Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

46-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. november 12. 292 létesíttetett ott egy uj közigazgatási járás és járási .székhely. De mit ér az a mai világban, ha közlekedési tekintetben maga a közigazgatási székhely is hermetice el van zárolva a nagy világtól! ? . . . Nyíregyházának meg különösen látnia kell, hogy ha jfcsvárdától Nyirbaktán, Nyirbátöron, Nyíradonyon át egy körvasút a forgalmat Debreczen felé irányítja és bonyolítja Te, biz az reá nézve egy érvágást jelent. Viszont a nyírvidéki vasúttársaságnak is érdeke, hogy Érmihályfalva s Nagyvárad vidéke felől a forgalom az ő nyiradony—balkány—nagykálló — nyíregyházi, illetye mátészalka—nyíregyházi vonalára ir^ínyittassék. Ha tehát nem akarjuk Szabolcsvármegyében azt, hogy „az éhes hajdúk" felfaljanak és elnyeljelek vagy csak meg is csonkítsák a vármegyénket, egy kissé védekezzünk; ne csak vénasszony módjára siránkozzunk, tépelődjünk és jajgassunk ! Mozduljon meg minden illetékes tényező; t. i. Szabolcsvármegye, a kir. törvényszék, Nyíregyháza város, a, nyírvidéki vasúttársaság és védekezzék] Videant consules! . . . y—s. Xollraj^ols:. A város. A nyíregyházi piacot drágának tartják — az is. A drágaság különben országos csapás s a pénzszakértők által azzal indokoltatik, hogy a pénz „vásárló képessége" csökkent. Dehát mit mondanak ahoz a szakértő urak, hogy a pénz immár 3 hónap óta hallatlan mérvben megdrágult, tehát értékben s igy vásárló képességben emelkedett, de a drágaság csak nem akar csökkenni? Hát én azt hiszem, hogy a pénznek az őszi hónapokban való megdrágulása, tehát akor, amikor a mezőgazda saját • terményeit piacra viheti s igy nemhogy pénzt befektetne, de felvett kölcsöneit visszafizetheti, egy merőben önkényes finánc maneuver ; s éppen az, hogy ennek tartósságától senki nem fél, eredményezi leginkább, hogy sem ingatlan, sem ingó értékben nem csökken. Hát lehet az, hogy az olasz-török háború nagy tőkéket von el a forgalomtól, az is valószínű, hogy a pénzvilág ebből keletkezhető még súlyosabb bonyodalmaktól tart s igy tartózkodóvá lesz, de a drágaságnak legsúlyosabb neme, a húsdrágaság nem ezekre az okokra vezethető vissza, hanem azon pusztításokra, amiket az 1894. évi mezőrendőri törvény azáltal okozott, hogy a kisbirtokban a fordulós gazdálkodást, s igy a legeltetést is megnehezítette. A számok beszélnek itt legmegbízhatóbban és győznek meg mindenkit ezen állítás helyességéről. Ezek szerint volt az országban 1895ben kerekszámban: szarvasmarha 5,800000, juh 7,500000, és 6,450000 sertés; 1909ben pedig volt szarvasmarha 6,200000, juh, 7,300000 és sertés 4,800000 darab. Szabolcsvármegyében volt 1895. évben :: szarvasmarha 112,000, juh 161,000 és sertés 197,000; 1911-ben pedig van szarvasmarha 112,000, juh 118,000 és sertés 156,000 darab. Más szóval, előállott rövid 15 év alatt az a helyzet, hogy szemben a nagy mérvben fokozott husfogyasztási igényekkel, az állatállomány az egész vonalon csökkent. S hogy e szomorú kép még teljesebb s minden kétséget kizárólag bizonyossá tegyem, hogy az állatállomány apadását a helyes indokra vezettem vissza, megemlítem, hogy 1884 évben volt az országban a szarvasmarha állomány 4,800000 és Szabolcsmegyében 76000 darab, s igy az 10 év alatt 1895-ig amikor a fent idézett törvény káros hatása érezhető még nem volt és nem lehetett, a szarvasmarha állomány az országban 1 millió, Szabolcsmegyében 36,000 darabbal szaporodott. Azt hiszem, hogy ehez nem kell commentár. * 2 * Ezeken a bajokon bizony nem fog segíteni sem a pénzügyi tönk szélén végkimerülésben vergődő államnak pénzbeli hozzájárulása egyes községi legelőterületek megvételéhez, sem az egészségtelen Argentínai húsnak sem a vészes szerbiai marhának és sertésnek behozatala, hanem — mint már azt sokszor hangoztattam — az id. törvénynek eltörlése, ujratagositása a kisbirtoknak és korlátozása az üsző borjú kivitelének és fogyasztásának. Egy kitűnő eszmét hallottam a napokban a nyíregyházi határbeli Hosszúháti minta gazdálkodás megtekintése alkalmával, azt t. i„ hogy a mindinkább növekvő húsfogyasztást az áraknak túlságos felcsigázása nélkül csak ugy fogjuk fedezhetni, ha az ökröt mint vonóerőt gazdaságunkból teljesen elimináljuk, azt gépekkel helyettesi tjük s igy a marhaállományunkat tisztán csak hizlalásra és tejtermelésre használjuk fel. Beszámoló az 1911. október 4-töl 14-ig tartott közigazgatási és biról továbbképző tanfolyamról. Irta: Olchváry Pál főszolgabíró. IV. Hiányosak lettek volna az előadások, ha azok keretébe két nagy társadalmi intézmény ismertetését be nem illesztik. Egyik kiváló államférfiunk, dr. Nagy Ferencz tartott élvezetes előadást, a részvénytársaságokról és a szövetkezetekről. Abban a nagy társadalmi átalakulásban, melyet a gépkorszak előidézett, ennek a két ^intézménynek előkelő szerep jut. A közvagyon jó része, de leginkább a középbirtok hova tovább a részvénytársaságok kezébe kerül. Óriási az az erő, a tőkések ereje, mely a részvénytársaságok, bankok stb. alakjában megnyilvánul s mely a kartellek, trösztök formájában valóságos világhatalmat jelent. Közismert dolog, hogy a részvénytársaságok fix tőkével nyerészkedésre alakult nagyobb intézményak, vállalatok sorába tartoznak, ellentétben a szövetkezetekkel, hol a tőke nem fix alap, hanem változik a befizetések mérvéhez képest, s az intézmény súlypontja a tagok személyére esik. A szövetkezetek célja nem nyerészkedés, nem a meggazdagodás, hanem az erő megtartása, az önsegély. Bajok sajnos mindkét intézménynél vannak. A szövetkezetek közül egyedül az 1898. XXIII. tcz. alapján állami támogatással létrejött hitel és fogyasztási szövetkezetek bírnak feltétlenül reális alappal, a többi szövetkeztetek nagy része az évtársulati rendszer alkalmazásával, midőn a tag befizet mint tag, ellenben kölcsönt ves'. mint idegen, valóságos uzsora iutézménynyé vált. A részvénytársaságoknál főleg a hiányos ellenőrzésben rejlik a hiba, a felügyelőbizottságok miután tagjai az üzletvezetéshez lpgnagyobb részben nem értenek, — holt testületnél egyebeknek nem tekinthetők. SzüKséges v >lna itt a részvényjegyek minimális árának törvényhozás utján való meghatározása. A szövetkezetek életképességét azok elterjedése igazolja. A művelt külföld e tekintetben is messze jár előttünk. Nálunk van összesen 6280 szövetkezet, melyből 3665 hitel, 1582 fogyasztási. 540 tejszövetkezet stb. Ezek tőkéje ma már 1700 millió körül jár, s az országos hitelszövetkezet kebelében 2400 szövetkezet működik. ^ A fogyasztási szövetkezetek központja a Hangya. Vezetői, élőkön gr. Károlyi Mihálylyal a legnagyobb előzékenységgel mutatták be a Borárus téri hatalmas palota összes raktárait és egyéb üzlethelyiségeit. Az áruház nagyságáról az évi forgalom összege, amely 17 millió korona körül jár, —- adhat megközelítő forgalmat. A forgalom emelkedése oly nagy mérvű, hogy a f. évben ujabb áruraktár beszerzéséről kellett gondoskodni. A Hangya kötelékében műkődő szövetkezetek száma 10 év alatt 112-ről 992-re emelkedett, árukészletük értéke 900,000 koronáról 10 millió koronára szökött fel. A szövetkezetek fejlődését, a szövetkezetek ellenségeinek valótlan híresztelései és hamis jóslatai megakasztani nem képesek. Az 1910. évben a Hangya kötelékébe tartozó szövetkezetek száma 70-el szaporodott. Külföldön a fogyasztási szövetkezetek for- J galmát, a mi 17 milliós forgalmunkkal szembea a következő adatok világítják meg: Angliában 920 millió, Németországban 93 millió, Dániában 58 millió, Svájcban 21 millió korona az évi forgalom. A többi országokban már kevesebb. Felemlítem, hogy az orsz. központi hitelszövetkezet kebelébe vármegyénk területéről 47 községi hitelszövetkezet tartozik 12,884 taggal. Az igénybe vett kölcsön összege körülbelől 5 millió korona. Mindenesetre kívánatos volna, hogy ezeket az intézeteket a vármegye a pénzintézeteknek kiadni szokott betétpénzekből szintén segélyezné. Jelenleg tudtommal csak két szövetkezet kap vármegyei segélyt. A továbbképző tanfolyam egyik kiváló eredményének tartom, hogy a szűkebb körben mozgó köztisztviselőknek áttekintést nyújtott azokról a méretekről, melyek nagysága közintézményeink minden terén megnyilvánul. Az iparügyi igazgatásban bemutatta a tömegtermelést, egy fegyvergyár megtekintése által. A gyárimunkások százait láttuk a magyar fegyver- és ^ gépgyár óriási helyiségeiben a munkamegosztás gyakorlati alkalmazásában. A gyári munkálkodás alapvonalait a laikus hallgatóságra nézve is rendkívül érdekes módon ismertette előzőleg dr. Maly Ferencz műszaki főtanácsos, kiterjeszkedve a modern petróleum, benzin és gázmotorok szerkezetének főbb alkatelemeire, a Diesl motorokra, a mindenféle gépek anyagát szolgáltató vas átalakításának módozataira, s az úgynevezett varró gépekre, melyek lehetővé teszik, hogy a munkások szakismeretek nélkül különféle gépalkatrészeket készíthessenek. A munkás csak a minta körvonalai nyomán vezeti a mai gépet s alakot ad a kivánt eszköznek. A fegyvergyárban a 9 lövetű automatikus hires Frommer féle pisztolyok gyártásánál mutatták be a gyakorlati példát. Laikus egyénre igazán elképzelhetlen az az igazán amerikai stílű lázas munkánál tapasztalt óriási forgalom, azok a roppant méretek, melyek két, hogy úgy fejezzem ki magamat nemzetközi intézményünknél a postánál és távirdánál az ország központjában észlelhetők. Megtekintettük a budapesti posta,- táviró és telefon berendezéseket a főpostán, a telefon központban, a keleti és nyugati pályaudvarokban. Maga a puszta betű arról még csak fogalmat sem nyújt, az látni kell. k magyarázó előadások során dr. Henyey Vilmos és Kolózsváry Endre főigazgatók kiterjeszkedtek arra a sajnálatoskörülményre, mely A legfinomabb francáa és amerikai Friedmann Sándornál. cipő újdonságok kaphatók Iffylregyliéaíán. l«e