Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 2. szám

iyfregyMía, m. HIIIL éTfolyam, 2. szám. vasárnap, janu

N 4 tfIDEK. k Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. fittételek: Egéas érre • kor., Fél évre * kor., Nograd érre 2 kor., Bjryes rzkw ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: yároshAz-Ibr s. szám. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 tillír Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további seó • fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Néhány sió dr. Mezőssy Béla cikkére. Dr. Mezőssy Béla tisztelt barátom, talán hangulat csinálási szándékból, talán irányítás céljából, de az is lehet, hogy ünnepi időtöltésből a ^Nyirvidék" újévi i számában „Szabolcsvármegye vasúti r politikája" cím alatt egy cikket közölt. Lehet, hogy ezen cikk némelyek előtt nagy helyeslésre talált, — de hát engedje meg nekem dr. Mezőssy Béla igen tisztelt barátom, akit én sok oldalú tudásánál, tevékenységénél fogva végtelenül becsülök, akihez korai ifjáságától fogva meleg barátság füz, akivel ezelőtt évek hosszú során még a politika terén Is együtt működtem, — ha mind ezen jeles tulajdonai dacára, hiszen tévedni emberi dolog, hirlapi cikkét bonckés alá , veszem és — hogy ugy mondjam — Rémi tévedése re reá mutatok. Hát legelőször is Szabolcsvármegye vasúti politikáját* én nem ismerem, mert ilyen nem létezik; hacsak aet nem tartja vasúti politikának, amit ezen szavakkal fejez ki: „csak oly vonatok létesítését szabad támogatni, mely a lorgalmat Nyíregyháza városához és így a vármegye központjához tereli" — hát ez lehet egy vármegye vidékének érdeke, — egy város provinciális törekvése. — magán érdekeltségi akarat, — de semmi esetre sem : vasúti politika. Csekély nézetem szerint egy vármegye vasúti politikát —• ha már igy nevezzük — csak ugy csinálhat, ha vasutaink megépítése előtt, előzetesen szélesebb látkörrel megalkot e-y oly vasúti programmot, amely a helyi és magán érdekeken felül emelkedve, egy vasúti hálózat kidolgozását és fokozatos kiépítését célozza, mely ugy a helyi és magános érdekek félre tolásával, a vármegye lakosságát kielégítve, a vármegye összes vidékeit lehetőleg behálózva, földmivelésének, iparának, kereskedelmének előmozdítására, lakosainak boldogulására, — nem Nyíregyházára, hanem az ország gócpontjára, Budapestre irányítja. Mert valamint az emberi testen lüktető véredények, mind a szivben koncentrálva, ismét a testnek folytonos életet ádnak, — ugy a magyar földet behálózó vasúti vonalak, mint megannyi lüktető erei a mezőgazdaság és gyáriparnak, országunk szivében, Budapesten kell hogy összpontosulva legyenek, nem csupán azért, hogy azt sovinizmusból még hatalmasabbá tegyük, de hogy egyszersmind az igy irányitott vasutaink áldásait legjobban elérhessük Ha igy járt volna el Szabolcsvármegye, igenis lett volna „vasúti politikája"; ha az szabja meg az útirányokat és nem az engedményesek és magán érdekek, — ha a helyi vasutak létesítésére mélyebb megfontoltsággal és nem ötletszerüleg és nem a szavazatok többségének esélyeivel határoz, — ugy ma a vármegyei alapok, az eddig létesített vicinális vasutak egy némelyike helyett, jobb helyen lennének befektetve, a vármegye közönsége, pedig helyes eljárásának tudatában örvendhetne. Dr. Mezőssy Béla tisztelt barátom felállít egy „másik princípiumot: nem kell gavalléroskodni*, — érti ez alatt a tervbe vett Nyírbátor — érmihályfalvai vasúti vármegyei hozzájárulásnak esetleges megtagadását, amennyiben továbbá azt mondta, hogy „az a kívánság, hogy a Nyírbátor—érmihályíalvai vasút létesítésére az útadó alap terhére 200,000 koronát szavazzanak meg: egyszerűen lehetetlen", mert — ezek is az ő szavai, „ez a vasút a forgalmat a vármegyétől határozottan eltereli. ° Ezen kimondásokra sorjában, de röviden kivánok kiterjeszkedni. Hát bocsánatot kérek talán a ross z hasonlatért, de nekem ez ugy tűnik fej Széljegyzetek egj nagy könyvhöz. A napokban láttam egy asszonyt. Libegve witiant el a kirakatok előtt, mint nyári este illat a rétről, mikor r mezei virágok boldogságukkal suttogják tele a világot. A hölgy tekintgetett jobbra-balra, mosolyogva fogadta •a köszöntéseket, ejyet csak ugy féloldalról, mert hirtelen visszalépve megállott. A kirakatkaráesonyi eikkek csilloglak. Az asszony réete őket egy pillanatig. Majd elkomolyodott -az area és lehajtott fővel folytatta utjat tovább. Előtte egy férfi haladt. Szivarjának füstje fehér fotnolyagban ácsorgott egy darabig a levegőben, azután mindjobban tágult és egy utolsó rrős libbenéssel féloldalt fordulva teljesen eltűnt. Egy ilyen gomolyagot utóiért a lesütött szemű asszony. Visszahőkkent. Pár pillanatig meredt szemmel nézte, nem tudta hirtelen, hogy mi áll sz útjában és azután mintha megmosolyogta volna önmagát egy végtelen keserű, szánakozó mosolylyal, mikor szőke hajaszálaival szetvagta, maga után vonta a csavargódzó kek karikákat. Azok sem szállottak utána sokáig, 'kimerültek, elfogytak, mint a fői nem húzott óra ketyegése. Csak egy nagyon kicsi kis füst volt. Elébe skadt és megijesztette. A:í asszony azonban nem nézett vissza, hogy ugyau mi Í9 lett D előle ? ! . . . * Fiam, ón már öreg ember vagyok — mondotta az apa — aligha érem meg, hogy kiválasztott pályádon lássalak. D^ szeretnem ha boldog lennél! A vizsga, mely előtt állasz, megnyitja majd előtted az életet, készülj tehát reá. A fiu pedig odaült a bizottság elé, a zöld asztal egyik oldalán, vigyázott, hogy reá ne lépjen a tudós urak valamelyikének a lábára, összegombolla fekete kabáiját, hogy ne legyen olyan bő, — mert hisz' az apjáé volt — és kitűnően levizsgázott. Kerülő uton ment haza, rózsával a mellén és ugy érezte, nem a vizsga, hanem ez a rózsa nyitotta meg számára a világot. Boldog idők következtek. K>s aranyszivek ütődtek össze és csilingeltek hol boldogan, hol meg szomorúan, mert már akkor is — pedig de régen volt! — már akkor is rosszak voltak az emberek. . . . Hagyd ott fiam ! Nem hozzád való! Mihez kezdetek ? Hallottad mi az újság ? . . . Szomorúan csilingeltek a kis aranyszivek, a leány csak a szeme sírásával, melegebb ölelésével felelt. Hiszed ? És a űu nem hitte. De végre is annyiszor kellett neki hinni, hogy az emberek megölték a lelkében magát a hitet. Azt sem hitte már, amit biztosan tudott. A kis aranyszivek nem ütődtek többé össze és most meg a?, a baja az embereknek. * A szanatórium olyan, mint a madárkalitka. Vékony fapalcikak között alig látszó üvegablakok. Sokszor oda repülnek a madarak és csőrükkel megkopogtatják az üvegei. Aki bent van, az vagy elkergeti, vagy beengedi őket, vagy pedig nem is megy az abiakhoz, nehogy meglássák és vagy be kívánkozzanak jönni, vagy elrepüljenek. Ilyen szanaioriumot is láttam már. Park veltf körül nagvlpvelü platánfákkal. Lakója is volt az üvegkalitkának. Beteg is, meg rab is! Nagyon beteg és temérdek tüske a lelkén. Ugy átfúródtak ezek a tüskék a lelke egyik oldalán és másikon még hegyesebben, még véresebben jöttek ki. Mint egy nagyon finom, kis vékony tűvel átszúrt nagy madár. A szanatóriumba alig tudták fölszállitaui és az operációhoz maguk az orvosok sem bi?.tak. Ait mondották neki, hogy addig is mig megoperálják, kerüljön minden izgalmat, legyen egészen nyugodt, ne lásson a világon mást semmit, csak a karéjos árnyéku platánokat. Hogy a lelkével hogyan bánjék ? — azt a tetszésére bízták. Nem is gondolták különben róla, hogy a lelke is fájhat, hiszen szép volt, gazdag volt, volt aki kínos nyugtalansággal hagyta ott és ment haza messze vidékre, hogy dolgozhasson érte. Ő meggyógyította a lelkét. Levelet irt, de nem haza. Iszonyú kínnal, a teste verejtékes fájdalma ott reszketett a kuszált vonásokon : ,Te édes! ne menj el! Csak azt hagy tudjam majd még bódult álmomban is, hogy a közelemben vagy!" Csúszkáló, simogató árnyat vetettek a levélre a fekete platánok, amikor vitték. Hervasztó ősz volt, de a már félig letört levelek is kapaszkodtak vissza: A hervadás eddig magi az élet volt! És megjött a válasz: „Te Életem, Te lelkem üdvössége! Hová gondolsz ? ellenem kell ! A karriérern !" És a platánerdő minden levele egyszerre lehullt, kietlen huhogás torzult kacaja reszkettette az ágat. „A halál kopogtatása szakította félbe a levelem, vinni fog, érzem bogy vinni fog és én visszafordultam Hozzád, kihánytam a fölolcsón = felvétetnek. 11 művészi kivitelben készülnek lapunk nyomdájában. lágy nyomtatvány raktár.