Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-24 / 12. szám

Nyíregyháza, 1912, XXX1I1, éYfolyain, 12. szám. vasárnap, március 24 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. EUMzttísi feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YAROSHÁ2-TSR 6. SZAlí. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként GO fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Ünnep után. Lehetetlen időket élünk! Itt-ott egy évtizede már, hogy az a hatalmas nekilendülés, mely az alkotmányos idők bekövetkezése óta Magyarország társadalmi, politikai és gazdasági életében újból kezdetét vette s amely egy szebb jövő minden álma megvalósulásának gyönyörű Ígéretével biztatott: elevenségében csökkenni, fényében tompulni s erejében hanyatlani kezdett. Mint amikor ősszel ólmos, esős időben sürü, fojtó köd ereszkedik a tájra s az utasember elveszti a biztosság érzetét, tájékozódó képességét, éppen ilyen folyamat állott be az utóbbi években a nemzet politikai és társadalmi életében. Senki sem tudja megmondani, hogy miért, de mindenki érzi, hogy körülötte minden megváltozott, hogy valahogyan minden másképpen van, hogy az egész bensője olyan, mintha megrabolták volna: hite, bizalma, reménye, lelkesedése s minden lelki kincse elveszett! . . . Senkisem tudja miért, de mindenki látja, tudja, érzi, hogy többé nem tud lelkesülni, mert azt az eszmét, melyért rajongott, cserbenhagyták, mert azt, aki ez eszméért küzdött, sárbatiporták; mindenki érzi, hogy fegyelmeznie kell s már akaratlanul fegyelmezi is önmagát, hogy szint vallania nyíltan többé nem szabad s hogy baráti körben sem tárhatja ki lelkét, mert az ármány, a besúgás lelke a közelben ott leselkedik . . . Mintha valami átok nyert volna erőt: rombolás és pusztulás, züllés és korhadás mindenütt! Avagy van-e még e hazában élő nagy emberünk csak egyetlen egy is, kihez a gyanú és a rágalom el ne jutott volna? Van-e még egyetlen eszmény, amelyből még gúnyt nem űztek volna ? Van-e még bűn, melyet föl nem dicsértek volna? S van-e még valaki, vagy valami, amiben még megbízni lehetne?! Uj eszmék és uj igazságok keltek életre. Uj eszmék, melyeknek útját mindenütt rombolás kiséri s uj igazságok, melyek a múltnak szemébe kacagnak s a csalhatatlanság hazug fényében ragyognak. . . . Hatvannégy évvel ezelőtt, március idusán pattant ki teljes elevenségében az az erő, mely a jövő Magyarország jövendő fejlődésének biztos irányt s feltartóztathatatlan lendületet adott. Hatvannégy évvel ezelőtt egy borús márciusi napon szökkent talpra álmából felocsúdva az egész nemzet. Hatvannégy évvel ezelőtt a bizalomnak és a megértésnek fentartás nélküli együttérzésével állott össze a küz dők sorába az ur és a jobbágy, a gazdag s a]szegény s hatvannégy éve mult el az a nap, mely az elnyomottak millióinak szinte egy varázsütésre jogot, egyenlőséget és hazát adott . . . És hatvannégy év multán a feledésnek mindegyre inkább növekvő pora üli meg a negyvennyolcas idők e ragyogó napjának emlékét. Veszendőben rég ereje. Gyújtó hatása, mely egykor indulatba hozta a lelkeket, elveszett, melege szertefoszlott s fordulója napján a hév, mely visszaidézi a multat, csak önámitás, minden egyes szó csak megalkuvás és a mai kor embere már csak fásult közönnyel tűnődik el a mult emlékein . . . De mégsem! A rombolásnak és pusztulásnak, az apathiába merült csüggedésnek a keblekre nehezedő e sürü ködén keresztül mégis mintha egy tiszta, ragyogó fény hatolna át s mintha a megbocsátásnak meleg sugarait árasztaná szét a kárbaveszett küzdelmek s letört remények romjai felett. Uj erő kelti ismét életre a kihamvadt üszköket! A megritkult sorok közé uj harcosok sorakoznak, az ellankadt ereket uj vér hatolja át, uj élet, uj vérkeringés, — csupa lüktetés! — s az elernyedt remények helyébe az öntudatos bizalom lép: — a nép. Ez a kép tűnik szemembe akkor, ha visszaidézem azt az ünnepet, mely március 15. napján a nyiregyházi gazdák otthonában lefolyt. Büszkén vallottam magam mindég a Nyirség fiának. Önérzetesen hirdettem mindenkor, hogy ez a vármegye nyelvében és szokásaiban, erkölcsében és gondolkozásában színmagyar. Tudtam, éreztem és hirdettem is mindig, hogy legszűkebb pátriámnak: Nyíregyházának népe ha ragaszkodik is ősei nyelvéhez s megszentelt hagyományaihoz, lelkében s érzéseiben szintén olyan magyar, miként e vármegye minden más lakosa. Marica. Görnyedt, pogány homlokomon Nincs semmi nagy és szent felírva. És mégis, mégis jössz Telem Tudom, Lehajtott fejjel, félve, sírva. Mert ahogy szivemre szorítom A te fáradt, hűvös kezed : A vérünk remegése egy. S tudom, A végzetem, a végzeted. Walter Géza. Haláltánc. „Nehéz az élet! Mond az első — Nem bírom a küzdelmeket! Sir, öleld föl fáradt testem, Hozz békét a harcok helyett!" „Szeretlek s nem lehetsz enyém ! Eként sóhajt a második — Haljunk együtt! A sírhalom Egymásnak ád és boldogít." „Oda minden! Harmadik szól — A pénz, a név, a becsület! Átok reád kártya, mámor! Szerencse, lét, isten veled !" „Napjaimnak vége, vége, A negyedik busán kiált — Beteg vagyok, roskadó rom ; Charon, segits a Styxen át!" És ugranak . . . Forr az örvény, Tajtékot túr, kering a hab ; Nő a halál légiója S a mély egyre borzalmasabb. Mig a holtak táncra kelnek, A hullám egy főt felmerit; Integet, hív: .Boldogtalan Oldd fel kinzó bilincseid ! Arcodról bú, szenvedés szól, Erőd, hited kihalva már ; Harc és küzdés haszontalan, Jöjj, itt örök csend, béke vár! Zúg az örvény lábaimnál, Húz, von, szédit a forgatag; S im, a léttel ádáz tusát Vívó lelkem erőre kap. „Kishitűek! Kiáltok én — Nem cserélek gyáván helyet! Zászlóm a vész ronggyá tépje, Győzni vágyom sorsom felett !" Nincs erő, mit férfi-lélek Ne bírna le győzelmesen, Hódol neki sors, enyészet; Törpe lelkek, jöjjetek velem ! Záhonyay Ferencz. SL Modern élet. (Jelenet a társalgóban.) Dr. Fenyvessy Elek tekintélyes léptekkel, fürkésző szemekkel körülnézve belép a társalgóba, zsöllyébe heveredve izgatottan tépi fel az ott t Iáit újságot. Azonban kis idő múlva hirtelen fölpattan az ajtó, s választékos ö tözetü, imponáló hölgy jelenik meg, Dr. Fenyvessy Elek ügyvéd neje Dr. Sarlav Margit orvosnő. Feleség: (E'őzekenyen, kedves mosollyal férje felé lép.) Jó napot Elek, talán haragszik ? Férj: (Föllobbanva) Még most is jókedvű, mikor látja, bogy rossz hangulatban vagyok; hiszen tudhatja, hogy egy órája várakozom. És ez igy megy nap-nap után! Feleség: (Gyöngéden) Ugyan édes férjem, esdve kérem, ne heveskedjek; ha tudná, mily úri divat és szabó üzletét megvettem és a raktáron levő összes divatcikkeket, valamint gyapjúszöveteket minden elfogadható árban elárusítom! Meglepő olcsó árak! Férfi kalapok 3 koronától, nyakkendők óriási választékban 90 fillértől feljebb stb. stb. a