Nyírvidék, 1912 (33. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 2. szám

,-ik szám. N Y I R V I D É K 1912. január 14. •1t mikor a jóllakott ember az éhség oorzalmairól regél, de azt nem ismeri. Könnyű dr. Mezőssy Béla tisztelt barátomnak hangoztatni azt, hogy a vármegye ezentúl, (ha már ezt a szót használjuk) ne gavalléroskodjék, mert talán nem tévedek, de ugy gondolom, hogy minden birtokához a hozzá juthatást kitűnő kőutak, de gyorsan szaladó vasutak is közvetítik s mind ezek áldását régóta teljes mértékben élvezheti is, de ezen kimondásai bizonyítják egyrészt azt, hogy Nyírbátortól Érmihályfalváig még soha nem járt, mert ellenkező esetben meg vagyok győződve, amennyire gavallérnak ismerem, ő ezen létesítendő vasutat, nemcsak a vármegyei, de még magán hozzájárulásával is támogatná, de másrészt bizonyítja azt is, hogy megfeledkezett már arról, hogy az ujfehértói állomástól, amig a kőut ki nem épült, gyakorta mily gyötrődéssel tudott, talán több kilóméternyire fekvő uri lakásához hozzájutni. Hogy a vármegye -a Nyírbátor— érmihályfalvai vasút kiépítéséhez anyagilag mily összeggel fog hozzájárulni: "ém tudom; de épitek a m. é. október 10-én tartott törvényhatósági közgyűlés elbeni határozatára, — bizom az alispán urnák ugyanott és egyébként is nyilvánított, ezen vasút szükséges voltának beismerésében, — és reménykedem a vármegye közönségének megfontolt igazság szeretetében, hogy a kölcsönösség elvénél fogva ezen, minden könnyű közlekedési utat nélkülöző szegény vidéket, a többi vicinális vasutaknak juttatott hozzájárulás arányában igenis támogatni det, amelyet már reám szórtak, Miattad, Éretted és ebben a földben botlik meg a Te kariered !?« . . . A beteg jobban lett és azt mondja elfelejtett mindent, csak nem szereti a platánfáknak öszi levelét, csak rablelke csitítgatja büszkén mámorral a mámort: Vége, végé! Pedig hát az, hogy könnyen tünő mámorral csitítgatja a mámort, az a folytatás * Az akacfa virágról még cseppenkint pergett lefelé az eső és fakó szürkeség fakadt a füvek ragyogó gyémánt cseppjei nyomán. A felüdült természet illatos sóhajtással fogadta az estét. Az pedig közelgett, mint viharfelhő, amely alig-alig látszik a távolban és egyszerre elborítja az eget. Egy kapu nyílik olyan halkan, hogy senki sem hallja. Ketten búcsúznak. Kéz még a kézben, de a leányon meglátszik, hogy szeretné már visszahúzni az övét. Tehát nem ? — kérdi a férfi, mintha nagypénteken a koporsó előtt föltamadásért imádkoznék. Nem! — feleli határozottan a leány és az akácfák felé tekint, hol a sok esőtől illatosabb a virág. Egy kapu ajtaja zárul, olyan halkan, hogy senki sem hallja ... A férfi megy és az est sötéten borítja be az eget, mint a viharfelhő, ha megérkezett. Kendőt kap magára a leány és az akácfák alól suttogás hallatszik: Még itt is, itt is! No még! ... A fiu szökevény valahonnan és tudja hogy vissza kell mennie megint és hogy nem tud eljönni már többé soha. Az akácfák alá talán azért mégis valamikor, szomorú nézésre, belső zokogásra, de a leányért nem soha. Tudja ezt a leány is . . . Úgyis lett . . . Pedighát mindketten szerették egymást . . . * Mennyi kis füstgomolyag száll az ember elé, de csak az utca másik végéről, mikor már megijedtünk tőlük, nézünk vissza reájok! . . . Jenő. fogja, hogy ne mondjam: támogatni kötelessége is. Hogy pedig „ez a vasút a forgalmat a vármegyétől határozottan el terelierre csupán az a megjegyzésem, hogy dr. Mezőssy Béla tisztelt barátom nem egészen következetes, mert amidőn ezt hangsúlyozza, ugyanakkor megkivánja az engedményestől, hogy „zsák vasútja Nyiradonytói Nyiracsád— Puszta Bánházán át Érmihályfalváig létesüljönÉs ezen tételt ugy állítja fel. hogy a Nyírbátor—érmihályfalvai vasúthoz való vármegyei támogatást és hozzájárulást csak oly lehetőséggel ösmerné el, ha „a szabolcsvármegyei h. é. vasutak részvény társasága mint engedményes, ezen Nyiradony— Nyira csá d— érmihálytal vai ú tirányt kiépítené," Ez tisztán az engedményes és az ottani érdekeltség kizárólagos ügye. És mégis ehez már több szó fér Minthogy pedig nem célom a „Nyirvidék" hasábjait ezen ügygyei a magam részére lefoglalni, amely talán csakis dr Mezőssy Béla tisztelt barátomat és csekélységemet foglalkoztatja komolyabban, bár sajnálom, de nem tehetek róla, különböző szempontokból, — tisztelt barátom, valamint e lapok illusztris szerkesztőségének engedelmével ugy erre, valamint cikkének további pontjaira nézve legközelebb még visszatérek. Bory Béla. Embermentés. A Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület alig egy hónapja mondta ki az Országos Gyermekvédő Liga szabolcsvármegyei jogvédő bizottságából való átalakulását s már is ujabb közgyűlésre szóló meghívót kaptunk. A decemberi közgyűlésről szóló tudósításunkban az egyesület további működésétől sokat reméltünk s ezen reményünk, ugy látszik, valóra válik, mert a pártfogó egyesület munkásságát már megkezdette. Bizonysága ennek az alább egészben közölt meghívó s annak tárgysorozata. A december hóban tartott közgyűlésről annakidején megemlékeztünk, legutóbbi számunkban pedig ismertettük a patronázs munka célját és azzal kapcsolatos tevékenységet. Akik fáradságot vettek maguknak arra, hogy ezeket elolvasták, tisztába jöttek azzal, hogy a pártfogó egyesület a legemberibb célt tűzte maga elé: az embermentést. Sokaknak a fülében bizonyára idegenül hangzik, hogy egy társadalmi egyesület embermentéssel foglalkozik. Nem csodálkozunk azon, ha olvasóink ezt a szót csak az újsághírek között látják ismerősnek, mert oly egyesületek, amelyek kizárólag ezt a célt szolgálják, csak a legutóbbi évek alatt alakultak. Ezek az ujabb társadalmi egyesületek annak a veszélynek az elhárítására alakultak, amely nagyobb minden testi veszélynél, mert azt támadja meg, ami az embert emberré teszi . . . az emberi lelket. És ezzel uj fogalom keletkezett. Embermentés ! mely azt jelenti: olyanok megmentése, akiknek lelkét, emberi mivoltát a társadalom, a haza, az emberiség elvesztette vagy elveszteni készül. A társadalmi bajok keletkezését sok okra szokták visszavezetni. Tömegnyomor, rosz gazdasági és megélhetési viszonyok, rosz közigazgatás, a társadalmi osztályok kedvezőtlen tagozódása, túlnépesedés, rosz tehermegosztás stb. stb. a legtöbbször hangoztatott okok. Csak egyre nem szokták ezeket a társadalmi bajokat visszavezetni . . . magára az emberre. Minden társadalmi baj okozója szerintünk az egyed, az ember. Csakhogy ha a baj társadalmi bajként jelentkezett, ahoz sok egyednek a baja, sok egyednek a közreműködése kellett. Ha a társadalmi bajok bármelyikét vizsgáljuk, erre a közös eredőre tér vissza minden oknak az okozata. Javítsuk meg az embert, igyekezzünk az embert, munkára és olyannak nevelni, hogy a maga lábán állva küzdje végig az életet, hogy ne másoktól várja, vagy vegye el erővel az élet fentartásához szükségeseket s akkor a társadalmi bajok orvoslásához közel jutottunk. Hogy azonban ez a munka eredményes legyen, gyökerében kell a bajt orvosolni. Ott kell az orvosságot alkalmazni, ahol az még a gyógyulásra sikert igér. Hogy az embert megjavíthassuk, hogy a társadalmi bajokat kiküszöbölhessük, annak csak egyféle módja van: a gyermekek és fiatalkorú bűntettesek, a züllöttek és prostituáltak megjavítása, a törvénytelen és züllésrre hajló fiatalkorúak társadalmi védelemben részesítése s általában a gyermekvédelem. Ezt a munkát tűzte maga elé a Szabolesvármegyei Pártfogó Egyesület, ezért végez ez az egyesület embermentést. Ennek a társadalmi egyesületnek a munkájában társadalmi és osztálykülönbség nélkül részt kell venni mindenkinek, ez oly kötelesseg, amely önmagával a társadalommal és hazájával szemben mindenkinek kötelessége. • * * A január hó 21-ére összehívott alakuló közgyűlés meghívója a következőleg szól : .Meghívó. A Szabolcsvármegyei Pártfogó Egyesület Nyíregyházán, 1912 évi január hó 21-én d. e. IOV2 órakor a városháza dísztermében alakuló közgyűlést tart, melyre az egyesület tagjait s az érdeklődőket tisztelettel meghívjuk. Tárgysorozat: 1. Az Országos Gyermekvédő Liga szabolcsvármegyei jogvédő bizottságának 1911. évi működéséről jelentés. 2. Jelentés az egyesületi pénztár helyzetéről 3. Az egyesület megalakulása s alapszabályainak megállapítása. 4. Tisztikar, választmány, az iparostanoncotthont felügyelő-bizotsság és szakosztályok megválasztása. 5. Az elnökség határozati javaslatai. 6. Esetleges indítványok. Nyíregyházán, 1912. évi január hó 8-án. Dr. Meskó László, tb. elnök. Kovács István, elnök. Gróf Vay Gáborné, tb. elnök. Dr. Bodnár István, ügyvezető alelnök. Halasi János, alelnök. Dr. Komjáthy Kázmér, titkár." Gyermekek karácsonya Nyirgyulajban. Ajakról-ajakra száll, költők, irók bus regéket zengettek már. hangzik mindenhonnan: ,Kihűlt a föld, kihűlt az emberek szive is talán." Tulon-tul magasztalt XX-ik század materialistikus világnézeteddel, mint fagyasztó zordon szél elseperted az igazi idealizmus, az érző sziv melegéből fakadó virágokat. Mindent csak önmagáért másért semmit. Élvek tengerébe fulladt a világ, humanizmus, vallás, megifjitó szent szeretet vigalom, könyörület, örök nép eszméi hol vagytok immár? Árvák sorsa, gyermekek boldog karácsonya, oly szokatlanul hangzanak. így volt mindig, így lesz ezután is. De nem, van még sziv ezen a világon, van még szeretet, mely most pislogva ég, majd hatalma* lángot vet. Ott áll egy név a kegyes adakozók legelején, Mikolay György, kinek szive van és az a sziv tud sirni • könyhullatáson, tud lelkesedni, hőn dobogni hitért, egyházért, szépért, jóért, magasztosért. Megnyíltak a többi szivek is, egy kicsiny község megmutatta, hogy vsn még szeretet ezen a világon, van még lélek, mely szépre, jóra lelkesül. E közös szeretet ott mosolygott a karácsonyfa ragyogó fényében, parányi gyermekek vidám arculatán. Öröm és boldogság minden kebelben, piciny gyermeksereg oly nehezen várja, mit is hoz már a kicsiny Jézuska. Érdeklődő szülők nagy sokaságával megtelik a terem, felcsendül az ének: .Krisztus Urunknak áldott születésén. . . .* Kétszeres örömtől feldobbant a sziv, amikor angyal szárnyú kis leánykák oly andalító ked . A legfinomabb írancsia és amerikai Friedmann Sándornál. cipő újdonságok kapbatók Nyix-egyliátzáxt. 31, íf