Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-21 / 21. szám

Nyíregyháza, 1911. XXXII. évfolyam, 21. szám. vasárnap, május 21, Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. •Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Geduly Henrik püspök be­igtatása. A 10, névszerint az árvái, brassói, gömöri, hegyaljai, kishonti, liptói, sárosi, szepesi, tátraaljai és tiszavidéki egyházme­gyéből szervezett tiszai ág. ev. egyházkerület uj püspökét, Geduly Henrik nyíregyházi lel­készt, a kerülethez tartozó egyházak egy­házi és világi vezetőinek és kiküldötteinek impozáns részvételével igtatták be e hó 16-dikán hivatalába, városunk és várme­gyénk előkelő közönségének jelenlétében. Az egész ünnepély, eltekintve annak szorosabb értelemben vett egyházi jelen­tőségétől, egész lefolyásában, a benne résztvett közéleti egyéniségek súlyánál és tett nyilatkozataik értékességénél fogva és — méltán megemlékezhetünk róla a legnagyobb elismeréssel: a rendezés kitü­sége által is hosszú időkre emlékezetes napul lesz följegyezve városunk annale­seiben. A beigtatás ünnepségeinek, nem csak a dolog természete szerint, de kiválósága és önmagában való súlyossága által is fénypontja az uj püspök remek székfog­laló beszjde volt, melyet ide igtatunk egész terjedelmében. Geduly Henrik püspök székfoglaló beszéde. Méltóságos Egyházkerületi Felügyelő Ur! Méltóságos es Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Az én Uram és Főpásztorom, a Jézus Krisztus szent testének és vérének vétele, az ő oltára előtt mondott főpászlori eskü, püspöki és esperesi-kari áldás és buzgó imádság által megszentelve, — az engem, mint Krisztus érde metlen szolgaját kitüntető fényes bizalomnyil­vánitás által megbűvölve, a reám váró felelősség­teljes, súlyos feladatok terhe előtt megdöbbenve, ugy állok itt e fényes gyülekezet előtt, mint aki gyöngesége érzeteben lelkének minden szálaival igyekszik megragadni ama láthatatlan égi jobbot, magasztos, de terhes, fennkölt, de felelőségtel­jes uj feladatköréhez buzgó imádság Itlkével kérve az áldás és segedelem, az erő és szeretet lelké­nek gazdag kiáradását én reám, nem magamért de immár kormányzati gondjaimra bizott, for­rón szeretett egyházkerületemért, annak minden tényezőjéért, mánkásáért, egyházaiért, iskoláiért. Előttem áll a nagy apostol intelme, a mint égi utmu'atás szavával kiált a pásztorokhoz s ha hozzájuk, oh mennyivel inkább hozzám e pillanatban: ,A rádbizott drága kincset őrizd meg a bennük lakozó szentlélek által* (II. Thim. \. 14), — előttem a Nagy Konstantinnal har­coló vitézek égi Symbolurna, a Krisztus kereszte a mint azt ugyancsak a nagy apustol tolmá­csolja az isteni ige erejével: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze— előttem a régi apostoli útravaló . . . talán sok a gőnge emberre, talán elég ez egész földi hivatásnak es még mindig kevés Istenországa gazdag esz­ményi világának megvallósitására: , Kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet. A békességet azok­kal egyetemben, a kik segitségül hívják az Urat tiszta szívből." Ah, a Jézus Krisztus örökké ál­dandó szent nevében vitézkedni, semmi egyebet nem ismerni annál, hanem ha az ő szent nevé­ben áldani és szentelni, inteni ps prősiteni, taná­csolni és munkálkodni, kü^leni és jutalmazni, vezetni es vigasztalni, — .elkunkbm az ő zász­lójával, kezünkben a kormányaiddal háború­ságokon és nélkülözéseken, akadályokon és bonyodalmakon keresztül abban a tudatban mind előbbre es előbbre hatolni, mindig lelke­sülni, mindig lelkesíteni abban a szent tudat­ban, hogy ,e jelben gyizűnlt" — óh lehel-é ennél szentebb, de egyúttal nehezebb, aldottabb, de egyúttal munkásabb életfeladat?! És ha végig tekintek elődeimnek fényes névsorán, a reformátori lelkű Xylander István és Zabler Péter, a hite szabadságáért akar vértanú halaira is kész Pákh Mihály, a pátens ellen diadalmas harcot vivott, bölcs és áldott emlékű Máday Károly, a szerény eszközökkel, de tőrhetlen erélylyel és puritán protestáns főpásztori szellemével nagy alkotásokra hiva­tott Gékus István és magas röptű szellemével, fénylő főpásztori tulajdonaival, országos tekin­télyével, személyisége hoditó varazsával, lan­kadatlan alkotmányos egyházhü tevékenységé­vel sziveken és elméken kitörölhetetlen mély nyomokat kapó Zelenka Pál nevein, akiknek a magyar protestáns egyháztör énelem legfénye­sebb lapjain tündöklő nevei mind egy-egy mért­földjelíő a 'iszaí egyházkerület megalakulása, megpróbáltatása, megerofldése, \pgygyétömöiü­It-se, fejlődése és vir^gzála külöriböic korsza­kában : valóban elfogódonság, kíitség és aggo­dalom szálba meg lelkemet, . ha vájjon én vagyok é a Krisztus ama jó vitéze, akinek a győzelem reményeben lehet útra kellnie kezé­ben a vezér zászlajával amaz égi jelben foly­tatandó küzdelemre!? Ám, ba valakinek, e pillanatban épen ne­kpm csüggednem nem szabad. Hívtatok az Ur Jézus Krisztus nevében szolitottatok : íme, el­jöttem ! Azt tanultam ős-papi családom törté­netéből, arra tanított meg áldott lelkű nevelő atyám, Geduly Elek Ferenc igaz evangéliumi szívből fakadó gyakori intelme, azt tárta elém nagynevű főnökeim, Thébusz János és Far­baky József és áldott emlékű atyai nagybátyám, majdan később munkatársam, Bartholomaidesz János példája, — hogy mennél magasabb hi­vatás var valakire a Krisztus országában, an­nál közelebb a remény Isten kegyelme által leendő megsegittetésére. Es a mit az én ifjú­ságom földje Nógrád szelid halmainak és virá­gos rétjeinek halhatatlan emlékű nagy költője, Madách Imre zengett, ott cseng lelkemben égi biztatáskent, ott lelkesít amaz életem jeligéjéül választott gyönyörű szózat: ember küzdj és bizva-bizzál. Tehát küzdeni, munkálkodni, fáradni, al­kotni kívánok a Jézus Krisztus nevében és bizva-bizom hozzá, hogy megsegít az Ur ! * * * Mély megilletődéssel és hálával fogadom megválasztásomat, amelynek lelkem egész vilá­gát lebilincselő ténye sanctionálja az egyházi élet felől sajtóban és tanácskozási asztaloknál kifejtett felfogásomat, eddigi működésem irá­nyát. Keresni és követni kívánom tehát ezentúl is mindennel és mindenkivel szemben az igaz ságot, a hitet, a szeretetet, a békességet. S ha az igazságot keresem és annak ujj • mutatásából az egyházi közéletre hasznos kö­vetkeztetéseket kívánok levonni, lehetetlen meg nem állapodnom mindjárt magánál a lezajlott választási küzdelemnél. Óh, mert ha a feladat­nak azt az óriás körét, amelyet egyházkerüle­tünk általam oly mély hálával és alázattal fo­gadott bizalma rótt reám, azon előzmények szerint bírálnám el, amelyek a választási küz­delem során annyi sok sebet szakgattak fel, kétségbeesetten kellane itt állanom és segedel­met kérnem az Úrtól az egyház nyilvánvalóvá lett romlása felett, mert az egyháznál idegen szellem térfoglalását, idegen szokások, béke­duló, viszályszitó pártos szellem uralomrajutását kellene látnom, amely nem a jog és alkotmány igazságára támaszsodva, a Krisztus egyházához méltatlan utakra tévedett és akkor fájdalomnál egyéb nem lehetne osztályrészem, mert akkor nem a tenni és hatni vágyó vezérek nyugodt szemléletével tekinteném át az előttem álló munkatért, de a kétségbeesett próféták siral­maival kiáltanám: lehullott a mi békességünk koronája, jajj, óh jajj minékünk ! De bizva abban, hogy a romok felett mindenütt uj élet fakad, bizva abban, hogy egyházkerületünk egészséges szellemű közvéle­ménye máris felháborodással tiltakozik a küz­delem megtörtént elfajulása ellen, bizva abban, hogy ez az egeszseges közszellem a jövőben merőben lehetetlenne fogja tenni hasonló vá­lasztási fegyverek tjasználatát: a senkivel szem­ben kivételt nem tevő béke és szeretet jegyé­ben megnyugodott lélekkel veszem kezembe egyházkerületünk kormányrudját. * * * Mindenekelőtt vallom és kijelentem, hogy én a protestáns püspöki állást nem ai azzal járó hatalom és rang, de a velejáró széleskörű, áldásos feladatok és magasztos főpásztori köte­lességek szempontjából találom felette megtisz­telő élethivatasnak s igy azt az ősi puritán protestáns felfogás szerint ellenőrző, irányító, lelkesítő, hiterősitő hatáskörénél fogva igaz ős­protestáns jelleggel, habár a haladott kor esz­közeinek igénybevételével kívánom kezelni. De, ha a kor intő szavára hallgatunk is, ha a folytonos és fokozatos fejlődés elméletét tudományban és társadalmi feliepés tekinteté­ben jogosultnak ismerjük is el. soha n?m sza­bad felednünk, hogy a szellem csak egy lehet! a Jézus Krisztus jó vitézeinek szelleme, az élet forrása egy: az ő hamisítatlan tiszta igéje, — a végcél csak egy lehet: a béke, szeretet, igaz­ság és világosság Istenországa. Nekem úgy tetszik, hogy evangeliumi egy­házunk életnyilvánulásai némely részben eltérést mutatnak ez ősi tradicionális alaptól, tehát hngy helyes felfogás tekintetében vissza kell térnünk az ősi alapelvekhez, amelyeken maga a reformáció, a reformátorok munkája épült fel, az evangeliumi egyszerűség, szerénység, apostoli igénytelenség élveihez — a kölcsönös türelem, testvéries, békés együttműködés elveihez, viszont a protestáns önérzet emelése és biztosítása vé­gett az igaz meggyőződés követéséhez és reformá­tori módon bátor vallásához: .itt állok, másként nem tehetek" ; vissza kell térnünk — és erről később bővebben is megemlékezem — az apos­tolok, a reformátorok főpásztori munkájának igaz megértéséhez, mely a gyülekezetek életének megfigyelésére, ellenőrzésére és vezetésére he­lyezte a súlypontot, — és csak amennyiben ezen alapvető főpásztori feladatok és jellemző tulajdonok a jelenkor tételes egyházi törvényei és szabályai szerint a kivitelben vannak szabá­lyozva, csak annyiban alkalmazkodni a modern kor követelményeihez. Nem szabad elmosódni engedni a tiszta protestáns önérzet, öntudat és alkotmányos fel­fogás körvonalait, megvesztegető általánosítások által. Hiszen mi sem könnyebb, mint nagy ál­talános eszmék hangoztatásával varrni himet a saját egyéni kötelességeink elmulasztására és saját protestáns meggyőződésünk takargatására. Nem! Vagy vagyunk• meggyőződésből az evan­gélium hívei, az evangéliumi világfelfogás tol-

Next

/
Thumbnails
Contents