Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-21 / 16. szám

^íregyMza, 1912, mill. évfolyam, 16, szám. vasárnap, április 21 A Szaboicsvármeyyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fjdfliítési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁRCSHÁ2-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilí-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Sóstó, Post tot discrimina rerura ! — a Sóstó fürdőben befejezéshez közelednek a mun­kálatok. Hosszas tárgyalgatások, tervezkedések és vitatkozások előzték meg, mielőtt a város elhatározta volna ezeket. Sokan voltak, sőt vannak ma is, akik felesle­gesnek és kárba szenvedőnek találtak minden kiadást a Sóstóra. Mások a mini­mumra óhajtottak redukálni a beruházá­sokat; elegendőnek találván azt, ha a város magát a fürdőépületet bőviti ki né­hány káddal. Ismét mások a vendéglő épület modernizálását tartották csak szük­ségesnek és végrehajtandónak, abból indulván ki, hogy a Sóstó csak kiránduló hely, de nem fürdőnek való, mert nincs s nem is lesz soha elegendő vize. Hallani lehetett azt az ideát is, hogy sokkal oko­sabban tenné a város, ha a Sóstó vizét az Erzsébet ligetbe vezetné be csatornában s ott létesítene a fürdőt, meg a vendéglőt, mert a Sóstó messze van, oda kijárni kellemetlen és költséges. Egyszóval a le­hető legellentétesebb vélemények hangzot­tak el a Sóstó jövője felől. A város végre is, mint tudvalevő, arra határozta el magát, hogy a Sóstón kibővitteti a fürdőépületet, elbontatja a régi náddal fedett alacsony ósdi vendég­lőt, helyette modern szálloda-szerü ven­déglőt építtet, megújítja a parkot, ellátja vízvezetékkel az egész telepet, kitataroz­tatja a többi épületeket; vagyis alaposan berendezi ezt a természet által adományo­zott kies és gyógyhatású telepet, melyre ebben a mi poros, szélnek kitett váro­sunkban olyan nagy szükség van. Igy is lőn. Az elhatározás sem volt könnyű; de nem volt könnyű a végre­hajtás sem. Hiszen olyan telep újjáala­kításáról volt szó, amelyet a közönség épen az építkezésre alkalmas időszakban igényel és keres fel. E miatt a munkákat több részre osztották fel, ami természetesen megint sok-sok vélemény alkotásra és nyilvánításra adott alkalmat. Az 1910. év őszén fogtak hozzá a fürdőépület kibővítéséhez, a vízvezetéki berendezéshez s más ezekkel kapcsolatos munkákhoz A vendéglő épitése meg a parkosítás az 1911. évi fürdői idényről elmaradt s csak a mult év őszén bontot­ták le a régi vendéglőt s kezdték meg az újnak építését. Ez a felemás állapot persze alaposan tönkre tette az 1911. évi fürdő­idényt, mert hiszen a mult évben a fürdőépület építkezése miatt a fürdőt alig 6 — 8 hétig lehetett használni, akkor is csak a kádakat. Maga a telep pedig tele volt építkezési anyagokkal és állványokkal. A mult év szeptemberében fogtak hozzá az uj vendéglő épitkezési munká­lataihoz. Az időjárás, de főként az építő­ipari áldatlan állapotok sem valami ked­vezők voltak a Sóstó céljaira. Téglát legnagyobb részben távoli városokból kellett beszerezni, a kőmivesek is nem egyszer megtréfálták a vállalkozót azzal, hogy vagy be sem álltak a munkába, vagy tetszésük szerinti időben hagyták abba. Az építkezésnek a reméltnél lasubb haladása természetesen mgint feleslegesen bőven vonta maga után a többé-kevésbé jóakaratú kritikákat, melyek közül talán a legenyhébbek közül valók azok voltak, amelyek azt az eredményt vonták le a látottakból, hogy a vendéglő az idén sem lesz készen. A meglehetősen tartós tél elmultával hozzáfogtak a parkozási munkákhoz is. A park terveit a mérnöki hivatal készí­tette s az ültetést a városi kertész vezeti. Sajnos, a Sóstó régi fái közül meglehe­tősen nagy menynyiséget kellett kiszedetni, mert az ott állott fák nagy része elavult, a cincérek igen sokat tettek már tönkre azok közül, mások meg csucsaszályban szenvedtek; ezek tehát nem voltak meg­hagyhatok, mert könnyen megtörténhetett volna, hogy váratlanul dőlt volna közülök egyik másik. Az ép és egészséges fák azoban megmaradtak, sőt a park terve is azokhoz igazódott. Ugy a vendéglő épület épilése, mint a parkosítás munkái annyira előrehaladtak, hogy a fürdőidény kezdetére csaknem teljesen készen lesznek. Maga a vendéglő épület ugyan nem lehet készen minden részé­ben május elsejére, mert az épületben levő táncl eremben és társalgóteremben parkét lesz, amit csak teljesen kész és száraz Rostaforgatás. i. Irta: Pataky István. A legközelebbi atyafiságban van a pénteki a tizenhármas számmal. Az utóbbi kettő kevésbé ment ugyan még ki a divatból, de azért a rostaforgatásnak is vanrak még bőven hivői. Sőt lehet, hogy mt'g hosszabb élete lesz mint kedvelt atyafiainak, mert kevesebb eséllyel mondják babonának azok, akik a 13-as számot es a pénteki nap jelentőségét butaságnak minő­sitik, azonban óvatosan kerülik, hogy ezekkel valami próbába bocsájtkozzanak. Én még láttam gyerekkoromban a rosta­fcrgatást, de már akkor is sokkal alkalmasabb hivatásnak tartottam a rostára nézve, hogy segítségével pompás pattogatott kukoricát alkos­sanak, minthogy detektio szerepekre akarják kényszeríteni. De hát elvégre a rosta, általános felfogás szerint lélektelen tárgy és nem lehet rá szégyen, ha olyan tudást képzelnek beleszorulva, amivel leiekkel biró ember sincs felruházva. Hisz sok lélekkel biró embert is kényszerítenek olyan cselekvésekre, amit meg nem ért, utál, megvet, de ezer, meg ezer körülmény kényszeríti arra. hogy saját jószántából választott pályának, cél­nak hirdesse. Utoljára maga is hiszi, hogy helyes az az ut, amelyen halad. Tóth Palival, a szép német lány férjével, a vasútról haladtunk a falu felé. A szőllős dombok után, a falu közelében haladt a futó­kocsi, amidőn magunk előtt láttunk- haladni egy rőzsecsomót. Tudtuk, hogy valakinek a hátát nyomja a rőzsecsomó, de tényleg ugy látszott mintha magától haladna az. Még a lábak alsó része sem látszott ki. Amint a kocsi a rőzsecsomó közelébe ért, a rőzsecsomó a kocsi felé fordult. Egy kis, töpörödött, csúnya vénasszony nézett ki a rőzsék közül. A lovak megijedtek s nagyon meg kellett fogni, hogy el ne vágtassanak. Beleillett volna a Machbet boszorkányai közé. Az orra annyira lehanyatlott, hogy fogat­lan szája csak akkor látszott, mikor örvendő hangon kiáltott: Pali fiam! És a Pali szeme mosolygott, amidőn sze­retettel nézett a boszorkányra és hangosan, félreérthetetlenül szeretetteljes hangon mondta : Zsuzsi néném ! És bár a kocsis már megnyugtatta, még is kérdezte: — Hát Bözsikém ? — Jól van a kis aranyosom Pali fiam — feleli az öreg — tegnap este volt nálam az édesem. Megmondtam neki, hogy ma estére várjon. Azt nem mondtam, hogy másodma­gaddal jösz, mert nem szeretem. — Miért? — Mert hát zavarja a gyémántomat, még ha testvéred is. Nem tölthettek az első estve együtt annyi időt, mint amennyit kellene két hét után. Pedig már jobban tud magyarul, akár te. — És aztán ? — Aztán, aztán. Tudod, hogy nem akarok addig meghalni, amig nem tudom, hogy a kis Tóth fiu, vagy Tóth lány magyarul fogja-e köszönteni a Magyarok Istenét, vagy németül. — Egy az Isten. — Egy, egy, de a Magyarok Istene csak a magyar nyelven mondott fohászt érti meg, azt — sem mindig. Ne okoskodj te Pali, ne mászkálj te mindig, főleg sok időre nem, mert neked itt van életed, lelked, reménységed, égi és földi boldogságod. Nem akarok addig meg­halni, sirom meg ne ássák, mig meg nem győződöm arról, hoery az én szeretett fiam Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat mérték szerint. Eredeti angol szövetek nagy választékban; Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.

Next

/
Thumbnails
Contents