Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-21 / 16. szám

2 13-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. március 31. helyiségben lehet lerakatni; de ezek is készen lesznek május vége felé, amikorra azokra tulajdonképen szükség van. A vendéglő épület többi helyiségein olyan szerényen dolgoznak a kedvezővé vált időjárás mellett, hogy azok már készen várhatják a vendégeket. Ez évben ugyancsak ideiglenes vendéglői üzlet lesz a Sóstón, mert sem a város, sem a reflektánsok nem bírhatnak a tapasztalatokkal, hogy az uj, tágas és diszes vendéglőben minő lesz a forgalom; hosszabb időre nem lehetett megfelelő bérlőről sem gondoskodni. Az ez évi fürdő idényre tehát készen lesz a Sóstón a kibővített fürdőépület, melyben külön közös fürdők is lesznek ; a vendéglő épület diszes táncteremmel, társalgóval, étteremmel, nagy terrasszal; az úgynevezett Svájci-lak teljesen újjáalakítva ; az ízlésesen megtervezett és beültetetctt, vízvezetékkel ellátott park. Ugy hogy a régi ósdi Sóstó helyén egy nem nagy, de csinos és kellemes uj fürdő és üdülő-telep áll a közönség rendelkezésére; melyben a rend és tisztaság fentartására a város külön fürdőfelügyelői állást szervezett, a fürdőfelügyelő tisztéhez tartozván a közönség óhajainak s netaláni panaszainak a meghallgatása is. Hátra van még a Sóstó vizbőségének biztosításáról való gondoskodás. Ebben az irányban is megtétettek a kellő lépések. A földmivelésügyi miniszter a város kérésére megbizla a debreceni kultúrmérnöki hivatalt a szükséges tanácsadással s már az eddigi tanulmányok is arra engednek következtetni, hogy a tó vizének állandóvá tétele nagyobb befektetés nélkül lehetséges. Szerencsére a szokatlanul csapadékos tavaszi időjárás erre az esztendőre bőven ellátta a Sóstót vízzel. Évek óta nem volt annyi viz a tó medencéjében, mint most van. Igy áll jelenleg a Sóstó ügye. Aki az elmúlt év ősze óta nem járt a Sóstón, meglepetéssel fogja látni a változást, aló sággal nem lehet ráismerni, annyira megváltozott az uj építkezésekkel és a parkosítással. Most már csak jó vendéglős kell bele, aki nem akar egy majálison meggazdagodni, jó konyhát tart és tiszta jó bort mér: a Sóstóba fektetett 300,000 korona meg fogja hozni kamatait, a mellett, hogy a nyíl egyháziaknak szinte nélkülözhetlen, kellemes kiránduló és üdülő helye lesz, honnan este sem kell olyan korán ezután hazafelé igyekezni, minthogy a kisvasút menetrendjében gondoskodás történt arról is, hogy az utolsó helyi vonat fél 11 órakor indul a városba. Rosszmájú emberek a magyar demokráciát sokszor kifigurázzák. Azt mondják róla, hogy ahhoz az erős és sürü demokráciához képest, melyből a nyugoti népek közszelleme táplálkozik, a miénk csak maggi-leves. Öt fillér áru demokrácia-kocka tiz liter osztálygőgben. Vannak, akik még rosszabbat is mondanak róla. Azt, hogy nem is kivonat, hanem hamisítvány. Cseh-üveg, a mely gyémántot játszik. Messziről szép, de kézbe venni nem szabad. A miniszterelnök is polgártársnak vallja magát, mikor sokan hallják, de azért a mindikét szemére vak koldus büszkén tagadja meg a lánya kezét a félszemű koldustól. Nincs igazuk azoknak, akik a kákán is csomót keresnek. Igenis van magyar demokrácia, még pedig egyre fejlődőben van. Ezt bizonyítja egyik-másik nemzeti intézményünk története, például a kártyáé. Kezdetben, ahogy hiteles följegyzések bizonyítják, ez a király felségjogai közé tartozott. Például Küküllei János följegyezte Nagy Lajos királyunkról, hogy Boroszlóban egyszer 600 forintot kockázott el Hollandus őrgróffal. Meg is fogadta, hogy sose játszik többet. Nem is lett szegényből nagy játékos, csak király. Egy-két száz esztendő múlva már nem a királyok, hanem a nagy urak nagy játékairól beszélnek a memoárok. Még az ötvenes években csupa grófok és bárók szerencsepróbálgatásait pletykálják el az akkori újságok. A hazai kártyatudományok történetében ez a heroikus korszak. Aztán jön a zsentri a virtusos kártyapartikkal, a történelmi nevezetességű ferbli ülésekkel. Ez már a közelmúlt. A jelen a legideálisabb demokráciáé. Az altalános választói jog se teheti egyenlőbbekké az embereket, mint a bakkara és az ördög-vasut, a „cliemin de fer." Bankárok, tanárok, ügyvédek, orvosok, iparosok, kereskedők osztoznak a veszni-tért zsentri örökfn. Nem dominiumok úsznak el többé a három figurán, amely ellen bandát mutat ki a partner, hanem üzleíek és hilelek úsznak el egy nyolcason, ami ellen kilencest vág ki a poentőr. Gyönyörű idők ezek, az embernek sirhatnékja van örömében, hogy mo;t élhet. Városi törvénytervezet. Közigazgatási életünkre t'onlos tanácskozást tartott a mult napokban a városok országos kongresszusának állandó bizottsága. E tanácskozáson előterjesztették az uj városi törvényről létesített törvényjavaslatot. A törvénytervezet főbb megállapodását közöljük azzal, hogy azon megállapodásokat, amiket a bizottság a ter/ezetről elterőleg fogadott el, alább szintén közöljök. A városok osztályai. A városok háromfélék u. m. : a) tőrvényható ági joggal felruházott városok, b) vármegyebeli városok tanácsi szervezettei, c) vármegyebeli városok polgármesteri szervezettel. Törvényhatósági joggaffelruházott városok csak törvény utján alaKithatók ; törvényhatósági joguktól a városok csak törvény utján foszthatok mpg. A vármegyebeli városok alakítása és nagyközségekké való visszaalakítása, a vármegye meghallgatása mellett, kérésükre vagy kényszerűen a belügyminiszter határozatával történhet. Ha a vármegye a kérés teljesítése ellen kifjgást nem tesz a városi alakulás, vagy a magasabb osztályba lépés nem tagadható meg. Kényszer utján a község — mely meghallgatandó — a városoknak csak legalsó osztályába sorozható. A városok területe. A városokba * környékbeli községek községileg és járásilag, a törvényhatósági városokba törvényhalóságilag is bekebelezhetők. A bekebelezés a vármegye meghallgatásával, a város és község együttes kérésére vagy kényszerűen a belügyminiszter határozatával történhet. Az érdekelt kerületek megegyezése esetén a bekebelezés nem tagadható meg. A kényszerű bekebelezésnél az érdekelt város, illetőleg község meghallgatandó. folytatódik falum védelmére, falum békességére. E beszéd alatt mintegy fejjel látszott nagyobbnak a boszorkány, az utolsó szavak után pedig, mintha csak gépen járna, ugyanannyit esett. Ismét elfedte a lecsüngő orr a fogatlan száját. — Honnan tudta, hogy Pali megérkezik ? szóltam közbe. A boszorkány már fordult a rőzséjével. Hangomra visszafordult s rám nézett. Mintha azon gondolkoznék, hogy érdemes-e Palin kívül mással szóbaállani. Majd Palira nézett, látva, hogy az mosolyogva bólint, kegyeskedett felelni : — A rosta mondta. Azzal visszavonhatlanul megfordnlt és elindult. — Ki ez? Kérdeztem Palitól. — Ez Magos Laciné, az én nevelő dajkám. — Hisz van 100 éves. — Ötven — felelt Pali komolyan — de volt 16 gyermeke. Egyet kivéve meghalt mind. Amelyik megmaradt, az az én tejtestvérem, az is Pali. Az volt első gyermeke. A férje olyan fél ur volt, uradalmi erdész, de hirtelen. Uraságával összeveszett s ide jöttek lakni. A férje a vadászaton kivül mihez sem értett. Csakhamar tönkrementek s ha férje még kellő időben meg nem hal, az a kis ház is elment volna, amiben az öreg nyomorkodik. — Hát a fia? — Amott van kis földje, háza. Hívja is magához, de az öreg azt mondja, ameddig keze-lába mozog, még a fiának sem lesz terhére. Ha pedig ő lábáról leesik, 24 óra alatt meghal. Tehát sokáig még a fiának sem lesz terhére. — Honnan tudja ezt ő ? — Mondta. A rosta mondja meg neki. — Bolond beszéd. — Persze hogy bolond beszéd. De ő hiszi. Olyan valami önsuggerálás az, hogy mintegy megérez valamit. Előveszi a rostát, forgatja s mintegy megérzi azt amit óhajt, mint a leveles béka megérzi az esőt, ha el nem téveszti. — Én szeretnék ilyen rostaforgatási bolondságot látni. — Alig hiszem. Rávenni nem lehet, ha csak valami véletlen nem adja magát elő. A rosta mondta meg neki azt is, hogy mindaddig nem lesz gyermekünk, amig a feleségem meg nem tanul ugy magyarul, hogy ezen a nyelven gondolkozik is. Úgyszólván vizsgáztatja a feleségemet a magyar nyelvből és tájszólások kiküszöbölésével. — És vizsgázik. — Igen? Azt már nem tudom azért-e, mert hisz a vénasszonyban, vagy azért e, vagy alkalmazkodásával megjutalmazza az öreget azért a határtalan ragaszkodásért, amelylyel hozzám s mindazokhoz van, akiket valami én hozzám fűz. Darabokra vagdaltatná magát mielőtt engem valaki bánthatna. — Miért nem veszed az udvarba ? — Semmit, egy kanál lisztet sem fogadna el. Mig keze-lába mozog, nem. Akkor pedig már mi kell a 24 órára. — Hát te is hiszed? — Legalább az ellenkezőjét nem mondanám előtte, ha a birtokom menne is utána. —• Te is annyira szereled ? — Lehetetlen nem szeretni. Vadállatnak tartanám magam, ha midőn az öreget meglátom nem éreznék vágyat azt a fekete ráncos, boszorkány arcát megcsókolni. De vagy 8 éve meg nem engedi. — Talán a rosta ? — Ugy mondja. Az mondta meg neki, hogy ne engedje. Fel is kért erre azzal, hogy ha majd meghal, akkor csókoljam meg, egy kis szeretettel, mert addig a lelke el nem hagyja az ő sártestét, mig szeretetemről meg nem győzöm. Visszanéztem. A sima területen sehol se-u látszott senki, semmi. A boszorkány eltűnt. Elbámultan néztem Palira. Talán a rostán gördítette haza magát ? Pali elmosolyodott. — Ne gondolj boszorkányságot. Az örej hosszú évek óta, úgyszólván naponta járja meg az utat az ákácos erdődől hazáig. Pihenő helyeket állapított meg magának. Mindig ugyanazon helyen pihen meg és a hosszú évek alatt az ő és rőzséjének fészek kopott ki, ahol ő a szél ellen is védve van. Később ismét visszanéztem. Messze-messze ismét látszott a rőzsecsomó. Lassan mozgott a falu felé. A legfinomabb francsia és amerikai Friedmann Sándornál. cipő újdonságok kaphatók Nyíregyházán. 312 52 47