Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
6 29-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. julius 16. ezeket a pásztorok, de idővel annyira átivódtak vizzel, hogy a fenékre merültek. Egy ott pihenő + ^ alakú, erősen össze szegezett, szárított fabol keszileft tutajra magam is rámentem, de annyira sülyedni kezdett, hogy minden erőmmel igyekeznem kellett visszahajtani a parthoz. Ami nem sikerült egészen. Majd egy óráig számítgattam az e.élyeket, hogy mi lesz, ha hősiesen kirohanok Barátom sürgető, türelmetlen hívása aztán csakhamar tettre késztetett. Kirohantam a keresztül-kasul heverő szálfákon át. Szerenesésen. Nem lettem egészen térdig se vizes, pedig, ha a lábam a különben is nagyon csúszós fenyőtetemekről lesiklott volna, kény telen lettem volna, társamnak azt mondani: megfürödtem, de sietségemben elfelejtettem a ruhámat levetni ... No meg talán pár pióca is belem kapaszkodott volna . . . Hogy végre előkerültem, Anti barátom hangulata közelebb állt a bősz férj, mint az ábrándos szerelmes lelki állapotához. De csak hamar megbékült. — Nézd — mondám — legalább jól kipihented magad! . . . Megkezdődött az ut visszafelé. Alig tudtam megválni a gyönyörű tótól. De tár.-am ösztökélt, no meg magam is éhes voltam. Tehát: mentünk, először föl a gerincre, aztán le a fürdőhöz. Társam, aki épp ugy nem szemita, mint jómagam, a fürdőhöz közeledve igy szólt: — Nézd, van itt ket vendegíő. Az egyik, a nagy, a gyógyépülelben van, a másik egy kis kóservendéglő Amabban roppant draga minden. Egv sült talán — mert levest nem kapunk, hiszen már 3 óra is elmúlt — 60—70 krajcárba is belekerülne. A kóserv>ndéglőben pedig megkapjuk 40—50 krajcárért. Hiába szabadkoztam, hiába emlegettem a margarint meg a kókuszzsirt, társam a libazsírral argumentált. Végre is, hogy ne hagyjam egyedül, vele mentem a . . . kóser vendéglőbe. Megeszszük a szokatlan izü sültet, epret s mi egyebet és fizetünk. Társam diktalja: — Egy sült. — Nyolcvanöt krajcár. Társam ámult-bámuit. Nagynehezen kiböki a kérdést. — Hallatlan! Miért ilyen drága ?! A pincér alázatos, de azért bizalmas mosolygással felel: — Mert kóser, kérem aláson. Anti koma hosszú képet vágott s — fizetett. Pedig — szegény ! — csak a felét elte meg a sültnek! — — — Holmi aprósagokat vásárolva, érdeklődtünk a menetrend felől. — Az egyik vonat megy 5 óra 56 kor, a másik 6 óra 46-kor. Mi tehát elhatároztuk, hogy az első vonat tal lemegyünk Málnásra s a másodikkal utazunk tovább, haza. Mivel 5 óra ugyancsak elmúlt, szapora léptekkel igyekeztünk az állomás felé. No meg az időjárás miatt is siettünk : zivatar közeledett. Nem sokat haladtunk, mikor egyszerre nagy zúgással megérkezik a jégeső. Barátom azt ajánlotta, hogy mivel ez ugvis csak afféle rövid nyári zivatar s a vonat indulásáig még van pár percünk, huzódjunk a fák alá. Ugy lőn. Mivel azonban ugyancsak csattogott, villám lott, lehetőleg kicsi fát kerestünk s az alá bujtunk. Vártuk, hogy az eső elálljon. Azt biz lelhettük. Az ora mutató könyörtelenül haladt előre, a jég már vi/zel vegyest esett, sőt formális felhőszakadás köszöntött be. A fenyőfák nem nyuj'ottak többé biztonságot. Elszántan neki vágtunk hát az útnak, mit egy darabig keresni kellett. Vagy őt percig rohanva, az állomásra értünk. C-uronvizesen. És . . . ahogy jegyet akarunk váltani, mondja a pénz táros, hogy ez a vonat épp ellenkező irányban halad. Tehát: megáztunk potyára ... És nagy unalmak közt vártunk egy orát, mig a másik vonat, az ieari. m p jön Azzal aztán hazautaztunk. — — Másnap — vasárnap — sorrajártuk az Anti rokonait. A kúriákban lakó nemeseket. Aztán fölkerestük az öreg tiszteletest. A jó humoru, szakallas öreg ur először el akart bújni előlünk (Becsapta a fia : azt mondta prédikálni fog s az utolsó pillanatban visszalépett. Az öreg ur prédikációt akart tehát tanulni), de aztán igen szívesen rendelkezésünkre állt. Mutatott régi XII—XIII. századbeli aranykelyhet, antik ezüst egyházi edényeket. Aztán templomba mentünk. Magyar éneket hallani . . . milyen jól esett az nekem . . . Egy márványlapon olvastam, hogy 1848 ban e templom tornyából is leszálltak a harangok . . . milyen fénylő, ragyogo, vakiló korszakot juttatott ez az eszembe. Ez a hangulatom tokozcdott délután. Át kocsiztunk Eresztevenybe, hol Gábor Áronnak a porai pihennek Hatalmas kőoszlop áll a sir felett, rajta' a hős domDorművü arckepe s e felírás : Gábor Áron a hős ógyuőntő székely 1848—49 i honved őrnagy. Születelt 1814. nov. 7-én. Elesett: a kőkösi csatatéren 1849. julius 2 án. A temetőt ellepte az ünneplő közönség. Az ősi, repedezett falu ref. templom fatornyában mélán szólt a két kicsi harang . . . Régi kor, régi dicsőség .... Nagy idők, nwgy emberek . . . A Himnusz elhangzása után Kóréh Ferenc sepsiszentgyörgyi ref lelkész lépett az emlékhez s gyönyörű, megrázó beszedet mondott. Szép arca átszellemült s daliás alakja megnőtt, gyö nyörü baritonját remegesbe hozta a hév, midőn a nagyok hazaszeretetét összehasonlította a törpe unokák önérdek hajhászó világfelfogasával, m^ly haszonért, pénzért még a lelket is eladja, Gyönyörű imával zárult a remek beszéd: a Gábor Áron dicsőült szelleme töltse meg a haza minden fiának lelkét, hogy nagy, boldog és szabad legyen ez a mi szép honunk ! , A klasszikusan szép beszed végével, mely kimondhatatlanul mély hatással volt az egész hallgatóságra, Gödri Ferenc, szentgyörgyi polgármester lelkes szavak kisereteben koszorút tett az emlékre. A széles nemzetiszin szalagon e felirás volt: „Gábor Áron emiékenek—A sepsiszentgyörgyi Kossuth Lajos asztaltársaság." A család nevében Gábor Antal postafőtis»,t tette le keresetlen szavak mellett a követgező felirasu koszorút: ,Gábor Áron dicső emlékének — A bereczki Gábor-család." A lélekemelő ünnepséget a Szózat zárta be. Az egész ünnepely alatt ott állt egy összetöpörődött, reszkető fejű, őszfürtü öreg ember, az emléknél. 48 as honvéd Undorodom a szol galelküségnek minden jelétől, de ennek az agg hősnek azt a csontos, összeasszott kezét . . . u^y szerettem volna megcsókolni! . . . Ahogy kocsin visszatértünk, távol, a határbercek alatt, halványan előkéklett egy nagy község Zágon. A Mikes Kelemen szülőhelye . .. Ezek a benyomások annyira elfoglaltak, hogy egész uton nem szóltam egy hangot se, csak mikor a mögöttünk haladó rétyi tiszteletes kocsija eltért tőlünk, aükor törtem meg a hallgatást. . . . Má«nap bementünk Sepsiszentgyörgyre A Jókai Csataképei mintha megelevenedtek volna előttem. A Székely asszony mnden alakja csodalatos élességgel vált ki a lelkemből. A szigorú, de mégis <zép, magas, hős Judith, a sző kehaju. kékszemű Aranka, a kripta előtt ülő ősz. vak, a Bihliaboí olvasó nyomorék Dávid . . A lángban álló vács . . a lángok ropogásából kijajveszékelő harangkongás . . . Az'án a csend, a hangtalan nyuga !om . . . Az'án a ie'" 1. Az ö-z^s T"'v l'n | ,i . . ... A nagy napoknak magas, büszke emlékoszlopot állított a kicsi váron a Szabadságtéren ; de sok szívből kiveszett a gyönyörű korszak minden emieke, minden tanulsága, minden tüze . . . Aztán körülnéztük a csinos városkát. Van pár hatalmas es szép épülete. Ilyenek : az állami tanítónőképző, a szövőgyár, a dohánygyár, a Székely Miko-kollegium. Csinos az 1836-ban épült megyeháza is. . . . Amint kocsin az állomás felé igyekeztünk, gyakran vissza-vissza neztem a dombok alatt meghúzódó szép városra, a multak sokat látott, sokat átélt tanujára. Aztán a szomorú nemzetiségi vidékek jelentek meg lelki szemeim előtt: itt csupa oláh, olt puszta töt. emitt tiszta rác, amolt kizárólag rutén . . . Hej, ha ezeken a vidékeken mindenütt afL'le jóvérű, fur fangos, eszes, számító, jókedvű székely nép, afféle praktikusan gondolkozó góbé-nemzet laknék, de másképen történt volna s lenne most is sok-sok minden! . . . * Másnap délelőtt Anti barátom családostol kocsira ült, persze én is velük. Útnak indultunk haza ... az idegenek közé. Olyan nehezemre esett az elválás. A szíves vendégszeretet, melyben annyira részem volt, tagadhatatlanul nagy hálára kötelezett, de ugy érzem, hogy ezeket az embereket, ezt a falut, ezt a vidékét tisztelni, becsülni, szeretni tudnám akkor is, ha semmit se köszönhetnek nekik, sőt ha rosszat akartak volna nekem. Hogyne ! Hiszen testvéreink : magyarok. És minden magyar büszke lehet rájuk, hiszen: székelyek. . . És ha arra kerülne a sor, mennének m jgint fegyvertelenül az ellenség elé, hiszen . . nem fajult még el a székely vér, minden kis cseppje drága gyöngyöt ér... Matlák József. Irodalom. — Uj zongora iskola. Negyven évi zongora tanítás tapasztalata nyomán alapos és könnyen felfogható előkészítő zngora iskolát adott ki Eperjesen Gróman Eramy zongora tanárnő 3 részben, amelyről a budapesti és bécsi zeneakadémia a legnagyobb elismeréssel nyilatkozot. Az iskola „előkészítő iskola" úgy, hogy nem mellőzni óhajtja a nagy mesterek, mint Schwarcz Vendel, Chován Köhler, Damm, Urbach kitűnő iskoláit hanem, hogy hozzáférhetőbbé tegye. Lehet mondani, a zongora tanítás terén hasonló siker jár ezen iskola átvételével, mint a fonomimikával az olvasni tanulás terén. Egyszerű, könnyed, nem unalmas, játszva tanulás, amelyet egy kis szorgalommal és akarattal tanitó nélkül is lehet tanulni. A maga nemében páratlan és osztatlan elismeréssel találkokozott iskola első és második része egy füzetben 5 K és harmadik része 2 koronáért kapható lapunk kiadóhivatalában Nyíregyházán. Kívánatra megtekintésre is küldjük — Gjermekversek. Mint a gyermekirodalom más terén, a gyermek-költészetben is új fejlődés útjait nyitotta meg Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes heti gyermeklapja, a Jó Pajtás. Legjelesebb költőink sorra megszólalnak benne, hogy csengő rímmel, pengő ütemmel gyönyörködtessék a gyermekeket. A Jó Pajtás legújabb számában Endrődi Sándor mellett, a ki kezdettől fogva hű munkatársa a lapnak, Vargha Gyula, a kitűnő költő, a Kisfaludy-Társaság főtitkára is megszólal egy pompás humoru, frissen pattogó verssel, mely már a Kisfaludy-Társaságban is, hol a költő felolvasta, rendkívüli tetszést keltett s most itt jelent meg először. Ugyanebbe a számba elbeszélést irt Szemere György, Sebők Zsigmond folytatja Dörmögő Dömötör utazását a Vaskapuhoz, Schöpflin Aladár érdekes és tanulságos czikket ir a dunai hajókról, Nászai Elza apró mesét mond el. Garay Ákos szép képet rajzolt, Elek nagyapó jókedvű mesét mond, Rákosi Viktor fol tatja regényét, Zsiga bácsi kaczagtató történetet mond el. A Kis Krónika rovat képes aktuálitásai, a rejtvények és szerkesztői izenetek egészítik ki e szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-társulat adja ki; elő. fizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, félévre 5 I Mentoszekrények teljesen felszerelve 7 koronától feljebb kaphatón, továbbá egyes részei Kulon is. s i Sérvkötők haskötők minieaöemi i ^ iszer e^ e t kássit; 401-13-3 Telefon sz. 96. — Alapíttatott 1880. JÓZSCf specialist a! Hyir e^ lláz a' Iíaíl1 , 1 parocMa épülőt. Us-
