Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-21 / 21. szám

21-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. május ál. 4 gokat szavalt óriási hatással. — Dienzl két darabbal szerepelt, a melyek közül a saját szerzeményű „Mmet" tetszett jobban. Milyen mély költői érzése van ennek a bohém külsejű fériiu­nak! — Uj volt Durigó, kinek csodálatosan lágy, zengzetes alt hangja, mint a legszebb cello szolalt meg. Finom trenioloja, lágy trillája, hosszú lélegzetű hangja, erzelmes előadása mely benyomást hagyott maga után. kitűnt hogy főleg a moll themák illenek hangjához. — A közönség a nagy hőség daczára élvezettel hall­gatta végig a kiváló művészek productioit. A Bessenyei estély után ismerkedési est volt a Korona szálló éttermében és gyönyörű udvari helyiségében. A beigtató egyházkerületi közgyűlés. Már jóval reggel 9 óra előtt zsúfolásig megtelt az ág. ev. templom, az ünnepélyre ide érkezett vendégek s a helybeli és vármegyebeli közönséggel. A beigtató és felavató ünnepélyen ott lát­tuk az egyházkerület vezető férfiait csaknem teljes számmal. Többek között Szentiványi Ár­pád egyházkerületi felügyelőt, Bánó Miklós esperességi felügyelőt, dr. Brósz László egyház­ker. ügyészt, Burján József esp. felügyelő, Csen­gey Gusztátr költőt és esperesi theol. tanárt, Csillaghy István ny. főispánt, Csaplovits Simon főispánt, Győrky Pál főesperest, dr. Há.mos Zoltán orsz. képviselőt, Laszkáry Gyula ker. felügyelőt, Lehászky Miklós egyházmegyei felü­gyelőt, Lersch Kálmán egyházmegyei felügyelőt, dr. Masznyik Endre pozsonyi akadémiai igazga­tót, Münnich Kálmán egyházmegyei felügyelőt, Markó István járásbiró, felügyelőt, Pauks László felügyelőt, br. Podmaniczky Gézát, Radvanyszky György cs. és kir. kamarást, Radvány István egyházmegyei felügyelőt, Szentiványi Józsefet, dr. Szirmay István zemplénvármegyei tiszti főügyészt, Thcmka László felügyelőt, dr. Ze­lenka Lajos ker. főjegyzőt. Megjelentek továbbá báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő, Scholtz Gusztáv püspök, Antal Gábor ref. püspök, Molnár Viktor állam­titkár, Csaplovits Simon főispán, gróf Vay Tibor és Mikecz Dezső alispán vezetése alatt a vármegyei tisztikar, Májerszky Béla kir. taná­csos, polgármester vezetése alatt a városi tisz­tikar, a kir. törvényszék és kir. járásbíróság birái s a kir. ügyészség tagjai Kovács István kir. törvényszéki elnök vezetése alatt, a kir. pénzügyigazgatóság, posta és távirda, vasúti, dohányfelügyelőségi és beváltási tisztviselők stb. A g. kath. egyháztagok küldöttsége Rutt­kay Gyula, a ref. presbytérum dr. Kovács Elek g ondnok és dr. Bartók Jenő lelkész, a status­Ugy állt az öreg ur előtt, hogy ez attól tartott, összeroskad. A székre mutatott. — Üljön le kérem, mert ugy gondolom, sok lesz a mondanivalója. Az asszony leült, de tagadó mozdulatott tett. — Nincs nagyon sok mondanivalóm — szólt és nagyot sóhajtott. — Gsak elismételhetném azt, a mit ön akkor nekem mondott, mert mindaz, amit ön jósolt, bevált . . . Be­teljesedett . . . Az öreg halkan ismételte utána : — Beteljesedett. Azután csöndesen ingatva a fejét, hozzá­tette : — Tudtam, hogy igy fog történni. Az asszony fölemelte a fejét. — Kérem — mondotta szilárd hangon — ne értsen engem télre, Nem egészen ugy van, a hogyan talán ön gondolja. Isten a tanúm rá, hogy én az uramat ma éppen ugy szeretem, a hogy akkor szerettem. Talán még — jobban. Mindenesetre őnzetlenebbül . . . Mert a hogy akkor szerettem, most tudom csak, tele volt önzéssel. Öntudatlan önzéssel, erre esküszöm. Megint kérem, hogy ne értsen félre ... Az én önzésem csak az volt, hogy nem tudtam le­mondani az álmaimról . . . Álmok . . . mondotta csöndesen az öreg Hortobágyi. — Álmok — ismételte sóhajtva az asszony. — Ezek az álmok ugy megtöltötték az egész világomat, hogy egyebet nem is láttam tőlük. Arról egészen megfeledkeztem, hogy — másnak is lehetnek álmai. És, hogy ezek az álmok másnak is lehetnek oly kedvesek, mint nekem az enyéim és másoknak is van annyi joguk ragaszkodni az ő álmaikhoz, mint nekem volt az enyéimhez. Sőt nem is annyi, hanem több. quo izr. hitközség dr. Rosenberg Emil és dr. Bernstein Béla főrabbi, az orthod. izr. hitköz­ség Schvarcz Ede hitközségi elnök vezetése alatt vettek részt az ünnepélyen. A gyülekezet énekével vette kezdetét az ünnepély. Az után Korbély Géza eperjesi lelkész, egyházkerü­leti jegyző mondott gyönyörű imát, melyet Sugár Viktor orgonaművész fejezett be fensé­ges orgona-játékával, előadva Bossi Erzsike Imá-ját. Szentiványi Árpád egyházkerületi felügyelő ezután az egyházkerületi közgyűlést rövid beszéddel megnyitotta s felolvastatván a püspök választásáról fölvett kétrendbeli jegyzőkönyvet felhívására Geduly Henrik püspök ünnepélyesen kinyi­latkoztátta, hogy a választást elfogadja. Ezután Gyürky Pál főesperes föladta az uj püspöknek az urvacsoráját s az ünnepélyes ak­tus hangulatába beilleszkebően, K. Durágo Ilona urnő igen szépen elénekelte, Sugár Viktor or­gona kísérete mellett Stradella Fohász-át. Scholtcz Gusztáv bányakerületi püspök ma­gas szárnyalású felavató beszéde következett ez­után, aki ennek végeztével kivette Geduly Hen­rik püspöktől a hivatali esküt, megáldva őt előbb ő. azután az esperesek kara. Az ünnepies aktust dr. Popini Albertné urnő gyönyörű éneke fejezte be, ki Sugár Viktor Áldás-át adta elő, a szerző zongora kísérete mellett, Az ének elhangzásával Geduly Henrik püs­pök megható imát mondott, majd dr. Popini Albertné és K. Durigó Ilona urnő szép kettőse után, akik Mendelssohn „Az Ur napja ez* cz. énekét adták elő, Geduly Henrik püspök megtartotta szék­foglaló beszédét, melyet egész terjedelmében la­punk első oldalán közlünk. Az orgonán Sugár Viktor által előadott Ünnepi indulóval a templomi ünnepség véget ért, miután báró Prónay Dezső egyetemes fel­ügyelő, az ág. ev. egyetemes egyház s Antal Gábor ref. püspök, a helybeli ref. egyház kül­döttségével együtt a református testvér-egyház nevében üdvözölték az uj püspököt, ki az üd­vözlést mélyed meghatva köszönte meg. Küldöttségek fogadtatása. A fölavató ünnepségek bevégeztével Geduly Henrik püspök az üdvözlő küldöttségek tisztel­gését fogadta a következő sorrendben : 1. Katonaság, Macskássy Ferencz és Jóny László alezredesek vezetése alatt ; 2. a helybeli r. kath. egyház és iskolaszék Petrovics Gyula apátplébános vezetése alatt ; Hiszen önnek az én uram hamarább volt a fia mint nekem — mindenem. És önnek épen ugy volt oka mindenének érezni őt, a hogy nekem. Az öreg ur fölemelte a kezét : — Kérem ő szabadon választhatott kettőnk között. Az asszony tagadólag intett. — Nem. Nem választhatott. És az én bűnöm, hogy nem választhatott. Az én bűnöm. Nagyon önző voltam. Vagy nagyon — tudatlan. A mi talán még rosszabb. Ön fölkeresett engem és elmondotta, mi vár ránk. Hogy ön más, jobb boldogságot szánt a fiának és hogy Bélának választania kell kettőnk között. És megjósolta azt is, mi történik, ha engem választ. Elmondotta nekem, hogy a boldogság virága nem él meg e nyomorúság levegőjében . , . — őszinte voltam. — Az volt. őszinte és bölcs. Akkor más­nak láttam. Igazságtalannak és ellenségesnek. Ismétlem, minden rossz, a mi történt, az én bűnöm volt ... A legutolsó időkben nagyon sokat gondolkoztam ezen. Napokon és éjszakákon által. És most már világosan látok mindent. Nem győzöm elégszer ismételni önnek, hogy minden bűn az enyém. Nagyon is makacsul ragaszkodtam a boldogságomhoz és ezen kivül nem láttam semmit. Meg fogtam az ön fia kezét akkor, mikor el kellett volna küldenem őt azokhoz, a kiknek több joguk volt hozzá, mint nekem, mert szebbé tehették volna az életet, mint én ... És én belevittem a nyomorúságba. — Megmondottam. — Megmondotta. De én akkor még meg nem értettem. Mert nekem a szegénység kenyere nem Ízetlen és nem száraz. És ezen a kenyéren nőttem föl. És izesebbre, puhábbra nem is 3. a helybeli g. kath. egyház Ruttkay Gyula főesperes vezetese alatt; 4. a helybeli statusquo izr. egyház dr. Bernstein Béla főrabbi vezecese alatt; 5. a helybeli orth. izr. egyház Schwarcs Ede hitközségi elnök vezetése alatt; 6. Árva, Gömőr, Mármaros, Szepes és S^a­bolcsvármegyék törvényhatósága gróf Vay Tibor főispán vezetése alatt; 7. a szabo'csvármegyei kir. tanfelügyelőség dr. Vilt György kir. tanf&lügyelő vezetése alatt; 8. a királyi törvényszék, járásbíróság és ügyészség Kovács István kir. törvényszéki elnök vezetése alatt; 9. a királyi pénzügyi hivatalok együttesen Seftsik József kir. p. ü. ig. helyettes vezetese alatt; 10. a kir. államépitészeti hivatal Pöppel Gyula kir. főmérnök vezetése alatt; 11. a kir. államvasutak, posta és távirda­hivatal Polinszky Gusztáv állomási főnök vezetése alatt; 12. a tiszai egyházkerületi egyházmegyék Münnich Kálmán e. m. felügyelő vezetése alatt; 13. eperjesi kollégium dr. Brósz Gusz­táv kollégiumi felügyelő vezetése alalt; 14. a pozsonyi theologia dr. Masznyik Endre igazgató ; 15. a tiszavidéki e. m. gyámintézet Materny Imre; 16. a szabolcsmegyei missin egyházak Bartsch Gusztáv kisvardai kir. közjegyző; 17. a debreceni ág. ev. egyház 25 tagu küldöttsége dr. Hándel Vilmos jogakadémiai tanár; 18. Mármaros város és a ref. egyház ne­vében Kovássy Ákos földbirtokos ; 19. a rozsnyói kerületi árvaház és leány­iskola küldöttsége Egyed István árvaatya ; 20. az orsz. ev. tanáregyesület küldött­sége, dr. Fischer Miklós iglói igazgató; 21. a szaboksvármegyei Általános Tanító­egyesület, Orsovszky Gyula elnök ; 22. a polgári fiu- és leányiskola együttes küldöttsége, dr. Prok Gyula iskolaszéki elnök ; 23. az önkentes Tüzoltoegyesület, dr. Konthy Gyula ; 24. a kereskedők és gazdák körének kül­döttsége, Baruch Artúr elnök ; 25. az eperjesi theológiai és jogakadémiai ifjúság küldöttsége K recsmáry Gyula ; 26. s végül a püspök, mint volt valtástanár egykori ág. ev. és ref. vallású tanítványainak küldöttsége, Oltványi Ödön városi adóügyi tanacsos vezetesével ; Geduly Henrik püspök az üdvözlésekre mind külön-külön válaszolt, ug y hogy — amit vagytam soha. Gsak ebből legyen elég. És akkor meg . . . akkor egyáltalában nem gondoltam a kenyérre. — Pedig figyelmeztettem. — Igen, figyelmeztetett. Hiszen mondom, minden ugy tőrtént, a hogy ön megjósolta. De ismétetlem, én vak voltam önzésemben és hogy boldog legyek, megraboltam azt, a kit legjobban szeretek a világon. Most már tudom, hogy a szegénység nem való mindenkinek. Van ember, aki észre sem veszi, de van, a kit mar, éget és a kinek földúlja a lelkét. És az én szegény uram nem született a nyomorúságra .. . — Nem arra neveltem. Az asszonynak szinte suttogóra halkult a hangja : — Éa döntöttem bele és látnom kell, hogy szinte — fuldoklik benne. Hogy megbénítja, hogy nyomja a lelkét, hogy megöli minden kedvét és e mellett még megmérgezi minden falatját az a tudat ... Az a tudat . . . Elhallgatott és nehezen lihegve, kétségbe­esett tekintettel nézett maga elé. — Gsak mondja ki bátran — szólt halkan az öreg ur. — Az a tudat, hogy ezt a falatot is a felesége keresi meg neki. Az asszony összerázkódott és ijedten nézett szét, mintha attól félne, hogy nem hallotta-e meg valaki. Azután mohón mondta: — Esküszöm önnek, hogy nekem öröm és gyönyörűség, ha érette dolgozhatom. Hiszen en ebben nőttem föl és nagyon jól tudom, hogy őt erre nem tanították . . . Hiszen próbálta . . . szegény jó uram ... de nem tudja, hogyan fogjon hozzá ... És látom, hogy ez szörnyen fáj neki . . . Hogy kínozza, öli. Hogy ez minden nap uj sebet ejt az önérzetén . . . Hogy pokollá teszi az életét ... És hogy ez

Next

/
Thumbnails
Contents