Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-07 / 14. szám

^iregyMza, 1912. mill. évfolyam, 14. szám. vasárnap, április 1 A Szaboicsvérmegyei Községi Jegyzők é3 a Szaboícsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. 8!6«za$éji föltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁHOSHÁ2-TBH 6. SZÁM. Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. •W A negyedév elején kéljük hátralékos előfizetőinket, houy az előfizetési dijakat a megküldött postai befizetési lapokon portoménterén mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Húsvétkor. A mai embert nem foglalkoztatja a feltámadás és az örök élet gondolata. A keresztyénség felséges ünnepeinek: a karácsonynak, húsvétnak, pünkösdnek nagyszerű titka mindennap idegenebbé válik előtte. Egy érthetetlen nyelven szóló, értelmetlen világnak látja, melynek nincs értéke, nincs tartalma, nincs célja. Mintha egy régmúlt gyermekkor naiv emlékeit nézné, olybá veszi a keresztyén világ megváltatásának isteni tényét; ha nem is mosolyog azon balgatag idők lölött, amelyek lelkesedni tudnak érte: de nem is fektet belé semmit, amiből valamiféle, magasabb rendű értékek származhatnának. Ennek a kufár világnak nincs többé érzéke a fehér kenyérnél magasabb rendű értékekhez, Nézzük csak a családot! A családfő nem elégszik meg azzal, hogy családjának kenyeret adhat: kalácscsal tömi, finom és drága bécsi rongyba pólyálja csemetéjét; azonfelül annyi életbiztosítással pakolja meg szekerét, hogy holtáig azt nyögi. S mindezt miért? Hogy drága övéinek minden lehető és lehetetlen módon biztosítsa a jövőjét. Csak egyet lelejt el, vagy ha el sem felejti, meg nem adhatja: azokat a magasabb rendű értékeket, amelyeket a húsvéttal is, máskor is hirdet a keresztény hitvallás idealizmusa, s a melyek nélkül minden hitvány és értéktelen rög, mely a holnapot talán biztosítja, de gyakran állattá teszi a mindenféle biztosítékkal körülvett, gondtalan és telhetetlen csemetét. Hátha a piacra megyünk, az élet nagy vásárjába: ott látunk csak rettenetes tüneteket! Hogy a legszentebb hivatások a legaljasabb kenyérkereseti forrásokká miként sülyednek alá! Miképen szállítják le azokat a nagy erkölcsi értékeket, amelyeket a keresztény megváltalás isteni titkából táplálkozó önzetlen nemzedékek vállvetett munkával hosszú századokon keresztül felépítettek! S apró pénzre váltva, miképen adják el a keresztény idealizmus halálos ellenségeinek! Valóban szinte szégyenletes szegénység köntösében jár a keresztény idealizmus ! Ha vala hol megjelenik, olyan mint egy szegény öreg ember, akin az öreges, egyszerű ruházat szinte dohszagú; a modern ifjak és dámák orrfintorgatva húzódnak el mellőle... ... Világos azonban, hogy érték, erő és jövő mégis csak ebben a megkopott, megtaposott és meggyötört kereszténységben van. Mert fehér kenyér, cifraruha, nagy mód és kényelem, biztosítás és a többi mind, mind, nagyon rövid lejáratú értékek : az adott körülmények között ki lehet számítani, hogy meddig tartanak. Élni pedig azután is kell. Aki nagy pénzt apróra vált: már előre tudja, hogy el fogja költeni. Csodálatos, hogy ezt az igazságot a kereszténység nagy értékeit felváltó kufárok be nem látják. S aki az elaprózott nagy kincseket elpazarolta, mit csinál, mikor nincsen egyéb érték a birtokában? Olyan érték, mely többet ér mindenféle biztositásnál, melylyel akkor is lehet kezdeni valamit, ha az ember semmi nélkül lép ki az életbe? A kereszténység nagy kincseinek el"herdálói ugy járnak, mint a hernyók: nyom nélkül el fognak tűnni, s egy néhány évszázad múlva nem is fogják megérteni otromba törekvéseiket. Miért? Mert ennek az anyagiak után való őrült hajszának meg lesz a maga idejében a maga ellenszere. A keresztény világrend a történelem menetéből leszűrt nagyszei'ü tapasztalatok alapján hirdeti, hogy a mi a porból vétetett, az a poré; hogy a bűnnek zsoldja a halál. És igaz is. Aki mindig csak ezt a hitvány rögöt nézi és fölfelé soha nem tekint: olyan utálatossá válik, és ugy felháborítja a magasabb világrendbe teremtett szivek millióit, hogy azok egyszer föltámadnak ellene, s oda kergetik, a hová való: a pokolnak birodalmába. S akkor majd uj szinek ragyogásában Az ördög pénze. Irta : Szőllősi Zsigmond. Az agglegények klubjának az estéjén mondotta el egy kövér ur a következő történetet. I. Lakott itt Budapesten egy becsületes, de szegény fiatalember, — Zsibrik Lajosnak hívták, — aki nagyon szeretett billiárdozni, de még jobban szeretett volna enni, mert szörnyű módon éhezett. A billiárdozásról még csak lemondott volna, de hogy ne is egyék, azt sehogy sem tudta megszokni. Negyvennyolc óráig még csak tűrte a koplalást, de tovább nem, és elszánta magát a legvégsőre. Elhatározta, hogy eladja a lelkét az ördögnek. Fölkeresett tehát egy öreg asszonyt, akiről tudva volt, hogy élénk üzleti összeköttetésben áll a pokollal és előadta neki a szándékát. A banya meglehetősen kelletlen képpel hallgatta végig, aztán igy szólt: — Hozzám hasztalan fordult, fiatal ember, mert én már nem foglalkozom ilyesmivel. Mióta ilyen rossz világot élünk, a pokolnak nincs többé szüksége közvetítőkre, províziót nem fizet, mert jönnek az emberek maguktól is. Legjobb menjen egyenest az irodába, a cimet szívesen mpgadom. Van valami protekciója? — Hiszen protecióm volna ! — sóhajtott szomoiuan a fiatal ember. — Biz az baj, mondta a banya. — De lehet, hogy boldogul igy is, elég jóképű ember, az ilyeneket szereli az ördög is. Zsibrik megköszönte a cimet és ment. Az ördög nagy ur, természetesen nagyúri módon van berendezve a hivatala is. Zsibrik dobogó szívvel, de elszántan lépett be a márványos, aranyos előcsarnokba. Egy fiatal, mosolygós képű ördög igen előzékenyen táncolt elébe: — Mivel szolgálhatunk ? A fiatal ember elfogódva dadogta: — A lelkemet kívánnám eladni. Az ördőgöcske helyeslően bólintott: — Ugy ? És a föltételek kérem ? Zsibrik nem volt tisztában a kérdéssel. — A föltételek ? Nem értem, kérem. — No igen. Szerelem, rang, hirnév, játékszerencse, vagy gazdagság ? — Pénz: pénzt szeretnék! — válaszolta mohón az ifju. A fiatal ördög a lépcsőre mutatott. — Első emelet jobbra! — mondotta. Zsibrik meghajolt, aztán kissé ingadozó léptekkel haladt fel az emeletre. A jobbról nyiló hatalmas teremben nagyon sokan voltak : elegáns és rongvos emberek vegyesen. Zsibrik bizonyos meglepetéssel látott ott csomó nagyurat, a kiket látásból már ismert, köztük négy vagy öt bankdirektort is, a kiknél állásért jelentkezett. Mindezek sápadt arccal rendre léptek a függönyös fülkébe, azután gyorsan, majdnem futva távoztak. Szerényen végigvárta, mig rákerült a sor, akkor ő is belépett. A fekete bársonynyal bevont asztal mögött egy öreg, pápaszemes ördög állt és kissé elcsodálkozott, mikor Zsibrik elmondta, hogy mi járatban van. — Hja, hja, romlik a világ! — mondotta, a fejét bólingatva. — Ezelőtt is jöttek fiatal emberek, de nem pénzért. Az egyiknek hirnév kellett, a másiknak dicsőség, a legtöbbnek igézet, a melylyel az imádottja szivét megejthesse. És önnek pénz kell. Pénz 1 Szegény ideálizmus! Zsibrik elpirult. — Éhes vagyok, — suttogta szégyenkezve. — Persze, persze! — bólogatott az öreg ördög. Azután elővett egy kis bőrbugyellárist» beletett öt aranyat es átnyujtotfa Zsibriknek. — No fogja ! A fiatalember megrökönyödve bámult rá. — Ennyi az egész? — kérdezte csalódott hangon. Az ördög legyintett. — Ne féljen semmit. Ez a pénz sohasam fog elfogyni. Ez a ppnz az. ami önt hozzánk Kerekes Pál utóda Nyíregyháza. Készít legelegánsabb férfi ruhákat merték szerint. Eredeti angol szövetek nagy választékban. Telefon 197. Férfi divatcikkekben folyton változatos újdonságok.