságoké. Ott vagyunk, hogy a vagyon- és életbiztonság veszélyben forog. A községi- és vármegyei vonatkozó intézkedéseknek fittyet hánynak a korcsmárosok. Törvényhozásilag kellene intézkedni. Ez a legsürgősebb népjóléti intézkedés, az alkohol használatának minél kevesebb mennyiségre való redukálása a nép megmentés síné qua nonja. Az élet legjobb korában álló férfiak és nők nagyrészt megjárták Amerikát. Roncsolt testben degenerált lélek jött vissza. A serdülő gyermek és ifjúság Budapesten és más városokon, gyárakban és vasutakon, megszokva a könnyű életet, a 6—8 órás munkát s ha hazajön, már nem leli honját a hazában. Itthon egy éves cselédet kapni nehezen vagy éppen nem lehet, itthon folytonos a munka s mellette sem oly cifrán, sem oly pompásm élni nem lehet. A második intézkedés, hogy a jó falusi élet visszatérjen : az ifjúság ívelése, felügyelet afatt tartása. E végből kívánatos lenne törvényhozásilag kimondani, hogy az iskolai évek teljes bevégzése, tehát 15 éves kora előtt sem fiu, sem leány, nagyobb városokban, gyá rakban, vasutakon nem alkalmazható, ilyenek csak tisztességes csaladhoz, a felfogadó felelőssege mellett adhatók. Itthon pedig nem ifjúsági egyletben, hanem a törvény oltalma s egy erre kinevezett polgármester, biró vagy más törvényadta jognál fogva, ellenőrizhesse, büntetésre vagy javító intézetbe felajánlhassa. Szóval egy olyan testület kezébe kellene az ifjúság ellenőrzését, felügyeletét letenni, amely a fiút kiházasodásáig, a leányt férjhez meneteléig a szolid jó magaviselet és erkölcs utain lehetőségig megtarthatná. Nem volna szabad megengedni a téli fonókákat leányok, legények vegyes társaságában, felügyelet nélkül az éjszaka késő idejéig, nem volna szabad táncmulatságot engedélyezni este éjfélig vagy reggelig felügyelet nélkül, nem volna szabad egyetlen ifjúnak sem megengedni, hogy a korcsma küszöbét átlépje, mert ma már játszani, táncolni, mulatni sem tud alkohol nélkül. Ma az oly tánc, hol részegség miatt verekedések, bicskázások elő ne forduljanak, nagyon ritka. A megkérgesedett vagy megcsontosodott lelkeken már nem segíthetünk, alapozzuk meg a jövőt az ifjúság vallás-erkölcsös, józan, munkáséletre szoktatásában, Ezt már az iskola, az egyház, a társadalom se végezheti, a jövő érdeke külön intézkedést vár. hazánk, nemzetünk sorsa, annak epitáfiuma: Milyen utódok s/.ámára ha gyjuk hátra a reánk nézve elmúló világot. Az egész világ a demokratikus irányt követi, ennek alapjaira helyezkedik. Nekem ugy tetszik, hogy a jó falusiak ebben igen demokratikusok. Nincs tekintély. Én nem tartom a születési, az öröklött jogokat. Ma annak van nemes levele, kit a munka nemesit. De még is megdöbbenve nézem, hogy az első gazda a legszegényebbel, konvenciók, és 10 perc múlva a naivságig ártatlan szép Rigó kisasszony szerelmesen hajtotta fejét a gavallér mellére. És mikor a finom, előkelő modorú szép udvarló gyengéden rácsapott csőrével Rigó gyönyörű bóbitájára, ami a rigók szótárában az emésztő, forró szerelemre való felhívást jelenti, a bohó kis madárka megszédül a gyönyörűségtől és felvijjog örömében :nt a szerelmes leány, ha az imádott férfi egcsókolja az alabástrom fehér szép nyakát. lám milyen a végzet! A tervbe vett idyllt m engedte megvalósulni a sors. Hogy honnét, m tudom, váratlanul egy szép nőstény rigó épült le hirtelen ugyanarra a galyra egy hívatlan harmadiknak, és egy oly erős ütést mért Rigó kisasszony fejére, hogy elterült a füvön, a fa alatt. Ahá ! Most már értem ! A kelletlen vendég valószínűleg élete párja a szép gavallérnak. A madarak legnagyobb része nemcsak hogy egyszerűségben él, de nagyon erkölcsös is. Például ilyen a fecske is, a galamb is, a rigó is. Társadalmi törvényeik nincsenek csak ösztöneik. Arra azonban egyáltalában nincsen eset, hogy a nőstény madár hűtlen legyen a párjához. A hímek között is csak nagy ritkán fordul elő az ilyesmi. Ugy látszik, ez az úrfi véletlenül ezeknek a ritka madaraknak a csoportjába tartozott. Elbolonditotta Rigó kisasszonyt, ki az ő gyűszűnyi kis eszével azt gondolta, hogy egy, az élete párját kereső lógénynyel áll szemben — vagy pedig legrosszabb esetben a rigók hímvilágának egy megözvegyedett gyönyörű példányával van dolga, aki éppen ő benne akarja fellelni élete ujabb őrömét. Micsoda nagy boldogság lesz az, ha majd jón a hervadás — és ők édes kettesben szorosan egymáshoz simulva nézik az édes családi fészekből a természet haldoklását. A törvényes, a hitves feleség azonban ugy cselekszik, mint a nők általában s a helyett, hogy a férjével szállna perbe, Rigó kisasszony ellen fordul. Igen, ez a kis csirke, az az elvetemedett nyomorult bestia, aki rá merte emelni a szemeit az ő gyönyörűséges szép párjára, aki olyan jó, olyan édes férfi. Egyedüli baja az, hogy kissé gyenge akaratú teremtés és nincs elég ereje ellentállni a kísértéseknek. Nem vagyok éppen rossz ember, s a szivem erősen megkísértett, hogy lépjek közbe s akadályozzak meg egy rögtön bekövetkezhető nagy tragédiát. Már felemeltem egy kődarabot, hogy rádobom a cserfára s szétrebbentem a gyönyörűséges házaspárt s akkor majd Rigó kisasszony, ha látja, hogy az ellensége nem fenyegeti, meg egy kicsit az ütés okozta fájdalma is csillapul, majd csak biztonságba jut. De a vágy. hogy megismerhessek egy nekem eddig ismeretlen lelki világot, erőt vesz a szivemen, és még jobban hozzá simulok a fatörzséhez. Még a lélekzetemet is elfojtom. Jöjjön a minek jönnie kell! Rigó kisasszony pedig sejti a közelgő nagy veszedelmet, de az ütéstől, a rémülettől nem bír megmozdulni. A hátán fekszik s esdeklő hangon vergődik , mintha csak ezt mondaná: Jöjj már a segítségemre szép gavallérom és ne engedd, hogy ez a gonosz, istentelen hárpia bántalmazzon engem! (Ugy látszik, nagyon finom nevelésű kisasszony lehetett, mert még gondolatban sem merte megsérteni gavallérját azzal a gyanúval, hogy esetleg eltűrné, hogy őt megöljék.) A himrigó, a mint észrevettem, megértette szerelmese esdeklését, mert életemben olyan izgatott, fájdalmas, kinos tipegést, amit ez a galyon végbe vitt, még nem láttam. Szinte megsajnáltam. De azért míg sem mert megmozdulni, mert ott volt a párja — é3 ő fél tőle. Oly igazán megismertem az én himrigóm természetrajzát. A tipegéséről látom, hogy ebben a percben odaadná Rigókisasszonyért az egész világot, de hát a feleségével csak nem szállhat perbe. Csak nem vallhatja be nyíltan, hogy . . . hogy igenis, ő nemcsak hogy mást szeret, de ha rákényszerítik, hát meg is veri érte a feleségét .... Eh! Az nem lehet! Ha van Isten a világon, ő nem engedheti azt meg, hogy Rigó kisasszonynak baja essék. De a megcsalt feleség nem ilyen tépelődő természet. Lerepül a főidre vetélytársa után és kiönti szive egész gyűlöletét. Míg kát erős csapást mér Rigókisasszony bóbitás szép fejére s az ártatlan, bájos kisasszony, aki azelőtt csak fél órával majd felvette énekével az erdőt, nincs többé az élők kőzött. És mindezt a megsértett fél egészen nyugodtan megtehette. A rigók világában nincs törvényszék, amely számon kérné Rigó kisasszony vérét. Ott mindenki ugy intezi a dolgát, ahogy tudja. Egyedül a szép gavallér Kizárólag hazai gyártmányú óriási választékban, minden PtííniMA N...IÍ.I, kivitelben már megérkeztek Szőrme muffoR es boák * í dLs^ női-, férfi- divat és rövidáru üzletében Telefon 129. 653- 51-52
