Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

2 46-ik szám. N Y I R Y I D É K 1911. november 12. László dr., Porubszky Pál, Prok Gyula dr., Prőhle Vilmos dr., Radó Endre dr., Rónay Jenó', Somogyi Gyula, Surányi Imre, Szabó László dr., Szalay Sándor, Szikszay Sándor, Thoroczkay Gyula, Vietórisz István dr., Wilt György dr., Zimmermann Rezső. E választott tagok közül Radó Endre drt és Szalay Sándort a szertárosi, Vietórisz István drt pedig a jegyzői tennivalókkal bizta meg a szakosztály. Az alakuló gyűlésen az elnök részletesen ismertetvén az ügynek különösen a helyi sajtó utján való előkészítését, melynek részéről mindenkor szives támogatást tapasztalt, előterjesztette az első év munkaprogrammját, s örömmel állapította meg, hogy a tervezet a szakosztálynak egyértelmű helyeslésével találkozott. A kitűzött programmot az előadóknak idejekorán történt megnyerése és a szükséges diapozitív képeknek megfelelő számban és kitűnő minőségben való megszerzése után, Popini Albert dr. főtitkárnak minden tekintetben odaadó közreműködésével és a nagyközönségnek nem lankadó részvételével akként sikerült végrehajtanunk, hogy munkánk semmiféle fennakadást nem szenvedett. Előadásaink sorozatát 19ÍO. december 9-én kezdtük meg, amikor az elnök a helyi társadalom minden rétegét képviselő közönséget üdvözölvén, Szabad tanítás és nemzeti műveltség cimü előadásában fejtette ki az intézménynek hazai vonatkozású történetét, célját, fontosságát. Ugyanez alkalommal kezdte meg négy részre osztott sorozatos előadásait Radó Endre dr. főgimnáziumi tanár Az emberi testről. Eláő évi előadásaink programmját ugyanis akként állítottuk össze, hogy azok középpontja az ember legyen a maga testi és lelki tulajdonságaival úgy egészséges, mint kóros állapotban; ismertetést nyerjen továbbá az ember a családban, a társadalomban és az államban. zet töviskoszoruját fehér homlokára nyomva osztozik fájdalmában, megaláztatásában. S amikor a Golgothán a tizenhárom aradi vértanú elhunytával lejátszódik a komor és fájdalmasan szomorú színjáték utolsó felvonása is, akkor a feltámadás hajnalfénye hasad a királynéasszony imádsaga, könyörgése nyomán. A nemzet uj jövőjének napja felderül. Uj idők prófétája Deák Ferenc vezeti be az ígéret földjére sokat hányatott népünket. Nagyasszonyunk sugáralakja génusza, mentője volt a szó legnemesebb értelműben nemzetünknek. A gróf Zichy vásznán megörökített nagy történelmi jelenet: a kiterített Deák s Erzsébet királyné gyászruhás, karcsú alakja megható, fájdalmas bizonysága annak, hogy mennyire szerette nemzetünket. Deák nagy terve sohasem valósult volna meg, ha annak védöangyala nem a Nagyasszony lett volna. Isten áldotta nemzet az, amelynek a legnagyobb veszélyek között ilyen királynéja van. Leszárítja a könnyeket, balzsammal takarja a vérző sebeket, alamizsnát ad finom és előkelő egyszerűséggel, névtelenül bevégzi dicső küldetését és eltűnik a taps és dicsőítés elől; ez az összefoglalása ennyi értéknek, nemzetünk legnagyobb drigaságának Erzsébetnek. Csak a szenvedés teszi az embert a szenvedések megértőjévé és Erzsébet korának talán legtöbbet szenvedett asszonya volt. Mint anya elveszte egyetlen fiát s mint királyné nemzete sorsát kétségbeeséssel siratja és nem roskad össze ennyi fájdalom súlya alatt, hanem mint egy legendás szent a középkorból, fájdalmában is nemesen hallgat s küzd az igazságért. Ily értelekben fogta fel a királyréasszony küldetését az Erzsébet mauzóleum pályázatára beérkezett müveknek egy szerencsés felfogású szerzője. A mennyei trón lépcsőzetén lassan, Ehhez képest Leffler Sámuel főgimnáziumi igazgató a Lélektan köréből három, Mikecz Miklós dr.. gyakorló orvos, főgimnáziumi egészségtantanár Néhány szó a betegségekről cimen egy, Kleknor Károly dr. kórházi sebész-főorvos Az élő világ, mint a betegségek okozója cimen két, Prok Gyula dr. ügyvéd A családról három, Hoffmann Mór dr. ügyvéd A társadalmak alakulásáról két, Balla Jenő városi tanácsos Közigazgatási ismeretek cimen két előadást tartott. Sorozatos előadásaink száma tehát 20 volt. Külön előadást a közönség óhajának figyelembevételével hatot tartottunk; nevezetesen két előadásban ismertette Geduly Henrik püspök, egyesületünk eszméjének kezdettől fogva lelkes apostola, a Bibliát, ugyancsak két előadásban Prőhle Vilmos dr. főgimnáziumi tanár, egyetemi magántanár Japánt; továbbá egy-egy előadásban Eöttevényi Nagy Olivér dr. jogakadémiai tanár — az Országos Közművelődési Tanácsnak 412/1911. sz. ajánlatával — Boszniát és Herczegovinát, Gholnoky Jenő dr. egyetemi tanár pedig a Sarkvidékeket. Készséggel adtunk végül alkalmat Konthy Gyula dr. városi orvosfőnöknek arra, hogy a tavasz beálltával, különösen balneológiai szempontból a Balatont és vidékét mutassa be. Ez utóbbi előadások mindegyikét, a sorozatosak közül pedig a demonstrálásra alkalmasakat, 50—80, részben szines vetített kép kisérte, melyek rendkívül nagy mértékUn^^fjzájárultak az ejőadások értékéné^^SRozásához; ugyanerre szolgáltak a magmi helyén és idején bemutatott készítmények, rajzok, térképek s egyéb eszközök is, hogy az előadás a szó szoros értelmében is kézzelfogható legyen. Sorozatos előadásaink a Balaton ismertetésével együtt ingyeneseit voltak; a külön előadásokért a közgyűlés intézfáradtan halad földi pályája szenvedéseitől megroskadva a felséges asszony. Lábainál egy fehérszárnyú angyal térdepel, aki a vértanuk diszét, kecses pálmaágat nyújt felé és másik kezével a trónra mutat, mit méltó az égben is elfoglalni. A természet a szenvedések nagy vigasztalója. A sokat szenvedett ember a természet beszédes csendjében, szépségeiben saját lelkének megnyilatkozásait fedezi fel. A komoran merengő fenyőfák zúgását, a hegyi patakok mély, sóhajszerü mormolását hallgatja és nézi az aláomló, alkonyuló nap biboros szineit, a hegyek homlokának szűzi fehérségét. Nagy megnyugvással szolgál a sokat zaklatott léleknek, erőt ad, megacéiositia a küzdelmek folytatásához. Bártfa fenyőkkel szegélyzett utjain százszor látták a királyné gyászalakját tovatűnni. Az emberek áhítatos megilletődéssel, tisztelettel fordultak vissza, mintha tragikuma fej'felett lebegne. Utja a mártiromsághoz vezetett. A bártfai ut egy hajlásában a királynéasszony hófehér ruhájának megvillanása teszi figyelmessé a járókelőt. Fehér ruhájában, csendes, megadó mosollyal arcán, mint aki mindent megbocsát, mindent megért s bizonyos meghatottságot vált ki a már távolodó lelkéből. Erdők zugásában, patak morajában, szellő sóhajában a bánatos királynéasszony panaszát halljuk; a felhők árnyában sötétlő karcsú fenyők, gyászos alakjára emlékeztetnek, amint lassan, csendesen lépked, mint a világfájdalmat magában hordozó. . . Egy magyar grófnő, palota hölgye feljegyzi a Nagyasszony minden léptét s szomorú emlékezés magános sétáiról, mint az aggodalom, a gond és a bánat népesítették be. kedése értelmében l-l korona belépődijat szedtünk. Ezt az intézkedést az okolja meg, hogy a külön előadásokhoz nagyobb mennyiségben igényelt diapozitív képekre tetemes költséget kellett fordítanunk, mert csupán Bosznia és Herczegovina, továbbá A sarkvidékek képeit hozták magukkal az előadók. Egyébként minden előadónk derekas, némelyik fényes sikerű munkát végzett, s nálunk úttörő munkájával teljes mértékben rászolgált úgy az egyesület, mint a közönség teljes elismerésére. Ami az előadások látogatottságát illeti, elsősorban a külön előadások bizonyultak vonzóerejüeknek, de a sorozatosak átlaga sem maradt 140-en alul; néhány alkalommal pedig oly nagyszámú volt az érdeklődő közönség, hogy a 200 ülőhelyre berendezett előadó terem nem volt elegendő a látogatók befogadására. Meg kell itt jegyeznem, hogy a közönség összetételét nem találtuk mindenben kielégítőnek. Azt szerettük volna ugyanis tapasztalni, hogy kereskedőink, iparosaink és gazdáink is olyan érdeklődést tanúsítanak előadásaink iránt, mint állandónak nevezhető s elsősorban az úgynevezett értelmiséghez tartozó látogatóink ; ez osztályok azonban látogatóink sorában, sajnos, nagyon kicsi arányszámot mutathatnak fel. E tapasztalatunk arra kötelez bennünket, hogy a megfelelő igények kielégítéséről, esetleg az előadások tárgyának, vagy helyének és idejének megváltoztatásával, más úton-módon gondoskodjunk, Az a tervünk, hogy egyes szakszerű előadásainkat a^megfelelő érdekeltség-körébe vis§2üL-Chol azoknak termékenyítőbb hatasát remélhetjük. Erre annyival inkább számithatunk, mert ez irányban már is több megkeresést kaptunk. Megfontolandónak és megkisérlendőnek találjuk azt is, hogy esetenként csak egy-egy előadást tartsunk \a közönség fárasztásának kikerülése érdekében. Elvégre is alakuló szervezetről van szó, A nagy millenáris nemzeti ünnepen még megjelenik alakja királyi fényességben, fehér arcán az öröm pírjával, hogy ezred évi szenvedések után a boldog haladás mesgyéjén járást ünnepli a magyar. Azután végleg eltűnik a nyilvános szereplés s7Ínpadjáról, nyugalmat nem találva lelke az idegenbe híjtja, feledést keres mély bánata ellen az utazásban. A szabad Svájcban zúzza szét a szivét a szabadságért rajongón lüktető szivet egy őrült ember, a féktelen szabadság bolondja, aki a szabadság mentő angyalát öli meg hamis bál ványa nevében. Ilyen tragikus sorsa a történelemben még csak Stuart Máriának és Mária Antoinette jutott, akiknél ártatlanabb, szentebb volt Erzsébet egyénisége s tragikusabb volt pusztulása. Siuart Máriának hitéért kellett elvesznie; Antoinettenek a francia királyok, a Lajosok gőgjéért es fényűzéséért ; Erzsébetnek merőben ártatlanul kellett a természet kiszabta rendnél előbb meghalnia, mert királyné volt, de nem születésénél, hanem királyi nemességénél fogva. Méltán tekintheti Erzsébetet klasszikus eszményének az áldozatkészségben, szenvedők, szűkölködők vigasztalásában minden idők koronás asszonya. Hatása nyilvánvaló is lett; az olasz királynét a messinai szerencsétlenség sújtottjai vigasztalásában Erzsébet szelleme vezette. Da a könyörtelen végzet elragadta tőiünk egy örökké szomorú őszi napon, amikor halálának hírét szerte röpítették széles e hazában, az emberek megrettenve, szomorú megdöbbenéssel szinte tanácstalanul verődtek össze. Megbénult minden elevenség azon a napon, gyászlobogók lengtek, gyászfátyolok a kalapokon, megnémult a muzsika, akként mintha mindenki a legkedvesebb szerettét temette volna. . . . (v g.)