Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-04 / 23. szám

4 24-ik szám. N Y I R V t D É K 191 1. junius 270 Tollrajzok. A Sóstó. IV. Ugy halljuk, hogy a város háromszázezer koronát akar befektetni a Sóstó fürdőnek korszerű kiépítésébe. Ennek az összegnek ezelőtt 10 évvel más jelentősége volt; legalább 50°/o-al emelkedett azóta az építési anyag ára és a munkabér, ugy hogy az említett összeg valóban a legcsekélyebb mértéke azon áldozatnak, amit a város saját polgárainak és a vármegyének meghozni köteles. Áldozatnak mondjuk, mivel azon számítást, hogy ezen befektetett összeg az első években bárminő csekély közvetlen jövedelmet is biztositana, a város költségelőirányzatából kihagyni kell. Szolgáljon azonban a város atyáinak vigasztalásul az, — hogy egyelőre csak a budgetszerü jövedelem elmaradásáról lehet szó, s hogy ezzel szemben ugy a városnak mint erkölcsi testületnek, valamint a lakosságnak is kiszámíthatatlan kamatokat fog e befektetés közvetve jövedelmezni, — ha- azzal a Sóstó vonzóerejét fokozni sikerül. * Az kétségtelen, hogy a városnak fejlődésével nem lesz elkerülhető az Erzsébetliget utmenti vonalának ízléses nyaralókkal való kiépítése, de a Sóstó fürdő érdekében erről is le kell egyelőre mondanunk s minden forgalmat a Sóstó felé irányitanunk. Egynehány nyaraló elhelyezésére itt valóban igen kedvező fekvésű területek mutatkoznak, s ha ezek tervezésénél eltekintünk a „tisztviselőtelep" ízléstelen, egyhangú rendszerétől, s ezeket a város vagyonosabb lakosainak bocsájtjuk rendelkezésére, ugy már egy fontos lépéssel közeledtünk a kitűzött cél felé, mert egy néhány, a nyári idényre kitelepült uri család vonzerővel bir ám azoknak a városban vagy vidékén lakó családi és baráti körére is. * * * — De kicsíptél Gyuri, — Megváltottam magam. — Nem értem. — Társaimmal megosztoztam, ezenkívül minden társamnak fizettem, hogy engedjenek ki a bandából. Az öreg vállat vont. — Mi közöm hozzá? — Van. Mindenki megfogadta, hogy ezután nem ismer meg engem, én rám nem vall soha senki, én pedig, ha szükség lesz rá, bármelyik eddigi társamat segíteni, ha kell, de csak ugy, hogy soha meg ne tudja senki, és engem ne veszelyeztessen. Az öreg ismét vállat vont. — Én miattam akár pap is lehetsz. Én akkor se nézlek meg, az én papom nálam jóval fiatalabb, s igy tul kell engem élnie. György összehúzta homlokát s fenyegetőleg nézett az öregre. — János bá ne bolondozzon. Én megnősülök, mindenki beleegyezett. Az öreg bámulva nézett fel. — Hát csak nem az én áldásomat kéred ? György fenyegetőleg lépett közelebb. Az öreg meg sem mozdult, halkan nagyon halkan füttyentett és erre a szárnyék árnyas oldalán heverő négy nagy komondor lassan felkelt, odamentek az öreghez, mellette nagy ásítva leültek s ránéztek a gazdájukkal szemben álló emberre; szemeik majdnem kérdezték: na hát mi lesz? Az öreg ekkor megszólalt: — Bökd ki, mit akarsz. Aztán eredj, hogy többé ne is lássalak. — Hiszen ez az, vagyis ha még lát se lásson, ha megismer se ismerjen. Ezért pedig itt a kend része, kétszáz pengő forint. És lététté az öreg mellé. A fürdő kiépítésének tervezete egészen megfelelő, eltekintve az építményeknek részben elhibázott elhelyezésétől. Mit keres p. o. a fürdőnek fő, séta, étkező és mulató terén — a víztorony? Az ilyen viztartányokat mindenütt el kell rejteni, hogy a vendég úgyszólván ne is tudja, hogy váljon melyik bő forrás látja el vizzel a fürdő összes helyiségeit. Felette fontos kérdés az is, hogy van-e szűrőkészülékről gondoskodva, mert hiszen gyakran előfordul az a mélyfurati kutaknál, hogy a mélyen fekvő viztartány, legyen az bár a legtisztább alluvialis agyagrétegbe beágyazva, s leginkább nagyobb vízfogyasztás következtében beömlik s igy a kut sokszor napokig zavaros ivóvizet szolgáltat; már pedig ezen eshetőségnek az üdülő közönséget kiszolgáltatni nem szabad. A víztorony szolgáltassa a vizet ivásra, a közösfürdőbe, főzéshez, mosáshoz és locsoláshoz, a kádfürdők azonban a tóból láttassanak el vizzel. Én ugyan azt tartom, hogy a mély furatu kut vize tisztább, tehát fürdési célokra alkalmasabb ; dehát nem az én hitem határoz ebben, hanem az évtized, sőt századokon át megrögzött azon közvélemény, amely a Sóstavak szikes vizének gyógyhatást tulajdonit. Siessünk azonban itt megjegyezni, hogy e víznek tulajdonított gyógyhatást csak ugy fogjuk a kételkedőknek is érthetővé tenni, ha minden kádfürdőbe bele dobunk egy pár marék sziksót, — amit a tónak déli felében több helyen seperni lehet. Vásárcsarnok és egyebek. Mintha a magyar városok nemes ver?enyre keltek volna egymással, olyan rohamosan igyekeznek ujabb és ujabb intézményeket teremteni, hogy a hozzájuk fűződő fokozott igényeknek megfeleljenek. Nagy tervek foglalkoztatják Nyíregyháza városát is. Egy ilyen fejlődésben levő városban nem is l^het másként. Egy

másu'án kerülnek — Mit akar ezzel ? A kendé. Vagy ha kendnek nem kell, jó lesz ennek a békának. Az öreg tovább tolta a pénzt. — Ennek, ilyen? . . . Ejha — szólt aztán szomorúan — igaza van ha kicsi nségeket elfogadtam, miért ne ezt is ? . . . Egyik se kúlömb. — Tehát rendben vagyunk. Elmegyek. Indult a lova felé. Ekkor a kislány felugrott s odaszaladt az emberhez. Gyuri bácsi, hát nekem semmit se hozott

9 S megakarta fogni a kezét. A férfi durván lökte el, hogy elesett és sírni kezdett — Hogy pedig ez se ismerjen meg kend a felelős, vén huncut. Az öreg ekkorra már felugrott, a pénzt felkapta s a nyeregbe ülő emberhez lépett. A négy nagy kutya a ló körül ült le. Tessék csak elindulni; az a négy kutya ott fog csüggeni a lovon, míg le nem löki a gazdáját. — Te nevezel engem huncutnak gazember — kiáltott az őregs mellbe ütötte a nagy embert, aki meglepetésében mit sem tudott tenni. Lova püszkölt, kapálta a főidet, de nem mert megindulni. A négy nagy kutya szinte mosolyogva nézte a ló zavarát, félelmét. — Ha huncut vagyok, miattatok vagyok az is. De ez hagyján, hanem hogy a kis unokámat megríkattad azt el nem feledem soha. Ne félj, én el ne:n árullak. Nem tudom, hogy milyen voltál, ha veszély volt, de azt, aki egy kislányt megüt, bátornak nem tartom, téged pedig egyátalán nem, mert tudom, hogy itt ebben a kunyhóban egy napnál tovább rejtőz tél, pedig a pandúrok már elmentek. Hitvány napirendre a vízvezeték, általános csatoznázás, városi téglagyár, községi köztemető, vásárcsarnok, uj közvágóhíd s más efféle nagyobb kerdések. A héten a képviselőtestület szakosztályait foglalkoztatta nohány ezek közül. Legközelebb a közgyűlésnek is alkalma lesz ezekkel foglalkozni. A vásárcsarnok ügye Ferdlicska Rudolf és társai indítványa folytán került napirendre. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a város közvéleménye már régebb idő óta. A piacon az élelmi szerek árusításának eddigi módja ellen számtalan panasz merült fel ugy a vevő, mint az eladó közönség részéről. A piacz beosztasa sem célszerű. Sőt nem is lehet ugy beosztani, hogy minden igény kielégítésre találjon. Alapos kifogás emelhető altalánosságban is az ellen, hogy az emberi fogyasztásra szánt élelmi szereket, köztük a tejet, vajat, túrót az Isten szabad ege alatt árusítják szé'ben, porban, esőben, sárban. Az egészségügyi ellenőrzést is csaknem teljesen lehetetlenné teszi a jelenlegi nyílt piaci rendszer. Ezen az állapoton csak fedett, oldalról is zárt vásárcsarnok építésével lehet gyökeresen és alaposan segíteni. El lehetünk készülve arra, hogy a vásárcsarnok megnyíltával az élelmi szerek ára is megdrágul egy időre. Es a megdrágulás azonban — a vásárcsarnokokat létesítő külföldi városok és Budapest tanúságaként — csak átmeneti. Amint a vásárcsarnokok működése rendes kerékvágásba jut, a termelők tömegesebben szállítják bele termesztményeiket és az árak ismét nivellálódnak a konkurencia következtében. Nem kell tehát félnünk e tekintetben sem a vásárcsarnok eszméjétől. Az uj közvágóhíd dolga egy, a Nagy Elek városi főmérnök által nagy alapossággal kidolgozott bizottsági tanulmány és javaslat alapján kelült a szakosztályok elé. A jelenlegi közvágóhíd' már régóta szűknek bizonyult. Ezenkívül az uj husvizsgálati és vágási szabályok követelményeinek sem felel meg. Először az volt a terv, hogy a jelenlegi épületeket toldják ki, ugy ahogy lehet. A kérdés közelebbi megvizsgálása s más városok vágóhidjainak tanulmányozása alapján azonban a kiküldött bizottság arra az eredményre jutott, hogy ha a jelenlegi vágóhidat akarnák kibővíteni és átalakítani, végeredményben a jelenlegi épületekből alig maradna meg valami és semmivel sem kerülne kevesebbe, mint ha helyette más helyen egy egészen uj vágóhidat épit a város. A vágóhíd áttelepítését egyébként az a körül is vagy, érzés sincs benned. Mond meg a feleségednek, hogy Tőrös Mikó János sajnálja, hogy tehozzád megy, jobb volna neki, ha a bakterhez menne, mert olyan gazembert csinálsz belőle, mint amilyen magad vagy és maradsz. A pénzed pedig itt van nesze vedd el. Nem akarta elvenni. Az öreg botjával végig húzott rajta. A ló ficánkolt, elég volt arra vigyázni, hogy le ne essen. — Vedd el mondom. Tudod-e hogy jobb szeretem azt a kislányt, mint az életemet, de ebben a momában agyonütném, ha tudnám, hogy tőled nem pénzt, de csak egy jó szót, vagy egy tekintetet is elfogadna. Mert te dög vagy, és most mehetsz. Félre. A négy kutya félre állt, s a ló pedig azonnal elvágtatott, vive magával, a nagy, erős embert, akit egy 70 esztendős öreg porig alázott. Hej, ha tudta volna akkor Vér György, a későbbi makói senator, hogy a kislány megütése volt az a csepp, amitől megtelt, és kicsordult az ő pohara, de visszament volna bocsánatot kérni attól a kislánytól, engedelmet koldulni attól az öregtől. De ő dühtől forrva, elvágtatott buckákra fel, buckákról le, amint ő mondta, de talán maga se hitte — a becsületes jövő felé. * És beköszöntött a Ráday-korszak, amikor régen történt, rég elfeledett, talán megbocsátott bűnöket is kiástak a feledés sírjából. Laucsik Máté Tóth Mór ügyészszel beszélget. — Maga is hallott valamit Vér Györgyről, a dúsgazdag makói senátorról ? — Eq — felelt Tóth — csak rosszat hallottam, de semmi olyan adatot azonban nem