Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-30 / 31. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye, Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyill-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VArosház-TÉR 6. S2AM, Telefon számi 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. £!3flzetósi feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor. Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Nyíregyháza, 1911, XXXII. évfolyam, 31. szám. vasárnap, julius 30, Firczák Gyula püspök jubileuma. Az augusztus hó 5-dikére összehívott vármegyei rendkívüli közgyűlés alkalmat fog adni Szabolcsvármegye közönségének, hogy Firczák Gyula munkácsi gk. püspököt, 50 éves papi szolgálata jubileumán üdvözölje. Ez a jubileumi alkalom minden magyar ember szivéből legmelegebb érzéseit váltja ki a tiszteletnek, szeretetnek és elismerésnek, amelyre csak rászolgáltatott valaha férfiú, aki — mint Firczák Gyula munkácsi gk. püspök — magas és nagyjelentőségű állásban eltöltött 50 év után, hazafiúi érdemek babérkoszorúját szerezte meg magának, legnagyobb jutalmul, mely közpályán működő magyar embert övezhet. Hogy az ünneplésnek fényéből és melegségéből a mi vármegyénk közönsége a maga részét — igaz szívvel kivenni kívánja, az csak természetes. Hiszen épen mi tanúi vagyunk annak, hogy az egyházi vezetésnek ama magas helyéről, ahová a Gondviselés Firczák Gyula püspököt is állította, a hazafiúi törekvések megvalósításának milyen bőséges és áldásos eszközei fakadnak és eredményei létesülnek; viszont klasszikus tanúi vagyunk — mert voltunk — annak is, hogy ezen a magyar földön, Szabolcsvármegyében milyen áldatlan viszonyokat teremthet egy ilyen magas helyről jövő áldatlan nemzetietlen befolyás. A törökök nemzeti ünnepe. Irta: Dr. Pröhle Vilmos. Konstantinápoly, 1911. VII/24. Tegnap volt a tőrök alkotmány helyreállításának harmadik évfordulója s ezzel kapcsolatban az „Örök szabadsag halmán" a törökszabadság vértanúinak szentelt emlék és sírbolt felavatasa. Már 'egnapelőtt zászlódiszben úszott az egész város, készülték mindenfelé a nagy kivilágításra, a sok cécóra s tegnap kora hajnalban már a legtarkább embertömeg hullámzott Sisli elé végignézni a nagy katonai parádét. Lehetetlen leírni a kocsiknak, automobiloknak, lovasoknak, gyalogjáróknak azt a tolongását, mely itt végbement, de azért szerencsétlenseg nem történt, mert az itt nem szokás. Ha Budapestnek aránytalanul szélesebb utcáin ennyi ember hullámoznék fel-alá, a mentők nem győznék a munkát! Az idő aránylag elég kedvező lelt volna, de a szél pogányul keverte a port mindenfelé s mire az ember elért a szabadság emlékhez, már lehetetlen volt ruhájának szinét megkülönböztetni. Az egész környék felett uralkodó sislii dombon áll a sirbolt egy újonnan rendezett park közepén, fölötte márványtalapzaton egy óriási gránit ágyúcső, egyenesen az égnek szögezve A tündöklő kék égen fehér felhő foszlányokat hajszol a szél s mikor az ember feltekint a magasba, ugy látszik, mintha az emlék oszlop ingadoznék csendesen ide-oda, A ,Nyírvidék" régebbi olvasói bizonyára emlékeznek még arra a küzdelemre, (hiszen épen a „Nyírvidék" akciója nyomán indult az meg), melyet a törvényhatóság a nyíradonyi oláhositó tendenciákkal szemben kifejtett. Tudjuk, hogy e förtelmes törekvésnek szálai egy másik g. kath. püspöki székhez vezettek. Ez az eloláhositó mozgalom élénk világításba helyezte itt nálunk a két egyházfőt: Firczák Gyula munkácsi g. kath. püspököt, akinek egyházmegyéjéhez vármegyénk g. kath. egyházközségei túlnyomó nagy többségben tartoznak és az akkori nagyváradi püspököt, aki e nagy magyar tenger közepén, az ő hozzá tartozó mindössze négy egyházközségben ezeknek az oláhositó törekvéseknek kiinduló pontja, irányitója volt. * Fircák Gyula püspök ötven éves papi szolgálatának megünneplése az augusztus hó 5-ére összehívott közgyűlésen, a vármegye főispánjának előterjesztése alapján fog végbemenni s vármegyénk közönsége bizonyára örömmel fogja megragadni ezt az alkalmat, hogy tiszteletének és szeretetének kifejezést adva, meghajtsa zászlaját azok előtt a hazafias nagy érdemek előtt, melyek Firczák Gyula hosszú közpályájához fűződnek. A törvényhatósági közgyűlés hozandó határozatát annak idején közölni fogjuk. Firczák Gyula munkácsi gör. kath. püspököt mély tisztelettel üdvözöljük. pedig csak a felhők szálnak át fölötte lassan, méltóságosan, mint egy fehér hattyusereg. A remekbe faragott márványon, a sirbolt bejárata fölött a következő felirat olvasható; A szabadság vértanúinak temetőhelye. A diszkért rácsozatán belül csak különös gráciából lehet bejutni, a néptömeg künn gomolyog a domb alján, azt amúgy is inkább a katonai parádé izgatja. • Egyre jobban megtelik a diszkért ünnepi uniformisokkal, civil előkelőségekkel; féltiz óra tájban megérkezik Nogi tábornok két japáni meg egy tőrök tiszt kíséretében. Az agg bajnok általános érdeklődés tárgya. Tábornoki diszbe öltözött, felrakta összes rendjeleit, lassan, görnyedten lépdel, aranygalléra túlságosan bő, vékony, ráncos, öreg nyakához. Ez a port-arlhuri oroszlán. Az öreg Széchenyi pasa oda siet hozzá, melegen rázzák egymás kezét, hajlonganak s igyekeznek eg>másnak valamit mondani, de az bizony bajosan megy. Nogi még japánul is nagyon nehézkesen, vontatottan beszél, az angolt is inkább könyvből érti. Nemsukara felrobog egy automobil s való sággal kipattan belőle Mahmúd Sevket pasa, a török hadügyminiszter, aki a mai ünnepen V. Mehemed szultán őfelségét képviseli. Magas, szikár, délceg alak, kalpagja egy kissé félre csapva, tömött borostaszerü bajusza, szakálla őszbecsavarodott, vastag fekete szemöldöke alól nyughatatlan sötét szempár csillog elő; lassan járni nem tud, a sátorköteleket átugrálja s nem keresi hol lehetne egy kis meghajlással elmenni Tollrajzok:. Sóstó. VIII. Jósa András bátyánk élvezetes humorának kiapadhatlan forrásából való az a kis elbeszélés, amelyet, bár azt sokan ismerjük, legalább is alkalomszerű lesz itt elmondani. Felderítő régészeti kalandjainak egy értékes darabja volt az, amikor a mi tudós barátunk a Halászi Telekdomb felé törtet, hogy olt ásatásokat végezzen. Közeledvén a kitűzött célhoz, látja, hogy az ott szántó urasági béresek egyszeriben csak összecsoportosulnak s valamely tárgy feletti meglepetésüknek adnak hangos kifejezést. Ahá, ezek bizonyosan kiszántottak valami érdekes tárgyat, gondolja magában öreg barátunk, sietteti lépteit s éppen arra ér a csoporthoz, amikor a kör közepéről eként szólal meg Nyerges Sándor uram, a tagbaszakadt béresgazda: „E már aztán vót a fazék; ugy-e látta kend komám, hogy kétszer is rá kellett ugrani, mig sziel ment" ! Szegény Jósa András barátom, ki egy ezelőtt 2000 évvel korong nélkül készült értékes ősedénynek roncsait láttad magad előtt! Nem az jutott-e eszedbe, hogy Magyarországon a kőkorszak még mindég nem szűnt meg? * * * Hasonló sejtelmek nyugtalanítottak engem is, amikor a Sóstói erdőből kibon_ alattok. ő is Nogihoz siet. Micsoda ellentét e két történelmi alak között, pedig mindakettő katona, mindkettő öreg! Sevket pasa, a forradalmi vezér, csupa élet, csupa frisseség ; Nogit a portarthuri hőst, mintha csak pirossávos vasalt nadrágja tartaná. A pazarul csillogó tömeg egyre nő : jön Ahmed Rizá bej, a képviselőház elnöke, á miniszterek, a sejkhüliszlám, a fotografáló gépek ütegei keresztüz alá veszik Nogit meg Sevket pasát. Végre egy pap felmegy a sirbolt bejárata fölé, arab nyelven rövid imát mond a nemzet halottainak lelki üdvéért, aztán a sirbolt bejárata elé áll Szoket pasa s mond egy rövid, ropogós beszédet, mintha csak parancsot osztogatna. Nogi éppen szemben áll vele s nézi méla ahitattal. mintha csak azon csudálkoznék, hogyan telhetik katona embertől ilyen demosztheneszi eloquentia. A forradalmárból lett hadügyminiszter, a szultán felkent személyének képviselője, azzal végzi beszédet, hogy az alkotmányért, a szabadságért, a nemzet becsületéért a török katonának mindig késznek kell lennie a vértanúi halálra. A törők tisztek esküre emelt kézzel kiáltják, hogy : „Készek vagyunk !•' az'án kitör a tapsvihar ; a szónokot számosan üdvözlik, az elsők közt persze Nogi, aki az egész beszédből egy betűt sem értett, de azért jól tudja, hogy a pasa csak olyasmit mondhatott, amit hasonló körülmények között ő maga is gondolna, de. még rövidebben mondana el.