Nyírvidék, 1911 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-02 / 14. szám

nyíregyháza, 1911. XXXII. évfolyam- 14. szám. vasárnap, április 2. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. IMflzetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem j.dunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közleményei ;dija soronként 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig íffflilk, minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szíüett kétszeresen számit. • = A negyedév alkalmával tisztelettel kérjük az előfizetés szíves megújítását. Geduly Henrik püspök. Tisztelettel és szeretettel üdvözöljük a tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházketület uj püspökét: Geduly Henrik nyíregyházi lelkészt! Férfi kora delelőjén, egyháza és a nemzeti társadalom nagy érdekei előbbrevitelének küzdelmeire fölkészülten, szellemi és testi ereje teljességében és rugalmasságában foglalja el ezt a diszes helyet, amelyen a protestáns egyház annyi jeles lelkésze, a régi puritán superintendensek egész gárdája voltak elődei. Nagy jelentőségű és nehéz munkáju feladat az, ami a méltóságos püspök úrra, lelkészi hivatásának ezen a tágasabb mezőkre nyilt területén várakozik. Püspökké való megválasztását — mint az ismeretes — erős küzdelem előzte meg. Ebben a küzdelemben ellenfelei meg nem engedhető fegyvereket használtak s ezeknek nyomában sok keserűség s egy bírósági tárgyalás izgalmai maradtak hátra, amelyeknek eloszlatása neki, a minden vonalon győztesen kikerült püspöknek a feladata — — szeretettel és megbocsátással. Az is ősmeretes dolog, hogy az egyházkerület, melynek kormányzata élére a közbizalomból most Geduly Henrik került, legjava részében nemzetiségi területen fekszik. Ez idő szerint ugyan semmi külső jele sincs ez egyházak kebelében idegen s a nemzeti állammal szemben való ellenséges állásfoglalásnak, de és épen ezért is az uj püspöknek minden nemzeti érzésének erejével, tehetségei és magas állása tekintélyének egész súlyával kell munkálkodnia azon, hogy a magyar nemzeti eszme fáklyájával bevilágítson ezekbe a sötétségekbe s megnyerje ott a szíveket és az elméket az egységes magyar nemzeti állam gondolatának. Annál is inkább meg kell ezt Geduly Henriknek tennie, mert hiszen — bármilyen képtelen is előttünk, akik őt s hazafias gondolkozását ismerjük, ez a vád: a választási küzdelem nemtelen fegyverei között ott szerepelt vele szemben, hogy kacérkodott a nemzetiségi törekvések egyes képviselőivel s engedményeket helyezett nekik — a magyar nyelv crvínyesülésének rovására — kilátásba Ennek a vádnak élő cáfolata ugyan Geduly Henrik egész idáig való élete, amely kora ifjúsága óta itt folyt le közöttünk s mely a nemzeti függetlenségi törekvésekért folytatott küzdelemben való kitartás fényes példaadása: mégis a nemtelen vád felmerülésével szemben szükségét láttuk e szempont feljegyzésének. Bennünket, Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város polgárait, a patriotizmus természetes érzései révén kettős és még nagyobb örömmel tölt el, hogy a tiszai ág. hitv. evangelikus kerület választása — eltekintve Geduly Henrik illustris egyéniségétől — nyíregyházi lelkészre esett, a kerület püspöki székhelyévé avatva ezzel Nyíregyházát, Szabolcsvármegye székvárosát, mely — mint az egyházkerület legnagyobb és leggazdagabb egyházközsége, ezt a pozícióját most már biztosithatja magának messze jövendőkig, súlyát és tekintélyét emelve ezzel magának városunknak is. Geduly Henrik püspököt tisztelettel és szeretettel üdvözöljük. * Életrajzi adatai a következők: Régi evangélikus papi családból származik, mely család már szolgáltatott egy püspököt a magyarhoni ág. h. evang. egyháznak a Geduly Lajos személyében, ki a dunáninneni kerületnek volt püspöke. A családból ma is három lelkész van: Geduly Elek Ferenc, Geduly Lajos és a most megválasztott püspök Geduly Henrik. Bécsben született 1866. oktober 24-én, tehát aránylag liatalon jutott a magas*egyházi méltóságba. Atyja Geduly János akkor a gróf Erdődy-fele bányabirtok központi tisztviselője volt. Elemi iskoláit és a gimnázium két első osztályát Losoncon, a többi osztályokat Selmecbányán, a theologiát Pozsonyban végezte, mindet kitűnő sikerrel. Atyját korán elveszítvén, neveltetéséről nagybátyja Geduly Elek Ferenc lónyabányai lelkész gondoskodott. Lelkészszé Szebeiényi Gusztáv akkori bányakerületi püspök avatta 1888. augusztus 26-án. Ez év szeptembefétől 1890. végéig Zólyomban Thebusz János, majd 1891 tői 1896 ig Nyiregy Álmodás . . . (Mutató az „Álmok könyvé*-böl.) Egyik nap átolvad az uj nappalba, Az utcán csönd mereng . . . Az éjnek szende zizegése, Mint hárfahang fülünkbe cseng . . . . A Hold s a csillagok vezéri Egymást űzik az ür hűvösén Majd ez les rám, majd újra azok A fellegek feslett ölén . . . Az égfödél, a nagy kupola, Védőn borítja a föld porát .... Mintha az ég s Föld egyesülve Alkotná Isten legszebb templomát . . . A tájon ezerrétü ruhás Örök Titok hatalma leng .... Sejtelmes rezgő fátyolhangon Altatja gyermekét: a Végtelent . . . Az altató dal mintha zsoltár lenne : Ezeréves, ódon dallamok. Kelet szívének tört dobogása benne Örök mélységek és örök magaslatok. Mintha a Gangesz partján állnék Hallva úszó zenét a szent hullámokon Pedig fejem csak kebleden pihen . . . S csak álmodom Kívánságok. (Mutató az „Álmok könyvé"-böl.) Mért nem vagyok én napsugár, Hogy észrevétlen csókolhatnám Szűz ajakad, Melyre a vágyam csak lopva jár? Kóbor szellő mért nem vagyok, Hogy ölelhetném, mikor nem is sejted Büszke nimfa-tested Sugár alakod ? ! Mért vagyok csak árny, homály, Melytől félsz, vagy észre sem veszed Hogy folyton nyomodba' jár ? . . . Kubinyi Imre. Az igazi. — Humoreszk Herbert Vilmostól — Fordította: Sárkány Imréné. — Már visszajött hadnagy ur? De megbarnult ! — Igen, nagyságos asszonyom, egészen megbarnu'tam, — és a szivem, az csaknem elégett. — Ugyan, az öné ? — hisz ön megközelíthetetlen! — Végre ütött az én órám is, szerelmes vagyok egészen a csákóm gombjáig! Azért jöttem, hogy hódolatomat aranyos lábacskái elé tegyem, azután kikérjem anyai tanác-át. — Ön az én anyai tanácsomat ? és épen szívügyeiben ? Ezen nagyon csodálkozom. — Ah, nagyságos asszonyom, ön volt előttem mindég a női ideálok generális asszoDya! Ha nagyságodnak leányai volnának, szívesen lennék kékszakáll, csakhogy valamennyit feleségül vehetném. — Elfog a borzalom, dacára annak, hogy nincsenek leányaim. — Ideálom apja, természetesen legalább is belső titkos tanácsos, a legjobb vagyoni körülmények között, minlhogv velem szemben ez másként nem is lehet. De szabad körülményesebben beszélnem ? — Bizalma hízelgő rám nézve, egészen meg vagyok hatva, ha azt hiszi, hogy én valamiben önnek tanácsot adhatok. — Kérem, megdönthetetlenül bizom nagyságodban! Tehát, azt már tetszik tudni, hogy a mi eddig lehetetlenségnek látszott — ténynyé vált, veszettül szerelmes vagyok. — Szinte hihetetlen ! — Az első pihenő nap; — főúri kastély, tekintélyes öreg ur, — természetesen valaha katona volt. A ház úrnője csodálatosan hasonlit nagyságodhoz — csakhogy leány. — ön sóhajt? — Azóta mindég sóhajtozom! egyszerüeii isteni lány, leirhaiatlanul aranyos, tündéri alak, napsugár szemekkel, a hangja olyan mint a