Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-12 / 7. szám

Nyíregyháza, 1911. mii. évfolyam, l szám. vasárnap, február 12. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Sftffzetési leltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Hegyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TSR 6. SZÁM. Telefon számt 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit FuEzfulunh-e ? ii. Annak a száraadatokkal igazolt eredménynek levezetésénél és megállapításánál, hogy az utolsó decennium alatt a közgazdasági helyzet általában kedvezőtlenebbé vált, megállanunk nem lehet. Vizsgálnunk keli a gazdasági depressió okait egyrészről, — a kölcsönhatását az általános feladatok kiszolgáltathatására másrészről. Vagyis mennyiben — fokozottabban-e vagy sem — aknázhatja ki a közérdek a meglevő közgazdasági tehetőséget? Az első kérdésre nevezetesen, hogy mik az okai és előidézői a hanyatlásnak a vagyon tehernélküli — mondjuk szűzi megtartása csökkenésének? felette nehéz megfelelni. A közkeletű bűnbak: kivándorlás épen az ellenkezőjét indokolná. Az Amerikából bejövő évenkénti 4—500 millió szinte kínálkoznék a törpe birtok fokozatos, de tervszerű tehermentesítésének fel tételezésére. Ámde a tapasztalat más. A kivándorlás pénzbeli egyenértéke; a hazaküldött dollár tömeg nem tehermentesít, de földet drágít. A hol a dollár a postán megjelenik, nem adóságot törleszt, de ingatlant vesz. Hatása tehát nem az amit vártunk tőle, hogy munkás kezekbe juttatja az eladósodott törpe birtokot, hanem az, hogy önönmagát is adósitja. Többet vesz, mint amennyi a vásárló ereje. A hiányt pedig adóság csinálással pótolja. Lényegileg tehát a dollár ránk nézve elvész. Minél több jön be, annál drágább a föld, de nem kevesebb az adóság, amely az ingatlanokat terhelte és terheli. Sőt emelkedik! Visszahatás — talán hatástalansága a dollároknak ott van — hogy csak képzeletileg emeli a közvagyont. Ismétlem azért, mert a drágább föld csak drágább — de nem több terményt ad. A veszteség tehát kettős. Egyrészről a föld hozadéka mennyiségében conservativ, ellenben értéke s a teher ammortisátiója 100%-kal magasabb. Az elsőnek a fogyasztó közön-, ség, a másik hatásnak a termelő adja meg; az árát. Vigan egyedül az úgynevezett] erkölcsi bázissal biró hasznos közgazda-; sági tevékenységet kifejtő bankok dudálnak. És pedig: Több kölcsönt adhatnak az ingatlanokra. A magasabb kölcsön ingadozó, de sohasem alacsony lábu kamatait verőfényes mosolylyal incassálhatják. A bankok erkölcsi értékére még visszatérek. Érthető volna az ingatlanok — értem a termőket — értékének szédületes emelkedése, ha produktumaik fogyasztó közönsége és ismétlem a produktumaik menynyisége számban és terjedelemben emelkedett volna. Ámde ez nem igaz. Például. Felemelkedett a magyar buza 33 koronára két évvel ezelőtt. Konkurrensnek nyomban megjelent az orosz buza gondolom 3 arany forint vám mellett. Következtetés: Első sorban az, hogy a földeink termékének ára bizonyos határon tul nem fokozható. Másodszor terményeink csupán a vám határon belül fogyasztatnak el, s fogyasztandók el. Példa rá az, hogy Angliába való kivitelünk a lisztben teljesen megszűnt számba vehető lenni. Harmadszor: Ugyanannyi, s a magyarországi népszámlálás szomorú eredménye szerint alig több ember fogyasztja el ugyanannyi földnek ugyanannyi termékét egyszerannyi árban, mint évtizeddel ezelőtt, amikor a föld olcsóbb, hozadéka ugyanannyi, fogyasztója nem kevesebb, ára legalább 30%-kal alacsonyabb volt. Negyedszer: Az ingatlanok értéke, s az adósággal való megterheltetésük mérve korlátolt, — tehát reális! Ötödször: ez az utóbbi tétel mert igaz; a valóságban nem igaz. Mert: Nem tudok reális gazdát, aki a földje értékének alapul vétele mellett 4Va%-nál magasabb jövedelem vagy haszonbér iránti reményt merne táplálni. A bankok ellenben az ingatlanok 75% értékének — helyi s különleges becslés után — egyenértékű kölcsönét adják. A törpe birtokra — mint nagyon is commers árura főkép. A kamatláb — legyünk szerények — über oeszterreich-ungariche bank — 175%. Tehát legjobb esetben 5Va%. No már Námik Kemál bej,] Itta: Dr. Pröhle Vilmos. Mohammed futásának 1256-ik esztendejében, tehát ugy 68 évvel ezelőtt, amikortájt a jólelkű Abdul-Medzsid szultán árnyékában az ébredő szellemi tavasz első hóvirágai, jácintjai kezdtek nyiladozni, sevvál havának 24-ik napján Abdul-Latif pasa, rodostói kormányzó, konakjának férfitermében üldögélt egy kiválóan nagytudományu, szentéletü sejkhnek, háza régi jó barátjának társaságában. A két komoly öreg ur komoly beszélgetését hirtelenül félbeszakította a pasa veje, ki ugyanabban a konakban lakott s most váratlanul megjelent a fogadó szobában, karján hozva egy újszülött apróságot, a pasa unokáját, s arra kerve a nagytudományu, szentéletü sejkhet, hogy, ha már ebben az órában történt házukba jönnie, adjon ő nevet ennek a kis vendégnek is. A szent ember hálaimát mondott a Mindenhatónak, a könyörületesnek, az irgalmasnak, a világok urának, ki minden emberi értelmen és képzeleten felül van, ki sok-sok prófétát és apostolt küldött a főidre, hogy a tévelygő emberiséget az igazság útjára vezéreljék, s azok között a legdicsőbbet, a legnagyobbat, Mohammed Musztafát is, akinek kedvéért a világot alkotta; megáldotta a kis sivákolót s aztán e szavakkal adott néki nevet: „Legyen a te neved Mohammed Kemál és légy te magad minden vonatkozásban az Iszlám tökéletessége!" *) Felolvasta szerző Debreczenben a Csokonai-Kör legutóbb tartott estélyén

. Mohammed az Iszlám alapitójának a neve, Kemál pedig arab nyelven tökéletességet jelent. A sejkh szavai tehát a mi fogalmaink szerint annyit jelenteltek, mint ha egy keresztény pap egy csecsemőt e szavakkal keresztelne: .legyen a te neved Jézus, és légy tökéletes mint a te mennyei atyád!" Nagy kívánság kétségtelenül s csak egy boldog apának, meg egy talán még boldogabb nagyapának a szemében nem szertelen. A boldog házhoz beszólt rövid idő múlva Árif efendi is, a helyiérdekű poéta, aki az uj honpolgár költői elanyakönyvelése céljából chronogrammot irt, melynek foglalatja ez : „Dicsőség szállt e földre Mehemmed Kemállal", és ha az ember az eredetit kitevő arab betűk számértékét összeadja, úgy kijön 1256, hogy jobban sem kell, dicséretére a szerző ügyessegének és jóakaratának. Goethe azt mondja valahol, hogy nem mindegy, milyen nevet ad az ember az ő gyermekének. Az olyan név, mely viselőjét mindig valamely magas eszményképre figyelmezteti, sokszor támasztéka a nagyratörésnek, az azt esetleg diadalra segíteni képes önbirálatnak, önbizalomnak. Hogy a mi sejkhünket ilyen gondolat ve. zette-e, vagy nem, ki tudná megmondani?! Annyi azonban bizonyos, hogy ő tudta a következőket. A gyermek apja, Musztafa Ászim bej, szegény, de igen derék ember volt; nagyapja, Semszeddin bej, a derék III. Szelim szultánnak volt belső embere s nagy vagyonát gonosz emberektől ellene indított politikai üldözések miatt veszítette el. Ennek apja, Ahmed Rátib pasa admirális, a maga korában igen jónevü költő; ennek apja viszont az a híres neves Topal Oszmán pasa nagyvezér, aki a mi nagy Rákóczi Ferencünknek volt kortársa és a perzsa Nádir sáh hadainak ismételt leverése után maga is a harcmezőn esett el 1733-ban, és a kiről azóta sok történetíró megírta, hogy halála helyrehozhatatlan csapás volt az egész török birodalomra. Szóval egy, a Köprülüekkel vetekedő nagy családnak elborult egén gyűladt ki Kemál születésével az a csillagfény, melynek ott kellett tündökölnie már a csecsemő szemében, abban a mélységes bánatú két szemben, melyről Törökország e halhatatlan fiának patrokloszi hűségű barátja, Ebuzzijá Tevfik bej, később azt irta, hogy minden véletlen mosolya a mennyei gyönyörűség rózsáit fakasztotta a szivekben. Tudta bizony az elmondottakat a jámboréletű sejkh, tudta a jó A'rif efendi: innen a fényes név, a nagy remény, a takaros chronogramm, a merész, de valóra vált jóslat. A gyermeket korán fogiák tanulásra s az első konstantinápolyi reformiskolában már kitűnt utolérhetetlen szorgalmával, káprázatos emlékező tehetségével. Nagyapja valósággal bálványozta s mikor a kis Kemál anyai részről árván maradt, egészen magához vette s a birodalom legkülönbözőbb részein viselt kormányzói minőségében mindenüvé magával vitte, mert valósággal nem tudott ellenni nélküle. A karszi tartózkodás persze lehetetlenné tette a megkezdett iskolázást, de Abdul-Latif pasa gondos, igazán dicséretese

n előrelátó naeyMai hzamunk 12 oldal.