Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-29 / 39. szám

Nyíregyháza, 1912, min. évfolyam, 39, szám. vasárnap, szeptember 29. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. KtfftMfési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÍ2-TSR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Kossuth szobra. Előttünk áll íme Kossuth Lajos ércbe öntött alakja. Megelevenedik előttünk a nagy Idő, melynek Ő Apostola volt s szinte káprázik sze­münk a látományra, amelylyel szem­ben milyen silány ez a mai kor s milyen aprók benne az emberek! Ki volt Kossuth?! Elete: maga egy egész törté­nelem! Nagy nemzeti átalakulásunk, sok örömünk és gyászunk, viharok, me­ly ek elvonultak fölöttünk s megtép­ték a nemzetet kegyetlenül; mély csendesség, mely síri álomhoz volt hasonló, S ctZ kor. melyben az ismét életre ébredt nemzet a kibé­külésben kereste boldogulását: mind hozzáíüződnek a Kossuth nevéhez! A nemzet minden lelkesedésé­nek 1orrás a volt 0, minden törekvé­sének a lelke és mozgatója. S azt a, mélységes gyászt és bánatot, me­lyet az egész nemzet alig tudott elviselni, azt a veszteséget, melynek nyomása alatt az egész nemzet ros­kadozott: mind együtt érzé Ó egy­magában. Szivében egy egész nemzet lelke lángolt, egy egész nemzet íáj­dalma megtért, s egy egész nemzet tönkre ment reményeit mind meg­siratta. Kossuth Lajos legnagyobb alakja volt századának. Csodás minden­képen! Az iljú: lelkesedésében; az ál la ml ér fi: bölcsességében; a szónok: varázsosságában; az iró: utölérhe­tetlenségében! Csodás a béke mun­káiban s a harcok zivatarai között; csodás a kitartásban, a következe­tességben elvei mellett; csodás mun­kásságában végső határán is az életnek, melyet ember elérhet. Cso­dás volt egész valója, mind az, ami Kossuth Lajost - ami volt — alkota s ezzel összhangzásban egész élete. Kossuth Lajos a magyar fajnak teljes képviselője volt. Akinek min­den érzése, minden gondolata, min­den tette magyar volt. Akinek min­den érzéseiben, minden gondolatai­ban, minden ténykedéseiben amagyar Genius nyilatkozott meg! Csak is így lehet megérteni az Ó csodás egyéniségét s egész életét. S csak is így lehet megmagyarázni, hogy az Ige, amit hirdetett, kipat­tanván az Ő varázsos ajkai közül, egyszerre, mintha álmából riasztotta volna föl öntudatra az egész nem­zetet. Kossuth Lajost megértette a nemzet, mert az ő szíve együtt do­bogott, lelke együtt érzett nemzeté­vel. Kossuth Lajos az a Gondviselés­szerű lérfiu volt, amilyent egyszer szülnek századok; akiben a nemzeti gondolatok, eszmék, törekvések, a melyek a nemzet egész tömegében meg voltak, éltek, mint kifejezetlen vágy, hangtalan sóhajtás — öntudat­lanul: formát öltöttek s megnyilat­koztak. így lett s csak is így lehetett Ő apostolává nemzetének, Élni íog az Ő lelke mindig kö­zöttünk s munkálni nemzeti közéle­tünkben örökké. Nevét, hírét se írott törvény, se emlékszobor nem lógja megőrizni oly soká és oly biztosan, mint hálás nemzete. Rigószerelem. (A „Mélyen az erdőben* elbeszélés sorozat befejező része.) Irta: Sitnonyi Sándor. Még emlékezetemben az az idyllikus boldog enyelgés, amelyet a csacska „Krajnyarika", a szép arcú Napsugárral elkövetett. Most is a kis patak partján ülök és a poéták finom, vágyódó lelkével várom ama múltkori felejlhetetlen bol­dog idyll megismétlését. De hirtelen valami uj dolog ragadja meg figyelmemet. A csobogó patak túlsó partján hatalmas cserfa áll. Annak egyik ágára fiatal, fekete rigó szállott és várat­lanul olyan fütyülésbe fog, hogy majd felveri az erdőt. Meglehetősen ismerem a madarakat s rögtön megállapítom, hogy fajának gyöngébb neméhez tartozik. És „Rigó Kisasszony" nagyon boldog, mert nagyon fiatal, öiülni tud minden­nek, a napsugárnak a nyárnak, az életnek. Egyre csak dalol. Talán azt sem tudja, hogy miért. Valami hajtja, valami ösztönzi s dalol mint az ifjú leányok, ha életkoruk tavasza meg­érinti a lelküket. A nagy uri leány — akinek talán az a legnagyobb bánata, ha „Mimi" a hercig kis karari elrontotta a gyomrát — éppen ugy, mint a kérges kezű gyárista leány, akinek sáppadt az arca a műhely rossz levegőjétől s azonfelül örökösen rettegnie kell, hogy a gép valamelyik önfeledte pillanatban odakapja a kezét; de azért mégis dúdol, ha a 18-ik év tavasza megérinti a lelkét. Hangosan énekelni nem mer, mert fél, hogy rászólna a munka­felügyelő. Tehát csak magában dúdol, hogy mit, valószínűleg ő maga sem tudná megmondani, mert a dal a léleknek öntudatlan virága. A leány most mult 18 éves. A 18-ik év pedig a májust, a virágzó gyönyörű tavaszt jelenti a leány életében. Tavasz pedig nincs, nem lehet virág nélkül. Váratlanul azonban nagy dolog történik. Egy erős, fiatal szép himrigó repül valahonnét, ugyanarra a fára — és nevető lüttyel köszönti a megszeppent szép kisasszonyt, aki nagyon megzavarodik s a nagyon naiv kisasszonyok pirulásával elmenekül ugyanannak a fának egy fentebb kihajló ágára. Az én rigóm pedig — aki, a mint észrevettem, nem lehetett valami tapasztalatlan gavallér — meghökken a fogad­tatás miatt s szemeit ugy hunyorgatja, mint a gavallérok lorgnetteiken keresztül. Ugy tűnődik: vájjon nem követett-e ő el most valami nagy tiszteletlenséget, amivel a kisasszonyt annyira megsérthette, hogy az megfutott előle. Rigó kisasszony pedig a kiálló galyon két, nagy zöld levél között összehúzza magát, de fél szemmel azért kíváncsian nézegeti a tűnődő gavallért, mintha csak ezt mondaná: Elfutottam tőled, mert még nagyon fiatal vagyok — és még nem tudom, hogyan kell viselkednie egy kis Rigó­kisasszonynak, ha olyan szép, nagy gavallé látogatóba jön hozzá, mint a milyen te va Elszaladtam tőled, mert nagyon szégyenl magam. De azért ez nem baj! Ha igazán szem neked — és ha csak negyedrésznyi eszed is van, mint amilyen szép vagy gavail akkor ide is elfogsz jönni utánam. A himrigó nem is tűnődött sokáig, hanem fel szállt a másik ágra — és pár arasznyi tiszteletteljes távolban megállt. Erősen hajlon­gott — és beszélt a tapasztalt gavallérok be­hízelgő, édes lágy nyelvén. Ugy-e nagyon go­romba, nagyon esetlen vagyok szép kisasszony ? Könyörgöm, ne űzz el magadtól, mert mit ér a zöld erdő te nélküled — és mit a napsugár, ha a te két szép szemed fényében nem gyö­nyörködhetem !? És Rigó kisasszony most már előjött. Bátran, fesztelenül, vigan, szellemesen társalgott, mint a hogy egy finom uri kis­asszonyhoz illik. Mintha csak azt mondaná: Már nem félek tőled gavallér, látom nagyon finom, nagyon kedves, nagyon lovagias férfi vagy. A madaraknál gyorsan megy a barátság, ott nincsenek ráerőszakolt, ostoba társadalmi mindennemű egyenruházati cikkek legolcsóbban beszerezhetők Tessék költségvetést kérni! Kerekes Pál utódánál. Nyíregyházán. Telefon 19.

Next

/
Thumbnails
Contents