Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-09 / 15. szám

4 16-ik szám. N Y I R V I D É K 1911. április 2. Hiszen ha már a két folyam közötti legrövidebb csatornavonalról van szó, ugy azt egyedül Szolnok felé lehet irányítani, Rudapesttől fogva annak fenekét lehetőleg egyenletes magasságban tartva, egészen Cegléd-Bércéiig és egy-egy kamarazsilippel Cegléd és Abonynál. Ezelőtt néhány évvel nagy port vert fel még szakértő körökben is egy őrült terv; — az t. i., hogy a Garam folyócskát (amely nyáron át, gyakran csaknem teljesen víztelen), levezessük a fővárosig s annak nagy esését használjuk ki Budapestnek villanyvilágítására és más technikai célokra. Tekintettel arra, hogy a Duna legkisebb vízszine Budapestnél 96.69, Szolnoknál pedig a Tiszáé 78.60 a tenger színe felett, a kettő között tehát több mint 18 méter vízszin különbség áll fenn, nem lehetne-e e különbözetet egy olyan erő forrásává tenni, amely ugyané szolgálatot végezné s mint motor a közlekedést a csatornán is közvetítené? * * * Egyébiránt tisztán állhat előttünk az, hogy a tervezett zsilipes csatorna is a Ferenc-csatorna sorsára jut; hiába — magasan tartott zsilipkamarás csatorna — pedig a két végpont közötti nagy vízszinkülönbség nem enged meg mást — és vontatásra berendezett csatorna nem oda való, ahol azzal vasutvonalak versenyezhetnek. Természetes, hogy ezen aggodalom nem nyugtalanítja azok keblét, akik e nagy munkában résztvenni, azon esetleg nyerekedni akarnak s nem azokét sem, akiknek az teljesen mindegy, hogy vájjon abból az államna'c haszna van-e, aVágy nem fizet-é rá busásan. Annyi azonban bizonyos, hogy magánvállalkozó kizárólagosan csak állami jótállás mellett valósithatná meg e csatorna-tervezetet. Mérlegelés tárgyává kell tehát tenni azon kérdést, hogy vájjon most, vagy a közel jövőben képesek-e a már üzemben levő és fokozatosan fejlesztendő vasutvonalak a számitásba vehető teheráru átlagforgalmának megfelelni; s ha igen, bizony le kell mondanunk egy 50 - 60 millióba kerülő felesleges építkezésről. Tanitógyűlés. A közép-szabolcd ref. tanitó-egyesület márc. 25-én tartotta évi közgyűlését. A gyűlésen a tagok csaknem teljes számban jelentek meg. Délceegh Sándor elnök d e. 10 órakor nyitotta meg a gyűlést a következő beszéddel: Szívélyesen üdvözlöm a közgyűlésnek jelenlevő tagjait, üdvözlöm gyűlésünket megtisztelő vendégeinket, nevezetesen a tanügy s speciális ügyeink iránt rokonszenvesen érdeklődő dr. Szesztay Zoltán ügyész urat, továbbá Dobó Sándor kartársunkat, a Tanítóegyesületek szövetsége tanácsának képviselőjét, a Tanítók lapja érdemes szerkesztőjét, ki az ő hatalmas szó és tollfegyverét buzgó, kitartó lelkesedéssel használja tanitó testvérei s a kultura fejlesztésének érdekében. Őszinte üdvözlésem után indokolni kívánom e közgyűlésnek a talán szokatlan időben történt összehívását. Szükségessé tette ezt azonban azon körülmény, miszerint a felső szabolcsi ref. tanítótestület ketté szakadása foly tán „közép szab. ref. tanítótestület* elnevezessel alakult tanítótestületünk részére a múltban érvényben levő alapszabály módosítása vált szükségessé, melyet a mult év november 5-dikén összeült választmány elkészített s a tárgysorozat szerint az igen t. közgyűlés elé terjesztjük esetleges módosítás után elfogadás céljából, s a közgyűlés által elfogadott alapszabály, a Nt. e. megyei tavaszi gyűlésére tudomásvétel végett s egyidejűleg megerősítés céljából az illető miniszter úrhoz felterjeszteni, amennyiber. megerősített alapszabály nélkül tani'ótestűletűnk nem műkódhetett, nem szerepelhet, semmiféle ténykedést nem végezhet, pedig a mint mindnyájan tudjuk, látjuk és érezzük, igen puskaporos a levegő, a méltán elégületlen tanitó státus allármot fuj, harcra készül. E harcból, meg vagyok győződve róla. kisded csapatunk se kíván elmaradni, mi is ott óhajtunk, sőt ott is kell lenni a kibontott zászló alatt, melyre az lesz felírva: .Méltányosság és igazság" 2 Igen, a méltányosság az, ami jogot ad nekünk arra, hogy immár nem az alázatos, kérő, de a jogot követelő szó fegyverével döngessük Jerikó falait, hogy bejuthassunk az óhajtott Kanaánba. Szeretett kartársak, Icedves testvéreim! Ha végig nézek rajtatok, szemeteken keresztül lelketekbe látok s látom ott, vagy legalább látni vélem azt a szent tüzet, amely hevít, lelkesít, midőn egy óhajtott szent ügyért a tanítói egységért s ezen egyseg ereje segítségével igazaink kivívásáért kell síkra szállani. Én ugyan, miként az én régi jó osztály- s így kortársam, az én kedves Simon Károly kedves barátom magát öreg darunak mondja, szinte azt mondhatom magamról, de azért, ha ugyan nem is erős, nehéz és éles fegyverekkel vértezve, de kellő lelkesültseggel, erőmhöz mért fegyverrel ott fogok köztetek küzdeni, s ha kell a szent ügyért el vérzeni. E megvívandó harchoz azonban, mint minden hadjárat vagy csatározáshoz bizonyos előkészület szükséges. Egy hadvezérnek mindenekelőtt ismerni kell az ő haderejét, az egyes hadtesteket, azok harcképességét, kiválasztani az időt és alkalmat, amidőn biztos győzelemre vezényelheti seregét, s nem kicsinyelve le azonban az ellenség erejét sem. A remélt győzelem sikerére nigy befolyással van mindenesetre az igazságos ügyért harcoló sereg lelkesedésből származó vitézségén s bátorságán kivül azon kedvező körülmény, ha az ügy igazságával s méltányosságával a tényleg nem harcoló felek is rokonszenveznek, a mi hatványozott mértékben fokozza a küzdők bizalmát s erejét. Azt hiszem, hogy a t. közgyűlés erteni fogja, mire céizok, t. i. a társadalmi tényezők rokonszenvére. Igazolja ezen föltevésemet a tanári testületnek a közelmúltban lefolyt mozgalma s annak eredménye, nem különben Egyenesen Dénesi szobájába vezettette magát, nagy gondot fordítva egy hatalmas börtokre, mely olyan súlyos volt, hogy a szolga alig bii ta utónna cipelni, pedig csak szárított növényeket tartalmazott. A viszonnilátás örömei csillapultával lementek a kertbe, hol egy gyönyörű tuiipánfa árnya alatt, finom Ízléssel teritett asztal várta őket, mintha valami láthatatlan tündéri kéz helyezte volna elejük. Dénesi kellemes meglepetéssel nézett körül s mosolyogva sétált tovább. — Néhány pillanat múlva visszahívta őket az ezüst csengő kellemes hangja, jelezve, hogy tálalva van. A háziasszony csinos, Ízléses öltözékben magyaros vendégszeretettel fogadta őket, de kissé zavartnak és elfogultnak látszott, ami igen jól illett gyermekes üde arcához és nagyon kellemesen hatott Cserhátira, aki kellemes meglepetéssel csókolta meg a felé nyújtott finom kezecskét. A kölcsönős bemutatkozás után, kezdetét vette a minden tekintetben kifogástalan második reggeli, melyet kellemesen fűszerezett Cerháti finom, humoros társalgása, melylyel öntudatlanul jó kedvre derítette a háziakat is, de különösen a szép háziasszonyt, aki olyan szellemes és találó feleleteket adoít, hogy Dénesi egyik meglepetésből a másikba esett. Közel három hetet töltött már Cserháti a kastélyban, mikor egy alkonyati sétája • alkalmával. véletlenül találkozott Dénesínével, aki elrejtett kedvenc helyén, a park, legfélreesőbb sűrűjében egyedül olvasott. Hirtelen vissza akart forgulni, hogy ne zavarja meg nyugalmát, de a fiatal asszony kedves barátságos hangon hívta vissza. — Miért akar megszökni ? Az én olvasmányom nem olyan fontos, mint az önöké, akármikor abba lehet hagyni és én oly sokszor vagyok egyedül, hogy nagyon szívesen beszélgetek valakivel, ha alkalmam van rá. Különösen önnel, aki az uramat ugy szereti. — Igaza van Nagyságos asszonyom, nagyon szeretem Jóskát s mai sétám közben is vele, jobban mfbndva önökkel foglalkoztam. — Igazán ? Szabad tudnom mi az, amire gondolt és mennyiben függ össze velünk. — Ha nem fog megharagudni elmondom, úgyis azon törtem a fejemet, miképen értesíthetném szándékomról es hogyan nyerjem meg jó indulatát tervem kiviteléhez, melynek telje süléíéhe' oly sok szép reményt fűzök. — Egészen kíváncsivá tesz, kérem beszéljen. — Mióta itt vagyok, fájdalommal látom az önök örömtelen tengődését, akiknek mindenük taegvan. a mi a boldogsághoz szükséges és még sem boldogok; ugy élnek egymás mellett, mint a gyökérnélkülí virág, amelyet vizben tartogat valaki. — Komolyan megfigyeltem mind a keltőjüket és arra a meggyőződésre jöttem, hogy az ön segélyével nekem sikerülni fog sziveiket kővelebb hozni egymáshoz. — Köszönöm szíves érdeklődését, de biztosítom önt, hogy rajtunk csak a jó Isten tudna segíteni. — No, meg a féltékenység és épen erre számitok legjobban. Jóska öntudatlanul szereti önt, de eddig nem volt aki arra vállalkozott volna, hogy őntudatr'a ébressze. Most felakarom őt rázni, — kegyetlenül, mert csak igy képes meg érteni és megismerni boldogsága nagyságát, — mely eddig rejtve volt előtte. — Ne mosolyogjon olyan hitetenül, a legmegrögzöttebb tudománykedvelőnek is van szive — sőt sok esetben gyöngédebb és érzőbb, mint más férfinak. Erős ambicióm, hogy ezt öonek bebizonyítsam, de kérem, legyen teljes bizalommal irántam. Megígéri ? Köszönöm. — Mától kezdve életre halálra udvarolni fogok önnek, és ön, különösen Jóska előtt, örömmel fogadja hódoiatomat, nagyon előzékeny és szíves lesz irantam és nyíltan megmutatja, hogy szerelni akar. — Ez veszedelmes merénylet, nem jó a tűzzel játszani. — Önre nézve nincs veszély, mert igazán szereti az urát. No, ne piruljon ugy el, ez csak díszére válik önnek s nekem kellő biztosíték. Tehát áll az egyezség, mindjárt meg is kezdhetjük a játékot, mert, ha nem csalódom, Jóska hangját hallottam, aki keresésemre indult. Nyújtsa a karját, aztán támaszkodjon karomra egész bizalmasan s ne vegye előbb észre az urát, csak ha előttünk les?, akkor rezzenjen össze egy kissé és távozzon el lehető rosz hangulattal, de előbb nézzen jól a szemembe és szorítsa ineg hosszan a kezemet, — No, csak bátran a munkara. Jóska már meglátott bennünket. Cserháti terve sokkal előbb célhoz vezeteti, mint remélte, Dénesi azonnal leprement és annyira megváltozott, hogy felé se ment dclgozó szobájának. E^ész nap azon törte a fejét, hogy mennél jobban szórakoztassa vendégét, aki iránt észrevétlenül napról-naprő hidegebb es szótlanabb lett. — Nagyszerűen megy minden, ma befejezzük a játékot — mondá vidáman Cserháti a szomorú, csöggedő asszonykának. Csak bizalom. Egy fél óra múlva legyen kérem a szalonban, beszélni fogok Jóskával s felszólítom, hogy váljon el kegyedtől, mert engem szeret és en feleségül akarom kegyedet venni. Ha nem lesz kegyed megelégedve a hatással, melyet szavaim az urára gyakorolni fognak, akkor csak kegyedtől függ, hogy igazán az én feleségem legyen, Dt-nesiné félelem és reménytől dobogó szívvel engedelmekedett s mintegy remegő gyermek, aki ítéletét várja, állt meg a szalon félig nyitott ajtója előtt. Szerencsére nem sokáig kellett várakozni, mert Dénesi olyan heves ellenszegülésre ragadtatta magát, hogy a fiatal asszony örömrepeső szívvel futott be hozzá, hogy haragos keblére borulva, kikönyörögje bocsánatát, amit a boldogan csalódott tudós nem is tudott tőle megtagadni, aki csak most lett igazán a felesége. — Ugy e igazam volt? — kérdé Cserháti a boldogan mosolygó asszonykától és mosolyogva hagyta őket magukra.