Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

3 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. február 18. gyermekek nagy számára való hivatkozással a népiskolák szapoiitása, de nem földinives iskola felállítása mellett lehet és kell érvelni. A tisztelt i ikkiró — ugy látszik — a helyi viszonyokat sem ismerte alaposan, amikor Nyíregyháza jövő fejlődését első sorban főidmi ves-iskola felállításával látja biztosítottnak. A helyi viszonyok ismereteben tudnia kellett volna, hogy nem ugyan Nyíregyházán, de annak közvetlen szomszédságában Nagykállón ilyen iskola már évek óta működik. Nem fér kétség hozzá, hogy a földmives-iskola azt a szerepet, azt a hivatást, amelyet a t. cikkíró neki szánt abban az esetben is képes betölteni, ha nem Nyíregyházán, hanem Nagykállóban létesíttetett. Azoknak a szabolcsi gazdáknak a fiai, akiknek kulturatlanságát; elmaradottságát a t. cikkíró olyan sötét színben festi, azt az iskolát Nagykállóban éppen olyan könnvü szerrel felkereshetik, mint Nyíregyházán. A t. cikkíró az alább kifejtendő egyébb indokoktól eltekintve tehát már azért sem áll helyes alapon, mert egy olyan hiány orvoslását jelöli meg a legsürgősebb feladatnak, amely hiány voltaképen nincs. A cikkíró különben valószínűleg tételt tévesztett, amidőn „Nyíregyháza jövőjé"-ről írván csupán a parasztság culturájának emelését jelöli meg olyan megoldandó feladatnak, amelynek a város fejlesztő tevékenységét le kell kötnie, ki kell merítenie. A város — európai értelemben — nem a parasztságnak, hanem az iparral, kereskedelemmel foglalkozóknak, valamint az értelmiség embereinek a lakóhelye, következőleg az iparnak, a kereskedelemnek és a szellemi tevékenységnek a székhelye, a mazőgazdasági termelés eredményeinek pedig csupán értékesítő piaca. Innen magyarázható meg a közkeletű elnevezés, amely a parasztot — mint kifejezetten mezőgazdasággal foglalkozó falu lakót — a városi polgárral szembeállítja. Ha tehát egy város jövőjéről beszélünk, ha komolyan reá akarunk mutatni azokra a teendőkre, amelyek egy város fejlődése érdekében szükségesek, akkor egy olyan város képének kell lelki szemeink előtt lebegni, mint kitűzött és elérendő célnak, amely város a város igazi fogalmának megfelel. Nyíregyháza jövőjét én egész másként képzelem el, mint dr. Bosnyák Géza. Nyíregyházát a jövőben én ugy képzelem el, mint igazi városias élet színhelyét, melynek utcáin eleven élet zsibong, melynek határában hatalmas gyárak dolgozzák fel a vidék mezőgazdasági terményeit, melynek kereskedelme közvetlen összekötést tart fenn a legelső piacokkal s amely a csupán az ipar és kereskedelem gócpontjain összegyűlendő nagy tőkék kedvező hatása alatt otthona a művészeteknek, a tudománynak. Csak azt a városi politikát ismeiem el helyesnek és támogatandónak, amely egy ilyen Nyíregyháza megteremtésére törekszik. Hogy a mai Nyíregyháza mikor változik át olyanná, amilyenné azt fejleszteni kell, ez lehet hosszabb vagy rövidebb idő kérdése, de a fejlődés csak ebben az irányban haladhat s aki mást akar, az ellensége ennek a városnak s ellensége egyszersmind a haladásnak ! Mindenkinek, akinek Nyíregyháza fejlődése szivén fekszik, teljes erejével tiltakoznia kell minden olyan törekvés ellen, amely ebben a városban nem lát és a jövőben sem akar mást látni, mint a mezőgazdasággal foglalkozók egy tömegének lakóhelyét s mely e város fejlesztésének más módját nem ismeri, mint a mezőgazdasági termelés fokozását. Minden haladni akaró városra a városi lét óriási terheket ró. A városi lakosnak, a kulturembernek, ma már sok minden olyan szükséglete van szellemi, közegészségügyi, közbiztonsági stb. téren, amelynek kielégítéséről gondoskodnia a városnak polgáraival szemben kötelessége. Ezeknek a szükségleteknek, az igazi értelemben vett várossal szemben támasztott követelményeknek a kielégítése rengeteg pénzbe kerül. A szükséges pénzt csak olyan város tudja előteremteni, amely fejlett iparral és kereskedelemmel bir. Kézen fekvő oka ennek az ipari és a kereskedelmi vállalatokba tőkék a mezőgazdasági termelésre forál egyrészt sokkal gyümölcsözőbbek, pedig az, hogy az iparral és kereske,1 foglalkozók a pénzt könnyebben és k Á gyorsabban keresvén a mezőgazdasággal foglalkozóknál aránytalanul jobb fogyasztók, következőleg sokkal nagyobb forgalmat csinálnak s igy az ipar és kereskedelem űzéséből származó nagyobb haszon és az iparral és kereskedelemmel foglalkozók, mint fogyasztók által előidézett nagyobb forgalom és más f >gialkozási ágak űzőinek ennek folytán elért nagy jövedeleme a város nagyobb adójövedelmének kútforrása. Ha tehát Nyíregyháza város a fejlődés utján meg akar maradni, ha polgárainak városias értelemben vett szükségleteiről gondoskodni akar, akkor elsőrendű és legfontosabb teendője, hogy fokozottabb mértékben törekedjék falai között az ipar és pedig a nagy tőkével dolgozó és nagy eredményeket létrehozó nagy ipar meghonosítására és az által módot és lehetőséget nyújtson a város kereskedelmének fokozottabb mérvben leendő fejlődésére. Dr. Bosnyák Géza többször hivatkozott cikkében odavetőleg azt állítja, hogy „Nyíregyháza természeti okokból ugy sem kecsegtet különösebb ipari fejlődés remenységével. Odavetőleges ez az állítás, mert megokolva, indokolva nincs, de nemcsak odavetőleges, hanem — amint ezt alább ki fogom mutatni — a cikk egyéb adataival, állításaival ellentétes is. A dr. Bosnyák Géza cikke ugyanis Nyíregyházát ugy mutatja be, mint egy „nagy mezőgazdasági vidék" központját. A mezőgazdasági terményeknek csak egy kis része az, mely ipari munka nélkül az emberi szükségletek kielégítésére alkalmas, túlnyomó részük csak ipari feldolgozás utján válik fogyasztásra, felhasználásra alkalmassá. Ha tehát Nyíregyháza Körül nagy mezőgazdasági termő vidék terül el, akkor Nyíregyházán igenis a siker, a jövedelmezőség minden reményével letesithetők mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkozó gyárak, ipartelepek. Ezek a gyárak, ezek az ipartelepek természetesen óriási előnyben lennének a hasonló üzletágban működő azon gyárak és ipartelepek felett, amelyeknek a feldolgozandó terményeket messzibb vidékről kell hozatniok s igy azokkal szemben a győzelem biztos reményével vehetnék fel a harcot. De ha egyelőre a nagyobb tőkével rendelkező, ismertebb ilyennemű vállalatokkal nem is versenyezhetnének a mieink, akkor is meg volna a létjogosultságuk azon az alapon, hogy produktumaikkal elláthatnák a helyi és környékbeli fogyasztást s igy ha nem is sikerülne ipari produktumainkat más vidékek pénzére felváltanunk, azt mindenesetre elérhetnők, hogy a mi pénzünk legalább nem vándorolna ezen a réven idegen vidék gyárosának, kereskedőjének zsebébe. A mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkozó ipartelepeken kívül olyan iparvállalatok létesítése sem jár semmi nehézséggel, ame lyeknek nem létérdekük, hogy a feldolgozandó nyers termények előállítási helyén állíttassanak fel. Egyetlen olyan adatot sem tudok, amely Nyíregyháza inferioritását igazolná más helyekkel szemben, ahol ilyen ipartelepek működnek és prosperálnak Ilyen bizonyítékot különben dr. Bosnyák Géza sem hoz fel, ő csak egyszerűen állítja, hogy Nyíregyháza nem kecsegtet különösebb ipari fejlődés reménységével. A felhozottakra tekintettel tehát azoknak, akik Nyíregyháza város sorsát intézik, jövő fejlődésén munkálkodnak következetes és céltudatos munkával arra kell törekedniök, hogy Nyíregyházán a nagy ipart megteremtsék! Nem szabad visszariadniok semminemű áldozattól, aminő például az ipartelepek részére szükséges terület átengedése, bizonyos idei adómentesség, esetleg pénzsegély stb. mely ennek a célnak szolgálatában áU. A város jól felfogott érdeke ezt egyenesen parancsolólag követeli meg. A város — mint fentebb kifejtettem — csak az ipari vállalatokba fektetett, jövedelmező nagy tőke megadóztatása révén juthat a közintézmények létesítésével járó óriási terhek fedezetéhez. Ezenkívül az ipari vállalatok köztudomás szerint számos uj existentiát vonnak be a város kötelékébe, mi által a város lakossága, az adó alanyok száma, de egyúttal a nagyobb forgalmat előidéző fogyasztók száma is emelkedik. A nagy ipar és különösen a mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkozó nagy ipar igen jótékonyan hat a mezőgazdasági kultura emelésére is. Köztudomású, tapasztalati tény, hogy hazánkban a mezőgazdák csak az olyan vidékeken tértek át a nagy jövedelmet hozó u. n. kereskedelmi növények termelésére, amely vidékek az ilyen növények feldolgozására berendezett gyár körzetébe esnek. Hazánkban mindenütt a vállalkozó szellemű gyáros veszi rá a sokkal konservativebb gondolkozású gazdákat arra, hogy a hagyományos gazdasági növények termelése helyett ingatlanaikat a sokkal jövedelmezőbb kereskedelmi növények termelése utján hasznosítsák s nem megfordítva az ilyen növényeknek már meghonosodott termelése ösztönzi a vállalkozót gyárak létesítésére. A gyáros csak azt nézi, hogy a talaj a növények termelésére alkalmas legyen, hogy az előállítandó iparcikkek forgalomba hozhatása céljából szükséges tényezők meg legyenek s ha ezek a feltételek meg vannak, gondoskodik ő arról a saját érdekében, hogy a mezőgazdákat a gyárában feldolgozandó termények előállítására reá vegye. íme tehát a kifejlett nagy ipar rendkívül sokat tehet és tesz a mezőgazdaknak céltudatos, okos gazdálkodásra tanítása érdekében. Sokkal gyorsabban és eredményesebben hat ezen a téren a gazdák irányítására, mint bármely kiváló főldmives-iskola. Az ipari élet fellendülése önként maga után fogja vonni kereskedelmünk fejlődését, megizmosodását. Fejlett ipar és fejlett, kereskedelem pedig azok a tényezők, amelyek — mint fentebb többször hangoztattam — a város gyors, nagyarányú fejlődését szolgálni kiválóan alkalmasak. Értelmes és intelligens kereskedő és nagy iparos osztály megteremtése szempontjából nagy jelentőséggel bir megfelelő szakiskolák létesítése. Az ilyen szakiskolák végzett növendékei, bogy a tanulmányaik közben szerzett szakismereteiket hasznosíthassák, maguk fognak a leglelkesebben munkálkodni azon, hogy szaktudásuk, képességeik kifejtésére alkalmas vállalatok létesüljenek. Nyíregyháza város jövőjéről írván nem lehetünk annyira egyoldalúak, hogy a jövő fejlődés csupán egy — habár igen fontos — tényezőjére mutassunk rá. A városnak, amely fejlődni, jelentőségében emelkedni akar, minden eszközt meg kell ragadnia, amely ezen céljának elérésében elősegíti. Minden fejlődni akaró városnak, igy Nyíregyházának is törekednie kell arra, hogy a környezetében elterülő vidéket a lehetőség szerint tökéletes és olcsó közledesi eszközökkel kapcsolja magához s saját magát hasonló eszközökkel minél előnyösebben kapcsolja be az országos forgalomba. Ennek a tételnek helyességét Nyíregyháza város vezetősége már régen felismerte, s a város azt, hogy néhány rövid évtized alatt jelentéktelen, falusias külsejű városkából a Magyarország egyik jelentékeny városává fejlődött, éppen ezen elv következetes keresztülvitelének köszönheti. Ezen a téren sem szabad azonban a már elért sikereknél megállani, hanem következetes, céltudatos munkával a mai állapotok fejlesztésére kell törekedni. Legfontosabb teendők ezen a téren az ország fővárosával közvetlen gyorsvonati összeköttetés létesítése, a Nyíregyháza—Csap—Sianki—Lemberg államvasuti vonal elsőrangusitásának kieszközlése és a kivívása annak, hogy az e>zaki és déli Magyarország között tervezett közvetlen vasúti összeköttetés utja az eredeti terveknek is megfelelőleg városunkon vezessen keresztül. A céltudatos városfejlesztő tevékenységnek azt is fel kell vennie programmjába, hogy a várost a szellemiek terén is olyan niveaura emelje, amelyen a XX. század kulturvárosának állania kell. Ezen a téren nálunk igen sok a teendő. Nincs teljes végzettséget nyújtó főiskolánk, nincs állandó színházunk, nincs népkönyvtárunk, sőt muzeumunk nagyhírű kincseinek megfelelő s a nagyközönségnek könnyen hozzáférhető elhelyezéséről sem gondoskodtunk mindez ideig. Mindezeknek a hiányoknak sürgős pótlása eminens városi erdek. A városi köz gészségügy rendezése parancsolólag követeli meg a vízvezeték és általános csatornázás problémájának a mielőbbi megoldását, az utak portalanítását, mentő áilomái létesítését stb. Ezen a téren már történtek niltl<iriíp7ol/ farsangi idényre a leg- 1/ fi ti II 111II 917 ri'iviil'iruIizlciAipii I UlldUl0Z.DK nagyobb választékban IV U IIII I lj II Q \L .