Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-26 / 48. szám

A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei üyiregyito, 1911. . XXXÍI. évfolyam, 48, szim. vasárnap, november 26. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, {ftbatéfi feliéielek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YAROSHAZ-TI&R. 6. SZÁM. Telefon srám: 139. Kézireltokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedet

t kétszeresen számit. M „éhes hajdúk",., Szinte mondhatná reá az ember, ha meiné, hogy: „és az élhetetlen szabolcsiak/". . . Mert miről is van szó!?

1 Arról, hogy Nyirábrány, Nyiracsád és Nyiradony szakittassék el a nyiregyházi törvényszéktől és csatoltassék át a debreczeni törvényszékhez! Erről van szó! Merem hinni és merem mondani, hogy sokan vannak még Szabolcsvármegye mai vezető emberei között is olyanok, akik emlékeznek reá báró Feilitzsch Berthold és gróf Vay Gábor főispánsága idejéből is, régibb időből is, legújabban a „Mi vasutaink" cimü cikkekből is, hogy emlegették, beszélgették egyesek a zöld asztalnál, Írogattak felőle e becses lapok hasábjain, hogy az u. n. ligetalját, mostan már hivatalos címén a„ ligetaljai" vagy „nyiracsádi járást" valamiképen közelebb kellene hozni a vármegyei székhelyhez, Nyíregyházához! Felemlegették a zöld asztalnál, írogattak felőle a „Nyírvidékiben, mikép nagyon visszás állapot az, hogy az ügyesbajos ember, avagy ügyvéd, vagy a végrehajtó menjen ki Nyíregyházáról, a törvényszéktől avagy Nagykállóból, a kir. járásbíróságtól Nyiracsádra, Nyirábrányba s általán arra a vidékre, Debreczenen át! Ez a mai világban már nemcsak visszás, hane

m tarthatatlan állapot is! Kell-e 1 ,fl~ylrvidék" 46. sz

. mondani, feogy temérdek időt és rengeteg költséget okoz az ilyen utazás a községi elöljáróknak, a feleknek, ügyvédeknek, bírósági embereknek. Időrablás, pénzfecsérlés! Igazságtalan és helytelen eljárás s nem a XX-ik századba, a vasutak korszakába való ! Arra is emlékezhetnek még némelyek, habár az még régebben, még a Kállay András főispánsága idején volt, mikor hirül s tudomásul vettük azt a kormányzati elvet, hogy a közigazgatási, bíráskodási és adóhivatali székhelynek egy helyen kell lenni. Talán felesleges is ez elvet támogatni és bővebben fejtegetni! Annyira világos és annyira kézenfekvő, hogy a községi elöljárónak épenugy, mint az ügyes-bajos embernek javára van, hasznára van, előnyére van, ha ezeket együtt találja. De Nyirábrányból, Nyiracsádról menni Nyíregyházára a törvényszékre, vagy menni Nagykállóba a járásbíróság vagy adóhivatalba s mind a két helyre Debreczenen át, ez n:ár csakugyan nem a mai világba való állapot és eljárás! Nem is szabad tehát csodálkozni rajta, ha a debreczeni ügyvédek azt mondják, hogy ezek a helyek csatoltassanak a debreczeni törvényszékhez. Csakhogy van a kérdésnek ugy a nyíregyházai törvényszékre, mint a kallói járásbíróság és az acsádi és az ábrányiakra nézve más megoldási módja is. T. i. először is az acsádi főszolgabiróság mellé egy járásbíróság létesítendő. A nagykállói A Bessenyei-Kör estéje. — 1911. nov. 21-én. — ... És ezzel megnyílt a saison. A Bessenyei-Kör emez első estéjét fogják követni a többiek, a Szabad Lyceum előadásai, a Kereskedők és Gazdák körének társadalomtudományi cyclusa, a zenekedvelők egyesületének népszerű hangversenyei, egymást felváltva, kiapadhatatlanul. Nyolc-tíz ember óriási tevékenységet fejt ki. Levelez, sürgönyöz, távbeszél, utazik, capacitál, apró calamitásokkal küzd, idegesítő kis bajokat hárit el, süt-főz: csak, hogy mentül szebben, ízlésesebben és jól köritve tálalhassa fel főztjét. A közönség pedig csak a kész munkát látja, a konyhába nem is tekint. Egyébiránt a jó közönséget három zsáner-re lehet ositaui, A túlnyomó része a közönségnek egyszerűen átengedi magát a nyújtott, s szerzett élvezetnek. Örül a szépnek és a jónak. — A kisebb rész — nyárspolgáriasnak, kisvárosinak véli ezt a tartozkodás nélküli gyönyört; ez okból nem tapsol és soha sincs elragadtatva, legfeljebb megelégedve. — A legkisebb rész — hozzá sem nyúl a kinált tálhoz, meg sem ízleli, meg sem szemléli és mégis kritizál, elitéi. Ezek magasabb piedesztálra helyezkedve szemlélik az eseményeket; megállapítják a főzötlnek nemzetközi ízét, követelik a nemzeti bográcsot; és a mikor ez kerül teritékre, a mikor az egész est 1 magyar népköltészetnek van szentelve, a mikor népdal, a magyar dal tölti be a termet, tüntetőleg távol maradnak. Ez azcmban nem akadálya annak, hogy a zenekultuszban nemzetközi érzésűvé vált, de hűségesen látogató közönség ennek a magyar népdal estének őszinte, tüntető, lelkesen tapsoló, elragadtatással gyönyörködő közönségévé ne legyen. Herczeg Ferencz vezette be az estét. A Jókai által öntudatlanul népköltővé avatott Pap Zoltánt mutatta be és ennek során elkesergett azon, hogy a magyar népdal otthontalanná lett, dekadentiába esett — beteg lett: talán el is hal. Ennek okát azomban nem igen kutatta; pedig lehetne róla sokat beszélni. Lehetne gazdasági okokkal is kapcsolatba hozni. Vége a romanticizmusnak, mióta ez alatt: ,túl a vizén" nem az értjük, hogy ,túl a Bodrogon*, ,túl a Balatonon", hanem azt, hogy Amerikában! A .csárda" — a .csikós" — a ,cigány" — költészetének vége! E helyett „kisvasúti jegy"-rő! énekel a nóta. És a müveit középosztály, mely szereti a zenét, szívesen áldoz érte, nehezen jut a magyar dalhoz. Lássuk csak. Amint Herczeg mondja, a Népszínház és vele a népszínmű megszűntével nincs többé otthona a magyar népdalnak ; kultivalója egyedül a cigány. Ez is kávéházi zenészszé vedlett. Tessék elhinni, hogy nem lehet élvezni a rendkívül zajos zenekari productió keretében a csendes, bús magyar dalt, és nem lehet élvezni a csörömpölés, (hangos beszéd, billiárdgolyó csattogás mellett. Élvezhetővé a negyed-ötöd magával játszó primás magyar nótája — csak a separéban válhalik; — ehez pedig pezsgő kell, és duhajkodás. Polgárember, ki szívesen leszúrná a 2—3 koronás belépődijat, hogy egy óráig szép magyar dalokat hallgasson : ehez az élvezethez nem juthat többé De talán az is igaz, hogy az uj magyar dalok complicáltabbakká lettek, szerzőik nem a nép között keresendők többé. És ezen, a városi három járásbiró és kezelő személyzetből áttenni egy bírót és egy kezelő személyt az acsádi járásbírósághoz. És a kérdés ezen része meg van oldva. Azután összekötni az acsádi járásbíróságot s főszolgabiróságot Nyíregyházával. Hiszen ez nehézséget alig okoz. Hiszen ennek a vasútvonalnak már csak egy kis része hiányzik; t i, Nyiradonyról — Nyiracsád felé — Érmihályfalváig; mikor Nyíregyházáról Nagykállón, Balkányon, Nyiradonyon, Nyiracsádon, Érmihályfalván át (ahonnan a vasúti összeköttetés már megvan) nyitva van a közlekedési ut Nagyváradon át Kolozsvár és Békéscsaba, Arad s Szeged felé. Nem kisebb ember fejtegette ezt a vasúti összeköttetést Szabolcsvármegye októberi őszi közgyűlésén, mint dr. Mezőssy Béla nyug. államtitkár, Szabolcsvármegyének ez a méltán tisztelt, nagyrabecsült és szeretett országos hirü nagy embere és államférfia! Ezzel a darabka vasútvonallal, a a nyiradony—nyiracsád—érmihályfalvai vonalnak a kiépítésével Nyiradony, Nyiracsád és Nyirábrány vidéke össze lenne kötve a nyiregyházi törvényszékkel is, Szabolcsvármegye székhelyével is. Csak egy kis életrevalóság, egy kis mozgalom, egy kis áldozatkészség kell hozzá, Ezt az áldozatot meg kellene hozni Szabolcsvármegyének is, Nyíregyházának is; sőt az. államnak is az igazságszolgáltatás érdekében is. Van azon a vidéken más állami, nemzeti érdek is. Hiszen épen emiatt falak közt termett dalok a már jelzett okokból nem terjednek könnyen. Egyébiránt más nemzet népköltészete is ugyanezt a képet mutatja. És most, a Bessenyei-Kör idei emez első estéjén hallottunk magyar dalokat, ujakat, melyek a régi mélabús érzésekkel voltak tele, melyek elvittek minket egy álomszerű tündéri világba. Hallottuk ezeket Rózsa Lajos érces baritonján és Dömötör lltna mezzo sopránján előadva. Hallgattuk és nem tudtunk betelni vele. Ennek az uj, mert nehezen hozzáférhető szépségeknek, a magyar dal mély érzelmességémek, a hozzánk való kőzelállása felismerésének, és az ebből fakadó rendkívüli hatásnak, de meg a kiváló művészek, főleg a Rózsa Lajos pose nélküli, meleg, érzésteljes előadásának, remek orgánumának tulajdonitható az a frenetikus tapsorkán, mely éneküket követte. Ezek a dalok, a maguk forróságával egy pillanat alatt felolvasztották azt a külső burkot, melynek alatta mélyen és soha el nem enyészőleg buzog a sajátos nemzeti zene iránt való érzésünk, és ezt fakasztották ki a szép dalok belőlünk. Csak egy kicsit kellett a világ zenéje iránti hajlamunkat megkaparni, és előtűnt a magyar népdal iránt való lelkesedésünk. Az este keretében megismerkedtünk Pap Zoltánnal a költővel, talán az utolsóval ebből a zsánerből, és megismerkedtünk a közel jövőben megjelenő müvének tartalmával és fényes művészi illustratioival. Az előadáson ott volt — toat Nyiregyháza, ennek polgári és katonai eleme. A vidék nagyon gyéren volt képviselve. De az ebből levonható constquentiák megállapítása már túlesik határkörünkön.