Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-04 / 23. szám

21-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. má jus ál . 271 mény is kívánatossá teszi, hogy a jelenlegi hely felé a város erősen épül s pár évtized alatt e miatt kellene a vágóhidat onnan eltávolítani. Ugyancsak a legutóbbi szakoszlályi ülés foglalkozott Paulusz Márton és társainak azzal az indítványával, hogy a kisvasút vezettessék ki a nyíregyházi tanyák közé. A város lakosságának egy jelentékeny része tudvalevőleg a tanyakon, az úgynevezett bok­rokban lakik. Ezek a bokrok legsűrűbben a Szentmibályi-ut nienién feküsznek. Minthogy pedig a nyiiegyházi piacra kerülő dolgok leg­nagyobb részét épen ezekből a bokrokból hoz­zák be úgyszólván naponként a városba, ennek a szárnyvonalnak a létesítése nemcsak a tanyai lakosságnak, hanem a város egész lakosságának érdekében állana. Napirenden van a városi téglagyár létesí­tésének kérdése is. Ezt a kérdést a Nyiregyhá­zán érezhető nagy téglahiány s ezzel kapcsolat­ban a *églaárak horribilis magassága telte ak­tuálissá. A foganatosított talajvizsgálat eredmé­nye azt mutatja, hogy a varos nyugati oldalá­nál, a két vasút közt, a tiszalöki ut mellett, az úgynevezett kettősto kiszáradt medrében tégli­égetésre kiválóan alkalmas talaj található, hon­nan 20—35 évre elégséges anyag bányás2ható. Egy megfelelően beiendezett és vezetett téglagyár nemcsak a város pénztárának jelen­tene ujabb, mindenesetre szarubavehelő jöve­delmi forrást, hanem az épiteni kivánó lakos­ság érdekeit szolgálná előnyösen. N< m kis doigok ezek. Nemcsak azért, mert megvalósításuk tetemes tőkebefektetést igényel, hanem főként és első sorban azért, mert egy­egy ujabb hatalmas emelt)üi a város fejlődé­sének. Hzinház, Örömmel referálunk a szombat és vasár­napi előadásokról, amikor a „Karenin Anná"-t, Tolstoj e meseszép regénye útán irt drámát adták, mindkét esten telt ház mellett. A cim szerepben T-. Csige Böske mint mindig, ugy most is nagyon szép alakítást nyújtott. Ha azt akarnók felsorolni, hogy mégis melyik jelenet­ben volt a legjobb, ugy az összes jeleneseit fel kellene említenünk. Partnerei, ugy Kemeny, mint Thury, gondos alakításukkal méltó elismerést arattak. — Császár Kamilla Kitty-je nagyon kedves és vonzo volt. Egyáltalán az egé-.z elő­adás jó volt, ugy hogy nem is soroljuk fel tudok, amit magának el mernek mondani. Mert magának félek valamit olyat mondani, amit csak hallottam, mert hátha rosszul hallottam, vagy aki nekem mondta hallotta rosszul . . . szóval csak maradjunk annál, hogy maga gyűjtsön nekünk adatot, ne mi magának. Laucsik mosolygott. — Jól van Mor barátom, helyesen van. Hiszen adunk mi a társaimmal maguknak ada­tot, csak várjanak. Hanem mást mondok most. Egy esetet, Klemm Justin sütötte ki. Tiszta, de egy szem még hiányzik A halasi határban egy nagyon jó módúnak hitt embert 1859 okt. 4-én éjjel kiraboltak, de meg is öltek. Eddigi ada­taink szerint hat ember vett részt a rablásban. Mind a hat kormozott volt. A gazda családjat bezárták a mindig használt szobába, az ajtónál egy ember vigyázott a négy tagból álló csa­ládra, öt ember bevitte a gazdát a tiszta szo­bába és kérték, akarom mondani követelték a a pénzét. Tudja már hogy szokták a pénzt kö­vetelni, mert bolond az ember, hogy egy szóra ntm adja oda, hanem megköveteli, hogy ha nem is az életét, de egészségét áldozatul dobja. De előadta a pénzt. Lehetett 1 — 2000 pengő forint. Persze kevés volt. Sokkal többet gon­doltak. Folytatták tehát a pénz kérést. De hogy adjon a nyomoiult, ha nincs. Vépre az egyik, akit az asszony, ha ugyan az ijedt asszony le­írásának hinni lehet, magas, eiőteljes embernek ir le, lelőtte az amúgy is holtra kínzott embert, aztán elmentek. Mind a hat ember itt van. Ab­ban a házban mind arra a helyre tudom állí­tani, ahol akkor voltak, de ezek közül egyik sem lőhette meg úgy az elhaltat, amint azt az ak­kor felvett jegyzőkönyvbfn leirt lőcsatorna mu­tatja. És mind a hat tagja és hogy ő lőtte le, s a hat ember közül egyik sem mondja a má­sikra sem. Hát mit csináljak? — Maga kérdi ? Mintha nem tudnám, hogy maga most a hetedik embert keresi. egyenként az összes szereplőket, hanem szivesen ismételjük mult heti számunkban már megtett kijelentést, hogy örömmel nézünk a drámai sze­melyzet ezutáni szereplése elé. Hétfőn harmadszori előadásban került szinre „Karenin Anna", fél ház mellett. Az összes sze­replők közül egyedül T. Csige Böske játszotta meg épen olyan gonddal szerepét, mint az előző két estén. A többiek elsiették az egész előadást, kihagyások kihagyásokat követtek. Egyáltalán látszott a szereplőkön, hogy unják a szerepöket, T. Csige Böskét kivéve. Kedden a „Sárga liliom" került szinre. Vajda Ilonkával a címszerepben; bár a télen már lát­tuk ebben a szerepben, de a mostani alakítása sokkal jobb volt a multinál. Nagyon jó volt a nagyherceg szerepében Kardos, Zilahy, a Thurzó szerepében. — Illésházy szerepében Czuczor, mondhatjuk nagyon rossz volt. Ettől eltekintve, az egész előadás gördülekenysegével csak fokozta a közönségnél a lelkesedést. Jók voltak még Borbély, Kelemen és Ligeti. Szerdán: Tosca címszerepét Zilahyné ját­szotta, ki ugy hangjával, mint játékával művészi alakítást és élvezetet nyujíott. Horváth ez esten jó volt, úgyszintén Torma is. — Kemény, bár nem énekes színész, jól megállta a helyét. — Most pedig kérjük Zilahyt, hogy az operáról tegyen le. Hiszen szép az igyekezet, de ha h ;­ánvzik a legelső kellék, a zenekar, akkor minek fognak ilyesmibe bele. Hiszen operett előadá­soknál is alig képes a zenekar a feladatnak megfelelni. Csütörtökön: Közönyt-közönnyel. Végre egy előadás, amikor csak jot Írhatunk. — T. Csige Böske Dianna szerepében egyszerűen elragadó volt. — Thury méltó partnere feleségének. — Zilahy, kinek a leghálásabb is a szerepe, ismét a régi fényben tűnt föl. A többi apróbb szere­pekben Kardos és Kelemen, a nők közül Huzella, Vajda és Császár emelték még az előadás jóságát. Pénteken: Harkányi Gizella mutatkozott be a *Svihákok"-han. Ez est a jobbak közé tartozik; Harkányi bemutatkozása tehát eleg jó keretek közt történt, s ha nem is tünemény, de mindenesetre megállja a helyet. Nagyon gyenge volt Borbély mint Gilka herceg; szivesen látjuk őt a színpadon, ha komikus szerepekben lép fel, de a tegnapi szerepe nem neki valo. Zi­lahyné és Bárdos Irma kellemes duettjét kell még kiemelnünk Jakabfi a Mimi szerepében elég jó volt. Deesy a féltekeny festőt a tőle már Laucsik elneve'te magát. — Igaza van. Akár tanuja lehet, hogy megtaláloin-e. Akarja ? — Miért nem. És Tóth Mór bement abba a kis szobába, ahol pár hét múlva, nemes Nagy Pái, a Csil­lagbörtön Izsója gyúrta kenyérbélből a szob­rocskáit. * Az öreg Tőrös Mikó János lépett a vizs­gálóbíró szobájába. — öreg Jánosom! szólt Laucsik — meg­mondtam magának, hogy én nem tartom magát nagy bűnösnek, ellenkezőleg egy orgazda sincs, akinek oly keves terhelné a lelkiismeretét. Iga­zán kevés. Mert amit tett, talán az élete ve­szélyeztetése nélkül meg sem tagadhatta volna. — Tetszik látni. — Jó, jó, de ez nem elég. Maga tudja azt, hogy az a banda, amelyik 1859-ben ott a ha­lasi határban működött, nem hat, hanem hét tagból állott. -- Hétből? — Nem szeretem János, hogy tetteti ma­gát öreg ember léttére, akkor inkább hallgas­son, nehogy rosszabbat gondoljak magáról. Az öreg János lehajtotta a fejét. — Tehát hét volt. Maga megnevezte ezt a hatot, igaz, hogy csak azután, amikor azok maguk is beismerték. Ezek bemondták azt, hogy hogy maga ismerte mindnyájukat. Nevezze meg a hetediket, a leggonoszabbat. — Nem tehetem, uram . . . — Ertem. Pedig a lánya három nap óta itt sírdogál a kapu előtt, magát szeretné látni, magával beszélni, vele van egy két éves fiu is, aki mikor latja az anyját sírni, mindig vele sir, pedig az a 21 éves asszony sokat sir . . . Lá­tom rosszul van egy kicsit, üljön le. Az öreg beleroskadt a székbe. — Oh Istenem, nem tehetem, megígértem. megszokott tulzésokkal. de azért elég jol ját­szotta meg. Horváth Kálmán nem volt eléggé distuingualt, bar ez ő nála nem új dolog. Jó volt még: Ligeti, Császár, Torma, Sándori, Nádor. A közönség hálás és minden este megtölti a színházat. • * * A heti műsor: Junius hó 4 én. Vasárnap délután Cigány­szerelem. Operett. Este A kormánybiztos. Énekes bohózat. Itt először. Rendkívül sikert aratott újdonság. 5 én. Hétfőn, pünkösd másod napján dél­után Falurossza. Népszínmű. Este Svihákok. Operett. 6-án. Kedüen. Hajdúk hadnagya. Daljáték 7-én. Szerdán. Szókimondó asszonyság. Szinmü. 8-an. Csütörtökön. Leányvásár. Eredeti operett. Újdonság itt először. 9-én. Pénteken. Csákó és Kalap. Vígjáték. Itt először. Kiváló újdonság. 10-én. Szombaton. Herceg kisasszony. Lehár Ferenc legújabb operettje. Újdonság itt először. ' 11-en. Vasárnap este. Herceg kisasszony. Operett itt másodszor. * * * Ünnepi előadások. Az igazgatóság a Pünkösdi ünnepekre a kö­vetkező darabokat tűzte ki műsorra : Vasárnap délután félhelyárakkal 4 órai kez­dettel az idei saisón legnagyobb sikert aratott operettéje, a Cigányszerelem kerül szinre. A jobb szerepeket Zilahyné S. Vilma, Harkanyi Gizella, Torma, Horváth Kálmán, Kardos Géza, Borbély S., Dési, Jakabffi Jolán és Nádor játszák. Este 8 órai kezdettel rendes helyárakkal Gúthy Soma enekes bohózata a Kormánybiztos kerül szinre. Kevés énekes bohózatunk van olyan, mint a Kormánybiztos, mely állandóan kacagásban tartja a közönséget. Kitűnő szere­peket játszanak: Horváth Kálmán, Császár Kamilla, Huzella, Bárdos Irma, Ligeti, Kardos, Dési és Nádor. Hétfőn délután félhelyárakkal 4 órai kez­dettel a Falu rossza, Tóth Ede népszínműve kerül szinre rendes estei előadásban. Főbb sze­repeket játszanak T. Csige Böske, Horváth Kálmán, Thury E.emér, Huzella Irén, Borbély Sándor, Nádor Zsiga. Ligeti Lajos, Pataki slb — Az a kis fiu, csinos kis gyerek, hallot­tam, amikor mondta az anyjának : a nappapa, a nappapa nincs itt ? Talán maga is szeretné őket látni? Az öreg nyögött, de nem felelt. — Na, nem szeretné látni ? Az öreg lerogyott. — Én nem akarnám? a két unokámat? Oh csak nekik élek, Isten, Isten! . . . Nem szól­hatok. — Ki mondja, hogy szóljon. Én megen­gedtem, hogy beszéljen velük, a nagy meg a kis unokával. Már jönnek is. Belépett a siró asszony, mellette döcögött a kis fiu. Az asszony remegve állt meg, nem mert mozdulni, de a kis fiu odaszaladt a tér­delő öreghez, a nyakát átölelte, csőkolta, kaca­gott, az öreg pedig "reszkető kezével tartotta a kicsit, s nézett, nézett könybe borult szemmel a nagyra. — öreg János! Ez az asszony mondta nakem, hogy maga tudja a hetediknek a nevét, de maga is mondta már, ő nem tudja az illető nevét, csak a leírását. Most már ugy is mindegy. Tudja, tehát mondja meg. Az az ember az, aki megütötte a nagy unokáját. — Engem, engem ütött meg. . . Sírdogált Anna, mondja meg apám, mondja meg s men­jünk haza. Az öreg körül nézett. A többi, a kevésbbé bűnös bent van, és az maradjon ki, amiatt szenvedjenek ők ? Nem, nem. Magához ölelte a kis fiút, felnézett Laucsikra, s azt mondta: A neve Vér György! * Hogyan került hurokra Vér György, azt már valahol elmondtam.

Next

/
Thumbnails
Contents