Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-05 / 18. szám

Nyíregyháza, 1912, XIXIIL évfolyam, 18, szám. vasárnap, május 5. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ÉIÍKzeiéíi feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4- kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR S. SZÁM. Telefon számt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Görög kathoiikus magyar püspökség. Irta: Szabó Jenő. A honfoglalásnak 1896-ban tartott ezredik évfordulója óta, melynek szeptember hava oly végzetes csapást — a magyar liturgia letiltását és a külön egyházmegye elodázását — mért a gör. kath. magyarságra, évről-évre sok szó esett nemzeti vívmányokról, de tizenhat évig kellet várnunk, mig nemcsak a csapás elhárult, hanem a gör. kath. magyar püspökséggel megjött az igazi nemzeti vívmány is. E vivmány jelentősége, különösen a nemzetiségi kérdés megoldása szempontjából egyszerűen megmérhetetlen; nem tudom mégis, hogy hálás lesz-e az egész magyar nemzet a vivmány szerzőivel szemben. A priuszok nagy szerepet játszanak a politikában és ebből a zsákutcából is csak ugy lehetett kijutni, ha mindenek előtt elejtetik az a priusz, melyhez 1896. óta kormányaink a dogma merevségével ragaszkodtak: hogy t. i. a külön püspökség alapítása előtt a magyar liturgia szentesítését kell Rómától kieszközölni. Szükséges volt továbbá a külön püspökség alapítására megnyerni a királyt, mint legfőbb kegyurat. Szükséges volt végre, hogy a gör. kath. magyar hívek mozgalmának vezetői a liturgikus nyelv kérdésében bizonyos önmérsékletet tanúsítsanak. E három előfeltétel teljesítése esetén Rómában biztosra lehetett venni a sikert, mert kissé talán igazságtalanul lekicsinyelt 1900. évi római zarándoklatunk óta e sikert már csak az késleltette, hogy királyunk és főkegyurunk szivét az ismeretes katonai priuszok miatt nem volt módunkban megközelíteni. Hiszen azt, hogy a zarándoklat óta Róma oly türelmesen disszimulálta gyakorlatunkat, hogyan is lehetne másként magyarázni, mint úgy, hogy sokáig várt legfőbb kegyurunk elhatározására, de hasztalanul várt s végre is egy konkrét eset alkalmából tudomásunkra hozta, hogy az 1896. évi pápai tilalom továbbra is fennállónak tekintendő. Ez az ujabb mementó mori megint lökést adott a dolognak s a kedvező fordulat ott kezdődik, hogy gróf Zichy a főrendiház mult év november 30-án tartott ülésében megígérte, miszerint a sorrend kérdését, vagyis a priusz elejtését fontolóra fogja venni. Az Ígéretet hamar követte a tett: a kormány kedvező elhatározása, ezt pedig ép oly hamar követte egy nagy és váratlan dolog, amit a félhivatalos közlemény ugy fejezett ki, hogy „a király örömmel fogadta a kormánynak az uj püspökség alapítására vonatkozó előterjesztését". JNekünk, a mozgalom vezetőinek saját megbízóinkkal szemben mindössze csak annyi érdemünk van a dologban, hogy a liturgikus nyelv kérdésében bírtunk azzal az önmérséklettel, mely nélkül Róma megnyerésére a priuszos politika által elrontott mai helyzetben gondolni is alig lehetett. Nem ragaszkodunk betű szerint a magyar liturgiához, mert okultunk a nálunk sokkal hatalmasabb férfiak kudarcán, kik egyfelől a magyar vezényszó, másfelől a vasúti ügykezelési nyelv kérdésének felbolygatásával majd a korona és nemzet közti meghasonlást, majd pedig a trializmus veszedelmét hozták az országra. Félre tettünk tehát minden hiúságot és kicsinyes érzékenységet, hogy biztosítsuk a célt, melyet a görög liturgikus nyelv mellett is biztosítva látunk. Ezzel az önmérsékletünkkel ad oculos demonstráltuk egyúttal azt is, hogy a görög rítusnak tulajdonkép nincs más liturgikus nyelve, mint az ó-görög s következéskép a hazánkban ma érvényben álló román és orosz (helytelenül u. n. ó-szláv) egyházi nyelv semmivel sem különb a magyar nyelvnél, hanem ép oly vulgáris nyelv, mint a magyar, vagy ha úgy tetszik, ép oly szent nyelv, mint a magyar, mert oltári használata csakis azon, az egyház által már ezer év óta tolerált gyakorlaton alapszik, mely a keleti egyhazban nem tiltja el a vulgáris nyelv használatát sem. Hogy a hangzatos jelszavak menynyire árthatnak az ügynek, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint épen a magyar liturgia eddigi története. A túlzó nemzetiségiek és (egyházpolitikai okokból) a hazai róm. kath. hittudósok is, a már emiitett ezredéves gyakorlat dacára, állandóan és következetesen tagadták a politikai sajtó által amúgy is többnyire Róma elleni kiélezéssel, tehát a legoktalanabb módon támogatott magyar liturgia jogosultságát, amiből aztán természetszerűleg kifejlődött és közkeletűvé vált, sőt még a kultuszminisztérium egyes rendeleteibe is becsúszott az a hamis felfogás, mintha a román és orosz templomi nyelvek nem vulgáris, hanem az egyház által kiváltságolt, tehát kizárólagos liturgikus jogosultsággal biró nyelvek volnának, úgy, hogy pl. annak a magyar ifjunak, ki véletlenül egy román egyházmegyéhez tartozott, még a katekizmust sem lehetett más nyelven megtanulnia, mint románul, holott pedig napnál világosabb, hogy itt csak az a cél: az illető magyar ifjakat felszívni a románságba. A magyar püspökség felállítása véget vet ennek a veszedelmes hipokrizisnek és e hipokrizis tisztázása után természetszerűleg előtérbe fog lépni az a kérdés is, hogy az egyházi hatóságoknak lehet-e hivatalos ügykezelési nyelv gyanánt olyan vulgáris nyelvet használniok, mely sem nem liturgikus, sem nem állami? Ugyanis a nemzetiségi egyenjogúságról szóló 1868. évi XLIV. t.-c. 14. és 15. §§-ai ezt a kérdést nem oldották meg véglegesen. Megoldották igenis annyiban, hogy az egyes hitközségek és a felsőbb fokú autonomikus testületek szabadon választhatják tanácskozási és ügykezelési nyelvüket. Ehez szó nem férhet. De midőn az utóbbi §. ezt a szabad választási jogot — úgy hiszem tisztára felesleges módon — az egyházi hatóságoknak is megadja, holott pedig az egyházi hierarchiához és annak sem oltári, sem pedig ügykezelési nyelvéhez a nemzetiségnek és a törvényhozásnak semmi köze nincsen: talán nem szükséges bővebben bizonyítani, hogy ezek az egyházi hatóságok csak a liturgikus és az állami nyelv közt választhatnak, ha pedig külön liturgikus nyelvük nincs, hanem az isteni tiszteletnél a vulgáris nyelvet használják, akkor tulajdonkép csak az állami nyelvre optálhatnak. Ám a román és ó-szláv (orosz) nyelvek liturgikus jellege még ma vitás lehet, de senki sem fogja elvitathatni azt, hogy az egyházi hatóságok az ügykezelési nyelvre vonatkozó elhatározásukban kötelesek a korona irányításához alkalmazkodni, mert a koronának a hazai egyházak nem tisztán hitbeli ügyeire vonatkozó törvényes ingerenciája annak legfőbb kegyúri, illetve a nem kathoiikus egyházakkal szemben más néven fennálló felségjogaiban gyökerezik s kétségbe nem vonható senkitől sem. Ha végig gondoljuk a magyar püspökség felállításának következményeit és azt, hogy a korona haduri jogkörét érintő priuszok elintézése után mennyit várhatunk még a király főkegyúri hatalmától, akkor nem hiszem, hogy volna magyar ember, aki az uj püspökség alapításában rejlő nagy nemzeti vívmányt fel nem ismerné, bárha az ellenzéki lapok a nemzeti munkapárti kormánynak ezt a nagyszabású tényét látszólag hűvösen fogadták is. Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat mérték szerint. Eredeti angol szövetek nagy választékban. Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.