Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-17 / 11. szám

4 11 -ik szám. N Y I R Y I D É K 1912. március 17. Ezután elnökünk, Vas Mihály esperes úr, e lap hasábjain olvasható, mindnyájunk figyelmét lebilincselő tartalmas beszédével nyitotta meg közgyűlésünket, aruely beszédében hü tükörképben mutalja be az emberi társadalom jelenlegi viszonyait, annak gyógyításra váró betegségeit, a boldogabb léiért folytatott nehéz küzdelmeit, amelyeket bizony nagyon sokszor kicsinyes, mondhatni a magasztosabb emberi törekvést nélkülöző eszközökkel, sőt nem ritkán vallás ellenes fegyverekkel akarnának meghar colni egyes társadalmi osztályok; ezzel szemben hathatósan meggyőz mindnyájunkat arról, hogy a legnemesebb czélt, az emberiség boldogitását, egyedül a vallás legfőbb törvényének betöltésével, a munkás szeretet gyakorlásával, érhetjük el, amelynek fundamentomát, a mi Idvezitőnk, az Úr Jézus Krisztus rakta le, az ő szeretetben s jó cseledetekben gazlag életével Ezen fejtegetései során hathatósan buzdít bennünket elnökünk arra a nemes, önzetlen munkásságra, amelyre hivatásunknál fogva anélkül is kötelezve vagyunk s a mely szolgálatnak mértékét — mint mondá: „ne a bérhez szabjuk, hanem annak a végtelen jósággal teljes édes Atyának mérhetetlen szeretetéhez, akinek hatalma mindenre elégséges s jósága megadja, akinek mi szükséges." A minden pontjában megragadó megnyitó beszéd után, a kitűzött ügyek tárgyalása előtt, ugyancsak elnökünk fájdalmasan emlékezett meg arról a kimondhatatlan nagy veszteségről, amely egyházkerületünket, sőt az egész magyar református anyaszentegyházunkat, oly mélyen megrendítette, Gergely Antalnak, a Kálvineumi ünnepélyek babérkoszorus szónokának, a magyar református Sión e Demosthenesének, korai, megdöbbentő halálával. Közgyűlésünk az elhunyt lángielkü apostol emlékét jegyzőkönyvében megörökítette s családja és a mezőtúri egyház iránt, mint akiket legközvetlenebbül sújtott a rettenetes csapás, igaz, mélységes részvétét jegyzőkönyvi kivonaton fejezte ki. Ugyancsak a Gergely Antal nevét megörökítő kálvineumi alapra, még itt a közgyűlésen, több, mint 50 korona gyűlt össze, melyhez az egyesület 20 koronával járult. Következett a Kálvineumi ünnepély rendezése feletti tanácskozás, amelyben Osváth Pál dögei Jelkész s előadó uron kívül, a közgyűlés számos tagja részt vett, mivel többen azt óhajtották, hogy a régi ketté vált egyházmegye, együtt rendezze az ünnepélyt. Az élénk eszmecsere után azonban egyesületünk abban állapodott meg, hogy még a folyó évben, Kisvárdán, önmeg fog érni, mint a szőlőszem. Nézd, ilt is, ott is kigyúl egy-egy fénypont: a szellem napvilága, az emberi lelkek sugara. S ezt a fényt megsemmisíteni, eltemetni nem lehet. Áthatol a levegőn, kitör, kiárad a fából, kőből, vasból; feltör a sírból, fölcsap a máglyák hamvaiból s lángolva terjed. Suhint a hóhér s lehull egy fő. Dehogy Uram! Egy sugár az, mely a Földet erlelni segít! Egy-egy világító, gyújtó tűzcsillag az mind, melyet a zsarnok tulajdon kezével dug véres trónusa alá. El fog jönni a nap, midőn a bitorlott földi trónok fel fognak robbanni, lángok fognak belőlük fölcsapni s e lángokban el fognak égni a bálványok, koronák és véres bíborok. E tűzvész be fogja világítani a Földet egyik sarkától a másikig s fényénél az emberek látni és eszmélni fognak. Tagjaikról a rablánc, szellemükről a tudatlanság bilincse lehull, korlátok, kasztok ledőlnek s az emberek e kettős jelszóval fognak egymás nyakába esni: Egyenlőség ! Világszabadság ! E nagy rázkódás után a Földre aztán béke száll. Nem lesz többé királypárti, sem köztársasági; sem hazafi, sem hazátlan ; sem szövetséges, sem ellenség ; sem vallás őrültje, sem pogány; nem lesz többé háború. Emberi és világi közösség a szellem uralma alatt! A jövendő ki fogja engesztelni az emberiség bűneit! Es az Ur meghallgatá e könyörgést és nem pusztitá el a Földet. (Vége.) állóan fogja megtartani ez ünnepélyt s annak rendezésével a már mult évben felkért urakat, egyházi és világi tisztviselőket bízza meg. A lelkészi dijlevélügy rendezésének kérdésében Hideg József egyházmegyei főjegyzőt s előadó úr körültekintő s a nehéz viszonyokat minden tekintetben m

4rlegelő javaslata alapján s a kérdés minden oldalról való megvitatása után egyesületünk azt a határozatot hozta, hogy minden olyan dijlevél, amely felsőbb egyházi hatóságok által jóváhagyva nincs, úgyszintén t-z olyanok is, amelyek felsőbb egyházhatóságok által meg vannak ugyan erősítve, de a megerősítés keltétől bármilyen legkisebb változást szenvedtek ís a gyakorlatban: újonnan kiállitandók s az esperesi hivatalhoz beküldendők, az egyházmegyei, illetőleg egyházkerületi jóváhagyás iránti intézkedés céljából. S a dijlevelek úgy szerkesztendők, hogy a fizetési tárgyak közül a földek haszonálvezeléaek összege, továbbá a természetbeniszolgálminyokpénzértéke, mint amelyek változásnak vannak kitéve, nem tüntetendők ki a dijlevélben, hanem csakis az állandó jelleggel biró fizetési tárgyak (készpénzfizetés, kongrua) értéke teendő ki s a dijlevelek mindenben a mai fizetési gyakorlatnak megfelelően állitandók ki. Egyházi számadásaink új mintáit s kezelési módját behatóan ismertette Kovács Lajos kisvárdai lelkész s egyházmegyei ellenőr úr. A népiskolai ifjúsági és tanítói könyvtárak szervezése ügyében, amelynek előadója Valádi Mátyás zsurki lelkész úr volt, egyesületünk felterjesztéssel óhajt élni egyházmegyénk utján az egyházkerületi közgyűléshez az iránt, hogy az e tárgyban mult évben hozott határozatát változ tassa meg, mivel rendkívül szigorúnak tartja azon rendelkezést, hogy csakis a kiadott könyvjegyzékben foglalt könyvek szerezhetők be. Másfelől pedig ezek a könyvek nem is egyformán felelnek meg városi és falusi tanítóink igényeinek s szellemi szükségleteinek. Tárgyaltatott még az erdővidéki református egyházmegye Kálvin-szövetségének indítványa a lelkészi fizetésrendezés ügyében, amelyhez egyesületünk hozzájárul s az egyházmegyei gyűlés útján a tavaszi egyházkerületi gyűléshez felterjesztéssel kiván élni az iránt, hogy ez ügyet illetékes helyen ismételten szorgalmazza. Itt kell megemlítenem, hogy egyesületünk Porzsolt István anarcsi lelkész úr indítványára rendes tagul belépett az országos „'íálvin-szövetségbe". Végül egyesületünk Vas Mihály elnök s esperes úr indítványára elhatározta, hogy a nemrég alakult, de már is szép fejlődésnek indult s nagy reményekre jogosító lelkészi énekkarnak évi 10 korona segélyt ad énekdarabok beszerzésére. A közérdekű tárgyakban gazdag s a tagok élénk figyelme által végig kisért közgyűlést elnökünk további kitartásra buzdító szavai rekesztették be s azt diszes és ízletes közebéd követte, melyen a szép pohárköszöntők ez alkalommal sem maradtak el. Keresztesi László. Az ibrányi ügyhöz. Bandár Miklós igazgató tanító ur, társai nevében is, igazat adott nekem abban, hogy lelkészök sem a tanítóknak személyileg, sem a a tanügynek tárgyilag, nem ellensége, sőt jóindulatú barátja. „Gyümölcséről ismeritek meg a fát", — örökigaz kijelentés marad. Nem követem el azt az ízléstelenséget, hogy Szikszay András lelkésztársamat dicsérjem, de annyit elmondhatok, hogy ugy egyházi teren, mint társadalmi uton, Ibrányon tul is, annyi értékes alkotása van, hogy lába nyomát soká nem hordhatja be a feledés pora. Tettei szerint, sokat élt s közhaszonra élt. És mégis, a milyen dolgok és a minő modorban, az „Uj korszak" cimü tanügyi (??) lapban Ibbrányból (és Paszabról is) nyilvánosságra bocsáttattak, — sőt az egész papi testületről általában, azokról és azokhoz én nem szólhatok, mert nekem olyanokat és ugy irnom nem szabad. A műveltség nemcsak b°látá«, hanem az indulatok erős korlátja. De mindenesetre mélyen sajnálom, hogy református tanitók nem váló gatósabbak az erkölcsi izlés terén. A nevelés munkája a nevelő szivéből, lelkéből indul ki s az is örökigaz kijelentés, hogy ha vak vezeti a világtalant, mindketten a gödörbe esnek. Az ibrányi dolog pedig onnan indult ki, hogy a tanító urak drágasági pótlékot kértek az egyháztanácstól s amennyiben az egyháztanács e kérésöket nem teljesítette, ennek ódiumát a lelkész-elnökre dobva, jogos, vagy jogtalan méliatlankodásuk a lelkész elltn támadt. Bandár Miklós tanitó ur, mint az egyháztanács tagja, elmondta nekem a gyűlés lefolyását ; ugy a lelkész, mint. egyházlanács magatartását ez ügyben. Elbeszélte, hogy a le'kész, minden tőle telhető ráhatással igyekezett a kérvényt dűlőre juttatni; sőt miután látta, hogy minden fáradsaga sikertelen, megtette még azt a szabálytalanságot is, hogy a kérvényt önakaratából, levette a napirendről, időt engedvén és remélvén is, a megfontolásra. Ismét kitűzte uj gyűlésben, ismét ajánlotta, sőt erőszakolta s miután ez is hiábavaló volt, ismét levette a napirendről, a mire a gyűlési tagok kijelentették, hogy ha még több gyűlésre is kitűzi, ők gyűlésre se mennek. Ez a tény, Bandár Miklós ur előadása szerint. No, most következelt a prédikáció. Uj évben, rendes szokás szerint, a lelkész a jövőbe néz, azokra, melyeket az ő látó lelke lát és látni óhajt. Látni óhajt boldog uj esztendőt. Keresi hát ennek alapjait. Igy tett az ibrányi pap is. Aztán beszélt a mai idők forrongásáról, elégedetlenségéről és hogy a magasabb régiokban levő emberek, látszani akarásért is nagy jövedelmeket várnak, követelnek s igy aztán e miatt sem jut azoknak, akiknek nem látszatra kelltne, hanem mindennapi kenyérre. Aztán, a kik csak tiltul végzik teendőiket, 'azoknak sok kellene, — akik pedig igaz hűséggel végzik, kevés se ju

f. Igy beszélgetett az ibrányi pap — és sok pap bizonyára. És ezt vették zokon magukra a tanitó urak; csupán azon okból, mert az ő kérvényüket előbbi napokban tárgyalták. Hát persze, ugy volt az mindig, hogy az ember, a maga vágyain és érzéséin át, latja és hallja a dolgokat s minél erősebb az indulata, annál könnyebben mozgásba hozható, egy érdeklő gyenge hang által is. Igy született meg aztán, ebből az erős indulatból, egy oly minősithetlen támadás, ég és föld ellen, lngy igazan csodálkozni leh >t, mikéül maradhat egy napig is, az illető tanitó ur, azon egyháznak kebelén és szolgálaiában, amelyről általában nemcsak minden tisztességet letépett, sőt mint hazug rablót, a miniszter előtt is denunciálta, az emiitett tanügyi lapban. Látnivaló tehát, hogy az ibrányi dolog egyszerűen kenyérkérdés, a több kenyér kérdése. Hogy aztán minő eszközökkel érhetjük el e több kenyeret, e felett igazán érdemes okosari, komolyan és nagy jóakarattal gondolkozni |éá tárgyalni. Ez már igazán nagy tárgy s színié átzúg a föld kerekségén, a khinai tróntól az utolsó bányamunkásig. De egy dolog bizonyos és ez az, hogyha az emberek egymás szájából akarják kivenni a kenyeret s ha nem adja, hát leütni a fejét is, — hát ebből nem lesz több kenyér. Maradjunk csak a magunk udvarán. Szerintem elsőrangu kiindulási pont volna, hogy ne tekintsük állásunkat csak állomásnak, honnan az első kedvező vonattal utazzunk tovább. Azt kellene éreznünk erősen, hogy mi azon egyház, azon község állandó szerves része vagyunk, a hol élnünk, halnunk kell. Ebből következnék aztán, hogy minden elérhető erőnket állítsuk munkába annak az egyháznak, annak a községnek közjaváért. Krisztus urunk pásztornak nevezi az ilyen papot, tanitot, — az amolyant meg béresnek. Legyünk pásztorok, gondoskodván a nyáj legelőjéről, igy aztán több teje és több gyapja lesz. A nagyélet törvénye szerint, semmiféle cimen nem lehet kenyeret kívánni, csupán megfelelő munka cimén. Sem a papnak, sem a tanítónak, nem elég a beszéd munkája. Igaz példabeszéd ez: sok beszéd

, szegénység 'T Legszebb ékszerek, pontos óráfa, ezfistnemöeh I Sándor Rezső ékszerésznél za Városház-u. 3. sz. Te'efon 252. >