Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

46-ik szám. NY IR VIDÉK 1911. november 12. 3 melynek mindenben a kor és a közönség igényeihez kell alkalmazkodnia, ha hivatását kifogástalanul akarja betölteni. További munkásságunk sikerének egyik igen nagy biztositékát abban ismervén föl, hogy előadásaink ne csak a vármegye székhelyén, de kivánatra a vidék egyéb alkalmas pontjain is megtarthatók legyenek : javarészben helyi társadalmunk adományaiból, könnyen szállítható kisebb vetitögepet is csináltattunk, melyet szükség esetén ki is kölcsönözhetünk. Mi magunk az előadásokhoz szükséges képeket nem kölcsönbe vesszük, ami az anyagi felelősségen kivül sok kellemetlenséggel járna, hanem, mint előbb emiitettem, egyenesen megvásároljuk, hogy ekként maradandó értékű tökét s további használatra is alkalmas szemléltető anyagot gyűjtsünk. E célból összes képeinket megfelelő szekrényekbe helyezzük és szertárosaink szakszerű gondozására bizzuk. A képek vetítését rendszerint Szalay Sándor főgimnáziumi tanár végzi a megvilágításra is kiterjedő avatott pontossággal. Anyagi ügyeinkről megvizsgált és rendben talált számadásaink mutatnak tájékoztató képet. Cselekvő vagyonunk vetítőgépekben, diapozitív képekben s az ezek elhelyezésére és szállítására szolgáló fölszerelésekben 4078-68 korona értéket képvisel. Az elmúlt évben 2635-27 korona összegű kiadással szemben csak 2348-70 korona volt a bevételünk s ekként számadásainkat 286-57 korona összegű hiánynyal zártuk le. E kimulatásból arról győződünk meg, hogy a kezdet nehézségeivel küzdő egyesületünk bevételei nem fedezik kiadásainkat, jóllehet tiszteletreméltó készséggel siettek segítségünkre mindazon tényezők, melyeknek hazafias támogatására jogosan számíthattunk. Jövő évi költségvetésünkben is 385 korona hiány mutatkozik, mely összegnek fedezetlenül maradása nagyon megbénítaná 26 eredeti előadásra s ezeknek részben a vidéken való érvényesítésére tervezett programmunkat. Ez előadások irányító szempontja egyfelől az emberi művelődés fejlődésének bemutatása, másfelől a földrajzi és természettudományi ismeretek terjesztése. A legfőbb óhajunk az volt, hogy a magunk erejéből, a magunk emberségéből álljuk meg helyünket; ez óhajunk azonban csak részben valósult meg, mert ime világosan áll előttünk az a kényszerítő szükség, hogy bevételeink fokozása céljából ott is kopogtassunk. ahonnan csak némi eredményekre hivatkozva akartuk kérni a segítséget. Hálás köszönetet mondván tehát eddigi pártfogóinknak, teljes bizalommal kérjük úgy ezeknek további, mint a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak semmiképen nem nélkülözhető támogatását. Ekképen megerősödve, most még szerény intézményünk a legszebb reményekre jogosító jövőnek néz eléje, különösen ha sikerül megnyernünk a városunk által illetékes helyen már is kérelmezett kultúrpalotát. mely nagyobb körre kiterjeszthető tevékenységünknek megfelelő tért és keretet fogna nyújtani. Isten áldása legyen hazafias, közhasznú munkánkon! Vietórisz József dr., a szabad líceum elnöke. Xollraj^olc. A város. Lám — minő imperativus cathegoricus hangok! „Csendőrség kell ebbe a városba;" — „nekünk ne fecsegjen senki holmi városba való bánásmódról" ; „itt seperni kell, ha máskép nem, hát csendőrszuronynyal" ; „követeljük, hogy ebből a városból végre kulturhely legyen" stb. Igy jajdul fel egy helyi lap, tudjuk nem ok nélkül, de mindenesetre túlzott követelő hangon s oda vágja a városi rendőrségnek : te kezeled az egész országban a közbiztonságot a leghanyagabbul s te vagy az oka a város területén előfordult vérengzéseknek, mert soha sem vagy ott, ahol „garázdálkodnak, lövöldöznek és bömbölnek." De — folytatja — nem is lehetsz ott, mert hiszen rendőrség — az nincs. Hát hol már most az igazság, abban-e, hogy a rendőrséget rosszul kezelik vagy ott, hogy a mi városi rendőri intézményünk ennek a fogalomnak semmiképpen sem felel meg ? Hát igaza van az id lapnak, hogy egy 40,000 lakost számláló városban, legyen abban az intelligens elem bárminő számos is, 30 rendőrrel, akik közül kiküldetés, vasúti szolgálat s betegség címén többen távol is lehetnek, s az éjjeli szolgálat miatt azok létszáma voltaképpen csak 15-re zsugorodik össze, rendet fenntartani nem lehet — s nem lehet egy olyan elemmel, amely hatósági-közeg létére havi 22 frt 50 kr., tehát a mezőgazdasági közbéres vagy egy udvari hetes fizetésénél is kevesebb bér mellett vállalkozik rendőri szolgálatra. * * * Dehát mindebből nem az következik, hogy a rendőrséget államosítani vagy hogy a városokba a csendőri szolgálatot behozni feltétlenül szükséges, hanem az, hogy a rendőrség létszámát és fizetését tetemesen emelni, a szolgálati keretbe való felvételt bizonyos minősitvényhez kötni s a nyugdíj intézményét a rendőrségre is kiterjeszteni kell. Nagy veszélyt jelentene az a vármegye intézményére, ha teendőinek és kötelességeinek keretéből a közrendészet és ezzel kapcsolatosan a rendőrhatósági jogok gyakorlata kivétetnék, de feltétlenül visszafejlődésnek kellene tekintenünk azt, ha városokban csendőrség váltaná fel a rendőrintézményt, A csendőr a kevésbbé intelligens vidékre való, a faluba, amelynek nincs is módjában külön rendőrséget fenntartani. Nem lenne helyes a militarizmus tultengésének tápot nyújtani azzal, hogy a rend fenntartásával mindenütt a csendőrt bizzuk meg, aki nem egyébb, mint a rend fenntartására kivezényelt katona ; az ötvenes és hatvanas években és a nemzet alkotmány védelmek alkalmával bőven volt módunkban megismerkedni a csendőr intézménynyel, ugyan miért vágyunk arra vissza ! A történeti fejlődés különben is a következő egymásutánt tárja elénk: az állig felfegyverzett pandúrt, a szuronyos csendőrt, a kardcsörtető rendőrt, a fapálcás constablert és végre — talán ez az idő is be fog következni — a minden felügyeletet és ellenőrzést nélkülöző teljes rendet és fegyelmet. Minek megbontani ezt a sorrendet, különösen visszafelé? S minek adjuk ki magunkról azt a szegénységi bizonylatot, hogy Nyíregyházán csak csendőr szuronynyal lehet a rendet fenntartani! Beszámoló az 1911. október 4 tői 14-ig tartott közigazgatási és bírói továbbképző tanfolyamról. Irta: Olchváry Pál főszolgabíró. Itl. Fontos feladat a közélelmezésnek mérsékelt árak melletti biztosítása. Ezen üdvös célt mozdítja elő a fővárosi kenyérgyár, melyet a tanfolyam ideje alatt szintén megtekintenünk. Méreteiről fogalmat nyújt az a körülmény, hogy naponta 25,000 kgr. kenyeret állit elő. Az olcsóságon kivül kiváló előnye, hogy kifogástalan tiszta kezelés mellett igen Ízletes anyagot produkál s ennek tudható be, hogy az ekként természetesen rendkívül emelkedő kereslet kielégítésére a főváros ujabban 75000 kgr. napi termeléshez szükséges építkezés megkezdését határozta el. Talán megemlítenem is felesleges, hogy a kenyér előállítása dagasztó gépek felhasználásával történik. Nagyobbára a városi közigazgatás problémái közé tartozik a kisiparosok létfentartásának biztosítása. E célt szolgálni vannak hivatva a kisipari közmühelyek. Ma már a kisiparosnak is szüksége van géperőre, ezt szerezheti meg jutányos bérletért a város által létesítendő úgynevezett közmühelyekben. A népjóléti intézmények közé sorolhatjuk még a többek kőzött a nyilvános népkönyvtárakat és a néphivatalt, amely utóbbi a hozzá forduló munkasnak mindennemű peres és perenkivüli ügyekben és tudakozódásban ingyenes útbaigazítást nyújt. A városi igazgatástól jelentékenyen különbözik a falusi, vidéki vagy tágabb értelemben vármegyei közigazgatás. A magyar közigazgatási eljárás alapvonalairól dr. Viczián István belügyminiszteri titkár tartott figyelemreméltó előadást, bárha túlnyomó részben a közi^azgatasi peres eljárást igyekezett megvilágítani. Részletesen ismertette az 1901. évi XX. t.-c.-et a közigazgatás egyszerűsítéséről, rámutatott a hatáskör és illetékesség közötti különbségre, tapasztalván, hogy e ket fogalmat a hatóságok gyakorta összetévesztik, holott az illetékessegnél tapasztalható bizonytalanságot. Fejtegette a kerelem előterjesztésének módját, az e tekintetben fenálló ingadozó gyakorlat hibáit, törvényes szabályzat hiányát. Beszélt az érdekeltség eseteiről, a tárgyalás kellékeiről, a bizonyítási eszközökről, a határozatok közléséről, a jogorvoslatokról, a határozatok jogerősségének eseteiről, az alaki és anyagi jogerőről, a határozatok végrehajthatóságáról, az eljárás nyelvéről és költségeiről. Rámutatott, hogy a felek idézésére nincs szabály s ebből kifolyólag figyelmeztetett az elrendelni szokott elővezetés tényéből előállható bajokra. Nincs szabály arra, hogy a fél személyesen mikor köteles megjelenni, mikor kell ügyvédi meghatalmazás, nincs szabály arra sem, hogy mikor kötelező a tanús kodás, mikor lehet a tanút elővezetni, mikor lehet megesketni, mikor és mennyiben kötelező a szakértőre nézve a megjelenés, mik az elmaradásnak jogi következményei ? Felvetette a reformáció in pejus esetét, midőn a félre jogerőssé vált határozat annak terhére megváltoztatik. Megemlékezett az egyházi tartozások behajtásáról, különös tekintettel a r. kath. párbér tartozások ügyében keletkezett 30. sz. kúriai döntvényre. Általában igen nagy szükség van az eljárás teljes és részletes szabályozására, mert az úgynevezett egyszerűsítési eljárás nagyon sok megoldatlan kérdést hagyott fenn. A szorosabb értelemben vett megyei közigazgatás feladatai eltérők a városi igazgatás feladataitól azonban közös tárgyaik is vannak. Közös feladat a gyermekvédelem, a munkásbiztositás s általában a szövetkezeti ügyek. A gyermekvédelemről Ruffy Pál országos tekintélyű tudósunk, közéletünk kimagasló alakja érdekes és értékes előadást tartott. Meggyőző erővel fejtegette a gyermekvédelem magasztos hivatását s államjogi szempontból kiváló fon-