Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-08-13 / 33. szám

Nyíregyháza, 1911. XXXII. éYfolyam, 33. szám. vasárnap, augusztus 13. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. EHMzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YAROSHAZ-T^R S. SZAH. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. •CT Kérjük a hátralékos előfizetések szives beküldését. Egy kis intelem. Az „Újság" csütörtöki (aug. 10.) számának „Vidék* rovatában szerény megvormltságban olvasható következő értesités fokozza a város közdolgai iránti ösztönszerű meleg érdeklődésemet odáig, hogy régi kedvtelésem önzetlen eszközéhez: újságcikk megírásához fogjak. Következőképen szól ez az értesités: „Marosvásárhelyről jelentik: A város közigazgatási bizottsága tegnap délután ülést tartott Hofbauer Aurél h. polgármester elnöklete alatt. Az ülésen először szóba került a vízvezeték ügye. Ugyanis a vízvezetékkel évek óta nagy bajok vannak, a víz kevés, rossz és piszkos. A mai ülésen üofbauer elnök bejelentette, hogy a mérnökök megállapították, hogy a 3 millió koronába került vízvezeték teljesen elhibázott és csődöt mondott. A bajon csak ugy lehet segíteni a mérnökök véleménye szerint, ha ujabb milliókkal szűrt — Maros vízzel látnák el a várost. A bejelentés a bizottság tagjainál nagy konsternaciót keltett." Eddig van! Hála a gondviselésnek, hogy ez az érthető konsternáció nem Nyíregyháza város képviselőtestületének kívülem való tagjainál keletkezett. Mert minden lépést jó egészségben megtettünk arra, hogy nem is sok idő múlva a vízvezetékünk csődje hivatalosan bejelentessék, s a segítés egyedüli eszközeként az ujabb milliókat igénylő szűrt — Tisza vize jelöltessék ki. A vonatkozás és világosság érdekében előre bocsátom, hogy a városok a vízvezeték berendezésénél két rendszer között válogatnak — lehetőleg rosszul. Az egyik a felszín víz, mint pl. forrás, patak, folyók felhasználása, a másik a felszín alatt levő vizeknek mély furatu kutak útján történő felhozatala. Marosvásárhely, dacára a Maros folyó közellétének, ez utóbbi rendszert választotta. Debreczen is. Nyíregyháza városa, dacára a Tisza közellétének, Pazár István miskolczi vízvezetéki igazgató hivatalos vízi szakértőnk ügydöntő véleménye alapján — amely jól felöltöztetett vélemény rajtam kivül úgyszólván az egész képviselőtestületet — annak szinte a konokságig önálló gondolkodású -tagjait is végérvényesen meggyőzte, — szintén a felszín alatt, állítólag korlátlan mennyiségben meglevő vizek nem épen haszonnélküli felhozatala mellett döntött, s annak alapján tette meg, — mondjuk szerényen — előtanulmányozás számba menő, de immár 60000 koronát levegőbe elszállító előmunkálatait. No mert a városnak előtanul mányozásra nemcsak egy 60000 koronája is van! Nyíregyházán ez az előtanulmányozás két felvonásból áll. Az első felvonás a Bujtoson játszik. Két jelenetre oszlik. Főszereplője Pazár István fővizi szakértő. Alszereplők: Zsigmond y vízvezetéki kutak hivatásos sikertelen fúrója, s a képviselőtestület költségeket 120 méteren tul való mélységre is megszavazó határozata. Ennek az első felvonásnak lejátszása ellen a pénzügyi és jogügyi bizottságban egyedül én emeltem erőtlen kifogást a hivatalos vízi szakértőnk jóindulatu mosolya mellett, — azt ajánlván, hogy válasszuk felette szerencsés földrajzi fekvésünk önkényt kínálkozó előnyét, a Tisza vizét, — amely soha ki nem apad, pompás ízü s biztos. Mindezekre, meg arra is figyelemmel, hogy Debreczen a kút rendszer mellett döntött, — a Tisza vize leszavazva lőn. Meg is furatolt azután a Bujtoson nem is egy, de két próba kút. Az egyik ad percenként majdnem egy liter vizet, a másik valamivel többet, s hivatva lenne arra, hogy támogassa a második felvonásban megfúrt kutak víz energiáját. Ez a kudarc sem a vízi szakértő, sem a képviselőtestület kedvét nem szegte a régi szerelmes, a mély furatu kutak alapján berendezendő vízvezeték iránt. Nem gilt a „Bujtos", de gilt lesz a két vasút közötti hálás tér. Indokolás: a vízi szakértő megmondta, hogy ott má, osztán lesz vi

z quantum satis! Mert 1 Santa Croce. Irta: Szakolyi Boriska. Firenze! — Ezt a szót ha kiejtem, valami különös átalakuláson megy keresztül a lelkem. Elfelejtem a milieut, melyben élek, az ujat, az idegenszerűt, lehunyom a szemem, hogy annál jobban magam elé tudjam képzelni ezt a csodás, klasszikus régi várost. Ugy érzem, mintha a hatalmas árkádos renaissance paloták elmúlt századok ködebe burkolózva beszélnének hozzám a régi nagyságukról, hatalmukról. Zöld patina, szürke porréteg vonja be a multat, rég egyesültek már a föld porával azok, kikről az Arnó csobogása soha meg nem szűnő andalító dalban regél. Mert az Arnó még mindég oly bűbájos szépséggel vetíti vissza az életük tavaszát élő emberek képét, miként tette azt hét évszázaddal ezelőtt, midőn Dante a már akkor is kíváncsi és rossz emberek gyanakvásától mentette meg a szép Beatrice Portinarít, elfordítván tőle pillantását, az Arnó vizében bámulta meg gyakorta imádottját. — A hídon most is csak az az élet uralkodik, amilyen akkoriban lehetett. A fiatalok ide gyűlnek enyhe, csillagos estéken ábrándozni a ragyogó szép jövőjükről. Fehér hajú öreg asszonyok pedig itt álmodják vissza az elmúlt, napsugaras ifjúságukat. Oh mert az ifjúsága mindenkinek szép volt; felejthetetlen és meleg ! Ráncos képű öreg anyókák szent meghatottsággal emlegetik azt a szép élet májust, melynek csak a mosolyát őrizték meg emlékükben. A titkos bánat, elfojtott könyek hadd menjenek feledésbe, az maradjon örökké a lélek titka. . Merengésemből hirtelen támadt zaj riaszt fel. Körülnézek, látom a tömeg csoportulását, aminek ugyan nem tulajdonitok valami különös jelentőséget, tudva, hogy Itáliában napirenden vannak a szenzációk. Hanem most különös nagy az érdeklődés. Jobbról-balról lökdösnek s a híd karfája már tömve van utcai suhancokkal. — Nagy uri esküvő lesz, nem nézi meg ? szólit meg nagy csodálkozásomra idegen szomszédom. Igent bólintok s magam is hozzá csatlakozom a tömeghez, meíy a S^nte Croce templom felé tódul. A násznép még nincs a templomban és én körülnézek e müvészethalmaz között. — Különös ünnepélyes csend uralkodik, mintha itt lebegne a nagy férfiak szelleme, kiknek a Sauta Croce már örök nyugvó helyül szolgál. Ide vannak eltemetve Firenze nagy fiai: Michelangelo, Buonarotti, Galilei, Machiavelli, Leon Bruni, Alfieri, Cherubini. Itt vannak még Dante és Rossini remek kenetópiái is. A késő délután fáradt napsugarai bágyadt fénynyel törnek át a festett üveg ablakokon. Valahonnan egy dal csendül fel, halk fájdalmas melódia, mintha csak magának, befelé énekelné valaki. Mikor ezt hallgatom, eszembe jut Dante mondása a Divina Commediában, hogy „A sz<5»noruság újra egyesit bennünket Istennel" és ugy gondolom, aki ezt énekli, szomorú, bánatos teremtés iehet. Megindulok a hang irányában; a sok tetetés után ugy vágyik már a lelkem egy emberi lény látására, aki igaz; — természetes. Mert hisz „a kín nem visel álarcot, mint a gyönyör és a kín a szép lelkek számára teremtődött" mondja Wilde Oskar. A templom egy kis zugában virágos oltárt pillantok meg. Előtte egy térdeplő alak, lenge, törékeny testű, mint egy Botticelli kép. A dal hirtelen megszakad, mintha valami belső ösztön figyelmeztetné az idegen közellétére, ki elől vissza húzódik mimóza lelke. Minél tovább nézem, annál erősebben érzem e látvány hozzámidegzését; mintha már láttam volna ezt a jelenetet valahol, valaha ébren, vagy álmomban s ez most csak a felelevenedett mult viziója. De akkor, — óh akkor nagyon szomorú volt a befejezés. Nem emlékszem tisztán, de ugy rémlik, mintha ezt a sápadt átlátsz®, márványszerü arcot láttam volna megmerevedni, élettelenül elnyúlni a megkövesedett fájdalomtól, mint Nióbe. Fuvalmas enyhe szellő hozza be a tavaszi est páráját egy nyitva felejtett ablak résen. Meglobognak az égő gyertyák, hosszú különös árnyak vetődnek a fába. Egyszerre hirtelen világosság támad, sürgés, mozgás, — jön a násznép. Cifra ruhás uri népség vonul el előttem, legelői a menyasszony, vőlegénye karján Megható félénk bájjal kíváncsian néz körül, mintha az uj életébe akarna bepillantani. A szeme könyben van, de ajka körül mégis mosoly játszik. Szinte fáj rágondolni, hogy ez a mosolyra