Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

4 7-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. február 18. kezdeményező lépések, de a végleges megoldásnak sem szabad késnie. A halogatás a lakosság egyetemes érdekébe ütközik. A város fejlesztése érdekében nem szabad visszariadniok a város vezetőinek azoktól az áldozatoktól sem, melyekkel a város helyőrségének a szaporítása jár. Az a különbözet, amely a város által laktanya építésié fordított tőke kamata és a kir. kincstár által a laktanyák használata ellenében űzetett bér között fennáll, bőven megtérül közvetve azon az utón, hogy a helyőrség szaporításának a város forgalma és megfelelőleg jövedelme is emelkedik. Röviden összegezve és általánosítva az elmondottakat, a város fejlesztő tevékenységnek minden alkalmat meg kell ragadnia, amelynek közvetlenül, vagy közvetve a város érdekeinek előbbre vitelére, jelentőségének emelésére hatása van és semmiként sem szabad ennek a tevékenységnek egyoldalúnak lennie. Ez a viszszafejlődéssel, vagy legjobb esetben a stagnálással lenne egyértelmű. Én bizom abban, hogy Nyíregyháza öntudatos városi politikát folytat s sorsának intézőit a cikkemben kifejtett igazságok tudata hatja át, munkájukban őket ezek az igazságok vezérlik, irányítják! Bizom tihát abban is, hogy Nyíregyházára reményteljesebb, jelentősebb, szebb jövő vár a dr. Bosnyák Géza állal részére kilátásba helyezett szerepnél ! Hitem és meggyőződésem, hogy Nyíregyháza a városias fejlődés feltételeivel rendezik s ezen feltételek segítségével, a helyes városi politika irányítása mellett Magyarországnak egyik legjelentékenyebb városává fog emelkedni! Dr. Lukács Tihamér. Megjegyzések és adalékok. „P. Gy." Felekezeti harc Nyirgelsén cimii cikkére. Főtisztelendő ur! Remélem, már eleve meg volt győződve arról, hogy a „Nyirvidék" f. évi 4 ik számában .Felekezeli harc Nyirgelsén" cimen közre boc?ájtott „észrevételeit" a nagy közönséggel egyetemben az a matematikai „X" is elfogja olvasni. Ugy is van, elolvastam sőt ennél tovább mentem és bátorkodtam azt bonckesem alá venni. Könnyedén végezhetnék az ön észrevételeivel s hogy mégis kissé hosszasabban fogok velük foglalkozni az kizárólag azért történik, mert „plebs" létemre is van emberi méltóságom és ez kötelez, hogy az olvasó közönség előtt tisztábbá tegyem a képet, melyről előzőleg szóltam. Én cikkemben azt állítottam és állítom most is, hogy Ön élesztette a felekezeti harc tüzét és lobbantotta lángra akkor, mikor nyil tan kihirdette hivei előtt hogy: „Kibuktatni minden reformátust a képviselőtestületből!" Nagy garral, fennen hirdette az „Orosz párt" létezését és győzelmét. Fentartom azon állításomat, hogy a jelenlegi áldatlan állapotok bekövetkeztéért Ön a felelős. Emlékezzék csak főtisztelendőséged, hogy már a községi szülésznő választása idejében is „Népgyűlés" összehívását tervezte. Mivel indokolja az elöljáróság válasz tása után összehívott népgyűlés szükségességét? Mivel döntötte meg az én állításaimat? Hozott-e fel észrevételeiben csak egy szemernyi ellenérvet a felekezeti izgatás vádja alól leendő tisztázása érdekében ? Az hogy Ön egyszerűen odadobja : „Arcátlanság az Ön állítása" ez nem érv, nem bizonyíték. Ezt másutt egyébbnek ismerik. Végtelen naivitással sir ki az Ön mondása „De ha G. G. ur kívánja bizonyíthatok" Én. . . kérem én nem. . . Ön ne bizonyítson. . . ne, csak védekezzék, de ne oly gyatrán mint már megtette. Az orosz párt igazi vezére a képviselő választások napján ugyebár távol volt Nyirgelsétől, de nem tagadja sőt dicsekszik, hogy otthon hagyta a kezét. Ugyanígy tett az elöljáróság választásánál is és Nyirbélteken — ahol ez alkalommal élvezte az élet örömeit — dicsekedett, hogy „bár itt vagyok, kezem Nyírgelsén működik", s miért hangoztatta a fővezér bácsi „csak okoskodjék a szolgabíró, majd oda vág neki az a kis emb&- ? ? !!' Szolgálhatok még egyébbel ? Azt mondja Ön „ma nem tud bejutni a képviseletbe egyik pap sem". Ugyan kérem, hogy mondhat ilyet ? Tudtommal Ön ott volt a szavazatok összeszámolásánál s igy tudomással bir arról is, hogy a „Nemesi párt" minden egyes szavazó céduláján szerepelt ez a név „Tóth András". Fia netalán nincs szerencséje Önnek e név viselőjét ismerhetni ugy elárulom, hogy e nevet a nyirgelsei ref. lelkész ur viseli. Igen a lelkész ur megbukott Briz Ferenc, id. Fekete János és Popovics Antal orosz párti jelöltekkel szemben. Szives engedelmével pedig most áttérek arra a megkapó jelenetre. 1911. dec. 16—18. napján történt, hogy a ref. lelkész urat Gergely Józsefnéhez hivták. Tetszett e név viselőjét ismerni. Szegény 1911. dec. 19 én meghalt. S aki nem tért ki a palástos pap elől azt ifj. Veres Ferencnek hívják — ezt a potentátot csak tetszik ismerni, az a személy ez akiről ön is említést tesz. Tetszik tudni aki a pofont kapta 1911. dee. 31-én. — Nem méltóztatik gondolni, hogy ez nem madártávlatból van nézve!? Tényleg Szilágyi Menyhért az 1902. évben elhatározta, hogy a bírói tisztségről leköszön, mely reá nézve terhes volt, tekintve hogy rends/eres gazdálkodást űzött, na meg hogy elkerülje egy „uri ember" kellemetlenkedéseit. Megtudta azonban, hogy a már emlí'ett „uri ember" egy hatalmas beadványban hivatali sikkasztás stb. e féle diffamáló dologgal vádolta meg. Nehogy olyan látszata legyen a dolognak, mintha a vádak elől menekülne, megmásította elhatározását és bevárta a fegyelmi vizsgálatot. Ha nem sajnálja főtisztelendőséged a fáradságot a fegyelmi ügy iratait a nagykállói járás főszolgabírójánál 4439—1902. sz. a betekintheti. A fegyelmi ügyben hozott véghatározat szól pedig a következőleg : „Nagy Miklós mihálydi körjegyző és Szilágyi Menyhért Gelse község főbírája a . . . gelsei lakos által ellenük emelt vád és következményei alól felmentetnek és ellenük a további eljárás beszüntettetik." Ez után a határozat után lemondott, de nem azon okok miatt melyeket Ön összehordott. Valami „visszavont" jelentésről is emlitést tesz főtisztelendőséged. Itt van a kezemben egy árvaszéki határozat „Nyirgelsén elhalt Iletey Kálmánné hagyatékában az X. Y." által Szilagyi Menyhért gyám ellen emelt panasz megvizsgálása tárgyában megtartott vizsgálatról felvett jegyzőkönyv előterjesztetik." Ugye bár kérem erről van szó. Ha esetleg megint a „száraz tényeket" fogom regisztrálni, ne jajduljon fel Ön. Hát kérem ez a kis ügy ugy áll, hogy Kocogh árvaszéki ülnök ur a helyszínén megvizsgálta, jegyzőkönyvet vett fel s az ügyet ülésben referálta. Tetszik ezt érteni. A határozathoz három arra hivatott biró adta hozzájárulását s ennek a határozatnak az indokolása érdekes. Tessék csak ide figyelni, „Elutasítandó volt X. Y. a gyám ellen emelt panaszával, mert a megtartott tárgyalás során saját maga is beismerte, hogy panasza megtételére a Szilágyi Menyhért elleni bosszú vezette s mert saját meggyőződése szerint íj panasza alappal nem bir s a kiskorúnak tartása és gondozása legmegfelelőbben Szilágyi Menyhértnél van biztosítva s a nála való elhelyezést az elöljáróság is javasolja." így szól a 23884—910. áü. sz. véghatározat indokolása. Hetey Isiván volt főbíróra vonatkozó állításaimat is fentartom. Tessék betekinteni a ligetaljai járás föszolgabirájánál 1911. kih. 13. 113. 266. 267. és 269. sz. a. feltalálható kihágási ügyiratokat s akkor meg tetszik látni, hogy egy kellő eréllyel rendelkező községi biró az olyan dolgok napirenden tartását meg nem tűrheti. A felrbbezésekre vonatkozólag már elmondtam a magamét s most csupán még annyit fűzök hozzá, hogy az a felebbezés, melyet főtisztelendőséged sajátkezüleg irt, magán viseli az egyénisége márkáját. Főtisztelendő ur! Ezek azok a dolgok, melyekre tárgyilagosan ki kellelt térnem. Tőlem telhetőleg iparkodtam megőrizni higgadtságom s remélem, hogy ez teljes mértékben sikerült is. Még volna valami mondani valóm, amit kizárólag Önnek szerettem volna megmondani, azonban lehet, hogy mi már nem fogunk ta'álkozni. Az Ön epekedéseinél fontosabb és célravezetőbb soroknak engedjük át e lap hasábjait. ön észrevételei végén tanácsot ad nekem, ne vegye tehát rossz néven tőlem, ha én ugyanezt teszem. Tanácsom pedig a következő: tegyen le főtisztelendőséged arról, hogy Nyirgelse községben a községi politikát irányítsa, ran erre más ember, foglalkozzék Ön csak a hirei lelkiéletével. Nyirgelse, 1912. január 30. Ér. Ér. Bethlen estély. Örömmel mondunk kritikát erről a minden várakozáson felül sikerű t táncestélyről, amely egyébként meglepetésekben is gazdag volt. Marschalkó Rózsikától — nagy sajnálatára — az utolsó 48 órában az Opera igazgatósága megtagadta az engedélyt, Kiss Rolandot a Kőt* irodalmi alelnökét családi gyász tartotta vissza. A Bethlen kör elnöksége minden', elkövetett, hogy a megváltozott programm megfeleljen az eredetihei fűzött jogos reményeknek s ebben a törekvésében hathatós és szives segítőtársat talált Dienzl Oszkárban, aki Rícz Erna dalénekesnőt nyerte meg a Bethlen estély számára. Az estélyt Májerszky Bála kir. tanácsos polgármester nyitotta meg, rámu'a'ván a Bethlen Gábor kör nemes céljaira. Dienzl Oszkár két kedves darabot adott elő zongorán. Polonyi: La mer. Dienzl: Tabatiére de musique. őt már régóta megtanulta becsülni a nyíregyházi közönség. Mint előadó szólista és mint kisérő, e fellépésével is megerősítette külföldön elismert művészi hírnevét. A következő szám Móricz Zsigmond: A nagy fundus cimü elbeszélésének felolvasása volt, mely szerepben Bulyovszky Gyula, a Kör segélyügyi alelnöke aratott sz"p sikert. Majd Rácz Erna dalénekesnő lépett a pódiumra. Hangverseny számai: Massenet: Reeitativ és Gavotte a Manón c. dalműből, Kálmán I.: Örök mámor. Gsiky 1.: A kosár, Dienzl O.: Tavaszi dal. Nagy hangverseny koloraturával énekelt. Intonációja teljesen preciz, fortisszimói erőteljes, tiszta csengésüek. A Bethlen kör há Iájára méltán tarthat igényt, az estély közönségétől megérdemelte azt a zajos ovációt, amelyben részesítették. Bánóczy Béla a Kör elnöke rövid, de jól átgondolt tartalomban és formában értékes beszédben ismertette a Bethlen kőit. Az estélynek méltó befejezése volt Némethy Ferencnek, a Kör tagjának hegedű játéka. Három darabot adott elő. Hándel: Largo, Svendsen; Románc, Kreisier: Rozmarin. Benne régi ismerőst üdvözölhettünk, amennyiben ifjúkorának egy részét városunkban töltötte el. A vérbeli művész öntudatával kezeli hangszerét. Tónusa meleg, közvetlen, technikája brilliáns. A kellemes összhatáshoz hozzájárult megnyerő, rokonszenves megjelenése. Műsor után megkezdődött, a tánc s a legjobb hangulatban tartott fel 7-ig. A Bethlen kör tagjai e téren is igazolták jó hírnevüket. Notabilitások: Balla Jenő, Brokés István, Chernel Viktor, Dohnál Jjzsef, Geduly Henrik, Gencsy Albert, Kállay Rudolf, Kertész Bertalan, Kovách E'ek, L^ffler Sámuel, Lipthay Jenő, Májerszky Béla, Megyeri Géza, Meskó László, Mikecz Dezső, Nagy Ákos, Pazár István, Paulik János, Popini Albert, Péchy Gyula, Pőppel Gyula, Rosenthal Ferenc, Sefcsik József, Siposs Béla, Szalánczy Bertalan, Szalay B;la, Szikszav György, Unterreiner József, gróf Vay Tibor, Zibráczky Imre. Asszonyok: Balczár Lijosné, Bartus Ernőné, özv. Básthy Barnáné, Brokés Istvánné, Csapkay Jenőné, Csengery Mihályné, Dohnál Józsefné, Ébrey Győzőné, Erdélyi Farkasné, Gabel Lászlóné, özv. Garay Kálmánné, Geduly Henrikné, Gyurcsány Ferencné, Hauer Jenőné, dr. Hoffmann Móricné, ifj. Imre Jinosné, Juhász Eteléné. Kálnív Sándorné, Kauzsiv Tiborné, Megrendelés : Bikfalvy Albert tulajdonoshoz cimzendők: Berend, posta- és távíró állomás: Szatmár Udvari. Vagy: Beer Sámuel, Szatmár-Németl, Bányai-nt il sz. Telefu-sr 261. 19-52-9 Kavics-homokbánya az év minden szakában üzemben. Gőzüzemű berendezés. Mindenféle vasbeton és betonmunkához kiválóan alkalmas Szamos-folyam kavics Vasúti állomás Szatmárt ndalményak bármikor és bármily mennviségben a legrövidebb idő alatt elintézetnek.