Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 27-54. szám)

1912-09-01 / 35. szám

Nyíregyháza, 1912. 11X111. éYfolyam, 35. szám. nsárnap, szeptember 1. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. iíMzaléii fettételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: yAroshAz-tbr s. szám. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Pártfogó egyesületünk. Néhány sornyi megkeresést intézett hozzánk a Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület elnöksége, hogy az egyesület legutóbbi választmányi ülésének határozatait lapunk hasábjain hozzuk nyilvánosságra. Ebben a néhány sorban, ezen határozatokban a patronázs munka olyan irányú fejlesztését látjuk, amely teljes mértékben méltó a figyelemre. A határozatokban megnyilvánuló sociális érzék, az azokban lefektetett patronázs elvek felkeltették érdeklődésünket a Pártfogó Egyesület működése iránt s alkalmat kerestünk és találtunk arra, hogy a Pártfogó Egyesület tevékenységébe belepillantást nyerjünk. Egy egész világ tárult elénk, melynek lakója az elhagyott a züllésnek indult, a ruhátlan, a nyomorgó gyermek, a támaszától megfosztott, az emberek könyörületességére szoruló árva, a betegeskedő, a környezetében elmúlásnak kitett szenvedő egyén. A Pártfogó Egyesület ennek a világnak, — elénk tárt eddigi munkásságával is központja lett. Ez a munkásság, ez a tevékenytég rövid fél év alatt olyan eredményeket mutat fel, mely mellett elismerés nélkül elhaladni nem lehet. És a Pártfogó Egyesület ezeket az eseteket nem kürtöli ki a világba, nem kiabálja: nézzétek mit tettem! látjátok ezt a gyermeket, ezt a szenvedőt? Igy vagy amúgy segítettem rajta. Az eseteket szép csöndben de gyorsan kinyomozva és mintegy csöndben elintézi. A pártfogásba vétel minden esetére van példa az egyesület munkásságában. Elhagyott gyermekeket menhelybe vagy más módon elhelyezett, elzüllötteket javitó intézetbe helyeztetett, környezetében romlásnak kitett gyermeket onnan elvett és más városban helyezett el, beteg gyermekek részére szanatóriumi elhelyezést eszközölt ki, évekre elitélt fegyenc gyermekeit, munkaképtelen özvegy asszony árváit állandó segélyben részesiti adandó esetekben és a szabaduló fiatalkorú elitéltek részére, — ha erre szükség van, — segélyt nyújt elhagyott fiatalkorúak tanoncként való elhelyezéséről vagy más módon foglalkozáshoz való juttatásáról gondoskodott, lerongyolt gyermeket felruházott és igy tovább. Némelyik eset csaknem egy-egy tragédia addig, a mig a Pártfogó Egyesület tudomást nem szerzett róla, egy-egy jóra forduló történet azután. És elképzeljük azokat a nyomorból, fertőből kivett gyermekeket, sugárzó arcocskáikkal, imára kulcsolódó kezeikkel, mikor uj elhelyezésében a régire mint egy rossz álomra gondolnak vissza, elképzeljük a munkaképtelen özvegyasszony, a fegyenc lelki állapotát, könnyes szemeit, amikor értesül, hogy gyermekeinek nem kell a kenyérért koldulni, nyomorogni, mert van egy szervezet, amely a munkaképtelen özvegy testi erőit, a fegyenc elvett munkásságát pótolja, s az éhező gyermekeknek kenyeret, a rongyosoknak ruhát ad. És mindezen tevékenységekkel még nem merül ki a Pártfogó Egyesület munkássága. A szorosan vett patronázs tevékenység határait az egyesület anyagi erejéhez mérten kiterjeszteni törekszik s a mint az előbb emiitett határozatokból látni fogja az olvasó, az egyesület, nagy, sociális jelentőségű intézkedésekkel igyekszik a nép, a társadalom helyes iránya fejlesztésére kedvező befolyást gyakorolni s az állam és hatóságok munkáját társadalmi tevéKenvségekkel kiegészíteni. Az alkohol elleni küzdelemből például azzal veszi ki az egyesület a maga részét, hogy télére tea és melegedő házat létesít, a hol a szegényebb emberek 2—3 fillérért forró alkoholmentes teát kapnak s meleg szobában tartózkodhatnak. Ennek a jelentőségét csak az ismeri, aki a szegény ember téli életét látta és megfigyelte, mert igen sok szegény ember csak azért szokik rá a pálinkára, mert a téli nagy hidegek alatt érzékeinek a pálinka által való eltompitásával meleget keres. Az iparfejlesztés, a tanoncnevelés ügyét s ezzel kapcsolatban az iparos-tanonc anyag megjavítását azzal igyekszik az egyesület előbbre vinni, hogy azon mesterek részére, a kik a tanonc-képzés terén, a tanoncoknak szakszerű és erkölcsös nevelése által kiváltak, továbbá azon tanoncok részére, akik erkölcsös viselkedés s társaikra gyakorolt kedvező erkölcsi Vége a nyárnak. Még zöld a liget, virág is nyílik De színük halvány — oly csodás. Felettük lebeg mint titkos fátyol Az enyészet, a hervadás. Rövid időn túl, hó borul rájuk Eltemeti az életet. Utánna nyugszik csendesen minden Míg felkölti a kikelet. De a vérző szív sajog tovább is — Fölé nem száll a nyugalom. Nem ád rá enyhet a rét virága Örökké tart a fájdalom. Sárkány Iinréné. Professor Philippelippert. Irta: Zahonyay Ferencz. Tavaly nyáron Székelyországban jártam. A Hargita lábánál egy sötét mély erdő, az erdőben egy sziklahasadék, a sziklahasadék oldalában egy titokzatos kastély. A kastély körül fák, a fák körül kertek. Alkonyat volt. A Nap becsukta palotája arany-ablakait s aludni piros selyem paplan alá bujt. Hűséges komornyikja, a Hold, azonnal felkapaszkodott a hegyek ormain, figyelmes képpel nézett körül s lágy, ezüstszürke fátyolt takart az alvó király szemére. Félhomály, méla csend. Csak egy-egy rigó füttyentett itt-ott s egy-egy bagoly huhogott. Hanyatt feküdtem a virágos fűben s álmadozva néztem a mennyboltozatra. Az angyalok gyújtogatták az ég lámpáit. Ezernyi csillag szórta rám reszkető fényét. Vájjon mi van azokon? Élet. S milyen? Fehér fű, piros viz, sárga fák. Öt lábu, három szemű szörnyek. Vagy talán fejlettebb lények, mint mi? S tudnak-e felőlünk valamit ? Melyik csillagzaton van a túlvilág s a paradicsomkert ? Hat láb mélyen a Holdban. S a holdlakók lelkei hova szállanak ? Biztosan mi hozzánk. S mi lesz a röpködő csillagokkal ? Felfalják egymást, kiszívják egymás vérét s élettelenül hullnak alá. Megégnek, szétmállanak. A Nap megöli a Földet, a Föld a Holdat, a Hold a maga bolygóit. Béke nincs sehol, az égben sem. Azok a szép fénylő gömbök, halvány rezgő csillagok ép oly irigy ellenségei egymásnak, akár az emberek. Égen és földön örök üldözés, örök harc. Állandóság nincs sehol, semmiben. Élet és enyészet szakadatlanul birkóznak, de egyik sem győz soha. A mindenség változatlan és örök. Amint ily gondolatokban mélyedve merengek a csillagokon, egyszer csak megzörren mellettem a haraszt. Azt hittem, medve jön. Bárcsak megenne! De nem. A leleményes istenek, akik, mint a gyermekek a legyeket, mulatságból öldösnek el bennünket, valószínűleg más halálnemet eszeltek ki számomra. Egy sír-szellem állt előttem. Magas, szikár alakja hosszú árnyékot vetett a holdfényen. Zörgő csontjairól bő redős, fehér lepel hullt alá és szemei helyén két csodás karika kékes fényt lövelt, mint amilyen a pokolban ég. Református vagyok, de megijedtem. — Minden jó lélek az Urat dicsérje! Rebegtem fogvacogva s keresztet vetettem magamra. — Jöjj velem! Sóhajtá a szellem elhaló haugon. — Hova? Talán a sírba ? — Nem, amoda a kastélyba. Szólt s a kastélyra mutatott. Juj! Ott biztosan kisértetek tanyáznak. Éjfélkor koporsót vesznek vállukra, láncot zörgetnek s aki rájok lő, golyóját visszadobják. A küszöb alatt sülyesztő van, a pincében sírbolt. Bűzhödt gerincek, sárga koponyák ... Aj, jaj! — Jó szellem ! Szólék fennhangon, szívesen mennék veled, de ládd, nem tudok járni, fáj a lábam . . . mindennemű egyenruházati cikkek legolcsóbban beszerezhetők Tessék költségvetést kérni! Kerekes Pál otMánáL Nyíregyházán. Telefon 197