Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-05 / 6. szám

61 6-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. február 5. Valamennyi számlálóbiztosi kerületben intelligens emberek végezték az összeírást; — az 58 kerületből 55 ben tanítók, kik a kereskedelemügyi miniszter ur által a népszámlálás foganatosítására vonatkozólag kiadott általános utasítás egy-egy példányával kellő időben elláttattak s ket magyarazó előadáson vettek részt. Az egyiket mult év november 9 én a statisztikai hivatal által kiküldött egy miniszteri segédtitkár tartotta a vármegyeház kistermében, a másikat a népszámláláshoz szükséges nyomtatványok kiosztásával egyidejűleg december 24 én Nagyságod megbízatásához képest a városháza nagytermében tartottam, amely alkalommal őrömmel győződtem meg, hogy az utasítást minden részletében áttanulmányozták, annak szellemét megértették. kővetkezesképen oly munkát végeztek, melyet az itt, ott tapasztalt kisebb jelentőségű hibáktól eltekintve, kifogástalannak mondhatok. S a számlálóbiztosok aital végzett munkálat jóságát nem rontja az a körülmény, hogy a január 1 — 10-ike közölt es;közölt összeírásból többen kimaradtak, akibet aztán a felülvizsgálat ideje alatt hivatalomban pótlólag felvettünk. Mert amint előbb már rámutattam sokan voltak olyanok, kik a jelzett idő alatt itthon sem voltak, továbbá jelentékeny számban olyan, leginkább legeny emberek, kik a nap legnagyobb részét üzletben, mint alkalmazottak töltik, kiket az utasítás értelmében nem itt, de lakásukon kellett volna felvenni, ahol azonban reájuk vonatkozólag felvilágosítást adni nem tudtak, sőt sok helyen nem is tudtak róluk. A munkálat anyagát s a kimaradások indokait ismerve, leghata rozottabban rá kell cáfolnom az utólagos felvételekből leszűrt, itt-ott hallatott azon állításokra, mintha az összeírás egyes helyeken felületes lett volna. Különben is nem a saját, de a statisztikával hivatásszerüleg foglalkozó, tehát szakemberek véleménye, hogy oly összeírást, melynél kimaradások nem történnek, várni nem lehet. Az 58 számlálóbiztosi kerület 14 felülvizsgálati körbe volt beosztva. A felülvizsgálatot városi tisztviselők végezték, mint kinevezett felülvizsgálok. Ezek 16 án k pták kézhez a számlálóbiztosok által feldolgozott anyagot, melynek számlálólaponkénti átrevideálását 12 nap alatt végeziék el, ugyancsak kifogástalanul. Ezen munkálat lfgierhpsebb részét a 24 éven Mmdközelebbre jutunk az árbocerdő lobogóihoz. Sokszínű vászon karok. Daru sivít, szelep sikolt, tutulás. Hajcnk teste a kikötőparihoz simul, megáll, horgonyt vetettünk. A kivándorlók elérték azt a földet, melybe vetették az élethajójuk horgonyát. A nap emelkedőre szállott. Mind a fedélzeten van, valahány, körültem embertömeg, melyet asszonyok es leányok ünnepi öltözete tarkít meg. Szivek hevesebb dobogása, könvek hullása, mikor a parton lesikvárják őket az ismerősök, rokonok vagy jóbarátok, az első útbaigazítok; kezükkel intenek. Kendő lobogtatás. Mi, hajóbeli útitársak, többnyire középeurópai emberek, jóban-rosszban egymásra utaltak, bucsut veszünk egymástól. Nagyon érzékeny volt az. Eddig nem láttuk egymást, ezután pedig soha se látjuk egymást. Addig voltunk együtt, nig a nagy vízen átkeltünk, de azt hiszem, hogy nem felejtjük el egymást, akik szorosabban fűződtűnk egymáshoz. Hiszem, nem, én a Sz családot soha sem. A szépséges kis menyasszony, Irma, nehéz szívvel volt az egész uton, mert hiszen egyre jobban távodott el attól a szerető szívtől, mely vonzotta, de az életkörülmények taszították a messze idegenbe, az ismeretlen, neki szokatlan világba. És ment, mert a remény bátorította, csüggedésben vigasztalta, lelkét megértvén mi is megnyugtattuk, biztattuk, egy év nem a világ s akkor egyesülhetnek a szerető szivek. Irmuskájáért eljön a jegyese, visszaviszi majd szép Magyarországba, a bérces hazába, hol gyermekéveit töltötte, felserdült, rózsa bimbó lett. És Irma bízott vőlegénye hűségében, erős volt, kitartott. Aki nem tudta, észre se vette rajta, milyen nagy, lelkének a küzdelme. Mégis mosolyra derült ajka. Virág volt közöttünk, melynek az ékessége felé önkénytelenül fordult minden szem. Már látja a parton álló édes atyját, aki után vándorol most ki az egész család. Érzékeny jelenet, a viszontlátás öröme csillog fel a szemekben, a hazai emlékek keserve ül ki az ' felüli férfiak állami egyenes adóinak kikeresése s beírása képezte. Ugyanis a népszámlálás munkálatába ezúttal a minden egyes egyénre vonatkozó 20 kérdő ponton kívül, a 24 éven felüli férfiakra vonatkozólag még folytatólagosan 7 kérdő pont is felvétetett a választói reform céljaira, s ezek között szerepel helyben, vagy más községben kivetett egyenes állami adóknak adónemenkénti feltüntetése. Miután alig volt, aki erre nézve megbízható feleletet tudott volna adni. ezen adatoknak a városi adóhivatal adófőkönyveiből kiírása, részben más községek elöljáróságaitól bekért ezen adatok bevezetése a felülvizsgálók feladatává vált. Nem kevésbbé fáradságos feladatuk volt a birtokra vonatkozó adatoknak kataszteri birtok ivekből tőrtént controlirozása. Ezen munkálatok kötötték le jó részében azt a 12 napot, mely rendelkezésükre állott. II. A népszámlálás eredményét az általam összeállított s ide csatolt „községi összesítő ív"ben részletezett adatok tüntetik fel. Első sorban a város belterületén az épületeknek s a lakosságnak amaz egyenletes megoszlására kívánok rámutatni, mely a közigazgatási kerületeknek a mult évben újonnan történt megállapítása folytán állott elő, ami tehát az uj kerületi beosztás helyességét igazolja. Az I. kerületben lévő hazak száma 702; a lakosság száma 5592. A II. kerületben lévő házak száma 701 ; a lakosság száma 5637. A III. kerületben lévő házak száma 757 ; a lakosság száma 5963. A IV. kerületben lévő házak száma 797 ; a lakosság száma 5859. A Il-ik kerületnek a I sővel azonosságát a „bujtos" gyűjtő név alatt ismert, ma mar a belterülethez csatolt 118 hold kiterjedésű város résznek a legutóbbi időben, gyorsan történt beépítése s benépesedése eredményezte. Abujtosnak 12 utcáján ez idő szerint 131 ház van felépítve 202 lakással s 852 lakóval. Legsűrűbben lakott a területre nézve legkisebb, a Bocskai (volt orosi) s a Luther és ennek folytatását képező Debreceni-utcák által határolt III. kerület. A területre nézve legnagyobb IV. kerületben már ma is több ltá/, van mint a III-ikban, ellenben lakossága 104-el még keres"bb. Az arcra, ki mondja ? hogy nem dul a szívben orkán. Az apanak, viselt ékes, magyaros bajusza. rövidr« van nyirva, a fejledező bimbó, nyilo rózsává fejlett, apa, leány, alig ismernek egymásra. A hites társak összeborulnak, egymás keblén vannak, kiket nagy távolság választott el. A kis családtagok, Erzsike, Pisla, Károly, kik a hajón sokszor tettek tüzet csibukomra, ugrálnak, szemükben öröm csillan meg, hogy az édesapát látják. Elhalmozzák egymást csókjaikkal. Az apa nézi őket, ezek is őt, mióta látta őket, milyen nagyra fejlettek ! Engem azoknak a családtagoknak a viszontlátása érdekelt, amely családokkal együtt utaztam. Ma már Amerikában, sok embernek van ismerőse. Érzékeny jelenet itt, ott, amott. Reszkettek az érzéstől, mi pedig küzdünk a megindultságunk ellen. Lélekbúvárnak alkalmas hely, látja a sokféle jelenetet, sok szót olvashat te a beszélő ajkakról. Festőművész, festhet tört reményt, csalódást és bizalmat a jövőben. Nekem is intenek már alólról a fedélzetre, mire elhagyom a nagy uszó házat. Az elhagyatottságot, — melyről az újvilágba érkezők panaszkodnak — nem érzem, mert két unoka öcsém V Laci és Dezső, az újvilágnak félév óta lakói, első kalauzaim ebben a város rengetegben, melynek a megnézését, azt sem tudjuk, hol kezdjük. Nem érzem a tájékozatlanság lázas betegségét. Hajóról láttuk már a felhőkarcolokat, toronymagas házakat, a gyárkeményeket, kimagasodó anyag tömeget. A valóság felülmúlja a képzeletet, nagy arányok mindenben. Átestem a kellemetlen és alaposan hosszú vámátvizsgáláson. Nincsen gyémántom, csaknem egészen elfogyott a dohány készletem. Erre a két vámtárgyra, szemfülesen vigyáznak a tapintatos vizsgálók, akik tapasztalt szimatjukkal mindent megérezneír, s azután megvéleményeznek. Viszi málhámat a Transfer ügynökség Ex press Mann-ja, hogy abban a német szállodáezen kerületben Érkert gyűjtő név alatt ismert 81 hold kiterjedésű rész körülbelől 10 év alatt épült ki oda, hol ma van. 284 lakást magában foglaló 192 lakóházat találunk itt 1152 lakossal, holott az l900-ik évben megtartott népszámlálás alkalmával 27 háza s 136 lakója volt csupán. Az összesítő kimutatásból kitűnőleg városunk bel- és külterületén 39204 ember Íratott össze, mely számban ugy a katonaság, mint a még család kötelékbe tartozó, azonban a népszámlálás idejében távol voltak (iskolai tanulok, katonák stb.) is benne foglaltatnak. A katonaság összeirott létszáma az egyes parancsnokságoktól beérkezett értesítésen szerint 1058, az előbb emiitett távollevőké 1232. Nem vettem számításba a kóbor cigányokat, s a közig, fogházban elzártak számát, mely mindössze 19. A város lakosságát feltüntető 39204 ben benne vannak ugyan a Nyíregyházán talált idegenek is, ennek ellenében viszont számításba fognak vétetni a Nyíregyházán lakó, ellenben a számlálás idején idegen helyen tartó'zkodo s ott felvett egyenek. Hogy e két tetei egybevetese mennyit változtat a fentebb kimutatott ősszegen, ma még meg nem állapitható, ez a statisztikai hivatal feladata lesz. Nézetem szerint ha nem is egyenliti ki egymást, számbaveheiő változást nem fog előidézni. Városunknak 39204 ben ekként megállapított lakosságát összehasonlítva a 10 év előtti népszámlálás eredményével 33088-val, — a szaporodás 6116, ami 18-5%-nak felel meg. Nem érdektelen a várói lakosságát bel- és külterület szerint elkülönítve vizsgálni. A belterület lakosságanak száma 24762, a külterületen laknak 14442-en; ez */

0-os számítás szerint a belterületen 27'2»/„, a külterületen 12'2®/

B szaporodast jelunt. A szaporodás indokaival kivánok még röviden s számszerűleg megemlékezni. Az állami anyakönyvi hivataltól beszerzett adatok szerint Nyíregyházán a születések és halálozások közötti különbözet az 1901 — 1910. években összesen 3662 őt tett ki. A természetes szaporodás valódi szama azonban nem ez, miután az Erzsébet közkórházban elhalt idegenek száma évi nként átlag 80-ra tehető. Ez 10 esztendő alatt 800 aí tesz ki, ha ezzel szemben figyelembe s illetve levonásba vesszük az idegen szülöttek számát, a születési többlet utján ban talaljam, az ugyancsak német jellegű, mondjuk plattdütsch Hobokenben, ahová Markó bácsi már a hajón jó tanácsaval elszállásolt, de már előbb elköszönt tőlünk, elpárolgott, pedig most lett volna rá legnagyobb szükség. Ilyen a legtöbb bajóismerelség, a partig, kiszállásig latt. Podgyasz nem vesz el. Fellélekzek, mikor életem kitaposott ösvényéről leterve, a nádszálas világot elhagyva, más világrészben, Amerika, demokratikus szövetséges köztársaság szabad földjét elérve, a szabad emberi jogok hazajába tettem lábomat, ahová kergetett, űzött a vágyam. Itt a demokrácia hazájában, az United States of Amerika szabadság földjén, mindenesetre nagyobb személyes szabadságot fogok élvezni, sőt élvezek már abban is, hogy az Éjszak Amerikai Egyesült Államok polgárait, világpolgártárs embertársaimat, megtisztelt okossággal szabadabbaknak látom, mint az otthoni honpolgárokat. Nálunk, ósdi Európában, legtöbbnyire az uralkodók ragadnak magukhoz minden nagyobb szabadságot, azokat is, melyek az alattvalókat illetnék meg. Az Unió Empire State Empire City-jében vagyok. Leteszek minden megcsontosodott előítéletről, de a magam nézetet fenntartom. Amerikáról sok elemi tévedés kelt világgá. A valót fogom látni. Hatalmasan érezem, hogy az Egyesült Államok, 25—49 szélességi fok közt elterülő, Európa egész területét megközelítő hatalmas köztársaságban — önérzetemet emelő az — én is több vagyok, mint Európában, mert itt néni uralkodik a kasztszellem, nincs a társadalmi osztályoknak az a szakadozottsága, az a rangkülönbség, mely ott bolondítja az embereket és szüli az alkalmazkodó és gerinctelen embereket. A lenyűgözött önérzet, itt fel van szabadítva teljesen. Nincs az a hivatalos gőg, önmagának becsülése, miként ott. Kiérezem már az első érintkezésnél, hogy udvariasan előzékenyek az emberek, elmutatnak, szívesen útbaigazítanak, nem is szűkszavúan, egydarabon akárhányszor elkísértek. Világnézleti előítéleteim oszlanak, fogynak. A szigorú arcú angol, splendid isolationjában ridegnek látszik, de ha itt